Pf.20154/2019/7 – Győri Ítélőtábla

(3). bekezdésébe, a 78-79.§-okba; az alperes alapszabályának 12./ pontjába, a fegyelmi szabályzat 5.§. első és harmadik francia bekezdésébe, a 8.§. e./ pontjába és a IV. fejezet eljárási szabályaiba ütközik, továbbá ellentétes a ... Megyei Kormányhivatal ...i Járási Hivatala VE-04B/HAT/19245/2017. számú határozatával. Kérte továbbá az alperes perköltségben való marasztalását. Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 38.100,- Ft perköltséget. Határozata indokolásában kiemelte, hogy a Vtv. 28.§.

(3). bekezdése szerint a vad védelme érdekében tilos a vad búvó-, lakó-, és táplálkozási, valamint szaporodási vagy költési helyét zavarni. Nem minősül zavarásnak az okszerű mező- és erdőgazdálkodással összefüggő tevékenység, ideértve a halastavak lehalászását is. A Vtv. 78.§-a szabályozza a vadászatra jogosultnak a vadkár elhárítással kapcsolatos kötelezettségeit, míg a 79.§-a azt, hogy a földhasználó miként köteles e tevékenységben közreműködni. Az alperes alapszabályának 12./ pontja az alábbiakat tartalmazza: „A vadásztársaság tagjának kötelessége a vadgazdálkodásra és a vadászatra, a fegyver- és lőszer tartására és használatára vonatkozó jogszabályokat, az Alapszabályt, a Házi Szabályzatot és az egyéb szabályzatokat, a közgyűlési és intéző bizottsági határozatokat, valamint a vadásztársaság tisztségviselőinek törvényes hatáskörükben kiadott rendelkezéseit, intézkedéseit megtartani." A fegyelmi szabályzat III. fejezet 5.§-a kimondja, hogy fegyelmi vétséget követ el a vadásztársaság azon tagja, aki - a vadásztársaság Alapszabályát, a vadásztársaság egyéb belső szabályzatát megsérti, - a vadásztársaság egyes szervezeti egységeinek döntéseit tartalmazó határozatokat nem tarja be, - a vadgazdálkodásra, a fegyver- és lőszer tartására, valamint használatára vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket megsérti. A 8.§ e./ pontja szerint fegyelmi büntetésként szabható ki a vadásztársaság rendezvényein, vadászatokon való részvételtől eltiltás 6 hónaptól 2 évig terjedő időtartamra. A fegyelmi szabályzat IV. fejezete az elsőfokú fegyelmi eljárás szabályait tartalmazza. A törvényszék a felperesnek az alpereshez címzett, 2017. szeptember 11-én kelt levele, valamint tanú 1 és tanú 2 tanúvallomása alapján megállapította, hogy a felperes részt vett a perbeli fegyelmi határozatban megjelölt hangágyúk telepítésében, üzemeltetésében és nem fogadta el tanú 3 tanú nyilatkozatát, mely szerint ő a hangágyúk kizárólagos üzemeltetője. Az alperes hivatásos vadászának, tanú 1nak a tanúvallomása alapján bizonyítottnak látta, hogy a hangágyúk az alperesi fegyelmi határozatban megjelölt területeken kerültek elhelyezésre és működtek, olyan területen nyertek elhelyezést, ahol nem voltak kultúrnövény ültetvények, illetve az ott lévő erdőket a vadak már nem tudták károsítani, voltak olyan hangágyúk, amelyek a vadászati szóró közelében kerültek elhelyezésre, így kifejezetten akadályozták az alperes vadkár elhárítási, vadászati tevékenységét. Dr. szakértő 1 magánszakértői véleménye lapján igazoltnak ítélte, hogy az alperesi fegyelmi határozatban megjelölt területeken kihelyezett hangágyúknak vadkár elhárítási szerepe - az 1/H beíró körzet egy részén (akác felújítás, fiatalos, tuskósarj eredetű) kívül - nem volt, amennyiben pedig nem áll fenn a Vtv. 28.§

(3). bekezdése szerinti „védendő érdek", ott a kihelyezett hangágyú a vad nyugalmát mindenképpen indokolatlanul zavarja. Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes azon védekezését, mely szerint semmi nem bizonyítja, hogy a szakértő által vizsgált területeken hangágyúk voltak elhelyezve. Álláspontja szerint tanú 1 tanú vallomása bizonyítja a hangágyúk létét a szakvéleményben megjelölt területeken, továbbá az 1/H, valamint az 1/F megjelölésű beíró körzetekben a szakértői szemle idején is megtalálhatóak voltak ezen eszközök. A fentiekben részletezett bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes közreműködésével kihelyezett és üzemeltetett hangágyúk zavarták a vad búvó-, lakó- és táplálkozási, valamint szaporodási helyét, a felperes a keresettel támadott határozatban rögzített magatartásával a Vtv 28. §

(3)bekezdésében, ezen keresztül az alapszabály 12./ pontjában foglalt kötelezettségét megsértette, ez pedig a fegyelmi szabályzat III. fejezet 5.§ első és harmadik francia bekezdése szerint fegyelmi vétség, így a fegyelmi határozat nem sért jogszabályt, nem ütközik az alapszabály rendelkezéseibe, tehát a Ptk. 3:37. §.

(1). bekezdés alkalmazásának nincs helye. Rámutatott arra, hogy a felperes, mint a vadásztársaság tagja, családi gazdálkodó minőségében is köteles a vadásztársaság alapszabályában, valamint a Vtv.-ben foglalt rendelkezések betartására. A fegyelmi határozat nem sérti a Vtv. 78-79.§-ában foglaltakat, mert az ott szabályozott magatartások nem képezték a fegyelmi eljárás tárgyát. A rendelkezésre álló okiratok alapján nem állapítható meg, hogy az alperes a fegyelmi eljárás lefolytatása során megsértette volna a fegyelmi szabályzat IV. fejezetében foglaltakat, konkrét eljárási szabálysértésre a felperes maga sem hivatkozott. Az ügy eldöntése szempontjából a ... Megyei Kormányhivatal ...i Járási Hivatala által hozott VE04B/HAT/1924-5/2017. számú határozatnak nincs jelentősége, az abban foglaltak a 2016. évi CXXX. tv. (Pp.) 263.§

(2). bekezdése értelmében a bíróságot nem kötik. Az elsőfokú bíróság a felperes által csatolt szakértői véleményeket bizonyítékként nem vette figyelembe, megítélése szerint azok előterjesztésére a Pp. 275.§, 302.§ és 306.§-aiban foglaltak megsértésével került sor. A kifejtettekre figyelemmel a törvényszék a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezésében az ítélet Pp.

1. §-a alapján való megváltoztatását, az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy nem nyert bizonyítást, hogy a perbeli időszakban konkrétan hol működtek a gázágyúk, és azt sem, hogy ezeken a konkrét helyszíneken alkalmasak voltak a vad nyugalmának indokolatlan megzavarására. Kiemelte, hogy a bíróság tájékoztatása szerint szakértői vélemény szükséges annak megállapításához, hogy a hangágyúk zavarták-e a vadat. Ezt a körülményt az alperesnek kellett volna bizonyítani. A szakértőnek a konkrétan kihelyezett eszközök zavarásáról kellett állást foglalnia, nem a jelenről és nem általában. Nem nyert bizonyítást, hogy a perbeli időszakban is pontosan ott működtek a hangágyúk, ahol a szakértő a vizsgálatát elvégezte. A szakértő nem a biztonsági körzetek egészét, hanem azokon belül egyes konkrét, koordináták szerint azonosított kis területű helyszíneket vizsgált. A fegyelmi határozatban megjelölt 6 beíró körzet, az alperesi ellenkérelemben megjelölt 5 terület, továbbá a szakértői véleményben meghatározott 9 helyszín nem mutat egyezőséget. Képviselő 1 alperesi képviselő és Képviselő 2 alperesi képviselő a tárgyaláson szintén nem a fentiekkel egyező területeket jelölt meg. Tanú 1 tanú sem igazolta a fegyelmi határozatban megjelölt területek mindegyikét. Kiemelte a felperes, hogy egy beíró körzeten belül több különböző hasznosítású, illetve különböző fajtájú és korú, összetételű növényzettel borított terület található. Semmi nem bizonyítja, hogy a perbeli időszakban is ugyanazokon a konkrét helyszíneken működtek a hangágyúk, amely helyszíneket a szakértő megvizsgált. Tanú 1 tanú vallomása is csak általában jelöli meg a beíró körzeteket, de azt nem igazolja, hogy az adott körzeten belül a pontos, a szakértő által vizsgált helyszínen működtek a hangágyúk. A törvényszék tévesen a szakértői kompetenciába tartozó következtetéseket tanúvallomás alapján vont le, a szakértő jelenre vonatkozó megállapításait pedig önkényesen kiterjesztette a perbeli időszakra, az eltérő adottságú és élőhelyi jellemzőkkel rendelkező beíró körzetek egészére. Az sem nyert bizonyítást, hogy a szakértő által megjelölt és vizsgált helyszínek valóban azokban a beíró körzetekben találhatóak, amelyek az alperesi határozatokban szerepelnek. A szakértő ez irányú megállapítását egy jelenlévő vadász, vadász 1 nyilatkozata alapján rögzítette, elismerte, hogy ezt meghaladóan semmilyen ellenőrzést nem végzett. Az sem tisztázott, hogy a megjelölt vadász az alperessel milyen jogviszonyban áll, és milyen minőségben képviselte a helyszíni szemlén. A szakértő kifejezetten elismerte, hogy utólag már nem tudta vizsgálni, hogy a perbeli időszakban mely konkrét helyszíneken működtek a gázágyúk. Tanú 1 tanúvallomása is ellentmondásos, hiszen egyrészt azt állítja, hogy nem voltak arra kultúrnövények, ahol a hangágyúk kihelyezésre kerültek, máskor pedig úgy nyilatkozik, hogy kukoricaföldön lévő hangágyút helyezett a felperes üzembe. Tanú 2 nyilatkozata szerint pedig az általuk látott hangágyú egy réten volt elhelyezve. A tanúvallomások sem igazolják tehát, hogy az ágyúk olyan területen voltak elhelyezve, amelyeken nem voltak kultúrnövények. A törvényszék a Pp.
2. §

(4)és

(5)bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét megsértve a fenti ellentmondásokat nem tisztázta. Kifejtette a felperes, hogy a szakértői táblázatban

1. sorszám alatt feltüntetett helyszínnel kapcsolatosan a szakértő is elismeri, hogy a hangágyúnak vadkár-elhárítási szerepe lehet. A
2. sorszámú ingatlan kapcsán is megállapította, hogy az érintett terület folyamatos és súlyos vadkárosításnak van kitéve. A felperes kifogásolta, hogy a szakértő nem adott választ arra a felperesi kérdésre, hogy mekkora az hangerőtartomány, amely valóban alkalmas lehet az erdő közepén tartózkodó vad nyugalmának megzavarására, figyelemmel arra a szakértői megállapításra is, hogy a gázágyúk az erdőnek minősülő területek szélén voltak találhatóak. Utalt arra, hogy az eszközök 5 különböző hangerőbeállítási fokozattal rendelkeznek. A szakértő azt sem vizsgálta, hogy a konkrét eszközök a perbeli időszakban milyen hangerővel működtek. A fentiekre figyelemmel nem nyert bizonyítást, hogy a határozat alapjául szolgáló hangágyúk az alperesi határozatban megjelölt - károsítással nem érintett - területeken működtek, valóban indokolatlanul zavarták a vad nyugalmát. A fellebbezés szerint a törvényszék tévesen állapította meg a felperes üzemeltetői minőségét. Ezen megállapítás ellentétes az üzemeltető P.K.Sz. alperesnek megküldött írásbeli nyilatkozatával, a perben tett tanúvallomásával, valamint a ... Megyei Kormányhivatal ...i Járási Hivatala hatósági határozatával. A törvényszék a fentiekkel szemben a Pp.
3. §

(4)és

(5)bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét is megsértve csupán a hivatkozott felperesi levelet értékelte. A felperes azonban csupán megbízottja és kapcsolattartója volt vadkár ügyekben P.K.Sz. üzemeltetőnek. A törvényszék e körben tévesen értékelte tanú 1 és tanú 2 tanú vallomását. Ezek igazolják, hogy az általuk hivatkozott hang ágyúk mely körzetben és pontosan hol működött, vagyis hogy egyáltalán az alperesi határozatokban hivatkozott hang ágyúk voltak-e. Utalt arra a felperes, hogy ahogyan azt Képviselő 1 alperesi képviselő is elmondta, több hangágyú is volt, ezek között olyanok is voltak, amelyek nem erdőben működtek. A felperes a Pp. 369. §

(3)bekezdés a) pontjára alapítva hivatkozott arra, hogy a bizonyítás eredménye okszerűtlen, kérte a tényállás körében annak megállapítását, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a hangágyúk nem vadkár veszélyének kitett területen voltak, hogy azok üzemeltetője a felperes volt és hogy azoknak nem volt vadkár-elhárítási szerepük, továbbá hogy a hangágyúk a vadat indokolatlanul (okszerűtlenül) zavarták. A törvényszék a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésével állapította meg az ezzel ellentétes tényállást. Sértette a bizonyítékok mérlegelésének Pp. 79. §

(1)bekezdésében foglalt szabályait, továbbá a szakértői bizonyítás szükségességét megalapozó Pp. 300. §

(1)bekezdését. Kiemelte, hogy az alperesi határozat alapját nem bizonyított tényállítások és hivatkozások képezik. A határozat ezzel sérti az alperes fegyelmi szabályzatát, az alapszabályát, továbbá a Vtv. 28. §-át, ezáltal a Ptk. 3: 37. §

(1)bekezdése alapján a hatályon kívül helyezése szükséges. Ennek elmulasztásával az elsőfokú bíróság ítélete maga is jogszabálysértő. Kifogásolta a fellebbezés, hogy az elsőfokú bíróság az ítéletében nem értékelt egyes, a felperes által keresetében rögzített előadásokat, álláspontokat. Ennek körében hangsúlyozta, hogy a felperes évek óta nem vesz részt az alpereshez kapcsolódó tevékenységben, ekként nem is állt módjában semmiféle alapszabályba ütköző tevékenységet folytatni. Magatartását kizárólag magánemberként, családi gazdálkodóként, más gazdálkodó megbízásából - a Vtv.

1. §-a szerinti vadkár-megelőzési kötelezettséghez kapcsolódóan - fejtette ki, ennek azonban nincs köze vadásztársasági tagságához, tagi minőségéhez. Kiemelte, hogy a ... Megyei Kormányhivatal ...i Járási Hivatala szabálysértési hatóságként az eljárást megszüntette, mert semmilyen szabálytalanságot, szabálysértést nem tudott megállapítani. Erre tekintettel az üzemeltető P.K.Sz., illetve a felperes is minden alappal gondolhatta, hogy a hangágyúk működése megfelelt a jogszabályoknak, jogellenességet nem valósít meg. A hatósági határozat ésszerű bizalmat keltett a jogszerűséget érintően, így jogszabálysértő és súlyosan méltánytalan ezen előzményekre is tekintettel bármilyen jellegű fegyelmi büntetés alkalmazása a felperessel szemben. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helyes indokai alapján való helybenhagyását kérte. Megítélése szerint alapos az az ítéleti megállapítás, hogy a gáz ágyúk üzemeltetője a felperes volt. Utalt a felperes
2. január
3. napján küldött e-mailjére, amelyben a felperes csupán annyit jelzett ezzel kapcsolatosan, hogy korántsem biztos, hogy ő az üzemeltető. A felperes a közgyűlésen sem jelent meg, indítványt akkor sem terjesztett elő. Az alperes álláspontja szerint a pernek nem az a tárgya, hogy követett-e el a felperes fegyelmi vétséget, hanem az, hogy az alperes fegyelmi határozata ütközik-e jogszabályba vagy az alperes szabályzataiba, vagyis a határozatokat a fegyelmi szabályzatban meghatározott szervek a fegyelmi szabályzatban meghatározott eljárási rendben hozták-e meg. Mindemellett a perben lefolytatott bizonyítás igazolta a fegyelmi határozat megállapításait. A
4. szeptember 11-i levelében a felperes elismerő nyilatkozatot tett arra nézve, hogy ő a gázágyúk üzemeltetője. Ezt a keresetlevél egyes kitételei sem cáfolják. A meghallgatott tanúk is alátámasztották. A szakértő által vizsgált helyszínek, hangágyúk, és a korabeli időszakban kihelyezett hangágyúk helyszíne körében téves a fellebbezés, hiszen a szakértő a vizsgálata során az általa vizsgált helyszínek tekintetében is megállapította az eszközök zavaró hatását, az pedig nem képzelhető el, hogy a felperes a fegyelmi vétség megállapítását követően helyezte át a vad nyugalmát nem zavaró helyekről a hangágyúkat a vad nyugalmát zavaró helyekre. A szakértő megállapította, hogy 8 helyszínből 7 helyen nem volt vadkár-elhárítási szerepe a kihelyezett hangágyúknak. A felperes nemcsak, mint gazdálkodó sértette meg a Vtv.
5. §

(3)bekezdését, hanem, mint az alperes tagja, egyben megsértette az alperes alapszabályának

1. pontját is. A felperes esetében nem különíthető el a vétség elbírálása szempontjából a gazdálkodó minősége, illetőleg a tagi minősége körében kifejtett magatartás. Az alperes álláspontja szerint téves az a felperesi álláspont, hogy a hangágyúk a gazdálkodókat terhelő, a vadkárok megelőzésére és elhárítására irányuló törvényi kötelezettségek teljesítését szolgálják, ugyanis a Vtv.
2. §

(1)és

(2)bekezdése értelmében a vadkár-elhárító berendezések kihelyezése a vadászatra jogosult feladata, az nem tartozik a földhasználó közreműködési kötelezettségébe. A felperes a fellebbezési ellenkérelemre tett nyilatkozatában kifejtette, hogy az alperes tévesen értelmezi a perben a felperesre háruló bizonyítási kötelezettséget és a bizonyítási terhet. A perben vizsgálni kellett, hogy a felperes valóban elkövette-e a terhére rótt fegyelmi vétséget. Az alperes volt köteles bizonyítani, hogy a felperes megvalósította a határozatban foglalt tevékenységet, és ezzel a vad nyugalmát indokolatlanul zavarta. Téves az alperesnek a védekezés terén a felperes passzivitására utaló érvelése. A felperes az elsőfokú határozat meghozatala előtt is tett nyilatkozatot, észrevételeket, tényállításokat, továbbá jogi álláspontját is kifejtette. Az elsőfokú határozattal szemben fellebbezést nyújtott be, tényállításokat közölt, jogi álláspontját ebben is kifejtette. A közgyűlést megelőzően a hangágyúk üzemeltetője, P.K.Sz. is tett írásbeli nyilatkozatot. Az alperes által hivatkozott

1. szeptember 11én kelt felperesi levél a felperes által került csatolásra, az abban foglaltak a felperes álláspontját igazolják és tanúsítják a felperes együttműködési szándékát, ugyanakkor nem igazolják, hogy ő lenne a hangágyúk üzemeltetője. A felperes álláspontja szerint nem tartozik a per tárgyához, hogy kik voltak a perbeli időszakban, illetve jelenleg kik a családi gazdaság tagjai. Mindemellett csatolta a nyilvántartó határozatok releváns oldalait, amely alapján látható, hogy P.K.Sz. nem volt, és jelenleg sem tagja a felperes családi gazdaságának. Képviselő 1 és Képviselő 2 nyilatkozatai nem tanúvallomások, hanem az alperes képviselőjének, vagyis magának a félnek a nyilatkozatai. Fenntartotta a fellebbezésben kifejtetteket a tekintetben, hogy a perben nem nyert bizonyítást, hogy a perbeli időszakban működtetett hangágyúk a vad nyugalmának indokolatlan megzavarására alkalmasak lettek volna. Az alperesi feltételezés, mely szerint a hangágyúk helye a perbeli időszak óta nem változott, ellentétben áll az alperesi képviselők nyilatkozatával is. A felperes fellebbezése az alábbiak szerint nem alapos. Az elsőfokú bíróság a per eldöntéséhez szükséges és az eljárásjogi rendelkezések által lehetővé tett körben lefolytatta a bizonyítási eljárást, a beszerzett peradatok mérlegelése útján megállapított tényállással, továbbá az arra alapított jogkövetkeztetésével az ítélőtábla érdemben az alábbiak szerint egyetértett. A jogi személy határozatainak felülvizsgálata körében kialakult következetes bírói gyakorlatnak megfelelően a perben a bíróság csak olyan kifogások mentén vizsgálhatja felül az alperes határozatát, amelyeket a felperes a Ptk. 3:
2. §

(1)bekezdése szerinti perindítási határidőben a határozattal szemben felhozott. Az önkormányzatiság és autonómia alapján az alperes az alapszabályában, fegyelmi szabályzatában - jogszabályi keretek között - maga határozhatja meg a fegyelmi eljárás rendjét, a szankciókat, továbbá azt is, hogy milyen tényállást megvalósító magatartást minősít fegyelmi vétségnek. A fegyelmi eljárás során az arra hatáskörrel rendelkező szervnek a fegyelmi szabályzatban foglalt eljárási rend keretében abban a kérdésben kell döntenie, hogy az eljárás tárgyává tett magatartás megvalósult-e, és az megfelel-e az alapszabályban, fegyelmi szabályzatban fegyelmi vétségként minősített tényállásnak. Ebben a körben (tehát, hogy a tanúsított magatartás tényállásszerű-e) az alperes határozata érdemi felülbírálatának van helye. Ennek megfelelően abban a kérdésben kellett a perben állást foglalni, hogy a fegyelmi eljárás, egyúttal a keresettel támadott alperesi határozat tárgyát képező felperesi magatartás (a hangágyúk fegyelmi határozatban megjelölt helyszíneken való elhelyezésében és működtetésében való közreműködés) megvalósult-e, továbbá ezen magatartás a Vtv. 28. §

(3)bekezdésében foglaltak megsértéseként, ekként az alapszabály

1. pontját sértő fegyelmi vétségként minősíthető-e. A felperes elsődleges jogi álláspontjával kapcsolatosan az ítélőtábla rámutat arra, hogy a támadott alperesi határozat a hangágyúk kihelyezésében és működtetésében való közreműködés formájában megvalósított magatartást minősítetti fegyelmi vétségnek. A közreműködés fogalmát kimeríti az is, ha a felperes nem a hangágyúk üzemeltetőjeként, hanem az üzemeltető megbízottjaként járt el az eszközök megrendelése, azok kihelyezése, ellenőrzése, azaz működtetése körében. A hangágyúk működtetésében való felperesi közreműködés kétséget kizáróan megállapítható a felperes elsőfokú ítéletben is hivatkozott levele, továbbá a tanúvallomások alapján. Erre tekintettel nem volt relevanciája azon körülménynek, hogy a hangágyúk üzemeltetőjének minősül-e a felperes, illetve a családi gazdaság keretei között a felperesnek milyen szerepe van. Ugyancsak nem foghat helyt az a felperesi álláspont, hogy elkülönítendő vadásztársasági tagi, illetőleg gazdálkodói minőségében kifejtett tevékenysége. A felperes nem vitatottan a vadásztársaság tagja, a tagokra vonatkozó jogszabályi, alapszabályi, illetve a fegyelmi szabályzatban meghatározott rendelkezések hatálya kiterjed rá és egyúttal arra a magatartására is, amelyet a gazdálkodói tevékenysége körében fejtett ki. Helytálló az a fellebbezési érvelés, hogy a fegyelmi határozat alapjául szolgáló magatartás megítélése körében nyilvánvalóan szükséges annak tisztázása, hogy az érintett időszakban a kifogásolt hangágyúk hol működtek. Ettől függően dönthető el ugyanis, hogy a magatartás alapul szolgálhat-e a Vtv.
2. §

(3)bekezdésében foglalt rendelkezések megsértésének megállapításához. Az ítélőtábla kiemeli, hogy ezen rendelkezések nem csak a vadászatra jogosultra irányadó kötelezettséget tartalmaznak, a 28. §.

(2)bekezdés normaszövege, továbbá a jogalkotónak a miniszteri indokolásban is megnyilvánuló szándéka alapján egyértelmű, hogy ezen jogszabályi előírások betartására "mindenki köteles". Nem minősül szakkérdésnek annak eldöntése, hogy a hangágyúk az irányadó időszakban hol működtek. A meghallgatott tanúk - elemeiben ugyan egymással részben ellentmondásos - vallomásai összességükben alátámasztják, hogy a hangágyúk a fegyelmi határozatban - biztonsági körzetekre utalással - megjelölt helyszíneken voltak. Az elsőfokú bíróság a tanúvallomásokat e körben okszerűen, a Pp. 279. §

(1)bekezdésének megfelelően mérlegelte. Kiemeli ugyanakkor az ítélőtábla, hogy a felperes maga is elismerte (

1. sz. irat), miszerint a 18/A/
2. szám alatti szakvélemény irányadó táblázatában
3. és
4. pont alatt megjelölt két hangágyú a per tárgyát képező - a fegyelmi határozat alapjául szolgáló - időszakban is ott működött, ahol a szakértő azt fellelte. Az ítélőtábla álláspontja szerint amennyiben akár csak egyetlen helyszín, illetve hangágyú esetében is megállapítható az üzemeltetésének a Vtv.
5. §

(3)bekezdését sértő jellege, azaz az üzemeltetésük nem tekinthető okszerű mező- és erdőgazdálkodással összefüggő tevékenységnek, úgy ez már megalapozza a felperesi magatartásnak - az alapszabály 12. pontjának megsértésében megvalósuló - fegyelmi vétségkénti minősítését. A Vtv. 28. §

(3)bekezdésében foglalt előírásba abban az esetben ütközik a felperesi magatartás, ha a hangágyúk üzemeltetése a vadállományra zavaró hatást fejtett ki és a magatartás nem minősült okszerű mező- és erdőgazdálkodással összefüggő tevékenységnek, azaz vadkár-elhárítási, vadkármegelőzési szempontok nem indokolták. E két körülmény (a zavaró hatás és annak indokoltsága) szakkérdés. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kifejtett álláspontjával szemben tehát e körben nem annak van jelentősége, hogy a Vtv. a vadkár-megelőzés körében kire ró aktív cselekvési kötelezettséget, hanem annak, hogy a magatartás okszerű mező- és erdőgazdálkodással összefüggő tevékenységnek minősül-e. Amennyiben a Vtv. hivatkozott rendelkezései nem is rónak ilyen kötelezettséget a földhasználóra, arra mindenképpen lehetőséget biztosítanak, hogy indokolt esetben ilyen tartalmú közreműködést tanúsítva is hozzájárulhasson a vadkár megelőzéséhez. Az ezen szakkérdések megválaszolásának szükségessége által - a Pp. 300. §

(1)bekezdése alapján indokolttá tett magánszakértői bizonyítás eredményeként megállapítható, hogy a hangágyúk működtetése vad nyugalmának megzavarására alkalmas volt. A szakértői megállapítás e tekintetben aggálytalan. A felperes hivatkozásával kapcsolatosan az ítélőtábla rámutat arra, hogy a peradatok szerint az üzemeltetett hangágyúk hangereje a legalacsonyabb fokozaton is 90 dB. A felperes azon hivatkozását, miszerint a hangágyúk működtetése vadkár-megelőzési szempontból indokolt volt, a szakértői vélemény cáfolta. A szakvélemény értelmében az 1., a 2., a

1. és
2. pontban meghatározott helyszínen elhelyezett hangágyúknak vadkár-elhárítási szerepe nincs, míg a 4.,
3. és
4. pontban meghatározott helyszínen működő hangágyúk vadkár-elhárítási szerepe nem valószínűsíthető. A szakértői vélemény alátámasztotta azt is, hogy azokon a helyszíneken sem volt vadkár-elhárító szerepe a hangágyúknak, amelyek tekintetében a felperes a perben elismerte, hogy azok az irányadó időszakban is ott működtek. A szakértő megállapítása szerint az
5. pontban megjelölt helyszín esetében - akác felújítás, fiatalos tuskósarj-eredetű növénykultúráról lévén szó - a hangágyúk használata a vadkármegelőzésnek nem megszokott módja, a
6. pontban megjelölt helyszín esetében pedig - erdősült jellegű erdősávban, részben cserjés legelő mellett - a vadkár-elhárítási szerepe nem valószínűsíthető. A felperes a magánszakértői vélemény megállapításaival szemben más eljárásban beszerzett szakértői vélemények felhasználásával kívánta igazolni, hogy a hangágyúk vadkár-elhárító szerepet töltöttek be. Ezen szakértői vélemények felhasználására és bizonyítékként való értékelésére azonban - ahogy arra a törvényszék helyesen utalt - a Pp.
7. §

(1)bekezdés c) pontjában foglaltak mellett sem biztosított eljárásjogi lehetőséget a Pp. 306. §

(4)bekezdése, mely szerint kirendelt szakértő vagy magánszakértő alkalmazásának az indítványozása esetén ugyanazon szakkérdés vonatkozásában már nincs helye más eljárásban kirendelt szakértő alkalmazásának. A Pp. 200. §

(1)bekezdés c) pontjában foglaltak mellett sem volt mód ekörben a felperes által csatolt fényképfelvételek megtekintése eredményeként az alkalmazott felperesi eljárás indokoltságának megállapítására, tekintettel arra, hogy ez a körülmény szakkérdés volt, igazolása szakértői kompetenciát igényelt. A kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság az eljárásjogi rendelkezések által lehetővé tett körben lefolytatott bizonyítás anyagát helyesen mérlegelve foglalt állást akként, hogy a fegyelmi határozat alapjául szolgáló fegyelmi vétség felperes részéről való elkövetése megvalósult. A felperes közreműködésével kihelyezett és üzemeltetett hangágyúk indokolatlanul zavarták a vad búvó-, lakó, és táplálkozási, valamint szaporodási helyét. Ez a magatartás a Vtv. 28. § irányadó rendelkezéseinek megsértése folytán az alapszabály 12. pontjában foglalt rendelkezésekbe ütközik, tehát a tagi kötelezettség megszegésének, ekként az alperesi fegyelmi szabályzat III. fejezetének 5. §-a értelmében fegyelmi vétségnek minősül. Az alperes perben támadott határozata nem jogszabálysértő, a hatályon kívül helyezésének a Ptk. 3: 37. §

(1)bekezdésében foglalt feltételei nem állnak fenn. Az ítélőtábla a fentieken túl hangsúlyozza, hogy az elsőfokú bíróság helytálló álláspontjának megfelelően a felperes által hivatkozott hatósági határozat a perben egyáltalán nem bír relevanciával, az csendháborítás szabálysértése tárgyában indult eljárás, tehát más tényállási elemek vizsgálatának keretei között született, a bíróságot pedig a Pp. 263. §

(2)bekezdése értelmében egyébként sem kötni. Az alperes által

1. szám alatt indítványozott további bizonyítás lefolytatásának (további tanúk meghallgatása), továbbá a
2. szám alatt csatolt okirati bizonyítékok, illetve légi felvételek bizonyítékként való értékelésének a Pp.
3. §

(1),

(2)és

(3)bekezdésében foglalt feltételek hiányában a Pp. 220. §

(7)bekezdésében foglaltakra figyelemmel nem voltak meg az eljárásjogi feltételei, így mindezt az elsőfokú bíróság helyesen mellőzte. Az alperesnek a másodfokú tárgyaláson kifejtett álláspontjával szemben a felperes által az alperes fellebbezési ellenkérelmére Pf. 6. sorszám alatt előterjesztett beadvány hatálytalansága nem állapítható meg. A beadvány nem minősül perfelvételi iratnak, így a hatálytalanság Pp. 203. §

(1)bekezdésében foglalt feltételei nem állnak fenn, és nem minősül hatálytalannak a Pp. 149. §

(1)bekezdése alapján sem, hiszen mulasztás sem állapítható meg az előterjesztője terhére. A beadvány mellékleteként benyújtott okiratok bizonyítékként azonban a Pp. 373. §

(1)bekezdése értelmében figyelemmel a

(2)bekezdésben foglalt feltételek hiányára - nem értékelhetőek. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a Pp. 383. §

(2)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, az eredménytelenül fellebbező felperest pedig a Pp. 83. §

(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes javára az általa a 32/2003 (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdés alapján felszámított, az áfát is magában foglaló ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség megfizetésére. Győr,

1. szeptember
2. Dr. Lezsák József sk. a tanács elnöke Dr. Maurer Ádám sk. előadó bíró Dr. Mészáros Zsolt sk. bíró