← Magyarország

Mfv.10328/2017/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Világos a felmondás indoka, amely szerint a bekövetkezett szervezeti változásokat is eredményező átszervezések a munkavállaló munkaköri feladatainak átalakításával jártak, e munkafolyamatok más, a korábbitól eltérő struktúrában működnek, a munkavállalónak másik megfelelő, betöltetlen munkakör felajánlására nincs lehetőség. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.328/2017/

  1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Gőczey Réka ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Kántor Attila ügyvéd A per tárgya: felmondás jogellenességének jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.210/2016/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 32.M.3207/2014/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.210/2016/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint és 8.100 (nyolcezer-egyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 408.000 forint (négyszáznyolcezer) felülvizsgálati eljárási illeték az állam terhén marad. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] A felperes
  5. augusztus 11-étől online-szerkesztő munkakörben állt az alperes alkalmazásában. Munkáját a IT részlegen végezte. Gyermekgondozás céljából
  6. augusztus 8-ától fizetés nélküli szabadságon volt. A
  7. január 29-ei levelében tájékoztatta a munkáltatót, hogy munkába szeretne állni, esetleg részmunkaidőt is vállal. Ezt követően a felek között írásbeli és személyes egyeztetés zajlott, miközben a felperes
  8. március 17-étől július 11-éig a szabadságát töltötte. A felperes
  9. március 17-ei levelében a HR igazgatót arról tájékoztatta, hogy akár a G.M. Sz-ben, akár a cégcsoporton belül más munkakörben is dolgozna.
  10. március 19-én a felperes kézhez kapta a szerződés-módosítás tervezetet, amelyet részére
  11. július 9-én e-mailben is megküldtek. Ebben onlineszerkesztő munkakör és teljes munkaidős foglalkoztatás szerepelt, valamint a munkabére sem változott. A felperes munkaköri leírásmódosítást is kapott, amelyben szervezeti egységként a G.SZ. szerepelt. A
  12. július 14-ei munkára jelentkezése alkalmával a felperesnek felajánlották a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetését, melyet nem fogadott el, ezért felmondást adtak át a részére. Ennek indokolása szerint „Társaságunknál jelentős mértékű átszervezések és szervezeti változások vannak folyamatban. A G.SZ.ben az online szerkesztői feladat teljes mértékben átalakításra került, a munkafolyamatok más, a korábbitól eltérő struktúrában működnek. Ennek következtében az Ön képességének, végzettségének, gyakorlatának megfelelő betöltetlen másik munkakört felajánlani nem tudunk". A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése [4] [5] [6] A felperes pontosított keresete a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként 12 havi távolléti díjának megfelelő kártérítés megfizetésére irányult. Hivatkozása szerint a felmondás indoka nem világos, nem valós, és nem okszerű. A felmondás közlése sérti a jóhiszemű és a tisztességes eljárás követelményét, ugyanis korábban az alperes a részére munkaszerződés-módosítási tervezetet küldött, így okkal bízhatott abban, hogy az alperes továbbfoglalkoztatja. Ezzel szemben munkára jelentkezésekor egyeztetés helyett arról akarták meggyőzni, hogy a felmondás jogszerűen történik. Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. A felmondás valós indoka szerint a munkáltatónál végrehajtott átszervezés kiterjedt az online-szerkesztő munkaköri feladatok átalakítására. 2011-ben a korábban csak az IT részlegen zajló online szerkesztési munka megszűnt, e feladatok összeolvadtak a print-szerkesztő feladatokkal. Ennek következtében a felperes munkaköre
  13. februárra megszűnt. A felperes az egyeztetések során nem feltétlenül ragaszkodott az eredeti munkaköréhez, részmunkaidőt is vállalt volna, ennek ellenére a munkáltató a képesítésének megfelelő munkakört nem talált a részére. Az első- és másodfokú ítélet [7] [8] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 32.M.320/2014/
  14. számú ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára 4.080.000 forint kártérítés és ügyvédi munkadíj megfizetésére. Döntését a munka törvénykönyvéről szóló
  15. évi I. törvény (Mt.)
  16. §

(1)bekezdésére, 66. §
(1)-
(2)bekezdésére, 6. §
(2)bekezdésére, valamint a
  1. §-ára alapította. [9] Megállapította, hogy a munkáltatónál
  2. novembertől folyamatos átszervezés történt, a print- és online-szerkesztőség összeolvadt, a szerkesztők mindkét típusú feladatot végzik. A munkáltató nem zárkózott el a felperes továbbfoglalkoztatásától, részére azonban megfelelő munkakört nem tudtak felajánlani. A felmondás indoka tehát valós. Az alperes azonban nem bizonyította hitelt érdemlően annak okszerűségét. A felperes munkaköre nem szűnt meg, csak bővült a print-szerkesztői feladatokkal. A munkáltatónak biztosítania kellett volna a lehetőséget a felperes felzárkózására, mint ahogy a többi munkavállaló esetén tette. A jogalkotónak is az volt a szándéka, hogy a szülés után visszatért nő továbbfoglalkoztatását biztosítsa, és olyan helyzetbe hozza, mint ahonnan a fizetés nélküli szabadságra ment. [10] Az alperes által folytatott levelezés megtévesztő volt. A munkaszerződés-módosítás tervezet megküldése azt a munkáltatói szándékot erősítette meg, miszerint a továbbfoglalkoztatásnak nincs akadálya. A munkáltató tehát nem gyakorolta rendeltetésszerűen a felperessel szemben a jogait, ezért a felmondás nem okszerű. [11] A peradatok szerint az alperes csak a felmondás átadása előtt próbált a felperesnek betöltetlen munkakört keresni, holott ezt már
  3. februártól meg kellett volna tennie, nem pedig hitegetnie őt, és csak a felmondáskor közölni, hogy a továbbfoglalkoztatására nincs lehetőség, ezért a felmondás átadásakor a munkáltató szembekerült a korábbi magatartásával, így megsértette az Mt.
  4. §
(2)bekezdését. [12] A felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként az Mt. 82. §
(2)bekezdés alapján 12 havi távolléti díjnak megfelelő összegben marasztalta az alperest kártérítés és sérelemdíj címén. [13] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 5.Mf.680.210/2016/
  1. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a kereseti és a fellebbezési illetéket az állam viseli. Marasztalta a felperest az alperes másodfokú perköltségében. [14] A törvényszék szerint a felmondás indoka (átszervezés) összefoglaló módon közölt, így világos volt. Ennek tényét az alperes szervezeti ábrákkal, munkaköri leírásokkal és tanúvallomásokkal igazolta:
  2. november és
  3. július között az online- és a printszerkesztő feladatokat összevonták. Az online-szerkesztői feladatok tehát átalakultak, az a munkakör amelyből a felperes elment, már nem létezett, a G.SZ.-ben foglalkoztatottak munkakörei integrálódtak. Az alperes bizonyította azt is, hogy a felmondás közlésekor nem volt a felperes képességének, végzettségének, gyakorlatának megfelelő betöltetlen munkakör. [15] A törvényszék nem értett egyet a felmondás okszerűségével kapcsolatos elsőfokú érveléssel. A fizetés nélküli szabadság letelte után ugyanis az Mt. nem ír elő foglalkoztatási, felzárkóztatási kötelezettséget. [16] A törvényszék nem találta a munkáltató eljárását rendeltetésellenesnek, nem minősült annak az, hogy a munkáltató a felperes jelentkezését követően a szabadsága alatt betöltetlen másik munkakört keresett a számára. [17] Az elsőfokú bíróság megalapozatlanul állapította meg az Mt.
  4. §
(2)bekezdése megsértését is. A felek között a felmondás közlését megelőzően a foglalkoztatással kapcsolatban egyeztetés zajlott, hiszen ameddig fennáll a munkaviszony, a munkáltatónak foglalkoztatási kötelezettsége van. Az, hogy betöltetlen munkakört próbált keresni, nem zárta el attól, hogy az Mt-ben biztosított munkaviszony megszüntetési jogával éljen. Az a munkáltató kockázata, hogy intézkedése jogszerűségét utóbb tudja-e bizonyítani. A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme [18] A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a módosított keresetének megfelelő döntés meghozatalára irányult az alperes perköltségben történő marasztalásával. [19] Álláspontja szerint a törvényszék figyelmen kívül hagyta a munkáltató felmondás közlését megelőző eljárásának sorozatos méltánytalanságát, az alperes joggal való visszaélését, a felperessel történő színlelt együttműködését. Azzal, hogy mindezt követően a felperes munkaviszonyának első órájában a kiemelten védett felperessel felmondást közölt, az Mt. 6. §
(2)és
(4)bekezdésébe,
  1. §-ába ütközően járt el. A munkáltatónak a fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállalót saját munkakörében kell továbbfoglalkoztatnia, nem pedig egy, a képességének és végzettségének megfelelő munkakört felajánlania. [20] A felmondás indokolása nem világos, nem azt tartalmazza, hogy a munkavállaló miért nem foglalkoztatható tovább a saját munkakörében, hanem azt, hogy miért nem tud a felperes számára másik munkakört felajánlani. Hiányzik tehát az a tényleges indok, amely miatt a munkáltató a továbbiakban a felperest a munkakörében nem tudja alkalmazni. [21] A felmondás indoka nem valós. Az átszervezés egészen
  2. májusáig nem valósult meg, a munkaköre ezt követően is fennmaradt és létezik. Ezt bizonyítja, hogy a felperes a felmondását megelőző öt nappal korábban azonos munkakörben történő továbbfoglalkoztatás tárgyában munkaszerződés-módosítás tervezetet kapott. Ezzel összefüggésben T.T. S. előadta, hogy az abban feltüntetett feladatok a felajánlás időpontjában megvoltak. A felperes munkaköre létezett, részére a HR igazgató tudtával küldte ki az egyéniesített tartalmú munkaszerződés-módosítást. M.K. tanúvallomása szerint is nem azért nem vette vissza a felperest, mert ne lett volna a szerkesztőségben online-szerkesztő munkakör, hanem azért, mert minden állás be volt töltve. [22] Amennyiben a munkakör megszűnésével egyidejűleg új munkakör létesül, a munkaköri feladatok egybevetése alapján körültekintően kell vizsgálni, hogy az új munkakör nem felel-e meg a munkavállaló korábbi munkakörének. A vezető-szerkesztő munkakört betöltő H.G.vel, valamint a szerkesztő munkakört ellátó N.GY.B.-val a felperes munkaköre teljes egyezést mutat. Azon alperesi állítás, hogy az online- és a print-szerkesztő munkakört összevonta, nem bizonyított a munkaköri leírásokkal. Erre a szervezeti ábrák sem alkalmasak, mert azok strukturális átalakítást mutatnak. A csatolt munkaköri leírások nem tartalmazzák a munkaköri feladatok olyan világos, elkülöníthető meghatározását, amely alapján bizonyítható lenne, hogy azoktól a felperes munkaköre eltért. Az egyes munkakörök közötti átjárhatóság a munkáltató szervezeti rendszerén belül létezett. A törvényszék jogszabálysértően, az Mt.
  3. §
(2)bekezdésébe, a Polgári perrendtartástól szóló
  1. évi III. törvény (Pp.)
  2. §-ába ütközően állapította meg, hogy a felperes munkaköre megszűnt, mely állítás a felmondásból nem olvasható ki, emellett a perben nem is bizonyított. [23] A felmondás indokolása nem is okszerű, az Mt.
  3. §
(2)bekezdését sérti, mert nem állapítható meg abból az a logikai kapcsolat, amely az állítólagos szervezeti átalakítás és aközött állna fenn, hogy a munkavállaló munkájára az alperesnél miért nincs szükség. A felperes online-szerkesztő munkakörének megszűnése, e körben az átszervezés G. oldalt, illetve a felperes munkakörét érintő terjedelme a perben nem volt bizonyított. A G. szerkesztő munkakör a G. magazin impresszumában
  1. májusáig szerepelt H.G. neve mellett, csak ezen időponttól minősítették őt az impresszumban vezető szerkesztőnek. [24] A
  2. júliusára összevont print- és online szerkesztő feladatokat ellátó N.GY.B. munkaköre - az alperes állításával szemben - nem különbözött a felperes
  3. évi munkaköri feladataitól, mert a felperes is végzett a munkaviszonyát megelőzően alperes részére külső munkatársként képszerkesztői és fordítói feladatokat. [25] A bírói gyakorlat szerint csak a felmondás indokolásában szereplő tények vehetők figyelembe, így a tanúk (.M.I., dr. K.M.) által előadottak - miszerint az átszervezés az alkalmazotti létszám csökkenését eredményezte - nem értékelhetők. [26] Az alperes azon perbeli állítását, hogy a felperes munkaköre megszűnt, cáfolja a részére megküldött online-szerkesztő munkakörre vonatkozó munkaszerződés-módosítás, amelyről T.T.S. tanú akként nyilatkozott, hogy arra a HR igazgató tudtával került sor, és „az a munkakör, ami a munkaszerződés-módosítás tervezetben szerepel, és a nyolc órás időben történő foglalkoztatás, mind valós tényadat [...], a tervezetben feltüntetett feladatok a felajánlás időpontjában megvoltak". [27] Mindezek alapján a jogerős ítélet a Pp.
  4. §-ába, az Mt.
  5. §
(2)és
(4)bekezdésébe,
  1. §-ába,
  2. §
(2)bekezdésébe, 66. §
(1)és
(2)bekezdésébe ütközik. [28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására, a felperes perköltségben marasztalására irányult. [29] Hivatkozása szerint a felmondásban összefoglaló módon megjelölt átszervezés indok valóságát (online- és print-szerkesztő feladatok összevonását, a G.SZ.-ben foglalkoztatottak munkaköreinek integrálódását) a perben bizonyította. A felperes perbeli előadása szerint már
  1. őszén tudott arról, hogy az eredeti munkaköre megszűnt. T.T.S. tanúvallomásának felperes általi értékelése a szövegkörnyezetéből kiragadott. A tanú arról is egyértelműen nyilatkozott, hogy a felperes munkaköre megszűnt, a munkaszerződésmódosítás tervezetet azért küldte meg neki, mert kellemetlenül érezte magát a gyakori megkeresései miatt. [30] Úgyszintén jogszerűtlenül értékelte a felperes M.K. tanúvallomását, aki részletesen kitért az online- és a print-szerkesztő feladatok összevonására. [31] A felperes munkakörének megszűnését a perben tanúkkal és okiratokkal bizonyította az alperes. Az impresszumok a munkaszervezet vonatkozásában nem értékelhetők bizonyítékként, mivel azok nem követik azonnal az alperes társaságban bekövetkező szervezeti és működési változásokat. [32] Az alperes hivatkozott azon perbeli következetes előadására, miszerint a felperes a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.
  2. júliustól még csak kísérletet sem tett arra, hogy munkát keressen. A Kúria döntése és jogi indokai [33] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  3. §
(2)bekezdésben foglalt követelményeknek megfelelően előterjesztett felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. §
(2)bekezdés alapján. Ezért a jogszabálysértésre vonatkozó jogi érvelést is tartalmazó, a megsértett jogszabályhelyet is megjelölő felülvizsgálati előadással foglalkozhatott. [35] A felperes megalapozatlanul hivatkozott az Mt. 6. §
(2)bekezdése és
  1. §-a megsértésére. Erre vonatkozóan a törvényszék jogszerű következtetést vont le: az alapelveket nem sértette a munkáltató azon eljárása, hogy a hosszabb ideje gyermekgondozás céljából távollévő munkavállalóval a munkába állását megelőzően szóban és írásban egyeztetést folytatott a továbbfoglalkoztatás lehetőségeit keresve, majd ennek eredménytelenségét követően az Mt.
  2. §
(2)bekezdésben foglaltak alapján felmondással élt. A közölt felmondás indoka valóságának és okszerűségének bizonyítása a munkáltató kockázata, és a munkaügyi perre tartozó kérdés. A bizonyítási eljárás során a bíróság értékelheti a feleknek a felmondást megelőzően tanúsított magatartását. [36] A törvényszék az MK. 95. számú állásfoglalásnak megfelelően, az Mt. 66. §
(2)bekezdés szerint jogszerűen értékelte világosnak a felmondás indokát, az ugyanis összefoglalóan tartalmazza, hogy a felperes munkájára az alperesnél miért nincs szükség: a bekövetkezett szervezeti változásokat is eredményező átszervezések a felperes online-szerkesztő feladatainak átalakításával jártak, e munkafolyamatok más, a korábbitól eltérő struktúrában működnek, a felperesnek pedig megfelelő, betöltetlen másik munkakört nem tudtak felajánlani. [37] A perben az alperes bizonyíthatta az ily módon összefoglalóan megjelölt indok körében azt, hogy az átszervezések a felperes online-szerkesztő feladatát miként érintették. [38] A törvényszék jogszabálysértés nélkül, a Pp. 206. §
(1)bekezdés alapján megállapított tényállásból helytálló, az Mt. 66. §
(2)bekezdésének megfelelő következtetést vont le a felmondás indokának valóságáról és okszerűségéről. Az általa értékelt okirati bizonyítékok és tanúvallomások alapján okszerű következtetéssel állapította meg, hogy a felperes tényleges munkába állásának időpontjára,
  1. júliusára abban a formában, ahogy a fizetés nélküli szabadsága megkezdése előtt a munkafeladatait végeznie kellett, az online-szerkesztő feladatok nem maradtak meg. Azon szervezeti egység, ahol ezen feladatokat önállóan (print-szerkesztő feladatok nélkül) végezte, megszűnt, és a szerkesztők mind online, mind print szerkesztő feladatokat is ellátnak. [39] Ezen bizonyított tény megállapításának nem mond ellent a G. impresszuma, amelyben csak
  2. májusától szerepel vezető szerkesztőként H.G.. Az impresszum tartalmára vonatkozóan nyilatkozó M.K. (G. napilap főszerkesztője) előadása szerint „... Amíg nem győződöm meg arról, hogy valaki vezető szerkesztőként tevékenykedni tud, addig én mint vezető szerkesztő nem jelentetem meg az impresszumban [...], ...hiszen ő van ott folyamatosan, vele lehet felvenni a kapcsolatokat, az olvasók, a nézők őhozzá intéznek kérdéseket. Maga a vezető szerkesztő már a kapcsolattartás feladatait látja el" (jegyzőkönyv,
  3. oldal
  4. bekezdés és
  5. oldal
  6. bekezdés). Abból továbbá, hogy vezető szerkesztőként az impresszumban H.G.-t nem tüntették fel, nem következik, hogy a felperes által korábban ellátott online-szerkesztő munkakör változatlan tartalommal létezett még
  7. júliusában. [40] Az alperes nem rendelkezett szervezeti és működési szabályzattal. A becsatolt,és a bíróságok által értékelt szervezeti ábrák a szervezeti változások szemléltetésére szolgáltak, az abban foglaltak valóságát pedig a tanúk a perben igazolták. [41] Megalapozatlanul, a szövegkörnyezetéből kiragadva értékelte a felperes a felülvizsgálati kérelmében T.T.S. tanúvallomását, aki egyértelműen nyilatkozott arról, hogy a munkaszerződés-módosítás tervezet és a munkaköri leírás tervezet kiadására azért került sor, mert a nála folyamatosan érdeklődő felperessel szemben kellemetlenül érezte magát: „A felperes heti rendszerességgel keresett meg engem telefonon. Én úgy gondoltam, hogy valamit neki már fel kell ajánlani […]... Ez a munkaszerződés-módosítás tervezet nem a folyamatnak a vége, mert konkrétan munkakört nem találtunk neki, de kellemetlen helyzetben voltam, a felperes minden héten megkeresett …., ezért készítettem el a tervezetet" (jegyzőkönyv,
  8. oldal
  9. és
  10. bekezdés). A tanú maga is előadta, hogy bár a HR igazgatóval egyeztetett a tervezetről, de ő nem foglalt állást erről. Ezen előadás ismeretében súlytalan dr. R.A. előadása arról, hogy a HR-s általában mikor készíthet munkaszerződés-módosítás tervezetet, illetve munkaköri leírás tervezetet. [42] T.T.S. tanúként arról is nyilatkozott, hogy a tervezetet valós tartalommal egy konkrét dátum ismeretében lehet véglegesíteni, továbbá hogy a tervezetben szereplők mind valós tényadatok, de azt is előadta, hogy az abban feltüntetett feladatok a felajánlás időpontjában megvoltak (jegyzőkönyv,
  11. oldal utolsó bekezdés,
  12. oldal
  13. bekezdés,
  14. oldal
  15. bekezdés). A perben az alperes nem azt állította, hogy a felperes által végzett munkaköri feladatok megszűntek, hanem annak átszervezésére, a print-szerkesztői feladatokkal történő összevonására hivatkozott, mely tényállítást a tanúk fentebbi előadásai nem cáfolják. [43] Azon körülménynek, hogy a felperes a munkaviszonya létesítését megelőzően látott el N.GY.B. munkakörébe tartozó feladatokat is (képszerkesztő és print-szerkesztő), a jogvita eldöntése szempontjából nincs jelentősége. A felmondást ugyanis az alperes nem a felperes képességeire, hanem az általa munkaviszonyban alperesnél ellátott online-szerkesztő munkaköri feladatok átszervezésére, print-szerkesztő feladatok összevonására alapította. [44] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  16. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [45] A Kúria kötelezte a pervesztes felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján. [46] A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. § alapján az állam viseli. [47] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  3. §-ának
(1)bekezdése alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el. Budapest,
  1. június
  2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.