Bfv.210/2015/4 – Kúria

(1)bekezdés e) pontja alapján benyújtott - felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pesti Központi Kerületi Bíróság 16.B.VIII.33.896/2012/

1. számú, valamint a Fővárosi Törvényszék 23.Bf.VIII.6530/2014/
2. számú ítéletét annyiban változtatja meg, hogy a büntetést a
3. évi C. törvény
4. §-ának

(3)bekezdése alapján tekinti kiszabottnak. Egyebekben a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartja. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2014. január 22-én kelt 16.B.VIII.33.896/2012/56. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli rablás bűntettében [2012. évi C. törvény - a továbbiakban: Btk. - 365. §

(2)bekezdés], testi sértés bűntettében [Btk. 164. §

(1)és

(3)bekezdés], valamint 3 rendbeli lopás vétségében, melyek közül egy eset kísérlet [Btk. 370. §

(1)és

(2)bekezdés, egy esetben bb), egy esetben bc), továbbá egy esetben

1. bb)és
2. bc)pont]. Ezért a terheltet halmazati büntetésül 7 évi szabadságvesztésre és 8 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, és a terhelt abból legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 9.B.VIII.26.028/2010/2. számú határozatával kiszabott 1 évi eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetés utólagos végrehajtását is. Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Törvényszék a 2014. június 13-án kihirdetett 23.Bf.VIII.6530/2014/9. számú ítéletével a terhelt szabadságvesztésének tartamát 6 évre, a közügyektől eltiltás mértékét 7 évre enyhítette, valamint mellőzte a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának utólagos elrendelését. Egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. §

(2)bekezdésében meghatározott kötelezettsége folytán, a Be. 416. §

(1)bekezdés e) pontjában írt okból - a terhelt javára terjesztett elő felülvizsgálati indítványt (Bf.147/2015/1.). Indokai szerint az eljárt bíróságok az (elbíráláskor hatályos) Btk. 81. §

(4)bekezdésében írt szabály alkalmazásával szabták ki büntetésüket. Ennek eredményeképp a terhelttel szemben két évtől tizenhat évig terjedő szabadságvesztést vettek alapul, a büntetés kiszabása során a Btk. 80. §

(2)és

(3)bekezdése szerint irányadó középmértéket pedig 9 évben határozták meg. A büntetés végrehajtása a terhelttel szemben még nem fejeződött be. Az Alkotmánybíróság 23/

1. (VII. 15.) AB számú határozata kizárta a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló
2. évi IV. törvény
3. július
4. és
5. június
6. napja között hatályos
7. §

(4)bekezdésének alkalmazását, továbbá a Büntető Törvénykönyvről szóló

1. évi C. törvény
2. július
3. napjától hatályos
4. §

(4)bekezdését pedig hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. §

(6)bekezdése alapján elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. A Legfőbb Ügyészség utalt rá, hogy a fenti indokon és a törvényi kötelezettségen alapuló felülvizsgálati indítványt a Be. 423. §

(2)bekezdés második mondata értelmében az elbíráláskor hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A jelenleg hatályos Btk. 81. §

(3)bekezdése szerint, amennyiben a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább kettő határozott ideig tartó szabadságvesztéssel büntetendő, a legmagasabb büntetési tétel felső határa a felével emelkedik, de nem érheti el az egyes bűncselekményekre megállapított büntetési tételek felső határának együttes tartamát. Ez a konkrét esetben azt eredményezi, hogy az irányadó büntetési tételkeret a kettőtől tizenhat évig terjedő szabadságvesztésről két évtől tizenkettő évig terjedő tartamra csökken. Ugyancsak csökken a Btk. 80. §

(2)és

(3)bekezdése szerinti, a büntetés kiszabása során irányadó középmérték is, mégpedig 9 évről 7 évre. A Legfőbb Ügyészség álláspontja szerint azonban mindebből az állapítható meg, hogy a kiszabott büntetés így sem terjeszkedik túl az alkotmányos kereteken, sőt, arányban áll a cselekmények tárgyi súlyával, az alanyi bűnösség fokával és a terhelt személyében rejlő társadalomra veszélyesség mértékével. Ezért az eltúlzottan súlyosnak a megváltozott büntetési tételkeretek között sem tekinthető. Ennélfogva a Legfőbb Ügyészség - s miután álláspontja szerint az ügyben a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában írt eljárási szabálysértések egyike sem valósult meg - azt indítványozta, hogy a Kúria a Be. 427. §

(2)bekezdése alapján annyiban változtassa meg a jogerős ítéletet, miszerint a szabadságvesztés büntetést a terhelttel szemben a korábbi Btk. 81. §

(2)és

(3)bekezdése alapján tekintse kiszabottnak. Egyebekben viszont a támadott határozatokat a Be.

1. §-a alapján hatályában tartsa fenn. A felülvizsgálati észrevételt. indítványra a terhelt és védője nem tett A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be.
2. §

(1)bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el. A felülvizsgálati indítvány alapos. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Be. 416. §

(1)bekezdésének e) pontja alapján felülvizsgálati indítványnak van helye, ha az Alkotmánybíróság a jogerős határozattal befejezett büntetőeljárás felülvizsgálatát elrendelte, feltéve, hogy a terhelt még nem mentesült a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól, vagy a kiszabott büntetés, illetőleg az alkalmazott intézkedés végrehajtása még nem fejeződött be, vagy a végrehajthatósága még nem szűnt meg. Jelen esetben e feltételek maradéktalanul teljesültek. Az Alkotmánybíróság a 23/2014. (VII. 15.) AB számú határozatában a folyamatban lévő ügyekben a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23. és 2013. június 30. napja között hatályos 85. §

(4)bekezdésének alkalmazását kizárta, a Büntető Törvénykönyvről szóló

1. évi C. törvény
2. július
3. napjától hatályos
4. §

(4)bekezdését pedig hatályba lépésére visszaható hatállyal megsemmisítette. Egyúttal elrendelte a fenti törvényi rendelkezések alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. A konkrét ügyben a terhelt terhére rótt hat rendbeli bűncselekmény közül három (a 2 rendbeli rablás bűntette és a testi sértés bűntette) a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontjának c), illetve k) pontja szerint a személy elleni erőszakos bűncselekmények körébe esik. Így az eljárt bíróságok - azt ügydöntő határozataik indokolásában külön is megjelölve - a büntetést a Btk.
2. §

(2)bekezdésének felhívása mellett, a Btk. akkor hatályos 81. §

(4)bekezdés első mondatának alkalmazásával, két évtől tizenhat évig terjedő büntetési tételkeretek között szabták ki, mely büntetését a terhelt jelenleg is tölti. Ezért a Legfőbb Ügyészség a Be. 417. §

(2)bekezdésében foglalt kötelezettségének megfelelően, indokoltan nyújtott be a terhelt javára felülvizsgálati indítványt, amit a Kúriának a Be. 423. §

(2)bekezdés második mondatát alkalmazva kellett elbírálnia. A Kúria az ennek alapján alkalmazandó jogszabály kérdését illetően maga is arra az álláspontra jutott, miszerint a felülvizsgálati indítvány elbírálása során a most hatályos büntető jogszabályt, azaz a

1. évi C. törvénynek a jelen határozat meghozatalának napján hatályos szövegét kell alkalmaznia, azonban nem a felülvizsgálati indítványban kifejtett indok alapján. A terhelt ugyanis a jelen eljárásban elbírált bűncselekményeit
2. április
3. és
4. április
5. napja között követte el. Amennyiben a bíróság azokat még
6. július
7. napját megelőzően jogerősen elbírálja (és ekként a jogerős ítéletben szóba sem kerülhetett volna más, mint az
8. évi IV. törvény alkalmazása), vagy pedig már ezen időpontot követően bírálja el, de - a büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés (Btk.
9. §) alapján - arra az álláspontra jut, hogy a terheltre az elkövetéskor hatályos büntető törvény rendelkezései kedvezőbbek, s ezért alkalmazza a korábbi Btk.-t, úgy a Kúria jelen felülvizsgálati indítvány elbírálása során, pusztán a Be.
10. §

(2)bekezdés második mondata alapján nem térhetett volna át a jelenleg hatályos

1. évi C. törvény alkalmazására. A jelen ügy alapját adó felülvizsgálati indítvány ugyanis kizárólag a Be.
2. §

(1)bekezdés e) pontján alapszik, és a kiszabott büntetést érinti. A hivatkozott törvényi okra alapított felülvizsgálati indítvány elbírálására nézve a jogalkotó a Be. 423. §

(2)bekezdés második mondata szerint a „felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos jogszabály" alkalmazásának előírásával (a bekezdés első mondatától eltérően) csak arra kívánt utalni, hogy az a jogszabályi rendelkezés, amit az Alkotmánybíróság megsemmisített - mint a megtámadott határozat meghozatala idején hatályban volt jogszabály -, a felülvizsgálat során már nem alkalmazható, hiszen alkalmazása esetén nem születhetne más eredmény, más határozat, mint amit az Alkotmánybíróság felülvizsgálni rendelt. Nem kétséges ugyanis az, hogy a Be. 423. §

(2)bekezdésének második mondata csak az ugyanezen bekezdés első mondatához képest jelent kivételt, tehát nem érinti a Be. 423. §

(4)bekezdésének azt az általános érvényű - szabályát, miszerint a megtámadott határozat [a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában írt októl eltekintve] kizárólag a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálható felül. A Kúria döntési jogköre pedig nyilvánvalóan a felülbírálati jogköréhez igazodik, azon túl nem terjeszkedhet. Ekként viszont, miután az Alkotmánybíróság határozata nem érintette az indítványban megtámadott bírósági határozatban alkalmazott anyagi jogszabály egészét, hanem csak annak a fentebb írt egyetlen rendelkezését, így a Kúria - amennyiben a jogerős ítélet az 1978. évi IV. törvényen alapult volna - nem térhetett volna át a Be. 423. §

(2)bekezdés második mondata alapján a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos

1. évi C. törvény alkalmazására, sőt még csak a büntető törvény időbeli hatályára vonatkozó rendelkezés alapján sem vizsgálhatta volna újra az alkalmazandó jogszabály kérdését. Ilyen esetben az indítvány elbírálásakor hatályos Btk. alkalmazására való áttérés emellett a különböző büntető törvények tilalmazott vegyes (kombinatív) alkalmazását is eredményezné, hiszen a támadott jogerős határozatnak a Be.
2. §

(4)bekezdése szerint felülvizsgálattal nem érinthető részében a korábbi Btk., míg a büntetés kiszabását illetően a hatályos Btk. kerülne alkalmazásra. Továbbá, mivel a Kúria ilyen esetben is csak a határozat megtámadott részének keretei között dönthet, nem lenne elkerülhető a különböző büntető törvények vegyes (kombinatív) alkalmazása az indítvánnyal érintett ügy egészének (azaz a bűnösség megállapításának, a minősítésnek és a büntetésnek) a hatályos Btk. alapján történő újbóli elbírálásával sem. Mindezek egybevetéséből az következik, hogy a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos szabályok alapján való elbírálásának a Be. 423. §

(2)bekezdés második mondatában írt követelménye - a Be. 423. §

(3)bekezdésében írt szabállyal tartalmilag azonosan - akként értelmezendő, hogy a Kúriának a felülvizsgálati indítvány elbírálása során ugyanazt a Btk.-t kell alkalmaznia, mint amit a megtámadott határozatában a bíróság alkalmazott (azt támadó felülvizsgálati indítvány hiányában: függetlenül annak helyes vagy helytelen voltától), de annak a rendelkezésnek a figyelmen kívül hagyásával, amelyet az Alkotmánybíróság a határozatával megsemmisített. Ez pedig jelen esetben a 2012. évi C. törvény 2014. június 13. napján hatályos szövege, az alkalmazhatatlannak minősített 81. §

(4)bekezdésének figyelmen kívül hagyásával. Ez - a kifejtettek szerint - nem szükségszerűen azonos a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor hatályos jogszabállyal. Jelen esetben két, az indítványtól független okra vezethető vissza, hogy azok mégis maradéktalanul megegyeznek egymással; - egyrészt, mert a jogerős határozatot hozó bíróság a Btk. 2. §

(2)bekezdése alapján a konkrét ügyben helyesen a (jogerős) elbíráláskor hatályos jogszabályt alkalmazta, - másrészt, mert a jogerős elbírálás és a felülvizsgálati indítvány elbírálása között a Btk. jelen ügyben érintett rendelkezései - az indítvány alapját adó alkotmánybírósági határozat jogkövetkezményeit leszámítva - nem változtak. A Kúria ennek megfelelően az alaptörvény-ellenesnek nyilvánított rendelkezést figyelmen kívül hagyta, majd vizsgálta azt, hogy annak mellőzésével a kiszabott büntetés eltúlzottan súlyosnak tekinthetőe. Ennek során a Kúria a jogerős ítéletben megállapított büntetéskiszabási körülményekből indult ki, és úgy találta: a terhelt terhére rótt bűncselekmények számára, tárgyi súlyára, és a terhelt személyi társadalomra veszélyességére figyelemmel a jogerős ítéletben kiszabott 6 évi szabadságvesztés a megváltozott büntetési tételkeretekhez képest sem lép túl az alkotmányos mértéken, de még csak eltúlzottan súlyosnak sem tekinthető. E büntetés még az alkotmányos keretek között - a Btk. 80. §

(2)és

(3)bekezdése szerint - irányadó 7 éves középmértéknek is alatta marad, így a főbüntetés mérséklésére a részben megváltozott jogszabályi körülmények között sincs törvényes ok. Ennek ellenére - mivel a Legfőbb Ügyészség e terhelt tekintetében a törvényben engedélyezett indokon alapuló, alapos felülvizsgálati indítványt terjesztett elő - a Kúriának - az indítványhoz igazodó terjedelemben - a jogerős ítéletet megváltoztató rendelkezést kellett hoznia. Ez azonban így csak a figyelmen kívül hagyott jogszabály helyett alkalmazott rendelkezés feltüntetésére terjedhetett ki. Ez pedig az ügyészi indítványban írtakkal szemben kizárólag a Btk. 81. §

(3)bekezdése. A Btk. halmazati büntetésre vonatkozó szabályozása ugyanis akként épül fel, hogy a 81. §

(1)bekezdés meghatározza: bűnhalmazat esetén egy büntetést kell kiszabni. Ezt követően a hivatkozott törvényhely

(2)bekezdése rögzíti, miszerint a büntetést a bűnhalmazatban lévő cselekmények legsúlyosabbikának alapulvételével kell kiszabni. A

(3)és

(4)bekezdés speciális rendelkezései pedig a halmazat egyes fajtáira írnak, illetve írtak elő - egyre szigorodó feltételek mellett egyre szigorúbb szabályozást; azaz, ha a bűnhalmazatban legalább két bűncselekmény határozott ideig tartó szabadságvesztéssel volt büntetendő, akkor a büntetési tétel felső határa a felével, ha legalább három bűncselekmény személy elleni erőszakos bűncselekménynek minősült, akkor pedig a kétszeresére emelkedett. Az Alkotmánybíróság határozata kizárólag a Btk. 81. §

(4)bekezdését érintette. Ehhez képest abban, miszerint a bíróság bűnhalmazat esetén a halmazatban álló legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételének alapulvételével egy büntetést szab ki, nem történt változás, a megsemmisített

(4)bekezdés helyébe pedig a

(3)bekezdés kerül, mert a terhelt terhére rótt halmazat e rendelkezés alkalmazási feltételeinek (legalább két bűncselekményt a törvény határozott ideig tartó szabadságvesztéssel rendel büntetni) megfelel. Ezért a Kúria ítélete rendelkező részében csak alkalmazásával történt büntetéskiszabásra utalt. a

(3)bekezdés Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében a Be. 427. §

(2)bekezdése szerint megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott. Egyebekben a megtámadott határozatokat a Be.

1. §-a szerint hatályukban fenntartotta. A fellebbezés és felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés alapja a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, illetve a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja, továbbá a Be. 418. §

(3)bekezdése és a Be. 421. §

(3)bekezdése. Budapest,

1. július
2. Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Belegi József s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ