A határozat elvi tartalma: Írásba foglalás hiányában is érvényesen módosulhat a munkaszerződés a munkakörre vonatkozóan, ha az új munkakört a munkavállaló ellátja, és annak megkezdését követően 80 napon belül a munkaszerződés módosítás írásba foglalásának elmulasztására nem hivatkozik. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.095/2017/
- A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Funtig Zoltán ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Kiss Gabriel ügyvéd A per tárgya: munkaviszony jogkövetkezményei jogellenes megszüntetésének A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.017/2016/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.1274/2015/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.017/2016/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A le nem rótt 170.400 (egyszázhetvenezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felperes
- július 23-ától állt munkaviszonyban az alperesnél igazgató-helyettes munkakörben. Az alperes taggyűlése
- június 9-én ahatározatával I.D.t és a [3] felperest a társaság ügyvezetőjévé választotta. Az alperes elkészítette a felperes ügyvezető munkakörre vonatkozó munkaszerződés-módosítását, amit azonban a felperes nem írt alá. Az ügyvezetővé történő választását követően több elektronikus levelet írt I.D. részére, valamint a korábbi ügyvezetőnek T.B.-nak, kérve a munkaköri leírása kiadását és felelősségi köreinek tisztázását. A mindennapi munkavégzésében változás nem történt, az ügyvezetőhelyettesi és az ügyvezetői munka napi rutin tekintetében nem vált el egymástól. Az alperes egyedüli tagja
- március 4-én a felperes ügyvezetői tisztségét megszüntette, majd ugyanezen a napon kelt intézkedésével a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (Mt.)
- § -
- §-ra alapítva felmondta. A felmondás tartalmazta, hogy a munkáltatónál
- június 22-én kezdődően fennálló ügyvezetői munkakörre vonatkozó határozatlan időtartamú munkaviszonyát szüntetik meg az Mt.
- §
(2)bekezdés alapján, mivel a kft. egyedüli tagjának döntése alapján az ügyvezetői tisztsége
- március 4-én megszűnt. A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése [4] [5] A felperes a keresetében a felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként az Mt.
- §
(2)bekezdés szerint kérte elmaradt jövedelemben jelentkező kára megtérítésére kötelezni az alperest arra hivatkozással, hogy a felmondás indokolása nem volt okszerű. Állítása szerint az ügyvezetői tisztség ellátására nem kötött munkaszerződést, a korábbi ügyvezető-helyettesi munkakörre szóló munkaszerződését nem módosították, az alperes által csatolt munkaszerződés-módosítás tervezetet nem látta. Az alperes felmondása az ügyvezetői munkakörre vonatkozott, de az ügyvezetőhelyettesi munkakörében sem végezhetett a továbbiakban munkát. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Hivatkozása szerint a felperes az ügyvezetői tisztséget munkaviszonyban látta el. A változást a cégnyilvántartásban
- július 20-án átvezették, ezt követően a felperes FEOR besorolása is megváltozott. A felperes tisztában volt a munkakörével, önállóan döntött bizonyos kérdéseben, szerződéseket kötött és aláírási joga is volt. Életszerűtlen azon előadása, miszerint ügyvezetőként ügyvezető-helyettesi munkakört látott el, az egyik ugyanis kizárja a másikat. A cégnyilvántartás mint közhiteles nyilvántartás hitelesen tanúsítja a felperes társasági jogi státuszát. Az első- és másodfokú ítélet [6] [7] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.1274/2015/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy az eljárási illetéket az állam viseli. A megismételt eljárásban hozott ítélet indokolásában az elsőfokú bíróság az Mt.
- §
(1)bekezdésére, 66. §
(1)-
(2)bekezdésére, a gazdasági társaságokról szóló
- évi IV. törvény (Gt.)
- §ára hivatkozott. Megállapította, hogy a felperes felhívás ellenére nem tudta bizonyítani, hogy az alperessel párhuzamosan két jogviszonya állt fenn: az ügyvezető-helyettesi munkakört munkaviszonyban, míg az ügyvezetői tisztséget megbízási jogviszonyban látta el. Az alperes ugyan a perben nem tudott felmutatni ügyvezetői munkakör ellátására szóló munkaszerződést, ugyanakkor az ügyvezetői tisztség ellátására irányuló megbízási szerződést a felperes sem tudott csatolni. Szóban nem jöhetett létre a megbízási szerződés, mert a felperes maga adta elő, hogy közöttük megállapodás nem született. [8] Mindezek alapján az elsőfokú bíróság következtetése szerint az ügyvezetői tisztséget a felperes munkaviszony keretében látta el. Az ügyvezetővé választásakor munkaviszonyban állt az alperessel, és az változatlanul fennállt a felmondás időpontjáig. Azt, hogy az ügyvezetői tisztsége
- március 4-én megszűnt, a felperes nem tette vitássá. Ezzel egyidejűleg a munkaköre is megszüntetésre került. Az alperes által bizonyítottan sem ügyvezető-helyettesi, sem ügyvezetői munkakörben más személyt a felmondást követően nem alkalmazott. Ezért a felperes alaptalanul hivatkozott a felmondás jogellenességére. [9] A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.017/2016/
- számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére megállapítva, hogy a fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. [10] A törvényszék rögzítette, hogy a felek között abban nem volt vita, hogy a felperes az ügyvezetői tisztségbe történő megválasztását követően az ehhez kapcsolódó feladatokat ellátta. A vita a jogviszony minőségében volt. Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette, hogy a felperesnek kellett bizonyítania azon állítását, hogy az alperessel egyidejűleg két jogviszonya állt fenn. [11] Az a körülmény, hogy a felperes a csatolt elektronikus levelekből kitűnően több alkalommal kérte a munkaköri leírás kiadását, illetve felelősségi körei tisztázását, továbbá N.T. tanú azon nyilatkozata, hogy „a felperes vonatkozásában is készült szerződésmódosítás, a felperes ügyvezető-helyettesből ügyvezető lett", azt támasztja alá, hogy a felek egyezően úgy tekintették, hogy a felperes az ügyvezetői feladatokat munkaviszonyban látja el. [12] „Fogalmilag nem értelmezhető az", hogy a felperes egyidejűleg megbízási jogviszonyban mint ügyvezető, és saját helyetteseként munkaviszonyban ügyvezető-helyettesként is dolgozott az alperesnél. [13] A felperes ügyvezetővé választása időpontjában hatályos Munka törvénykönyvéről szóló
- évi XXII. törvény (régi Mt.)
- §
(3)bekezdése szerint alkalmazandó 76. §
(2)bekezdés rendelkezései alapján az írásbeli munkaszerződés-módosítás elmaradására utóbb alappal 30 napon túl a felperes már nem hivatkozhatott. [14] A per során az alperes helytállóan utalt arra is, hogy a felmondás indokolásából kitűnik, miszerint a felperes által betöltött munkakör megszűnése annak az oka, konkrétan az ügyvezető-igazgatói munkakör megszűnésére azonban nem hivatkozott. A felperes nem tette vitássá, hogy a felmondást követően sem ügyvezetői, sem pedig ügyvezető-helyettesi munkakörben az alperes új munkavállalót nem alkalmazott, következésképpen a felperes által betöltött álláshely - függetlenül annak megnevezésétől - ténylegesen megszüntetésre került, ami okszerű alapul szolgált a munkaviszony felmondásához. A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme [15] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével „a keresetnek helyt adó döntés" meghozatalát kérte. Megsértett jogszabályhelyként az Mt. 71. §, 76. §, 82. §, 89. §, 100. §-a, az új Mt. 6. §, 14. §, 20. §, 23. §, 42. §, 44. § - 46. §, 58. § és 66. §-a, a Polgári törvénykönyvről szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 164. § és 206. §-a, valamint a Gt. 22. §
(2)bekezdése rendelkezéseit jelölte meg. [16] A felperes álláspontja szerint az alperesnek kellett volna azt bizonyítania, hogy a felperest az ügyvezetői munkakörben munkaviszony keretében foglalkoztatta, vagyis a felek között létrejött megállapodás, munkaszerződés-módosítás a felperes korábbi ügyvezető-helyettesi munkakörére vonatkozóan. A bizonyítási teher téves kiosztása, a jogszabályok téves értelmezése és N.T. tanúvallomásának téves értékelése vezetett a helytelen jogkövetkeztetésre, a jogsértő ítéletek meghozatalára. [17] A másodfokú bíróság tévesen hivatkozott az Mt. 76. §
(2)bekezdésére, mert a felperes végezhetett két jogviszony keretében is munkát az alperesnél, de a felelősségi köröket ekkor is tisztázni kell. A felperes munkakörének módosítását tartalmazó munkaszerződés-tervezet csak a per vége felé került elő úgy, hogy azt N.T. tanú nyilatkozatakor nem láthatta. Ezen munkaszerződésmódosítás nem volt a felperes részéről aláírva, így nem alkalmas annak bizonyítására, hogy a felperes munkakörét módosították volna. [18] A Gt. 22. §
(2)bekezdés értelmében ügyvezetői tisztség megbízási jogviszony és munkaviszony keretében is ellátható. Az Mt. nem zárja ki, hogy egy személy többféle jogviszonyban is ellásson munkát egy gazdasági társaság számára. [19] A felperes ügyvezető-helyettesként az aláíráson kívül mindazon feladatokat végezte, amiket ügyvezetőként is, ezért az általa végzett feladatokból nem lehet kizárólag arra következtetni, hogy azokat ügyvezetői munkakörben látta el. [20] A felperes korábbi munkakörének módosítása ügyvezetői munkakörre munkaszerződés-módosítást igényelt, enélkül a megállapodás nélkül a felperes nem munkaviszony keretében látta el az ügyvezetői feladatokat az Mt. 76. §
(3)bekezdés, 82. §
(1)és
(3)bekezdés alapján. Amennyiben a felek között a megállapodás létrejött volna, életszerűtlen, hogy a felperes újra és újra kérje a helyzetének tisztázását, felelősségi körének elkülönítését. Életszerűtlen az is, hogy két és fél évvel a felmondás után került csak elő a munkaszerződés-módosítás tervezet, melyet először a perben történő csatoláskor látott a felperes. Az alperes által csatolt munkaszerződés-módosításhoz nem tartozott munkaköri leírás, és a felperes bére sem változott ebben, noha a munkaköre nagyobb felelősséggel járt volna. [21] A felperes munkaviszonya ügyvezető-helyettesi munkakör ellátására irányult. A felperes és az alperes között nem jött létre megállapodás a munkaszerződés módosítására, a felperes enélkül látta el az ügyvezetői megbízással járó feladatokat, ami az ügyvezető-helyettesi munkaköréhez képest az aláírási, képviseleti joggal bővült. A felperes ügyvezető-helyettesi munkakörre vonatkozó munkaszerződéssel rendelkezett, az alperes nem tudott olyan okiratot vagy bizonyítékot bemutatni, hogy ezt a jogviszonyt a felek végül módosították volna ügyvezetői munkakörre. [22] A bíróságok nem foglalkoztak a FEOR kódokkal, melyekből megállapítható a felperes szerint, hogy az alperes nem jelentett be változást a foglalkoztatásában, mikor az ügyvezetői tisztséget a felperes elvállalta. Tisztázatlan az is, hogy az ügyvezetőhelyettesi munkakörre kötött munkaviszonnyal mi történt, azt az alperes hogyan szüntette meg. [23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be. A Kúria döntése és jogi indokai [24] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [25] A Pp. 275. §
(2)bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §
(2)bekezdés szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [26] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fent meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont]. [27] Mindezen követelményeknek nem felel meg, ha a fél a jogi érvelését nem a szerinte megsértett jogszabályhelyre vetítve adja elő, annak megtételekor a megsértett jogszabályhelyeket nem jelöli meg, azokat egy helyen, a hozzájuk tartozó indokolás nélkül sorolja fel. Ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelemnek csak azon érveléseit vizsgálhatta, amely e fenti követelményeknek megfelel, vagyis ahol a jogszabálysértés megjelölésekor a jogszabályhely megjelölése mellett a jogi érvelést is előadta a felperes: azaz az Mt. 76. §
(2)és
(3)bekezdése, 72. §
(1)és
(3)bekezdése, Gt. 22. §
(2)bekezdése vonatkozásában. [28] A felperes hivatkozott a bizonyítási teher nem megfelelő kiosztására, a bizonyítékok jogsértő mérlegelésére, az erre vonatkozó előadása megtételekor azonban a vonatkozó jogszabályhelyet nem jelölte meg. Ezért a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt a jogerős ítélet szerinti tényállás. [29] A peradatok alapján a felperes munkaviszonyban állt az alperesnél
- július 23-ától a
- március 4-én kiadott felmondásban foglalt felmondási idő leteltéig. A felperes által sem vitatottan ügyvezetői tisztséget látott el az alperesnél
- június 9-étől, miközben a munkaviszonya változatlanul fennmaradt. A felperes nem vitatta, hogy az ügyvezetői feladatokat ténylegesen is ellátta, nemcsak a cégjegyzékben szerepelt ügyvezetőként. Állítása szerint a korábbi ügyvezető-helyettesi munkaköri feladatain túl képviseleti és aláírási jogosultsága lett. Ezen bizonyított tények mellett (munkaviszony folyamatos fennállta, a korábbi munkaköri feladatok bővülése, ügyvezetővé történő megválasztás és annak elfogadása) a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a Gt.
- §
(2)bekezdésben foglaltak alapján az ügyvezetői tisztséget nem munkaviszonyban látta el, az aláírási és képviseleti jogosultságra vonatkozó feladatokat megbízási jogviszonyban végezte ügyvezetőként. [30] A Gt. 22. §
(2)bekezdés ugyan akként rendelkezik, hogy az ügyvezetői tisztség megbízási jogviszony és munkaviszony keretében is ellátható, a felperes azonban a megbízási jogviszony fennálltát nem tudta bizonyítani az ügyvezetői feladatokra vonatkozóan. [31] A felperes által hivatkozott e-mailek alapján a felperes e tényállítása nem igazolt. Az e-maileket a felperes ügyvezetőként írta alá, és abban csak a munkaköri leírását és a felelősségi köreinek meghatározását kérte. [32] Nem vitatottan a felperes korábbi ügyvezető-helyettesi munkakörének módosítása ügyvezetői munkakörre munkaszerződés-módosítást igényelt, ennek jogszerűen az Mt. 76. §
(2)bekezdés, 81. §
(1)és
(2)bekezdés alapján írásban kellett volna megtörténnie. A felek által aláírt munkaszerződés-módosításra vonatkozóan okirat azonban a perben nem áll rendelkezésre. Alappal hivatkozott ugyanakkor a másodfokú bíróság az Mt. 76. §
(2)bekezdésének azon rendelkezésére, miszerint az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló, és csak a munkába lépését követő 30 napon belül hivatkozhat. Ennek következtében írásba foglalás nélkül is érvényesen megtörténhetett a munkaszerződés munkakörre vonatkozó módosítása. [33] Az Mt. tételes szabálya nem írja elő ugyan, hogy ugyanazon személy ugyanazon munkáltatóval csak munkaviszonyban állhat, de a bírói gyakorlat szigorúan vizsgálja, hogy a munkaviszonyban álló munkavállaló egyidejűleg polgári jogi jogviszonyban történő alkalmazása nem az Mt. kógens (például munkaidő, munkabér, munkaköri alkalmazási feltételek) szabályainak megkerülésére szolgáló színlelt szerződéssel történik-e. A perbeli esetben nem volt indoka annak, hogy ugyanazon személyt a korábban munkaviszonyban ellátott munkafeladatai bővülésével ne az ekként meghatározott új munkakörben foglalkoztassák munkaviszonyban tovább, hanem a korábbi munkaviszony változatlanul hagyásával, annak ellátása mellett polgári jogi jogviszonyt létesítsenek a kibővült feladatokra. Ugyanakkor a kibővült munkaköri feladatok ellátása mellett nincs peradat arra, hogy a felperes változatlanul ügyvezető-helyettesként megjelent volna az alperes szervezetében. Önmagában ennek megállapítására nem alkalmas, hogy a munkaviszonya létesítésekor ügyvezető-helyettesként foglalkoztatták, mert ezt követően ügyvezetői feladatokat végzett, amely a korábbi munkaköri feladatainak bővülésével járt, és magát ügyvezetőként megjelölve levelezett az alperessel, és a cégnyilvántartásban is ügyvezetőként szerepelt. [34] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [35] A Kúria kötelezte a pervesztes felperes az alperes felülvizsgálati eljárási költségében marasztalását a Pp. 79. §
(1)bekezdés alapján mellőzte. [36] A felperes munkavállalói költségkedvezménye folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. § alapján. [37] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- január
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, dr. Tallián Blanka s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Nné tisztviselő