Kbf.52/2019/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző folytatólagosan elkövetett ittas járművezetés vétsége miatt 350 napi tétel, napi tételenként 1000,- forint pénzbüntetést, valamint 1 év 6 hónap „B" kategóriába tartozó közúti járművezetéstől eltiltást szabott ki. Az összesen 350.000,- forint pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A járművezetéstől eltiltás tartamába beszámítani rendelte a

1. március
2. napjától
3. június
4. napjáig eltelt időt. A büntetővégzéssel szemben a Szegedi Regionális Nyomozó Ügyészség 6.Nyom. 246/
5. szám alatt a törvényes határidőn belül tárgyalás tartását indítványozta a járművezetéstől eltiltás tartamának súlyosítását végett. Egyben utalt arra, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmény nem minősül folytatólagosan elkövetettnek. A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa a Kb.I.68/2019/
6. számú,
7. szeptember
8. napján tartott előkészítő ülésen kihirdetett ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk.
9. §

(1)bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő ittas járművezetés vétségében. Ezért őt 320 napi tétel, napi tételenként 1000,- forint pénzbüntetésre és 1 év 6 hónap „B" kategóriába tartozó közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte. Az így kiszabott összesen 320.000,- forint pénzbüntetés megfizetésére 20 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. A járművezetés tartamába beszámítani rendelte a

1. napjától a
2. szeptember
3. napjáig eltelt időt. Kötelezte a vádlottat a bűnügyi költség megfizetésére. Az előkészítő ülésen jelen volt ügyész fellebbezést jelentett be súlyosításért, a büntetővégzésben meghatározott napi tétel számú pénzbüntetés, továbbá 2 év járművezetéstől eltiltás kiszabása végett. A vádlott és a védő az ítéletet tudomásul vették. Az ügyész előterjesztette fellebbezése írásbeli indokolását. Kifejtette, hogy a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés mértéke és a járművezetéstől eltiltás tartama nem elégséges a büntetési célok eléréséhez. Érvelt azzal, hogy az elsőfokú bíróság nem vette kellő súllyal figyelembe, hogy a közepes fokú ittas állapotban, utasokkal gépjárművet vezető vádlott a vele szemben foganatosított rendőri intézkedést követően, továbbá vezetői engedélyének elvétele után ismételten ittas állapotban vezette a gépjárművét. Álláspontja szerint az elkövetés fenti körülményeit kellő nyomatékkal értékelve a büntetővégzésben kiszabott 350 napi tétel pénzbüntetés enyhítése még a folytatólagos elkövetés megállapításának mellőzése ellenére sem volt indokolt. Ezért a pénzbüntetés napi tételszámának emelését, valamint az 1 év 6 hónap „B" kategóriájú közúti járművezetéstől eltiltás tartamának súlyosítását indítványozta. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.722/2019/
4. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Álláspontja szerint az ítéleti tényállás személyi részét a vádlott által a nyomozás során tett vallomás alapján ki kell egészíteni azzal, hogy a vádlott
5. óta rendelkezik vezetői engedéllyel, évente kb. 10.000,- km-t vezet, eddig közlekedési szabályszegés miatt vele szemben szabálysértési, közigazgatási, vagy büntetőeljárás nem indult. Érvelése szerint az elsőfokú katonai tanács helyesen tárta fel a vádlott terhére róható súlyosító körülményeket, ugyanakkor nem lehet nagyobb mértékben a vádlott javára értékelni a büntetlen előéletét, tekintve, hogy az egy szerződéses katona számára alkalmazási előfeltétel. A nem katonai bűncselekményt megvalósító vádlott esetében a szolgálati viszonyának megszűnése nem releváns körülmény. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte kellő súllyal a cselekmény nagyobb társadalomra veszélyességét, ami abban nyilvánult meg, hogy a vádlott közepes fokú ittasság állapotában, rendőri intézkedést követően, a vezetői engedélyének elvétele után ismételten vezette a gépjárművet. Mindezekre figyelemmel azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tétel számát súlyosítsa, a közúti járművezetéstől eltiltás tartamát emelje fel. Egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. A védő a nyilvános ülésen az elsőfokú ítélet helyben hagyását indítványozta, mert álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács által kiszabott büntetés a Btk.
6. §-ban írt büntetési célok elérését megfelelően szolgálják. A vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott védőjéhez. Az ügyészség által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
7. §

(3)bekezdése alapján korlátozottan bírálta felül, tekintettel arra, hogy a fellebbezést kizárólag a Be. 583. §

(3)bekezdése alapján jelentette be az ügyészség. A felülbírálat ezért kizárólag a vádlottal szemben kiszabott büntetésre vonatkozó sérelmezett rendelkezéseket érinti. A fellebbviteli bíróság a Be. 591. §

(2)bekezdés a.) pontja alapján nem vizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát és a határozatát az elsőfokú katonai tanács által megállapított tényállásra alapította. A Be. 580. §

(2)bekezdés a.) és b) pontjára figyelemmel a felülbírálat nem terjedt ki a bűnösség megállapításának és a jogi minősítésnek a felülbírálatára sem. A fellebbviteli bíróság azonban a Be. 590. §

(5)bekezdése a) pontjában írtakra figyelemmel az ítélet fellebbezéssel nem érintett része tekintetében is felülbírálta az elsőfokú eljárást. Így vizsgálta azt is, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett-e a Be. 608. §

(1)bekezdésében írt, az ítélet abszolút hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést. A másodfokú bíróság egyebekben a Be. 599. §

(1)bekezdése alapján nyilvános ülésen bírálta el az ügyész által bejelentett fellebbezést. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a korlátozott felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, nem vétett olyan eljárási szabálysértést, amely megalapozná az ítélet hatályon kívül helyezését. Helyesen járt el, amikor a büntetővégzés meghozatalát követően, az ügyész tárgyalás tartására irányuló kérelme alapján a Be.

1. §-ban írtaknak megfelelően előkészítő ülést tűzött ki az ügyben. Eljárása során maradéktalanul betartotta a Be. LXXVI. fejezetében rögzített perrendi szabályokat. A vádlott az elsőfokú katonai tanács által teljes körűen foganatosított törvényes figyelmeztetéseket követően beismerte a bűnösségét és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról. Ezt követően az elsőfokú bíróság a Be.
2. §

(1)-

(3)bekezdésében írtak szerint járt el, a vádlott bűnösséget beismerő és a tárgyaláshoz való jogról lemondó nyilatkozatát elfogadó végzés törvényes. Helyesen járt el az elsőfokú katonai tanács akkor is, amikor az előzőekre tekintettel a vádlottat a személyi körülményeivel kapcsolatosan hallgatta ki. Az elsőfokú katonai tanács az ítélet

1. oldal harmadik bekezdésétől a hatodik bekezdéséig a vádlott vonatkozásában a vádirati tényállással egyező, terhelő tartalmú történeti tényállást rögzített. Ennek alapján vont le következtetést a vádlott bűnösségére és a vádiratban írtakkal egyezően minősítette a vádlott közlekedési bűncselekményét. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Be.
2. §

(2)bekezdés a) pontja alapján a határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította, az ítélet megalapozottságát tehát nem vizsgálhatta. A tényállás csupán a személyi rész tekintetében szorul kiegészítésre az ítélet

1. oldal első bekezdésében azzal, hogy a vádlott
2. óta rendelkezik vezetői engedéllyel, évente kb. 10.000,- km-t vezet, eddig közlekedési szabályszegés miatt vele szemben szabálysértési, közigazgatási, vagy büntetőeljárás nem indult. A súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú katonai tanács a büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket és az alkalmazott joghátrány indokait helytállóan tárta fel és rögzítette az ítélet
3. oldal utolsó bekezdésében. Helyesen értékelte a vádlott terhére a törvényi egységet képező, de két alkalmú elkövetést, a hasonló jellegű cselekmények elszaporodottságát, valamint, hogy két utas életét és testi épségét is veszélyeztette. Helytállóan és szinte maradéktalanul tárta fel az enyhítő körülményeket is. A másodfokú katonai tanács osztotta azt az elsőbírói álláspontot, miszerint enyhítő körülményként értékelendő, hogy a vádlott szolgálati viszonya jelen büntetőeljárás kapcsán szűnt meg, melynek következtében jelentős egzisztenciális hátrány érte. Az, hogy belátta tettének súlyát és azt megbánta megnyilvánul abban is, hogy a szolgálati viszonya a saját kezdeményezésére,
4. március
5. napján lemondással szűnt meg. A másodfokú katonai tanács álláspontja szerint további enyhítő körülmény a pozitív parancsnoki jellemzése is. Az ekként kiegészített bűnösségi körülményeket egymással egybevetve, összefüggésükben értékelve nem tévedett az elsőfokú katonai tanács akkor, amikor úgy foglalt állást, hogy a Btk.
6. §-ban írt büntetési célok eléréséhez elégséges a Btk.
7. §

(4)bekezdésében írt enyhítő rendelkezés alkalmazásával a Btk. 50. §

(1)bekezdése alapján pénzbüntetés kiszabása. A büntetővégzésben kiszabottnál enyhébb büntetés kiszabásának törvényi akadálya nem volt. A kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek száma a bűncselekmény tárgyi súlyával, míg egy napi tétel összegének a törvényi minimumban történő meghatározása a vádlott megváltozott jövedelmi viszonyaival arányos, annak további súlyosítása nem indokolt. Az elsőfokú katonai tanács törvényesen, a Btk. 55. §

(2)bekezdésében írt kötelező törvényi rendelkezés alapján tiltotta el a vádlottat a közúti járművezetéstől. Nem tévedett, amikor nem látta lehetségesnek a közúti járművezetéstől eltiltás mellőzését, mivel nem tárt fel olyan különös méltánylást érdemlő körülményt, amely alapján a járművezetéstől eltiltás kötelező alkalmazása mellőzhető lett volna. A másodfokú katonai tanács álláspontja szerint -tekintettel arra is, hogy a vádlott ugyan csak két éve rendelkezik vezetői engedéllyel, azonban ez idő alatt mintegy 10.000 kilométert vezetett úgy, hogy szabálysértési eljárás nem indult ellene- a közúti járművezetéstől eltiltás tartama is elegendő a büntetési célok eléréséhez, az az irányadó ítélkezési gyakorlattal összhangban áll. Megalapozottan döntött az elsőfokú katonai tanács akkor is, amikor a Btk. 55. §

(3)bekezdése alapján a járművezetéstől eltiltást meghatározott, jelen esetben „B" kategóriájú járműre korlátozta. Összességében a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tétel számának, illetve a közúti járművezetéstől eltiltás tartamának súlyosítására a másodfokú katonai tanács kellő indokot nem látott. A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Btk. 56. §

(2)bekezdése alapján a járművezetéstől eltiltás tartamába beszámítani rendelte az elsőfokú ítélet kihirdetése óta eltelt időt is, továbbá a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére. Budapest,

1. november
2. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke Dr. Belovai Henriette hb. százados s.k. előadó bíró Dr. Szabó Éva hb. ezredes s.k. bíró A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsának Kb.I.68/2019/
3. számú ítélete a rendelkező részben írtak szerint
4. november
5. napján jogerős és végrehajtható. Budapest,
6. november
7. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke