Bfv.1095/2014/9 – Kúria

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés

1. a)és
2. d)pontjai szerint minősülő bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében, s ezért őt 10 év fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá az előzetes fogva tartás beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. A kétirányú fellebbezések alapján másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2013. március 6. napján nyilvános ülésen meghozott és kihirdetett 5.Bf.353/2012/11. számú ítéletével a II. rendű terhelt vonatkozásában megváltoztatta az első fokú ítéletet azzal, hogy a II. rendű terhelt cselekményét a Btk. (1978. évi IV. törvény) 166.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő emberölés bűntettének minősítette, egyebekben helybenhagyta az első fokú ítéletet. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a II. rendű terhelt nevében a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416.

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontjaira hivatkozással, elsődlegesen a II. rendű terhelt felmentése érdekében, míg másodlagosan a II. rendű terhelt javára enyhébb minősítés és büntetés érdekében. Itt utal arra a Kúria, hogy a felülvizsgálati indítvány tartalma alapján a Be. 416.§

(1)bekezdésének c) pontjára is vonatkozott. A II. rendelt terhelt védője - az alapügybeli védekezését, érvelését megismételő - indítványának indokai szerint - a bíróság bizonyítékként értékelt olyan bizonyítási eszközből származó tényt, amelyet a nyomozó hatóság az eljárásban résztvevők eljárási jogainak lényeges korlátozásával szerzett meg, és amely mint valótlan tény, illetve hamis bizonyíték - nem szolgálhat a bűnösség megállapításának alapjául, - a védő szabályszerű kirendelésére a Be. 48.§

(1)bekezdésének sérelmével csak a terhelt első kihallgatását követően került sor, - a bíróság nyomatékos súllyal értékelte bizonyítékként a 22 óra 9 perckor küldött SMS-t, mely SMS a telefonszolgáltató kimutatásában nem szerepel, így ezen bizonyítékot a bizonyítékok köréből ki kellett volna rekeszteni, - az eljáró bíróságok az előre kiterveltséget, mint minősítő körülményt tévesen rótták a II. rendű terhelt terhére, figyelemmel arra, hogy a tényállásban megállapított ölési cselekmény elhatározását rövid időn belül követte a véghezvitel megkezdése, az ölési cselekmény megkezdésére alkalmatlan eszközzel került sor, az I. rendű terhelt hirtelen ötlettől vezérelve - a sértett hirtelen hazaérkezése miatt - bújt el az egyetlen menekülési útvonalat jelentő „hideg szobában". Mindezekből következően fejtette ki azon álláspontját, miszerint a II. rendű terhelt bűnösségének a megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor, míg a bűntetőjog más szabályainak a megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki a védencével szemben. Sérelmezte, hogy a tényállás felderítetlen, hiányos és iratellenes, az eljáró bíróságok tényből további tényekre helytelenül következtettek, valamint azon büntető eljárásjogi alapelvi rendelkezés is sérelmet szenvedett, hogy a kétséget kizáróan nem bizonyított tényt nem lehet a terhelt terhére értékelni. A Legfőbb Ügyészség a BF.1423/2014/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, míg más részében alaptalannak találta, és annak tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség az álláspontját azzal indokolta, hogy az indítvány azon hivatkozása, miszerint a tényállás megalapozatlan, a felülvizsgálat keretei között törvényi tilalom folytán nem vizsgálható, figyelemmel arra, hogy a felülvizsgálat során az alapügyben eljárt bíróságok által megállapított tényállást kell irányadónak tekinteni, ebből következően nem bírálhatók felül a felülvizsgálati eljárásban az előre kitervelten elkövetés alapjául szolgáló tények sem. Az átirat szerint ugyanakkor a Be. 416.§.

(1)bekezdésének b) pontja alapján az indítványban foglaltak azon része, mely az irányadó tényállás alapján a cselekmény minősítését támadja, alkalmas a felülvizsgálatra, viszont e részében az indítvány nem megalapozott. E körben hivatkozik a Legfőbb Ügyészség arra, hogy az irányadó tényállásból egyértelműen megállapítható, hogy a terheltek az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét és módját előre, kellő részletességgel és alapossággal átgondolták, mivel - mint arra a Legfelsőbb Bíróság a BH.1999.

1. számú eseti döntésében kitért - a cselekmény előre átgondolása nem köthető meghatározott időtartamhoz. E körben utalt továbbá az átirat a BH.1995.
2. számú eseti döntés alapján arra is, hogy „az emberölés előre kitervelt elkövetése akkor is megállapítható, ha az ölés elhatározása és végrehajtása között viszonylag rövid idő telik el, és a terhelt az ölési cselekmény valamennyi részletét nem tervezi meg előzetesen." Mindezek alapján fejtette ki a védő érvelésétől eltérő azon álláspontját, hogy az elkövetésre irányuló akarat-elhatározás és a cselekmény tényleges végrehajtása közötti viszonylag rövid időköz az előre kitervelten elkövetés, mint minősítő körülmény megállapítását a Kúria gyakorlata alapján sem zárja ki, figyelemmel arra, hogy az elkövetőkben a motívumok harca kellő biztonsággal lezajlott. Cáfolta továbbá az átirat azt, hogy a cselekményt alkalmatlan eszközzel kezdték volna meg, e körben kiemelve, hogy a párnával történő fojtogatás alkalmas volt az emberi élet kioltására. Mindezeken túlmenően a Legfőbb Ügyészség kitért arra is, hogy az hogy az I. rendű terhelt a sértett ellenállását tapasztalva kérte a kést a II. rendű terhelttől, nem jelenti azt, hogy erre nem előre kitervelten került sor, hanem arra enged következtetni, hogy a sértett előre eltervezett megölésének a biztos végrehajtása érdekében választotta az adott helyzetben legmegfelelőbb és legcélszerűbb újabb elkövetési módot, mely újabb eszköz biztosítását és használatát eredményezte. Utalt továbbá az átirat arra is, hogy a cselekmény rablásnak álcázása - mely azt célozta, hogy a valódi elkövetők felderítését nagymértékben megnehezítse - ugyancsak a cselekmény alapos és kellően részletes előzetes megtervezését igazolja. A védő a további észrevételeiben hangsúlyozta, hogy a felülvizsgálati indítvány nem az irányadó tényállást támadja, hanem a jogerős határozat felülvizsgálható lényegi részének átértékelésére irányul. Nehezményezi, hogy míg a vádirati tényállás társtettesi elkövetési alakzatra utal, addig a jogerős határozattal megállapított tényállás bűnsegédi elkövetési alakzatról ír, úgy, hogy nem adja indokát a vádtól eltérésnek. Támadja a másodfokú határozatot, amikor sérelmezi, hogy a kés átadásának tényét úgy állapította meg az ítélőtábla, hogy erre nézve nem egészítette ki a törvényszék által megállapított tényállást, ugyanakkor viszont ennek ellentmondó megállapítást tesz akkor, amikor azt írja, hogy „...ítéleti bizonyossággal nem lehetett megállapítani, hogy ez a kés hogyan és mikor került az I. rendű vádlotthoz...". Támadja továbbá a másodfokú határozatot annyiban is, hogy az ítélőtábla az első fokú ítélet azon kiegészítésével, miszerint a „tettes két kést használt", túlterjeszkedett a vádiraton. Felhívja a figyelmet arra is, hogy a II. rendű terhelt bűnsegédi elkövetési alakzatot megalapozó magatartása - a kés átadása, az I. rendű terhelt lakásban történő elbújtatása - nem került megállapításra a tényállásban, e körben vitatja, hogy az I. rendű terhelt elbújása (helyiségben való tartózkodása) minősülhet-e elbújtatásnak. Az előre kiterveltséggel összefüggésben - a korábbiakkal hasonló megállapításokat tesz, valamint nehezményezi a sértett édesanyjának a büntető eljárás során sértetti pozícióban történő részvételét. III. A felülvizsgálati indítvány részben törvényben kizárt, részben nem alapos. Felülvizsgálatban a felülbírálat a jogerős határozatban megállapított, és nem támadható tényálláshoz [Be.
3. §

(1)bekezdés] kötött, s bizonyításnak nincs helye [Be. 388. §

(2)bekezdés

1. mondat, Be.
2. §

(1)bekezdés]. Tehát a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható. A tényálláshoz kötöttség azt jelenti, hogy felülvizsgálatban nemcsak maga a tényállás, hanem mindaz, ami a tényállás megállapításához vezetett, támadhatatlan: ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A Be. 416. §

(1)bekezdése a) pontjának

1. fordulata alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. Ugyanakkor az indítvány jelentős részben az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, a bizonyítékok mikénti mérlegelését vitatta, átértékelését célozta, és mindezen keresztül kifogásolta a bűnösségének megállapítását ami felülvizsgálatban kizárt. A II. rendű terhelt védője tulajdonképpen megismételte az alapügyben előadott, de a bíróságok által elvetett védekezését, s így az irányadó tényállás vitatásával sérelmezte a védence bűnösségének megállapítását. Az indítvány előterjesztőjének védekezéseit korábban mind az első, mind a másodfokon eljáró bíróság elutasította, melynek részletes indokát is adta. A Kúria megjegyzi, hogy a bűnösségnek az irányadó tényállás kifogásolásán keresztüli sérelmezése a törvényben kizártsága miatt önmagában az indítvány elutasításához vezetett volna [Be.
2. §

(2)bekezdés

1. mondat
2. fordulat]. Az érdemi felülvizsgálatot kizárólag a minősítés sérelmezése alapozta meg. A Be.
3. §

(1)bekezdése b) pontjának

1. fordulata alapján helye van felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. Ezért a Kúria azt vizsgálta felül, hogy az irányadó tényállás alapján, az abban megállapított tények függvényében törvényes-e a felrótt cselekmény minősítése. Az ítélőtábla által kiegészített, irányadó tényállás egyértelműen rögzítette, hogy a terheltek
2. május 25-én délután 4 óra tájban Sz.-en határozták el, hogy a sértettet megölik. Terveik szerint álmában kívánták őt megfojtani. Ezen elhatározásukat követően az I.r. terhelt hazautazott S.-re, majd - szintén a megbeszélésüknek megfelelően - este 8 óra tájban ment vissza Sz.-re, ahova vitt magával egy váltás ruhát is. Rögzíti a tényállás, hogy II. rendű terhelt ezidőtájt felhívta a sértettet, hogy a hazatérésől érdeklődjön, majd miután a sértett közölte vele, hogy nemsokára hazaindul, akkor az I. rendű terhelt - az előzetes megbeszélésük szerint - elrejtőzött a "hideg szobában", és így várták a vádlottak a sértett hazatértét. A tényállásból kitűnően az I. rendű terhelt 22 óra 9 perckor sms-t küldött a II. rendű terhelt telefonjára, melynek lényege az volt, hogy a II. rendű terhelt tartsa föl a sértettet, küldje el őt fürdeni, majd kapcsolja le a villanyórát. Ezt követően - miután a sértett lefeküdt aludni I. rendű terhelt -,
3. május 26-án - hajnali 2 és 4 óra között átment az alvó sértetthez, rávetette magát, és egy párnát az arcára nyomva fojtogatni kezdte. Mikor az erre felébredő sértett kiabálni és rugdalózni kezdett, akkor a szobába bejövő II. rendű terheltet az I. rendű terhelt "a sértett heves ellenállására tekintettel" arra kérte, hogy vigyen be neki egy kést, aki a kérésnek eleget téve vitt be egy kést a szobába, miközben az I. rendű terhelt a sértettel dulakodott. Ezt követően szúrta meg I. rendű terhelt két különböző késsel többször is - legalább tíz esetben - a sértettet. Rögzíti a tényállás, hogy I. rendű terhelt a cselekményt követően a sértett fejére egy párnát tett, majd a fürdőszobában ahol zokogott és imádkozott - a vérrel szennyezett ruházatát és az elkövetéshez használt vékonypengéjű kést betette egy szatyorba, majd átöltözött a magával vitt ruházatba. Mindezek után a lakásból történő távozása előtt szigetelőszalaggal összekötözte a II. rendű terhelt kezeit, lábait, a száját is beragasztotta, abból a célból, hogy a cselekményt rablótámadásnak "álcázzák". Ezt követően a lakást bezárta, és elindult a vasútállomásra, és útközben a nála levő szatyrot, illetve annak tartalmát egy bokros részen eldobta. Az állomáson 2 óra 50 perckor taxit hívott, és azzal utazott vissza S.-re, ahol lefeküdt aludni, és miután felkelt, akkor elégette a cselekmény elkövetésekor viselt cipőjét, majd elment horgászni. Fentiekből kitűnően - mint ahogy arra az ítélőtábla is hivatkozott - a cselekmény elkövetésekor és elbírálásakor is irányadó
4. számú irányelvben foglaltak szerinti, az előre kiterveltség fogalmi ismérvei maradéktalanul megállapíthatóak voltak. Így egyértelműen megállapítható volt, hogy a terheltek az ölési cselekmény véghezvitelének helyét, idejét, és módját is előre eltervezték, végiggondolták. Május 25-én délután határozták el, hogy a sértettet a lakásában még aznap éjszaka, álmában megfojtják. Előre felmérték a végrehajtást esetleg akadályozó, vagy azt segítő tényezőket, így e körbe sorolandó, hogy a II. rendű terhelt azért hívta fel telefonon a sértettet, hogy megérdeklődje hogy hazajön-e, illetve hogy mikor megy haza. A terheltek az előkészületi, az elkövetési és az elkövetés utáni mozzanatokat is figyelembe vették, e körben bír jelentőséggel, hogy I. rendű terhelt még a sértett hazaérkezését megelőzően elrejtőzött a lakásban, az általa küldött sms - melyben II. rendű vádlottnak azt írta hogy kapcsolja le a villanyórát -, továbbá azon tény, hogy az elrejtőzése után 4-6 órát várakozott, egészen addig, amíg a sértett elaludt. A cselekmény elkövetése után a II. rendű terhelt magatartását illetően jelentős, hogy a terheltek megbeszélésének megfelelően átöltözött a magával vitt váltóruhába, és úgy hagyta el a lakást. Az előre kiterveltség megállapíthatóságára utalt továbbá, hogy a cselekmény véghezvitelét követően a cselekmény lényeges körülményeinek megállapítását nehezítendő, a felderítést tévútra vezető magatartást tanúsítottak a terheltek akkor, amikor I. rendű terhelt a II. rendű terhelt kezeit és lábait szigetelő szalaggal összekötözte, a száját beragasztotta, abból a célból, hogy a cselekményt rablótámadásnak álcázzák. Mindebből következően helyesen vonta le mind az első, mind a másodfokú bíróság azt a következtetést - mellyel a Kúria is maradéktalanul egyetért -, hogy az előre kiterveltség ismérvei az irányadó tényállásban felismerhetőek és megvalósultak, ebből következően a felrótt cselekmény előre kitervelten elkövetett emberölés bűntettekénti [korábbi Btk.
5. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés a) pontja szerint minősülő] minősítése törvényes, e minősítő körülmény törvényesen került mindkét terhelt terhére megállapításra. Itt utal arra a Kúria, hogy ezzel összefüggésben osztotta a Legfőbb Ügyészségi átiratban a BH.199.

1. és BH.1995.
2. számú eseti döntésekre történő hivatkozását, melyek mind a fentiekben írtakat támasztották alá. A fentiekből következően a kiszabott büntetés törvényessége sem vitatható, az adott büntetési tétel az elkövetéskor és az elbíráláskor is azonosan: tíz évtől húsz évig terjedő, vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. A Be. 423.§-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból lefolytatott vizsgálatra - továbbá az indítványban foglaltakra, ahol a védő kizárólag olyan eljárásjogi indokokat hozott föl, amelyek nem szerepelnek a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában konkrétan és kimerítően meghatározott, a felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértések között - figyelemmel a Kúria azt is megállapította, hogy az ügyben eljárt első- és másodfokú bíróságok nem követtek el a Be. 416.§

(1)bekezdésének c) pontja szerint értelmezhető eljárási szabálysértést, az indítványban foglalt eljárási szabálysértésekre történő hivatkozások ebből következően nem foghattak helyt. Mindezek alapján a Kúria - a Be. 424. §-a

(1)bekezdésének

1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be.
2. §

(1)bekezdése

1. mondatának
2. fordulata szerinti összetételben - a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatot a Be.
3. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
4. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. november
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Somody Nóra s.k. előadó bíró, Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné