← Magyarország

Kfv.37569/2018/9 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Tulajdonjogot bejegyző határozat ellen az jogosult fellebbezésre, aki ügyfélnek minősül az adott ügyben. Nem tekinthető ügyfélnek az a társadalmi szervezet, párt, amelyik nem tudja igazolni, hogy a korábbi tulajdonosnak a jogutóda. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.II.37.569/2018/

  1. A tanács tagjai: Dr. Tóth Kincső a tanács elnöke Dr. Márton Gizella előadó bíró Dr. Kalas Tibor bíró A felperes: Felperes (cím) A felperes képviselője: Bodor Ügyvédi Iroda (Dr. Bodor Péter ügyvéd, cím) helyettesítési meghatalmazással: Dr. Smidelik Péter Árpád ügyvéd (Smidelik Ügyvédi Iroda, cím) Az alperes: Budapest Főváros Kormányhivatala (1056 Budapest, Váci utca 62-64.) Az alperes képviselője: Dr. ... jogtanácsos Az I. rendű alperesi beavatkozó: I. Rendű Alperesi Beavatkozó (cím) Az I. rendű alperesi beavatkozó képviselője: Steiner és Kuthán Ügyvédi Iroda (Dr. Kuthán Viktória ügyvéd, cím) A II. rendű alperesi beavatkozó: II. Rendű Alperesi Beavatkozó (cím) A II. rendű alperesi beavatkozó képviselője: Dr. Aniot Péter ügyvéd (cím) A per tárgya: A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: A felülvizsgálni kért jogerős határozat: ingatlan-nyilvántartási határozat bírósági felülvizsgálata a felperes Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.30.593/2017/
  2. számú ítélete Rendelkező rész A Kúria - a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.30.593/2017/
  3. számú ítéletét hatályában fenntartja; - kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű és II. rendű alperesi beavatkozónak 40.000-40.000 (negyvenezer-negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás és az ügy előzménye [1] [2] [3] A felperes Párt.
  4. elnevezéssel
  5. november 8-án kelt kérelmében kérte a Fővárosi Bíróságnál pártként történő bejegyzését. A bejegyzés iránti kérelmében előadta, hogy a Párt.
  7. november 1-jén alakult és azóta is folyamatosan működik. A Fővárosi Bíróság az
  8. január 2-án kelt és jogerős Pk.60.682/
  9. számú végzésével
  10. sorszámon a Párt.1.-t nyilvántartásba vette. A felperes névváltozás-bejelentő kérelmére a Fővárosi Bíróság az
  11. március
  12. napján meghozott 6.Pk.60.682/
  13. számú végzésével megállapította, hogy a felperesi szervezet neve Párt.2.. A felperes újabb névváltozási kérelmére a Fővárosi Bíróság a
  14. november 23-án meghozott 13.Pk.60.682/1989/11-II. számú végzésével megállapította, hogy a felperes elnevezése Párt.3., rövid neve Párt.2.. A felperes újabb névváltozási kérelmére a Fővárosi Bíróság a
  15. július 31-én meghozott 13.Pk.60.682/1989/
  16. számú végzésével megállapította, hogy a felperes új neve Felperes. Az I. rendű alperesi beavatkozó
  17. november 16-án érkezett kérelmében kérte nyilvántartásba vételét. A Fővárosi Bíróság az
  18. november 21-én kelt 6.Pk.60.754/1989/
  19. számú végzésével a pártot nyilvántartásba vette. [5] A ... szám alatti ingatlan (... hrsz. alatt) a Párt.
  20. tulajdonában állt. Az I. rendű alperesi beavatkozó
  21. február 26-án kérte az ingatlanra a tulajdonjoga bejegyzését. Kérelméhez mellékelte az I. Rendű Alperesi Beavatkozó elnöke
  22. október 6-án és október 7-én kelt nyilatkozatait, a Kincstári Vagyonkezelő Szervezet 31-1858/
  23. számú értesítését, valamint a hivatkozott az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásával összefüggő intézkedésekről szóló
  24. évi IV. törvény
  25. §-ára,
  26. számú mellékletére, mely szerint az Országgyűlés az I. Rendű Alperesi Beavatkozó, mint a Párt.
  27. jogutódja vagyonelszámolását elfogadottnak tekintette. Csatolta a Minisztertanács 1133/
  28. (X. 29.) MT határozatának kihirdető oldalait és amelynek
  29. pontja megfogalmazása szerint a Minisztertanács a Párt.
  30. jogutódjának az I. rendű alperesi beavatkozót tekintette. Csatolta továbbá az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatásáról szóló
  31. évi LXXIII. törvény
  32. §-át, illetve az azt módosító
  33. évi LXXIX. törvény
  34. §-át, amelyekben az I. Rendű Alperesi Beavatkozóot (az I. rendű alperesi beavatkozót), mint a Párt.
  35. jogutódát nevezik meg. A Fővárosi Kerületek Földhivatala az
  36. április 21-én kelt 94733/
  37. számú határozatával az ingatlanra az I. rendű alperesi beavatkozó tulajdonjogát jogutódlás címén bejegyezte. A II. rendű alperesi beavatkozó
  38. június 1-jétől vált az ingatlan tulajdonosává. [6] A felperes
  39. október 20-án iktatott fellebbezésében kérte a tulajdonjog bejegyző határozat [4] megváltoztatását, állítva, hogy a Párt.1.-nek az I. rendű beavatkozó nem volt és jelenleg sem jogutóda. Állította, hogy az ingatlan tulajdonjoga őt illeti. Az alperes megállapította, hogy a felperes fellebbezése elbírálására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló
  40. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) rendelkezéseit, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló, a tulajdonjog bejegyzéskor hatályos
  41. évi
  42. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Tvr.), valamint annak végrehajtására kiadott 27/
  43. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Az alperes a
  44. november 29-én meghozott 31081/7/
  45. számú határozatával a felperes fellebbezését érdemi vizsgálat nélkül elutasította, megállapítva, hogy a felperes nem tudta igazolni, hogy jogutódja az ingatlan bejegyzett tulajdonosaként nyilvántartott Párt.
  46. Központi Bizottságának. Utalt arra, hogy a Párt.
  48. október 7-i kongresszusát követően a régi Párt.
  49. jogutóda hivatalosan az újonnan létrejött I. Rendű Alperesi Beavatkozó lett, így annak vagyonát is az örökölte. A Fővárosi Bíróság 6.Pk.60.682/
  50. számú végzése kizárólag azt tanúsítja, hogy a Párt.1.-t
  51. sorszám alatt a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vették, de nem igazolja, hogy az
  52. október 31-én alapított és
  53. október 7-én feloszlatott állampárt jogutódja volna a felperes. Rámutatott, hogy a Fővárosi Bíróság által
  54. június 4-én meghozott 5.P.22.798/1990/
  55. számú, a felperesi keresetet elutasító ítélete szerint - amelyet a Legfelsőbb Bíróság az
  56. október 3-án meghozott Pf.I.20.811/1990/
  57. számú ítéletével helybenhagyott - a perben rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a felperes jogutódi tulajdonosi minősége nem állapítható meg. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a tárgyi ingatlannak nem volt tulajdonosa, ezért a tulajdonjog bejegyző határozat a jogát vagy jogos érdekét nem érintette, ezért az Áe.
  58. §

(4)bekezdése alapján nem minősül ügyfélnek, és emiatt az Áe. 62. §
(1)bekezdése értelmében nem jogosult az elsőfokú határozat ellen fellebbezés benyújtására. Az elsőfokú hatóság ezért nem mulasztott, amikor az elsőfokú határozatot a felperes részére nem kézbesítette, mert a tulajdoni lapra bejegyzett akkori tulajdonos és a felperes között nincs jogfolytonosság, ezért a fellebbezésben foglaltakkal ellentétben szó sincs arról, hogy a fellebbezéssel támadott határozat utólag kézbesítésre került volna a felperes részére. A felperes perindításra hivatkozással kérte a határozat másolatának a kiadását, ezért a határozat-másolat kiadása nem jelentette azt, hogy a hatóság elismerte volna a felperes ügyféli minőségét és ezzel megnyitotta volna a fellebbezés lehetőségét a számára. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [7] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt, amelyben vitatta, hogy a Párt.
  1. tulajdonosnak az I. rendű alperesi beavatkozó a jogutódja lenne. Kifogásolta az I. rendű alperesi beavatkozó tulajdonjogának bejegyzését, állítva, hogy az annak alapját képező okiratok nem alkalmasak a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges jogcím igazolására és a tulajdonjog megszerzésének tanúsítására. Az okiratokban részben irat-, és tényállásellenes állítások szerepelnek, illetve azokon ügyvédi ellenjegyzés, közjegyzői hitelesítés nincs. Állította, hogy az ingatlan volt tulajdonosának a jogutódja, ezért az elsőfokú határozatot a részére kézbesíteni kellett volna. Jogutódként jogszerűen fellebbezett és a fellebbezését érdemben kellett volna elbírálni. [8] Az alperes a kereset elutasítását indítványozta a határozatában foglaltak fenntartása mellett. [9] Az I. rendű alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérte. [10] A II. rendű alperesi beavatkozó szintén a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú ítélet [11] Az elsőfokú bíróság ítéletében rámutatott, hogy a per tárgya a tulajdonjog bejegyzési ügyben a felperesi fellebbezés tárgyában hozott határozat jogszerűségének vizsgálata, amelybe nem tartozik bele annak a körülménynek a vizsgálata, hogy az I. rendű alperesi beavatkozó jogutódja-e az ingatlanra korábban bejegyzett tulajdonosnak, az I. rendű alperesi beavatkozó tulajdonjog bejegyzésére jogszerűen, a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges feltételek igazolásával került-e sor. A per tárgya az alperesi határozatban foglalt döntés alapján kizárólag az, hogy a felperes rendelkezik-e ügyféli jogokkal, jogosult volt-e a fellebbezés benyújtására, melyhez azt kellett a felperesnek a perben igazolnia, hogy az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett akkori tulajdonosnak, a Párt.1.-nek a jogutódja. A bíróság megállapítása szerint a felperes nem igazolta jogutódi minőségét, mert az
  2. évi IV. törvény
  3. §-a és
  4. számú melléklete, továbbá az
  5. évi LXXIII. törvény
  6. §-a és az azt módosító
  7. évi LXXIX. törvény
  8. §-a is az I. rendű alperesi beavatkozót nevezi meg a Párt.
  9. jogutódaként. A Minisztertanács 1133/
  10. (X. 29.) MT határozat
  11. pontja is az I. rendű beavatkozót nevesíti jogutódként. A bíróság rámutatott továbbá, hogy a Fővárosi Bíróság
  12. június 4-én meghozott és a Legfelsőbb Bíróság Pf.I.20.811/1990/
  13. számú ítéletével helybenhagyott 5.P.22.798/1990/
  14. számú ítélete is megállapította, hogy a felperes jogutódi minősége nem nyert bizonyítást, ezért tulajdoni igényt eredményesen nem érvényesíthet. A jogerős ítélet ítélt dolgot eredményezett, mely tényt a bíróságnak hivatalból figyelembe kellett vennie, ezért a jogerős ítélettel elbírált jogkérdést nem bírálhatta felül. Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperesnek az Áe.
  15. §
(4)bekezdése alapján az ügyféli jogállása nem állt fenn, és ennek hiánya miatt az Áe. 62. §
(1)bekezdése alapján az elsőfokú határozat ellen jogszerűen nem fellebbezhetett, a fellebbezése érdemben nem volt elbírálható. [12] Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [13] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. [14] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 229. §
(1)bekezdését, 8. §
(3)bekezdés c) pontját, 163. §
(3)bekezdését, 195. §
(7)bekezdését, az Alaptörvény XXIV. cikkét, XXVIII. cikkét, az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Egytv.) 4. §
(1)bekezdését,
  1. §-át, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló
  2. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.)
  3. §-át. [15] Előadta, hogy az elsőfokú bíróság az ítélt dolgot tévesen állapította meg az általa hivatkozott jogerős ítélet kapcsán, mert abban a perben a jelen per alperese nem vett részt, így nem áll fenn a Pp.
  4. §
(1)bekezdésében megfogalmazott azon kitétel, hogy ugyanazon felek között nem indítható újabb per, illetve nem vitatható a már elbírált jog. Állította, hogy az I. rendű alperesi beavatkozó jelen eljárásban nem fél. Álláspontja szerint ítélt dolognak az őt, mint pártot nyilvántartásba vevő végzés tekinthető. A bíróság által res iudicata-ként hivatkozott jogerős ítélet a perben becsatolt példány alapján
  1. november 28-án került iktatásra, egy nappal az alperesi határozat meghozatala előtt, ezért erre az ítéletre az
  2. évben lezárult alapeljárásban hivatkozni nem lehet, az okszerűen res iudicata-t sem képezhet. [16] Sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta a nyilvántartásba vételéről rendelkező végzést, amely igazolta, hogy a Párt.1.-nekak jogutóda, mert azzal a szervezettel azonos. Utalt e körben a bejegyzés alapját képező kérelme tartalmára, amelyben maga is állította, hogy 1956-ban megalakult Párt.1.-gyel mint jogfolytonosan létező szervezettel azonos. A kérelmével egyező nyilvántartásba vételi végzés alapján megállapítható, hogy nem új párt bejegyzésére került sor, mert azonos a több mint hat évtizede megalakult Párt.1.-gyel. [17] Álláspontja szerint a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy az I. rendű alperesi beavatkozó azért sem lehet jogutóda a Párt.1.-nek, mert az I. rendű alperesi beavatkozót 28 magánszemély alapította, így a jogi személy párt jogutóda nem lehet természetes személyek által alapított párt. Hangsúlyozta, hogy a társadalmi szervezetek nyilvántartásába Párt.
  3. néven került bejegyzésre, amely szintén jogutódi minőségét támasztja alá. [18] Kfv.
  4. sorszámú beadványában - „a felülvizsgálati kérelme indokolási részének kiegészítéseként" arra hivatkozott, hogy az I. rendű alperesi beavatkozó a Fővárosi Törvényszék 2.P.20.706/2016/
  5. számú ítéletében elismerte, hogy a Párt.
  6. Központi Bizottsága nem más, mint a Párt.1., azaz a jelen per felperese. A felülvizsgálati tárgyaláson hangsúlyozta, hogy az a körülmény, hogy az alperes az iratbetekintést engedélyezte, a hatóság 1993-ban kétszer is hiánypótlást bocsátott ki, arra mutat, hogy az alperes tudott a jogutódi minőségéről, így arról, hogy 1993-ig az ingatlan tulajdonosa volt. [19] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. [20] Az I. rendű alperesi beavatkozó és a II. rendű alperesi beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmeikben egyaránt a jogerős ítélet hatályban tartását kérték. A Kúria döntése és jogi indokai [21] A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan. [22] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  7. §
(2)bekezdése és 275. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül. [23] Hangsúlyozza a Kúria, hogy az alperes regisztratív hatóság, az eljárási keretei, vizsgálódási köre szűkre szabott, mert a kérelemre indult eljárásokban a kérelmező által benyújtott dokumentumokat, okiratokat vizsgálhatja, bizonyítást nem folytathat le, tulajdonjogi igényeket nem bírálhat el. Az eljárás tárgya a jelen perben az volt, hogy a felperes rendelkezik-e fellebbezési joggal, mert fellebbezéssel az Áe. 62. §
(1)bekezdése alapján az ügyfél élhet. Ügyfél az Áe. 3. §
(4)bekezdése alapján az, akinek jogát vagy jogos érdekét az ügy érinti. A felperes ügyféli jogállását az ingatlan korábban bejegyzett tulajdonosának a jogutódi minőségére alapította. [24] Az elsőfokú bíróság a per keretei között, az ügyhöz tartozó vizsgálódási körben maradva a tényállást teljeskörűen feltárta, abból megalapozott jogkövetkeztetést vont le arra, hogy a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a Párt.1.-nek (Központi Bizottságának), mint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett tulajdonosnak a jogutóda. A felperes álláspontjával ellentétben az Egytv. 4. §
(1)bekezdése alapján a társadalmi szervezet nyilvántartásba vételének csak az a joghatása, hogy a társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel létrejön, de a nyilvántartást vezető bíróság nem vizsgálja, és nem vizsgálhatta, hogy a kérelem alapján bejegyzett társadalmi szervezet azonos-e az
  1. november
  2. napjától létezett Párt.1.-gyel, mert a nyilvántartást vezető bíróság csak azt vizsgálhatja, vizsgálhatta, hogy a nyilvántartásba vételi kérelem nem olyan társadalmi szervezet nyilvántartásba vételére vonatkozik-e, amely társadalmi szervezet a nyilvántartásban már szerepel, azaz azzal azonos-e. Az
  3. óta működő Párt.
  4. ezen a néven az
  5. október 7-én tartott pártkongresszuson hozott döntéssel megszűnt, a kongresszusi döntés deklarálta az I. Rendű Alperesi Beavatkozó, mint új párt megalakulását, ezért a felperes
  6. január 2-án történő nyilvántartásba vételének a korábbi párttal azonos névhasználat nem volt akadálya. A felperes ezért alaptalanul állította, hogy az
  7. január 2-án történt nyilvántartásba vétele egyúttal annak elismerése, hogy a korábbi Párt.1.-gyel azonos azért, mert a kérelmében erre hivatkozott és ezt állította. A felperes erre vonatkozó állítását ezen túlmenően cáfolták a benyújtott dokumentumok, így a Fővárosi Bíróság 5.P.22.798/1990/
  8. számú ítélete, amelyet a Legfelsőbb Bíróság Pf.I.20.811/1990/
  9. számú ítélete helybenhagyott, továbbá azok a jogszabályi rendelkezések, amely a Párt.
  10. jogutódaként az I. Rendű Alperesi Beavatkozót nevezték meg, így az
  11. évi IV. törvény
  12. §-a és az
  13. számú melléklete, az
  14. évi LXXIII. törvény
  15. §-a, az
  16. évi LXXIX. törvény
  17. §-a, továbbá az 1133/
  18. (X. 29.) MT határozat
  19. pontja. [25] A felperes arra hivatkozott, hogy a Legfelsőbb Bíróság ítéletével helybenhagyott Fővárosi Bíróság 5.P.22.798/1990/
  20. számú ítélete nem jelent ítélt dolgot. Abban a perben a felperes és a jelen perben I. rendű alperesi beavatkozóként eljáró I. rendű alperes közötti jogvitát döntötte el a bíróság, ezért a közöttük levő jogviszonyt, így a jogutódi minőség hiányát a jogerős ítélet eldöntötte az ott vitássá tett vagyontömeg vonatkozásában. Az ítélt dolog fennállását az adott felek közötti jogviszony szabja meg. Tényadat, hogy a felek közötti jogutódi minőség kérdésében hozott döntést a hivatkozott ítélet. A jogutódi minőség fennállása vagy annak hiánya képezte azt a jogkérdést, amelyre később a res iudicata-ként az elsőfokú bíróság hivatkozott. Ez a jogerős ítélet kimondta, hogy annak a kérdésnek az elbírálásában, hogy a felperes az egykori Párt.
  21. jogutóda-e, a kongresszusi döntésből kellett kiindulni. Miután a kongresszusi határozat önmagában nem adott egyértelmű eligazítást a jogutódlás feletti vitában, figyelembe kellett venni a per tárgyát képező vagyonnal kapcsolatos jogszabályi rendelkezéseket is. Utalt a jogerős ítélet arra is, hogy a felperes a nyilvántartásba vételét kérő kérelmével egyidejűleg nemleges vagyoni nyilatkozatot tett. Mindebből következően a felperes jogutódi minősége nem volt egyértelműen igazolt, ezért a földhivatal a jogutódi minőséget igazoló egyértelmű okiratok hiánya okán a felperes ügyféli jogállása hiányát jogszerűen állapította meg, erről az elsőfokú bíróság is helytállóan foglalt állást. [26] Mindezek alapján megállapítható, hogy a felperes nyilvántartásba vétele nem jelenti a korábbi Párt.1.-gyel való azonosságát, jogutódi minőségének igazolását, ezért a jogerős ítélet nem sértette meg a Pp.
  22. §
(3)bekezdését, 195. §
(7)bekezdését, az Egytv. 4. §
(1)bekezdését és
  1. §-át, továbbá nem sérült az Alaptörvény XXIV. cikkében és XXVIII. cikkében foglalt alapelv sem. [27] A felperes tévesen hivatkozott arra is, hogy az I. rendű alperesi beavatkozó magánszemélyek általi alapításának az ügyben jelentősége van. A Kúria hangsúlyozza, hogy az I. rendű alperesi beavatkozó nyilvántartásba vétele jogszerűségének vizsgálata nem tartozik a per tárgyához, arról sem az elsőfokú bíróság, sem a Kúria nem foglalhat állást. Egyúttal megjegyzi a Kúria, hogy a felperes figyelmen kívül hagyta az Egytv.
  2. §
(3)bekezdését, amely szerint párt csak magánszemélyek által alapítható. A jogutódlásnál ennek a körülmények nem volt jelentősége, mert az újonnan alakult pártról mondta ki a kongresszus, hogy jogutódának tekinti. [28] Hangsúlyozza továbbá a Kúria, hogy a jogerős ítélethez fűződő joghatásokat nem érinti az a körülmény, hogy az iratcsatolási kötelezettség folytán a Budapest Főváros Kormányhivatala
  1. november 28-i dátummal helyezte el azt a tartalmú pecsétet a jogerős ítélet másolatain, hogy „a másolat az eredeti okirattal megegyezik". Ez a pecsét, amely az iratmásolat eredetivel való egyezősége megállapításának dátumát igazolja, nem jelenti azt - a felperes álláspontjával ellentétben -, hogy az a jogerős ítélet a társadalmi szervezetek nyilvántartásba vétele iránt indult eljárásban, 1993-ban nem létezett volna. A felperes ezzel összefüggésben ezért tévesen és alaptalanul hivatkozott a Pp.
  2. §
(3)bekezdés c) pontjára és az alperes rosszhiszemű eljárására. A felperes által a felülvizsgálati tárgyaláson hivatkozott iratmásolat kiadás, iratbetekintés engedélyezése nem alapoz meg ügyféli jogállást, ezért az önmagában nem jelenti a felperes jogutódi minőségének elismerését, miután erre a földhivatali eljárásban kétséget kizáró bizonyítékok hiányában sor sem kerülhet. [29] Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, az elsőfokú bíróság törvényes és megalapozott döntést hozott, ezért azt a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [30] A felperes a felülvizsgálati kérelmében az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés d) pontjára alapítottan illetékmentességére hivatkozott. A felperes illetékmentességére tekintettel a Kúria a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. §-a alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a felperest nem kötelezte, azt helyette az állam viseli. [31] A felülvizsgálati eljárás során az alperesnek költsége nem merült fel, ezért annak megfizetéséről rendelkezni nem kellett [Pp.
  3. §
(2)bekezdése]. [32] A pervesztes felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az I. rendű és a II. rendű alperesi beavatkozók jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A Kúria a II. rendű alperesi beavatkozó meghatalmazását teljes körűnek, az eljárás minden szakaszára szólónak fogadta el, a Kfv. 2. számú végzésében foglalt felhívást tévesnek tekintette. Budapest, 2019. június 26. Dr. Tóth Kincső s.k. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella s.k. előadó bíró, Dr. Kalas Tibor s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.