← Magyarország

Mfv.10469/2018/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A rokkantsági ellátás összegét a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért havi átlagjövedelem, ennek hiányában a minimálbér alapján kell megállapítani. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.469/2018/

  1. A tanács tagjai: . Zanathy János a tanács elnöke . Farkas Katalin előadó bíró . Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Rekeny András ügyvéd Az alperes: ... Megyei Kormányhivatal ... Járási Hivatala Az alperes képviselője: A per tárgya: társadalombiztosítási határozat felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.12/2018/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi 8.M.12/2018/
  3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] [2] Az alperes a
  4. február
  5. napján kelt ... számú határozatával a felperes rehabilitációs ellátását
  6. március
  7. napjától megszüntette, mivel a felperes az egészségi állapota 93%-os mértéke miatt nem minősült megváltozott munkaképességűnek. A felperes
  8. február
  9. napján benyújtott kérelme alapján alperes a felperes részére
  10. március
  11. napjától havi 37.200 forint összegű rokkantsági ellátást állapított meg (egészségi állapot mértéke 60%, B2 minősítési csoportba tartozás okán). A másodfokú hatóság a
  12. július
  13. napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú hatóság
  14. május
  15. napján kelt ... számú határozatát megváltoztatta és a felperes részére a 37.200 [3] [4] forint összegű rokkantsági ellátást
  16. augusztus
  17. napjától rendelte folyósítani. A társadalombiztosítási szervek határozataikat a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló
  18. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.)
  19. §

(2)bekezdés
  1. és
  2. pontja, 2.-
  3. §ai,
  4. §
(1)bekezdés
  1. a)pontja rendelkezéseire alapították. A felperes a társadalombiztosítási határozatok hatályon kívül helyezését az egészségi állapota mértékének jogsértő megállapítása miatt kérte. A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 8.M.311/2015/35. számú ítéletével a hatósági határozatokat hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására utasította. A jogerős ítéleti érvelés szerint a társadalombiztosítási szervek nem megfelelően értékelték a felperes egészségi állapotát, amely 2014. augusztus 1. napjától kezdődően 43% mértékű, rehabilitációja nem javasolt, ezért a felperes C2 minősítési csoportba tartozik. A bíróság előírta az alperes számára a peres eljárásban megállapított egészségi állapot figyelembevételével új határozat meghozatalát. Az új eljárásban az alperes a 2017. június 15. napján kelt ... számú határozatában a felperes rokkantsági ellátásra jogosultságát 2014. augusztus 1. napjától állapította meg azzal, hogy a felperes késedelmi pótlékra is jogosult. Az ellátás havi összegét 41.850 forintban állapította meg. A másodfokon eljáró Budapest Főváros Kormányhivatala a 2017. szeptember 18. napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú hatóság határozatát megváltoztatta és a felperes rokkantsági ellátásának havi összegét 55.800 forintra felemelte (93.000 forintos havi átlagjövedelem 60%-
  2. a)2014. augusztus 1. napi (változatlan) folyósítási kezdő időponttal az Mmtv. 3. §
(2)bekezdés
  1. b)pont
  2. bb)alpontja, 5. §
(2)bekezdés b) pontja, 12. §
(1)bekezdés b) pontja,
(2)-
(3)bekezdései és 1. §
(2)bekezdés
  1. pontja alapján azzal, hogy az új kérelemre indult ügyekben az előző ellátás összegét nem lehet figyelembe venni. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [5] [6] A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését kérte az Mmtv.
  2. §
(2)bekezdés
  1. b)pont
  2. bb)alpontjába, 5. §
(2)bekezdés b) pontjába és 12. §
(1)bekezdés b) pontjába ütközésük okán. A felperes álláspontja szerint a társadalombiztosítási szervek tévesen a jogosultság kezdő időpontját közvetlenül megelőző naptári évben elért pénzbeli egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelem helyett a minimálbér alapján számították ki az ellátása összegét. Amennyiben a minimálbér alapján kellett az ellátását kiszámítani, úgy az eljáró hatóságok nem indokolták meg, hogy a 45% és 150% között miért éppen 60%-kal számoltak, holott 132%-kal számolás esetén az ellátása korábbi összegét (122.510 forint) lehetett volna megállapítani és az nem csökkent volna 55.800 forintra. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte jogszabálysértés hiányában. Érvelése szerint a jogerős ítéletben foglaltak alapján volt köteles eljárni [Ket. 109. §
(4)bekezdés]. A felperes a korábbi eljárásban az ellátása összegét nem vitatta, ezért az a jelen eljárásban sem vizsgálható (Kfv.III.38.052/2015/6., KGD 2013.194.). A felperes ellátása nem átfordult ellátás, új kérelem alapján került megállapításra, tehát nincs folytonosság az ellátásban. Az elsőfokú ítélet [7] [8] A munkaügyi bíróság a felperes keresetét elutasította az Mmtv. 1. §
(1)bekezdés
  1. pontja,
  2. §
(1)pontja, 3. §
(1)bekezdés
  1. b)pont
  2. bb)alpontja,
(2)bekezdés
  1. b)pont
  2. bb)alpontja és 12. §
(1)bekezdés b) pontja alkalmazásával. Megállapította, hogy jogerős határozat hiányában a res iudicata esete nem állt fenn, így a felperes jogszerűen vitathatta jelen eljárásban az ellátása összegszerűségét figyelemmel arra is, hogy az új eljárásban új minősítési kategória (B2 helyett C2) került megállapításra, mely minősítési kategória az ellátás összegére is kihatással volt. A felperes III. csoportú rokkantsági nyugdíja
  1. január
  2. napjától rehabilitációs ellátásként került folyósításra
  3. március
  4. napjáig. Ezt követően
  5. február
  6. napján előterjesztett igénye alapján állapított meg az alperes ismételten rokkantsági ellátást. Folytonosság hiányában az Mmtv. 33/A. § alkalmazására nem volt lehetőség, a felperes újabb ellátását az Mmtv.
  7. §-a, az alapul szolgáló jövedelmet az Mmtv.
  8. §
(2)bekezdés
  1. pontja alapján kellett meghatározni. A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultságról, valamint szolgáltatások fedezetéről szóló
  2. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Tbj.)
  3. §
(1)bekezdés d) pontja, 2. §
(3)bekezdése, 16. §
(1)bekezdés c) pontjaiból levezethetően a megváltozott munkaképességűek ellátása társadalombiztosítási ellátás, az ilyen személyek jogosultak egészségügyi szolgáltatásra, azonban az ellátás nem képezi járulékfizetési kötelezettség alapját, így átlagjövedelemnek (Mmtv. 1. §
(2)bekezdés
  1. pont) nem tekinthető, ezért a minimálbér jelenti az ellátáshoz figyelembe vehető havi átlagjövedelmet. Az Mmtv.
  2. §
(1)bekezdés b) pontja a rokkantsági ellátás összegét a 3. §
(2)bekezdés
  1. b)pont
  2. bb)alpont és az 5. §
(2)bekezdés b) pont esetében a havi átlagjövedelem, amely felperes esetében a minimálbér összege, fix 60% mértékben határozza meg azzal, hogy a 60%-ban kiszámított összeg a minimálbér 45%-nál kevesebb, illetve 150%-nál több nem lehet. Az ellátás összegének meghatározása nem a társadalombiztosítási szerv mérlegelésétől függ. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet és a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására „és új határozat hozatalára" kötelezését kérte az Mmtv. 1. §
(1)bekezdés
  1. pontja,
  2. §
(2)bekezdés
  1. b)pont
  2. bb)alpontja, 5. §
(2)bekezdés b) pontja és 12. §
(1)bekezdés b) pontja bíróság általi megsértése miatt. A felperes érvelése szerint az ellátásra jogosultsága 2014. augusztus 1. napjától került megállapításra, ezért az Mmtv. 1. §
(1)bekezdés
  1. pontja értelmében a
  2. évet kellett referencia időszaknak tekinteni, amely évben a 122.510 forint összegü ellátása képezi a számítási alapot függetlenül attól, hogy az ellátás nem képezte a járulékfizetési kötelezettség alapját. [10] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte Az alperes érvelése szerint az Mmtv.
  3. §-a alapján kellett a felperes ellátásának az összegét meghatározni, továbbá jogfolytonosság hiányában az új eljárásban megállapított összegnek nem kellett elérnie a korábbi ellátás összegét és nem a korábbi ellátás összege képezte az új ellátás számítási alapját. A hatósági határozatok meghozatalakor hatályos Mmtv.
  4. §
(2)bekezdés
  1. pontja értelmében (Pp. 339/A. §) a kérelem benyújtásának napját megelőző naptári évben elért, egészségbiztosítási járulékalapot képező jövedelmet kellett figyelembe venni az ellátás összegének kiszámításakor, amely a felperes esetében a
  2. évet jelenti, szemben a felperes által figyelembe venni kért a jogosultság kezdő időpontját megelőző
  3. évben elért jövedelemmel. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. [12] A rokkantsági ellátás összegét az alapösszeg arányában meghatározott minimum és maximum korlátok között - a jogosult havi átlagjövedelme és a komplex minősítés eredménye határozza meg. A felperes esetében az Mmtv.
  4. §
(1)bekezdés b) pontja alapján került sor az ellátás összegének meghatározására. A havi átlagjövedelem fogalmát az Mmtv. 1. §
(2)bekezdés
  1. pontja határozza meg, mely szerint „havi átlagjövedelem a perbeli időben (alperesi határozatok meghozatala időpontjában) hatályos szabályozás szerint - a felperesi állásponttal szemben - a kérelem benyújtásának napját közvetlenül megelőző naptári évben (referencia-időszak) elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem napi átlagának 30-szorosa; ha a jogosult a referencia időszakban nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a kérelem benyújtásának napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlagának 30-szorosa; ha a jogosult ebben az időszakban, valamint a referencia-időszakban nem rendelkezik legalább 180 naptári napi jövedelemmel vagy egyáltalán nem rendelkezik jövedelemmel, a minimálbér összege; (...)" [13] A felperes a kérelmét
  2. február 16-án nyújtotta be, ezért referencia időszaknak a
  3. évet kellett tekinteni. A felperes rehabilitációs ellátása
  4. március
  5. napjától megszüntetésre került, a referencia időszakban nem rendelkezett 180 naptári napi jövedelemmel. A Kúria korábbi határozataiban kifejtette, ha a „rehabilitációs ellátást igénybe vevőt egy meghatározott időszakra egészségbiztosítási járulékfizetési kötelezettség nem terheli, a rokkantsági ellátás összegének meghatározásánál nem törvénysértő a minimálbér alkalmazása" (EBH 2015.M.18.). „Az Mmtv.
  6. §
(2)bekezdése az
(1)bekezdés alkalmazásában a minimálbér értelmezésére ad az Mmtv. alkalmazása során irányadó, a Tbj.
  1. § s) pont
  2. alpontjában foglaltakhoz képest speciális szabályt, annak alapján a rokkantsági ellátás alsó és felső korlátját kell a
  3. évre érvényes minimálbér alapulvételével meghatározni" (BH
  4. 21.). [14] Mindezekre figyelemmel a Kúria kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva (Pp.
  5. §
(2)bekezdés - a Pp. 275. §
(3)bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész [15] A felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére. [16] A felülvizsgálati eljárás illetékét a Tny.
  1. §-a alapján a magyar állam viseli. [17] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el [Pp.
  2. §
(1)bekezdés]. ,
  1. szeptember
  2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.