← Magyarország

Mfv.10183/2017/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A jogellenes jogviszony megszüntetés jogkövetkezményeként igényelhető 12 havi távolléti díj nem mértékszabály. A 30 napos keresetindítási határidőben a jogviszony megszüntetésével összefüggő igényeket érvényesíteni kell, ezt követően pedig a 3 éves elévülési időn belül kérheti a munkavállaló azon jogkövetkezményeket, amelyeket az alapperben nem érvényesíthetett. Az összes kárigény a 12 havi távolléti díj összegét nem haladhatja meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.183/2017/

  1. A tanács tagjai: . Tallián Blanka a tanács elnöke . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró . Hajdu Edit bíró A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Kosik Barbara ügyvéd A per tárgya: munkaviszony jogellenes megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.115/2016/
  2. Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 32.M.1549/2015/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.115/2016/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - 15 nap alatt - 50.000 (ötvenezer) forint és 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 522.000 (ötszázhuszonkettőezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
  5. október 15-étől állt a névváltozáson átesett alperes alkalmazásában újságíróként. Munkaviszonyát a
  6. április 23-án kelt felmondással szüntették meg azon indokolással, hogy „a N.G.K. Kft. szervezeti átalakítást hajt végre, melynek következtében a kiadó gondozásában megjelenő N.G. című napilap tartalma megváltozik, az Ön rovata átalakításra kerül, így munkaköre megszűnik". A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [2] [3] A felperes módosított keresetében a felmondás jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezményként hat havi távolléti díj megfizetését kérte. Hivatkozott az Mt.
  7. §-ának

(4)és
(5)bekezdésében foglaltakra, valamint a 45. §
(3)bekezdésére. Álláspontja szerint a törvény mind a munkavállaló képessége, mind a munkáltató működése miatti felmondás esetére állásfelajánlási kötelezettséget ír elő és csak ezt követően van mód megszüntetni a védett korú munkavállaló jogviszonyát. Ennek értelmében fel kell ajánlani a munkaszerződésben meghatározott munkahelyen a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képzettségének, végzettségének, gyakorlatának megfelelő betöltetlen másik munkakört. Az alperes ezen kötelezettségének nem tett eleget. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [4] [5] [6] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 32.M.1549/2015/
  1. számú ítéletével megállapította, hogy a munkáltató a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg és elmaradt munkabér címén 2.293.632 forint kártérítés és ennek kamata megfizetésére kötelezte. Kötelezte továbbá az alperest perköltség és illeték viselésére is. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes
  2. április 23-a és
  3. július 1-je között több munkavállalót vett fel. Maga a munkáltató a
  4. október 21-ei beadványában közölte, hogy felvételre került S.L. rovatvezető, K.Z. rovatvezető helyettes, B.P. és J.T., valamint csatolta az iratokhoz a felperes cikkeinek felsorolását a
  5. január 1-jétől április 23-áig terjedő időszakban. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a munkáltató nem járt el körültekintően akkor, amikor a felperes személyi anyagában csak az előző munkáltató által kiállított igazolásokat vette figyelembe munkakör-felajánlási kötelezettsége gyakorlásakor és nem kért be a felperestől semmilyen dokumentumot, ami a végzettségét, képzettségét igazolja. Akkor sem járt el kellő körültekintéssel, amikor a felperes munkaviszonyának megszüntetése előtt nem nézte át cikkeinek sorát, hiszen ebből kiderülhetett volna, hogy milyen területeken bizonyította jártasságát, tapasztalatát. A felperesnek azon munkakörök egyike, amelyeket új munkavállalókkal töltöttek be, felajánlható lett volna. A munkáltató ezen kötelezettségének nem tett eleget, így megsértette az Mt.
  6. §
(4)és
(5)bekezdésében foglaltakat. [7] A felperes a módosított keresetében hat havi távolléti díjnak megfelelő összegre tartott igényt. A bíróság számításokat végzett és megállapította, hogy az egy napi távolléti díj összege 19.772 forint, így ennek számítása alapján 2.293.622 forintra jogosult a felperes. [8] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.115/2016/
  1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy a felperes keresetfelemelésére tekintettel elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítésként 4.932.900 forintot és ennek középarányos kamatát viselje. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte az alperest fellebbezési illeték és másodfokú perköltség fizetésére. [9] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság a jogalap tekintetében helytállóan alkalmazta az Mt.
  2. §
(5)bekezdését figyelemmel a felperes életkorára, valamint arra, hogy az alperes a működésével összefüggő okra hivatkozással szüntette meg a munkaviszonyt. A jogszabályi rendelkezés szerint a fenti feltételek esetén az alperest munkakör-felajánlási kötelezettség terhelte, amelynek teljesítéséhez a munkaviszony megszüntetését megelőzően azt kellett vizsgálni, hogy mint védett korú munkavállaló részére volt-e az alperesnél munkaszerződés szerinti munkakörével azonos feltételekkel (képzettség, végzettség, gyakorlat) betöltendő másik üres munkakör. [10] A másodfokú bíróság egyetértett a felperes azon érvelésével, miszerint a felmondás indokolása azt támasztja alá, hogy az alperes ezen kötelezettségének nem tett eleget, nem vizsgálta a felperes további foglalkoztatásának lehetőségét, erre ugyanis a felmondás még utalást sem tartalmaz, továbbá abban csak az Mt. 66. §
(2)bekezdésére van hivatkozás. [11] A jogszabályi rendelkezés a felajánlható munkakör vizsgálatát az alperes kötelezettségévé teszi, így nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy ennek elmulasztása a felperesnek felróható okból történt a dokumentumok hiánya miatt. Amikor az alperes észlelte, miszerint azok az iratok hiányoznak, amelyek alapján a felperes képzettsége, végzettsége, gyakorlata megítélhető lenne, fel kellett volna hívnia annak pótlására. [12] A másodfokú bíróság álláspontja szerint az alperes által becsatolt munkalapokon felsorolt cikkek - amelyeknek csak a címe van feltüntetve - önmagukban, a tartalmi vizsgálat nélkül nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy a felperes kizárólag gazdasági témájú cikkeket írt, vagy, hogy azok között voltak külpolitikai tárgyúak is. A másodfokú bíróság így a munkalapoknak nem tulajdonított jelentőséget, csak annak, hogy az alperesnél volt betöltetlen munkakör, amelyre a felperes felmondási ideje alatt új munkavállalók alkalmazására került sor. [13] Az összegszerűséget illetően a felperes a fellebbezési ellenkérelmében a keresetét nemcsak az idő múlásra tekintettel, hanem a távolléti díj összegére vonatkozóan is felemelte. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a távolléti díj összegének (bruttó 435.000 forint helyett bruttó 547.000 forintra) történő felemelése a másodfokú eljárásban a keresetváltoztatás tilalmába ütközik. Erre tekintettel a felperes bruttó 435.000 forint alapulvételével számolta ki a keresetét a bíróság felhívására. [14] A másodfokú bíróság utalt a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 247. §-ára, valamint a 146. §
(5)bekezdésére. Kifejtette, hogy a felperes a keresetét az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig változtathatta meg, így logikailag fel sem merülhetne a másodfokú eljárásban ennek lehetősége. [15] A kereset megváltoztatásának nem minősülő nyilatkozat megtételének joga független attól, hogy az ítélet ellen a fél élt-e fellebbezéssel vagy csatlakozó fellebbezéssel. [16] A felperes az Mt. 82. §
(1)bekezdésére alapítottan az Mt. 172. §
(2)bekezdésében foglaltak figyelembevételével munkálta ki összegszerű kereseti kérelmét. Az egy évi távolléti díj összegét 5.220.000 forintban határozta meg, amelyet 5,5%-kal csökkentve az érvényesíteni kívánt igényét 4.932.900 forintban jelölte meg. Az alperes ezen összegszerűségi igényt nem vitatta. A másodfokú bíróság a hivatkozott jogszabályi rendelkezést, valamint a nem vitatott összegszerűség alapján az időmúlásra figyelemmel előterjesztett keresetfelemelést megalapozottnak találta. [17] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét módosítva, kiegészített indokolással az elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés összege tekintetében azt részben megváltoztatta, míg a jogalap, valamint az elsőfokú perköltség és az eljárási illeték tekintetében helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme [18] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Másodlagosan a hatályon kívül helyezést és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását indítványozta. [19] Az alperes jogszabálysértésként a Pp. 221. §-át, 206. §-ának
(1)bekezdését, 146. §-ának
(5)bekezdését jelölte meg, valamint az Mt. 66. §-ának
(4)és
(5)bekezdésére utalt. [20] Hivatkozása szerint az alperes ismerete, hogy a felperes milyen cikkeket írt a nála végzett munkája során korábban, így nem merült fel benne kétség arra vonatkozóan, hogy milyen gyakorlattal rendelkezik. Emiatt oka sem lett volna rá, hogy a felperes erre irányuló, a felmondáskor vagy korábban tett nyilatkozata vagy egyéb cselekménye hiányában felmerüljön benne annak szükségessége, hogy a felperestől külön iratokat kérjen be végzettsége, vagy képzettsége igazolására. [21] Az alperes a rendelkezésére álló információk szerint hozta meg megalapozott döntését, amely megfelelt az Mt. 66. §
(5)bekezdésének. Maga a felperes sem nyilatkozott a felmondás közlésekor arra vonatkozóan, hogy az alperesnél tudomása szerint van olyan munkakör, amely általa betölthető lenne. [22] Az alperes több alkalommal kijelentette, hogy a jogviszony megszüntetés indoka a felperes munkakörének megszűnése volt. Tartalmában alapvetően megváltozott az alperesi napilap, a korábbi gazdasági szakterületet felváltotta a politikai, közéletű cikkek megjelentetése. Ezen cikkek elkészítéséhez tehát az alperes e területen szerzett tapasztalatot kívánt meg az újságíróitól, illetőleg ilyen területen bizonyított újságírókat vett alkalmazásba. [23] Tekintettel arra, hogy az alperes a rendelkezésre álló információk alapján csak a felperes addigi munkakörével azonos feltételekkel betöltendő munkakört lett volna köteles felajánlani, ugyanakkor az alperesnél az eljárás során többször igazolt változások eredményeképpen a felperes munkaköre - tartalmát, vagyis a feladatköröket tekintetve - megszűnt, így az alperes más megoldás hiányában kénytelen volt a felperes munkaviszonyát megszüntetni. [24] Az Mt. 66. §
(5)bekezdése sem írja elő, hogy a felmondás indokolásában kötelező lenne kitérni arra, miszerint a munkáltatónál nincs a munkavállaló által betöltött munkakörhöz szükséges képességnek, végzettségnek, gyakorlatnak megfelelő betöltetlen másik munkakör. Erre tekintettel csak azon indokból, hogy az alperes által készített felmondás nem hivatkozik az Mt. 66. §
(5)bekezdésére, illetve, hogy nem tért ki arra, miszerint vizsgálta a további foglalkoztatás lehetőségét, egyéb körülmények értékelése nélkül nem állapítható meg az alperes mulasztása. Ebből a tényből a jogerős ítélet hibás következtetéseket vont le. [25] A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az újságírói munkakör számtalan területet fog át, az egyes területekhez eltérő képesítés és tapasztalat szükséges. [26] Tekintettel arra, hogy a másodfokú bíróság nem vizsgálta a betöltetlen újságírói munkakörökbe tartozó fontos feladatokat, tehát, hogy mely területeken kell végzettséggel és gyakorlattal rendelkeznie az ezen pozícióra jelentkező személynek, kizárólag arra hivatkozva, hogy az alperesnél betöltetlen újságírói álláshelyek voltak a jogviszony megszüntetésekor, nem állapítható meg a munkáltató intézkedésének jogszerűtlensége. Abból kiindulva, hogy az alperesnél újságírói munkakörbe kerestek személyeket a felmondás idején, illetőleg ezt követően, nem vonható le arra következtetés, hogy a felperes alkalmas lett volna ezen munkakörre. [27] Az alperes felülvizsgálati kérelmében utalt a BH 2001.
  1. számú, BH 1998.
  2. számú és a BH 2001.
  3. számú eseti döntésben foglaltakra. [28] A felülvizsgálati érvelés szerint a másodfokú bíróság téves döntést hozott az összegszerűségről is. A felperes a
  4. november 2-án tartott tárgyaláson a 12 havi távolléti díjának megfelelő követelését 2.392.000 forintra leszállította, amelyet az ítéletek úgy rögzítenek, hogy „a felperes időközben módosította keresetét és hat havi távolléti díjnak megfelelő összegre tartott igényt". A felperes munkaviszonya
  5. május 23-án szűnt meg és az elsőfokú ítélet kihirdetésére
  6. november 2-án került sor, tehát a módosított kereset nem értelmezhető úgy, mint ahogy ezt a bíróságok tették. [29] Az elsőfokú bíróság a felperes módosított kereseti követelésén alapuló, egyszeri, egyösszegű kártérítésről döntött. [30] Az alperes felülvizsgálati kérelmében utalt a Pp.
  7. §-ára,
  8. §-ára, valamint
  9. §-ára. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a felperes keresetfelemelését a Pp.
  10. §
(5)bekezdés a) pontjában foglalt új tényként vagy „a felhozottak kiigazításaként" minősítette. [31] A másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes az elsőfokú eljárásban a kezdeti 12 hónap távolléti díjnak megfelelő összegű követelését hat hónap távolléti díjra szállította le, amely az önálló döntésén alapult. Azon tény pedig, hogy a felperes nem tudott elhelyezkedni az elsőfokú ítélet meghozatala óta sem, nem minősülhet olyan körülménynek, amely a kereset módosítására adna okot, legkevésbé olyannak, amely az alperes terhére róható. [32] Jelen eljárásban kezdettől fogva pénzkövetelésről volt szó, amelynek összegét a felperes maga változtatta meg az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőzően, továbbá ezen pénzkövetelés későbbi megfizetése az alperes által semmilyen egyéb körülmény módosulását nem eredményezi a felperesnél azon túl, hogy később kapja meg a részére megítélt összegét. A felperes követelését mindössze a késedelmi kamat tekintetében módosíthatta volna. [33] A Pp. 244. §
(1)bekezdésére utalással az alperes arra hivatkozott, hogy a felperes
  1. június 29-én kelt fellebbezési ellenkérelme nemcsak az alperes fellebbezésére reagált, hanem az elsőfokú ítéletben részére megítélt összeg megemelését is kérte a kamatfizetés időpontjának módosításával. Ennek értelmében az alperes álláspontja szerint a felperes ellenkérelme egyben az elsőfokú ítélet megváltoztatására is irányult, eképpen csatlakozó fellebbezésnek is minősül. A másodfokú bíróság azonban az alperes erre vonatkozó nyilatkozatait figyelmen kívül hagyva a felperes beadványát továbbra is fellebbezési ellenkérelemként vette figyelembe, így a felperes részéről illeték kiszabásáról sem rendelkezett. [34] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására kötelezése mellett. irányult az alperes perköltség fizetésre A Kúria döntése és jogi indokai [35] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [36] A Pp.
  2. §
(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §
(2)bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [37] Az alperes felülvizsgálati kérelmében arra helytállóan hivatkozott, hogy a bíróságok nem vizsgálhatják az átszervezés és korszerűsítés indokoltságát és annak választott módjának célszerűségét (MD.II/113.). Jelen esetben azonban nem is ez volt a vita tárgya. [38] Az eljáró bíróságok a felmondás jogellenességének vizsgálata során helytállóan alkalmazták az Mt. 66. §
(5)bekezdését figyelemmel a felperes életkorára és arra, hogy a jogviszony megszüntetés indoka az alperes működésével összefüggő ok volt. Azt kellett tehát értékelni, hogy az alperesnél a védett korú felperes részére volt-e a munkaszerződés szerinti munkakörével (képzettségének, végzettségének, gyakorlatának megfelelő) azonos, betöltetlen munkakör. [39] Az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a jogszabály alapján a felajánlható munkakör hiányát nem kell tartalmaznia magának a felmondó iratnak, azonban azt vita esetén bizonyítania kell. [40] A felajánlható munkakör meglétének vizsgálata az alperes kötelezettsége volt. E körben nem hivatkozhat sem arra, hogy a dokumentumok hiánya a felperes terhére róható, sem arra, hogy a munkavállalónak a felmondás átvételekor fel kellett volna hívnia a munkáltató figyelmét a szerinte felajánlható munkakörre. [41] Az eljáró bíróságok helyes következtetésre jutottak amikor megállapították, hogy a felperest újságíró munkakörben foglalkoztatták, ilyen betöltetlen munkakör pedig volt az alperesnél. A felmondási ideje alatt is vettek fel új munkavállalókat ezen munkakörbe. [42] Az alperes azon hivatkozása, hogy a lap politikai jellegű cikkeket kívánt a továbbiakban megjelentetni, a gazdasági témájú cikkeket író felperes pedig ehhez nem értett, nem volt bizonyított (Pp. 164. §). Önmagában a csatolt címlistából erre nem vonható le következtetés. [43] Helytállóan, érveinek részletes kifejtésével (Pp. 206. §, Pp. 221. §) állapította meg a jogerős ítélet, hogy a munkáltató felmondása jogellenes volt és annak jogkövetkezményeit az alperes viselni tartozik. [44] Az Mt. 82. §
(2)bekezdése szerint a munkaviszony megszüntetése miatt elmaradt jövedelem címén igényelt kártérítés nem haladhatja meg a munkavállaló 12 havi távolléti díjának összegét. [45] A munkaviszony munkáltató általi jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeinek egyes kérdéseiről szóló 3/
  1. (III.31.) KMK vélemény
  2. pontjának indokolása egyértelműen rögzíti, hogy a jogellenes jogviszony megszüntetés leggyakrabban igényelt jogkövetkezménye az elmaradt jövedelem, amelynek érvényesíthető összegét a törvény a munkavállaló 12 havi távolléti díjára korlátozza. Az
  3. pont b) pont szerint pedig az elmaradt jövedelem címén igényelhető kártérítés összegét limitálja a törvény, az elmaradt jövedelembe tartozó egyes kártételek összegeinek összeadásával ellenőrizhető a limit megtartása. [46] Fentiekből következően a 12 havi távolléti díj egy összegszerűségi, úgynevezett mértékszabály. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint a 30 napos keresetindítási határidőben a jogviszony megszüntetésével összefüggő igényeket érvényesíteni kell, ezt követően pedig a 3 éves elévülési időn belül kérheti a munkavállaló azon jogkövetkezményeket, amelyeket az alapperben nem érvényesíthetett. Az összes kárigény a 12 havi távolléti díj összegét nem haladhatja meg (Mfv.I.10.006/2017.). [47] Alaptalan az alperes Pp.
  4. §-ának megsértésére hivatkozása, mivel jelen esetben nem keresetváltoztatás történt. A felperes a
  5. november 2-án tartott tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy „figyelemmel az idő előrehaladására tájékoztatom a bíróságot arról, hogy a felperes vonatkozásában az elmaradt munkabér összegét 2.392.000 forintban jelölöm meg és középidőtől kérem alperest kötelezni a kamatok megfizetésére is" (jegyzőkönyv
  6. oldal utolsó bekezdés,
  7. oldal első bekezdés). Ezen kijelentés pedig kizárólag úgy értelmezhető, hogy a felperes az elsőfokú ítélet meghozataláig terjedő időre terjesztette elő igényét, nem hat havi távolléti díjat kért és nem mondott le a 12 hónapi távolléti díjra vonatkozó mértékszabály alkalmazásáról sem. [48] Alaptalan az alperesnek a Pp.
  8. §
(1)bekezdése megsértésére utalása, mivel a felperes a törvény kizáró rendelkezése hiányában a keresetet a fellebbezési ellenkérelmében is felemelhette az Mt. 82. §-ának
(2)bekezdésében meghatározott összegig. E körben sem jogszabálysértő a másodfokú bíróság döntése. [49] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának
(3)bekezdése alapján. Záró rész [50] Az alperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdésén alapul. [51] Az alperes felülvizsgálati illetéket köteles fizetni az adott ügyben irányadó 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §-a szerint. [52] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  3. §
(1)bekezdése alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, dr. Hajdu Edit s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.