Bfv.596/2010/6 – Kúria

(1)és

(4)bek. a/ pont), s ezért 2 évre próbára bocsátotta. Egyben kártérítésre, valamint a kamat és illeték megfizetésére is kötelezte. Az irányadó tényállás tartalmazza, hogy a terhelt 16 évig volt a község polgármestere,

1. és
2. évben pedig a helyi erdőbirtokossági társulat elnöke. Az erdőbirtokossági társulat erdőjével szomszédos az önkormányzat tulajdonát képező - út elnevezésű - ingatlan, amely 10 méter széles. Az út nem járható, mert fák, bokrok nőtték be. Az út másik oldalán lévő erdő a terhelt tulajdona.
3. november 5-én a megyei mezőgazdasági szakigazgatási hivatal jóváhagyta és engedélyezte, hogy a csertői erdőbirtokossági társulat összesen 207 m3 fát termeljen ki, a terhelt esetében pedig az engedély 26 m3 fa kitermelésére vonatkozott. A fakitermelést - a terhelt megbízása alapján - egy vállalkozó végezte. Azért, hogy a kivágott fát el tudják szállítani, a terhelt megbízta a vállalkozót, valamint az erdőbirtokossági társulat három tagját, hogy a képviselő-testület tulajdonában álló útról 3 méter szélességben vágják ki a fákat. Ennek alapján összesen 297 db fát vágtak ki 39.938 m3 mennyiségben, 368.000 forint összértékben. E mennyiségből 10 m3-t a terhelt megbízásából az erdőbirtokossági társulat 100.000 forintért eladott, mely összeg a társulat pénztárába bekerült. A többi fát - a terhelt engedélye alapján - a kitermelést végzők vitték el a munkavégzésük ellenértékeként. A terhelt
4. február 20-án 51.000 forint értékben tárcsázást is végeztetett az úton. Ezt követően - legutóbb
5. január 14-én írásban kérte az önkormányzatot, hogy tegyék járhatóvá az utat, ez azonban nem történt meg. Az önkormányzatot ért 368.000 forint kár nem térült meg. A jogerős ügydöntő határozat ellen - védője útján - a terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416.§-a

(1)bekezdésének a/ pontja alapján. Álláspontja szerint jogtalan eltulajdonítási célzat nem vezette, az út szélességét tekintve tévedésben volt. Amennyiben az út csupán 4 méter széles, akkor az ezt meghaladó területen kivágott fa a számára nem idegen dolog. Nincs bizonyítva kellően az elkövetési érték sem. Ugyanakkor a cselekmény társadalomra veszélyességét érintően is tévedésben volt, a polgári jogi igény összegét pedig nem lehetett pontosan meghatározni. A Legfőbb Ügyészség a BF. 1828/2010. számú nyilatkozatában - és a nyilvános ülésen jelen lévő ügyész is - a tényállást támadó részében kizártnak, egyebekben alaptalannak tartva a felülvizsgálati indítványt, a megtámadott határozatok hatályban fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Be. 423.§-ának

(1)bekezdése értelmében, a felülvizsgálati eljárásban a bíróság jogerős ügydöntő határozatában rögzített tényállás az irányadó, annak támadására - felderítetlenséggel, a bizonyítékok értékelésének téves voltával érvelve nincs lehetőség. Ebből következően a felülvizsgálati indítványnak az a hivatkozása, mely szerint az út tényleges szélességének és ezzel összefüggően az elkövetési értéknek a tisztázása nem történt meg, a tényállás - eljárásjogi szabályok által tilalmazott - vitatását jelenti. Az irányadó tényállást tekintve pedig a ténybeli, illetőleg a társadalomra veszélyességben való tévedés szabályainak alkalmazhatósága fel sem merülhet. A terhelt pontosan tudta, miszerint az erdőbirtokossági társulás, valamint a saját tulajdonát képező erdő határa hol húzódik, s így azt is, hogy az e határon kívül eső faállomány számára idegen dolog. Mindemellett a terhelt azzal is tisztában volt, hogy a két terület között út található, hiszen annak kitisztítására (szakhatósági engedélyt be sem szerezve) éppen azért adott utasítást, mert a kitermelt fát az erdőből nem lehetett kiszállítani. A Btk. 316.§-ának

(1)bekezdésébe ütköző lopást az követi el, aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. Jogtalan eltulajdonítás alatt a tulajdonost megillető jogok gyakorlása, a dologgal tulajdonosként való rendelkezés értendő. Ehhez képest eltulajdonítás a dolog birtoklásának akár visszterhes, akár ingyenes átengedése is. A társulás, illetve a saját erdőn kívüli területről származó fa tehát a terhelt számára kétségtelenül idegen dolog volt. Amikor a terhelt úgy adott utasítást a famennyiség kivágására, hogy azt nem kívánta a helyszínen hagyva a tulajdonos önkormányzat rendelkezésére bocsátani, hanem azt részben értékesítette, részben elajándékozta, jogtalan eltulajdonítási célzattal cselekedett. Az ügyletből a terhelt a maga részére vagyoni előnyt valóban nem realizált, a jogtalan haszonszerzési célzat azonban a lopásnak nem is tényállási eleme. Mindebből következően a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül került sor. Ezért - nem adva helyt a felülvizsgálati indítványnak - a megtámadott határozatokat a Be. 426.§-a alapján hatályukban fenntartotta. A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be. 3.§-ának

(4)bekezdésén, illetve a 416.§-a

(4)bekezdésének b/ pontján, továbbá a 418.§-a

(3)bekezdésén és 421.§-ának

(2)-

(3)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. december
2. Dr. Demeter Ferencné s.k. a tanács elnöke, Dr. Akácz József előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró. s.k. A kiadmány hiteléül: írnok MM