A határozat elvi tartalma: Jövedelemveszteség hiányában a szakvélemény által alátámasztott többlet-erőmegfizetést a nem vagyoni kártérítés körében kell értékelni. A nem vagyoni kártérítésnél értékelni kell a károsulti közrehatás mértékét, ugyanakkor nem lehet azt a kármegosztás arányában, matematikai művelet alapján meghatározni. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.III.20.760/2018/
- szám A tanács tagjai: Böszörményiné dr. Kovács Katalin elnöke Salamonné dr. Piltz Judit előadó bíró . Tóth Gabriella bíró A felperes: felperes A felperes képviselője: . Gaál Dániel ügyvéd Az alperes: alperes Az alperes képviselője: . Nagy Péter Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Nagy Péter ügyvéd) A per tárgya: kártérítés megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: őri Törvényszék 2.Pf.20.677/2017/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: őri Járásbíróság P.21.307/2015/
- a tanács Rendelkező rész A Kúria jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését részben - a másodfokú eljárási költségre és a fellebbezési eljárási illetékre is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a körben részben megváltoztatja, és az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 3.800.000 (hárommillió-nyolcszázezer) forintra szállítja le. A felek a másodfokú eljárási költségüket maguk viselik. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 63.500 (hatvanháromezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest 880.000 (nyolcszáznyolcvanezer) forint, az alperest 380.000 (háromszáznyolcvanezer) forint fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére az állam javára, külön felhívásra. Ez ellen a ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3]
- július 24-én a felperes közúti balesetet szenvedett. Az alperes biztosítottja gépkocsijával egy áruház parkolóhelyéről történő kitolatás közben összeütközött a kerékpárjával a menetirány szerinti bal oldalon közlekedő felperessel, aki az ütközés miatt a földre esett, és sérüléseket szenvedett. A szabálysértési hatóság a baleset bekövetkeztéért megállapította az alperes biztosítottjának felelősségét azzal, hogy a kerékpárral való szabálytalan haladás miatt a felperessel szemben is megállapította a közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértését. A baleset következtében megállapítható a felperes térdporcának traumatikus eredetű gyengülése, illetve degeneratív változása; a balesettel okozati összefüggésben a felperesnél 24%-os baleseti munkaképesség-csökkenés, 19%-os baleseti eredetű egészségkárosodás áll fenn, amely megegyezik az össz-szervezeti egészségkárosodás mértékével. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [4] A felperes keresetében 4.000.000 forint nem vagyoni és különböző jogcímeken vagyoni kárai megtérítésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a baleset bekövetkeztéért 15%-os mértékű közrehatás terheli, mert ugyan a kerékpárjával a menetirány szerinti bal oldalon közlekedett, de a szabálysértési hatóság egyértelműen megállapította a gépjárművezető balesetért való felelősségét. [5] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Helytállási kötelezettségét nem vitatta, de álláspontja szerint a felperes közrehatásának mértéke 30%. A nem vagyoni kártérítés összegébe kérte beleszámítani az általa már kifizetett 200.000 forintot. Az első- és másodfokú részítélet [6] [7] [8] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest 5.800.000 forint nem vagyoni kártérítés, lejárt ápolási-gondozási járadék címén 60.000 forint és kamatai, lejárt háztartási kisegítési járadék címén 21.000 forint és kamatai, lejárt gyógyszerköltség címén 40.755 forint, valamint ezen a címen a jövőre nézve évi 8.151 forint járadék megfizetésére; a keresetet ezt meghaladóan elutasította. A felperes közrehatását a keresettel egyezően 15%-ban állapította meg. A felperest a baleset következtében ért nem vagyoni hátrányokat [9] értékelve arra a megállapításra jutott, hogy 6.000.000 forint nem vagyoni kártérítés alkalmas a felperest a perbeli balesettel összefüggésben ért egészségkárosodás következményeinek enyhítésére, az alperes által teljesített 200.000 forint levonásával, ezért 5.800.000 forint megfizetésére kötelezte ezen a címen az alperest. A gyógyszerköltség iránt előterjesztett járadékigényt az orvosszakvélemény alapján évi 8.151 forintban találta megalapozottnak. Szintén a szakvélemény alapján állapította meg, hogy a felperes a balesettel okozati összefüggésben három hónapon át napi 2 óra időtartamban ápolásra-gondozásra, illetve háztartási kisegítésre szorult, ezért az ezeken a címeken előterjesztett igényt erre az időszakra találta megalapozottnak. [10] A peres felek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta, és az alperes által fizetendő nem vagyoni kártérítés összegét 2.800.000 forintra leszállította. [11] Ítélete indokolásában a nem vagyoni kártérítéssel összefüggésben kifejtette, hogy a felperes hivatkozott korábbi, aktív sportoló életmódjára, többféle sporttevékenységre, ezen tényeket azonban kizárólag a felperes személyes előadása támasztotta alá. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság által értékelt fokozott erőkifejtést az orvosszakvéleményen kívül egyéb bizonyíték nem támasztotta alá. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a felperes életvitelbeli elnehezülését nem bizonyította, kivéve azon tények kapcsán, amelyek orvosszakértői véleménnyel igazolhatóak. [12] A közrehatással kapcsolatban rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelése során nem utalt arra, hogy az általa 15%-ban meghatározott közrehatást miként vette figyelembe az összegszerűség meghatározásakor. Az elsőfokú bíróságtól eltérően a felperes baleset bekövetkeztében való közrehatásának mértékét 50%-ban határozta meg, mert úgy ítélte meg, hogy a felperes szabályszegése legalább olyan mértékben közrehatott a baleset bekövetkeztében, mint az alperes biztosítottjáé. [13] Kiemelte, hogy a nem vagyoni kártérítés meghatározásakor nem lehetséges kármegosztás, ugyanakkor az összes körülménnyel együtt mérlegelni kell a felperes 50%-os közrehatását is, erre tekintettel annak összegét leszállította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [14] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen kérte annak hatályon kívül helyezését és tartalmilag a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan az elsőfokú ítélet helybenhagyását, harmadlagosan annak megváltoztatását és az alperes 9.800.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezését. [15] Elsődleges kérelme vonatkozásában állította, hogy a jogerős ítélet sérti a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdését, mert állítása szerint iratellenes az a megállapítás, hogy a korábbi élsportoló életmódra kizárólag saját nyilatkozata áll rendelkezésre. Hivatkozott arra, hogy ebben a körben a Pp. 166. §
(1)bekezdésének megfelelően okirati bizonyítékot csatolt. Vitatta azt is, hogy a rendkívüli munkateljesítmény tényét ne bizonyította volna az eljárás során, különös tekintettel a szakvélemény megállapításaira. Ezzel kapcsolatban hivatkozott a munkakörére vonatkozó bizonyítékokra is. A szakvélemény alapján megállapíthatónak tartotta azt is, hogy a maradványtünetei a balesettel állnak okozati összefüggésben. [16] Másodlagos kérelme kapcsán arra hivatkozott, hogy a közrehatás vonatkozásában a jogerős ítélet sérti a Pp. 206. §
(1)bekezdését, a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
- §
(2)bekezdését, valamint a PK
- számú állásfoglalást. Sérelmezte, hogy a jogerős ítélet indokolása nem tér ki arra, hogy miért jutott a közrehatás vonatkozásában az elsőfokú bíróságtól eltérő álláspontra. [17] Ebben a körben hivatkozott a Pp.
- §
(1)bekezdésére a szabálysértési hatóság határozatának értékelésével kapcsolatban. Kiemelte, hogy a gépjárművezető két fontos KRESZ szabályt is megszegett, mert egyrészről nem volt érvényes gépjárművezetői engedélye, másrészt kellő körültekintés nélkül kezdte meg a hátramenetet. Érvelése szerint ezzel szemben ő maga egy KRESZ szabályt sértett meg, tehát kisebb fokú szabályszegést követett el. Sérelmezte továbbá azt is, hogy a másodfokú bíróság a gépjárművezető közrehatásának megítélésénél az üzem veszélyességét nem az üzembentartó gépjárművezető terhére értékelte. [18] Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet fenntartását kérte, annak helyes indokai alapján. hatályában való A Kúria döntése és jogi indokai [19] A felülvizsgálati kérelem részben alapos. [20] A Pp. 270. §
(2)bekezdésének és a Pp. 275. §
(3), illetve
(4)bekezdéseinek együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálat alapja lehet valamely anyagi jogi vagy eljárási szabálysértés, utóbbi azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása van. [21] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet nem vagyoni kártérítés összegét leszállító rendelkezését támadta, egyben kérte annak felemelését a felülvizsgálati kérelemben foglaltak szerint. [22] A felperes a bizonyítékok értékelése körében megsértett eljárási szabályként jelölte meg a Pp. 206. §
(1)bekezdését, a közrehatás vonatkozásában ezt meghaladóan hivatkozott a Ptk. 345. §
(2)bekezdésének sérelmére is. [23] A nem vagyoni hátrányok körében értékelt körülmények és a bizonyítékok mérlegelése vonatkozásában a Kúria annyiban egyetértett a felülvizsgálati kérelemmel, hogy a jogerős ítélet
- oldalán olvasható indokolásból nem derül ki egyértelműen, hogy a fokozott erőkifejtés tényét értékelte-e a másodfokú bíróság a nem vagyoni kártérítés megállapításánál. Az indokolás egyrészt azt tartalmazza, hogy nem lelhető fel bizonyíték e körben, csak az orvosszakértői vélemény, majd azt rögzíti, hogy csak az a következtetés vonható le, hogy a felperes életvitelbeli elnehezülését nem bizonyította, kivéve azokat a körülményeket, amelyek orvosszakértői véleménnyel igazolhatóak. [24] A Kúria a bizonyítékok értékelésével kapcsolatban rámutat, hogy az orvosszakértői vélemény elegendő annak bizonyítására, hogy a felperes életvitele elnehezült, a térdízület megterhelésével járó munkát nem tudja úgy ellátni, mint a perbeli balesetet megelőzően. Ezt az elsőfokú bíróság is helyesen rögzítette ítéletében. Az orvosszakértő szakvéleménye alapján megállapítható az is, hogy a felperes munkakörének ellátásához - különös tekintettel arra, hogy az nehéz fizikai munkavégzésnek minősül, illetve a térdízületek fokozott igénybevétele szükséges - szükség lehet a fokozott erőkifejtésre. Erre tekintettel a munkavégzés során a balesettel okozati összefüggésben jelentkező többlet-erőmegfeszítést a nem vagyoni kártérítés összegénél - jövedelemveszteség hiányában értékelni kell. [25] A kármegosztás vonatkozásában a felperes iratellenesen állította, hogy a szabálysértési hatóság a gépjárművezető kizárólagos felelősségét állapította meg, amelyhez képest a felperes kisebb fokú szabályszegést követett el. [26] A szabálysértési hatóság határozatával valóban megállapította a balesetben résztvevő gépkocsivezető felelősségét a baleset bekövetkeztéért, ugyanakkor mindkét, a balesetben részes fél vonatkozásában megállapította a közlekedési szabályok kisebb fokú megsértését megvalósító cselekményt: a gépkocsi vezetője szabálytalanul végezte a hátramenetet, a felperes pedig nem a menetirány szerinti jobb oldalon közlekedett. Rámutat a Kúria, hogy a felperes hivatkozásával ellentétben a gépkocsivezető orvosi engedélyének lejárta nem hozható okozati összefüggésbe a balesettel, így az a balesetben részes felek közrehatásának megállapításakor nem értékelhető. [27] Egyetértett ugyanakkor a Kúria a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal annyiban, hogy a fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytató üzembentartó terhére kell értékelni az üzem veszélyességét. A Kúria megítélése szerint ezt a tényt nem kellő súllyal értékelte a másodfokú bíróság a kármegosztás körében. [28] Mivel a felülvizsgálati kérelem kizárólag a nem vagyoni kártérítésre vonatkozó rendelkezéseket érintette, ezért a Kúria az alábbiakat emeli ki. [29] A nem vagyoni kártérítésnél a közrehatás mértékét nem direkt módon, hanem a magatartások értékelésével kell figyelembe venni, és annak mérlegelésével kell meghatározni a nem vagyoni kártérítés összegét. Erre tekintettel nem volt tehát annak jelentősége a nem vagyoni kártérítés meghatározásánál, hogy a másodfokú bíróság milyen százalékos arányban határozta meg a közrehatás mértékét. [30] A perben rendelkezésre álló összes körülmény figyelembevételével a Kúria azt állapította meg, hogy a felperest ért nem vagyoni hátrányok kompenzálására a peren kívül megfizetett 200.000 forinton felül további 3.800.000 forint indokolt és szükséges, figyelemmel a felperes baleset bekövetkeztében való közrehatására és az erőmegfeszítés tényére is. A Kúria megítélése szerint ezt meghaladóan a másodfokú bíróság helyesen találta a felperes keresetét alaptalannak. [31] A kifejtettek alapján a Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését a Pp.
- §
(4)bekezdése alapján részben hatályon kívül helyezte, ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdésének megfelelő alkalmazásával részben megváltoztatta, és az elsőfokú bíróság által megítélt nem vagyoni kártérítés összegét 3.800.000 forintra és késedelmi kamataira leszállította. Záró rész [32] A Kúria a pernyertesség-pervesztesség arányának figyelembevételével kötelezte a felperest az alperes részére a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 81. §
(1)bekezdése alapján az alperes részére a jogi képviseletével összefüggésben felmerült, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján, a
(6)bekezdés alkalmazásával megállapított felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, illetve ugyanezen jogszabályhely alapján rendelkezett a fellebbezési eljárásban megállapítható pernyertesség-pervesztesség arányára tekintettel - a másodfokú eljárási költség viseléséről. [33] A tárgyi illetékmentesség folytán le nem rótt, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 46. §
(1)bekezdése szerint számított fellebbezés, és az Itv. 50. §
(1)bekezdése alapján számított felülvizsgálati eljárási illetéket a felek szintén pernyertesség-pervesztességük arányában kötelesek viselni a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján. [34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján a felperes kérelmére tárgyaláson bírálta el. Budapest,
- október
- Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. a tanács elnöke, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. előadó bíró, Dr. Tóth Gabriella s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző HM