Mfv.10368/2018/6 – Kúria

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.368/2018/

1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna előadó bíró . Rózsavölgyi Bálint bíró A felperes: felperes neve felperes címe A felperes képviselője: . Somogyi Orsolya ügyvéd Az alperes: alperes neve alperes címe Az alperes képviselője: . Révész Gábor ügyvéd A per tárgya: baleseti kártérítés A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.510/2017/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi 7.M.51/2014/
3. Bíróság Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.510/2017/
4. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - 15 nap alatt - 30.000 (harmincezer) forint és 8.100 (nyolcezer-egyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A 342.000 (háromszáznegyvenkettőezer) eljárási illetéket az állam viseli. forint felülvizsgálati Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] A felperes
5. január 1-jétől állt az alperes alkalmazásában értékesítő igazgatóként. Több alkalommal vitte az ügyfelek javításra váró gépjárműveit D.-ra. A felperes
6. március 23-án az U. V. tulajdonát képező gépjárművel szervizbe ment, miközben D. lakatlan területén, az 5-ös számú főúton közlekedési balesetet szenvedett. A F. és P. Megyei E. P.
7. május 27-én meghozott határozatával a balesetet üzemi balesetnek elismerte. A felperes az alperes által kötött biztosítási szerződés alapján a balesettel összefüggésben 2005-ben a G. P. Biztosítótól 209.250 forint kártérítést kapott. A M. B. a Legfelsőbb Bíróság ítélet alapján 3.016.397 forint kifizetést teljesített a felperesnek a baleset miatt. Az alperes
8. július 31-én rendkívüli felmondással szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely miatt a felperes pert kezdeményezett. Az alperes ennek jogerős befejezését követően, a munkaviszony jogellenes megszüntetésére figyelemmel 930.900 forintot fizetett a felperes részére. A felperes keresete beszámítási kifogása [4] [5] [6] [7] és az alperes viszontkeresete, valamint A felperes kereseti kérelmében 3.000.000 forint nem vagyoni kár és ennek
9. március 23-ától járó kamata megfizetésére kérte az alperest kötelezni. Ezen kívül
10. október 20-ától kezdődően gyógymasszás igénybevétele miatt 12.000 forint/hó, szükséges gyógytorna miatt 3.000 forint/hó, háztartási kisegítő igénybevétele címén 20.000 forint/hó járadék megfizetését kérte az alperestől 5 évre visszamenőlegesen. Álláspontja szerint a gépjárművek mozgatása munkaköri kötelezettsége volt, ezért az alperes a balesetéért felelősséggel tartozott. Vitatta a szakértő megállapítását, hogy az a felperes vezetéstechnikai hibája miatt következett be. A járadék annak előterjesztésétől visszamenőlegesen 5 évre kérhető. Előadta, hogy az élete a baleset következtében megváltozott, korábbi aktív életmódját kénytelen volt feladni, rendszeresen gyógymasszást kell igénybe vennie. Nem tudja a térdét hajlítani, nem tud leguggolni, rövid ideig képes gyalogolni, korcsolyát nem tud a lábára húzni, illetve nem tud motorozni. Az alperes viszontkeresetében 4.445.400 forint megfizetésére kérte kötelezni a felperest a gépjármű kijavításával, illetve értékcsökkenésével összefüggésben. Ezen túlmenően beszámítási kifogásként a biztosító által 2005-ben kifizetett 209.250 forint kártérítési összeg alapján további 930.900 forintot igényelt, amelyet a felperes részére a felmondás jogellenességének jogkövetkezményei alkalmazása iránti per jogerős befejezését követően fizetett ki. Az első- és másodfokú ítélet [8] A Budapest Környék Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.51/2014/
11. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek 500.000 forint nem vagyoni kártérítést és annak
12. március 23-tól a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatát. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 1.046.660 forintot kártérítés címén,
13. november 1-jétől járó kamatával. Az ítélet szerint a felperes perköltség viselésére is köteles. A bíróság ezt meghaladóan a felperes keresetét, az alperes viszontkeresetét, illetve beszámítási kifogását elutasította. [9] Az elsőfokú bíróság ítéletében utalt a munka törvénykönyvéről szóló
14. évi XXII. törvény (régi Mt.)
15. §-ára,
16. §-ára,
17. §ára, illetve a
18. §-ában foglaltakra. Rögzítette, hogy a felperes az alperes önálló munkavégzésre kötelezett munkavállalója volt, a munkáltató pedig nem kifogásolta, hogy a cég érdekében önállóan döntsön arról, milyen formában oldja meg a javításra szoruló járművek helyszínre juttatását. Az alperes a balesetet elháríthatta volna, ha megtiltja a felperesnek, hogy személyesen vezesse az alperes által javított járműveket. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes balesete a munkaviszonyával összefüggésben következett be, amelyért az alperes felelősséggel tartozik. [10] Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a baleset során a felperes mellkas-zúzódást, mindkét oldali csípőízület-zúzódást és bal sípcsont laterális condylusának minimális elmozdulásával járó törését szenvedte el. Mellkaszúzódása légzési nehézség nélkül, szövődménymentesen gyógyult. A felperes a balesettel kapcsolatban magatehetetlen állapotban nem volt, ápolásra, teljes körű gondozásra nem szorult, részleges gondozása a kórházból történő elbocsátást követő négy hónapban volt szükséges. Nehéz és közepes fizikai munkát, háztartási tevékenységet nyolc hónapig nem tudott segítség nélkül ellátni. A felperes balesettel összefüggő egészségkárosodása 8%-ot tesz ki, azonban gyógyászati segédeszköz használatára, gyógytornára, gyógymasszás igénybevételére nincs szüksége. A felperes mindennapi életét, feladatainak ellátását, szabadidős tevékenységét a balesetből származó, kismértékű egészségkárosodás nem korlátozza. Gerincbetegsége sorsszerű, az a perbeli balesettel okozati összefüggésbe nem hozható és a balesete okán egyéb betegség sem volt bizonyított. [11] Az elsőfokú bíróság a régi Mt.
19. §-ára utalva arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes
20. október 20-án előterjesztett járadékigénye a
21. október 20-át megelőző időre nézve elévült, de az azt követő időszakra sem volt a kereseti kérelem teljesíthető, mivel az orvosszakértői vélemény szerint a felperes
22. szeptember 30-tól gyógyultnak tekinthető. [12] A nem vagyoni kártérítési igénnyel kapcsolatban az elsőfokú bíróság figyelembe vette a 8%-os maradandó egészségkárosodást, annak a felperes életére gyakorolt hatását, és ennek kompenzálására a kamatokkal növelten 500.000 forintot talált arányban állónak. [13] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kártérítés összegébe nem lehet beszámítani a biztosítók által kifizetett összeget, továbbá azt sem amit a felperes az alperestől a jogellenes munkaviszony megszüntetés miatt kapott, ezért elutasította a beszámítási kifogást. [14] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes részéről a perbeli baleset előtt a károkozás eshetőleges szándékkal megvalósult, ezért a régi Mt.
23. §-ára figyelemmel az alperes viszontkeresetét az igazságügyi szakértő által megállapított összegben alaposnak találta. [15] A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a nem vagyoni kártérítés összegének 3.000.000 forintra történő felemelését, valamint
24. október 20-ától véghatáridő nélkül gyógymasszás költségeként havi 12.000 forint, gyógytorna miatt havi 3.000 forint, háztartási kisegítő jogcímén havi 20.000 forint járulékban, továbbá perköltségben való marasztalását kérte az alperesnek. [16] A Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.21.510/2017/
25. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét azzal hagyta helyben, hogy az állam által előlegezett költség összegét módosította. Kötelezte a felperest perköltség viselésére kimondva, hogy a fellebbezési illetéket az állam fizeti. [17] A másodfokú bíróság ítéletében elsődlegesen utalt a régi Mt.
26. §ára és a polgári törvénykönyvről szóló
27. évi IV. törvény (régi Ptk.)
28. §-ában foglaltakra. Kifejtette, hogy a felperes járadék iránti igénye elévült, mivel az Mt. munkáltatói kártérítési felelősségre vonatkozó IX. fejezete nem tartalmaz előírást arra nézve, hogy a kártérítés mikor esedékes. E körben a Ptk.
29. §

(1)bekezdése alkalmazandó, mely szerint a kártérítés a károkozás bekövetkezésekor nyomban esedékes. A PK.

1. számú állásfoglalás iránymutatása szerint a járadék követelés egészére, tehát jövőben lejáró részletekre vonatkozóan egységesen akkor kezdődik, amikor az első járadékrészlet esedékessé válik. [18] A felperes a balesettel összefüggésben gyógymasszás, gyógytorna és háztartási kisegítő miatt felmerült költségeit érvényesítette jádékként, így az elévülés kapcsán azt kellett vizsgálni az igényekkel összefüggésben, mikor volt első ízben a felperesnek kiadása. [19] A balesetet követően többször javasoltak ízületi tornát, azt utolsó alkalommal a Sz. J. K. T. A.-ján
2. május 17-én készült leletben írták le. A felperes a G. P. B.-nak
3. július 31-én küldött levelében már utal a gyógytorna igénybevételére, csatolta az ezzel kapcsolatos orvosi kartonok másolatát, továbbá leírta, hogy milyen tornaeszközöket vásárolt, amely költségeket a biztosító megtérítette. A
4. május 20-án elvégzett MR vizsgálat több ízületi porc bántalmat rögzített és artroszkópos vizsgálatot javasolt, amely
5. augusztus
6. és
7. közötti időszakban történt. Ezt követően a
8. augusztus 12-ei kontroll vizsgálaton a felperesnek víz alatti tornát, illetve gyógytornát írtak elő, amely beavatkozás nem függött össze a perbeli balesettel, így az azzal kapcsolatosan igény sem érvényesíthető az alperessel szemben. [20] Az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint nehéz és közepes fizikai munkában, háztartási munkában a felperes a balesetet követően nyolc hónapig szorult segítségre, olyan adat pedig a perben nem merült fel, hogy gyógymasszásra szüksége lett volna. A járadékigénnyel összefüggésben a felperes semmilyen tényelőadást nem tett. A per adatai azt igazolták, hogy a felperes gyógytornával, háztartási kisegítővel kapcsolatos költségei már a balesetet követően néhány hónapban felmerülhettük, gyógymasszásra és ezzel kapcsolatos költségre azonban adat nem volt, így a 2015ben előterjesztett járadékigény teljes mértékben elévült. [21] Nem találta alaposnak a másodfokú bíróság a fellebbezést a nem vagyoni kártérítés tekintetében sem. Az Mt.
9. §

(2)bekezdése és az Alkotmánybíróság 34/

1. (VI. 1.) AB határozata értelmében a testi épségben és egészségben sérelmet szenvedett ember joga, hogy a nem vagyoni kára megtérítésre kerüljön. Ahogy azt az Alkotmánybíróság megfogalmazta, a pénzbeli kártérítésnek a nem vagyoni károknál az a funkciója, hogy az elszenvedett sérelem kiegyensúlyozásáról olyan vagyoni szolgáltatás nyújtásával gondoskodjon, amely az elszenvedett sérelemmel körülbelül egyenértékű, másnemű előnyt nyújt. A bírói gyakorlat a testi épség, egészség sérelme esetén általában a károsult egészségsérelem előtti egészségi állapotának, munkaképességének, életkorának, az egészségsérelemből eredő pszichikai károsodásnak, a hátrányok végleges, vagy átmeneti jellegének, a jövőben lehetséges pozitív vagy negatív változásoknak, a magánéletben a családi életben bekövetkezett változásoknak tulajdonít jelentőséget. [22] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a felperes nem vagyoni kárigényének összegét és a bíróság a fentiek alapján indokolási kötelezettségének is megfelelően eleget tett (Pp.
2. §). [23] Az igazságügyi orvosszakértő véleménye szerint a felperes bal sípcsont laterális condylusának törése meggyógyult, azonban maradványként a combizomzat egy centiméteren belüli, a bal lábszárizomzat 0,5 cm-es sorvadása, illetőleg a térd feszítő véghelyzeti érzékenysége és beszűkűlése megállapítható, az egészségkárosodás mértéke 8%. A szakértői vélemény szerint a felperes gerincbetegsége nem hozható összefüggésbe a perbeli balesettel. Dr. S. A. szakértő megerősítette, hogy a balesetkor végzett műszeres orvosi vizsgálatok egyértelműen kimutatták a már akkor is fennálló gerincben lévő elváltozásokat, amelyek az idő előrehaladtával súlyosbodtak, és tüneteket is okoztak. A szakértő nyilatkozata szerint az orvosi iratokban nincs arra utaló adat, hogy a jobb oldalon kialakult volna mérhető elváltozás, a felperes bal lábának részleges terhelését már a kórházból való elbocsátás után elkezdte, baleseti sérülése meggyógyult. [24] A felperes személyes meghallgatásakor maga adta elő, hogy már
3. januárjában munkába állt az alperesnél, és a
4. július 29-én, a D. Rendőrkapitányságnak a baleset ügyében hozott határozata elleni kifogásában is leírta, miszerint a balesetből lassan felépül, egykét hónapon belül munkába áll, ezért szüksége van a jogosítványára. [25] A törvényszék szerint az elsőfokú bíróság a nem vagyoni kár összege után kamat megfizetésére is kötelezte az alperest, az így megállapított 500.000 forint kártérítés arányban áll a felperest ért sérelemmel. A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme [26] A felperes felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával az alperes 3.000.000 forint tőke és annak kamata megfizetésére kötelezését kérte.
5. október 20-ától 20.000 forint havi járadék megtérítését is igényelte háztartási kisegítő jogcímén az alperes perköltség viselése mellett. Másodlagosan 3.000.000 forint tőke és ezen összeg után
6. január 1-jétől a kifizetés napjáig járó kamat megfizetését kérte. Harmadlagos kérelme szerint a másodfokú és az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése is indokolt, a személyi sérülés körében a bizonyítási eljárás lefolytatása szükséges. [27] A felperes felülvizsgálati kérelmében a régi Mt.
7. §-ára, a régi Ptk.
8. §-ára és
9. §-ára, valamint a polgári perrendtartásról szóló
10. évi III. törvény (Pp.)
11. §

(3)bekezdésére, 206. §

(1)bekezdésére és

1. §-ára utalt. [28] Álláspontja szerint a nem vagyoni kár körében a bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna, hogy a felperes a balesetet megelőzően milyen egészségi állapotban volt, milyen életvitelt folytatott, és ehhez képest mindez milyen mértékben változott meg. [29] A káreseményt megelőzően a felperes semmilyen tartós betegségben nem szenvedett, gerincpanaszai nem voltak, mozgásszervi kezelésre nem szorult. Az alperesnél vezető beosztásban dolgozott, ami aktív, „pörgős” munkabeosztást jelentett. Friss házasságban élt , fizikailag aktív hobbikat folytatott, és kiterjedt baráti társasággal rendelkezett (túrázás, motorozás stb.). A baleset jelentős fájdalommal járt, és bár orvosszakértői értelemben nem volt magatehetetlen, minden tekintetben segítségre szorult. A felperes ágyéki és nyaki gerincszakasza a baleset után fájdalmas lett. Bal oldali, azaz a balesetben sérült térdét porcleválás miatt műtöttek a csavarok kivételét követően, mivel panaszai nem szűntek meg. [30] Iratellenes a bíróság megállapítása, amely szerint a felperes teljesen gyógyult volt, amikor 2006-ban az alperesnél munkába állt. A felperes valóban megpróbált dolgozni, de személyes meghallgatásakor elmondta, hogy „nem bírta a lába a munkát”, állapota rosszabbodott, ezért néhány hónap után kénytelen volt abbahagyni. [31] Iratellenes a másodfokú bíróság megállapítása, miszerint a felperes egyéb orvosszakértői véleményt nem tett az iratanyag részévé. Ezzel szemben keresetleveléhez orvosszakértői véleményt csatolt, amely a végleges egészségkárosodását 31%-ban határozta meg. [32] A perben kirendelt orvosszakértői vélemény iratellenes, hiszen végleges gyógyult állapotot határozott meg rövid idővel a balesetet követően (
2. szeptember 30.), annak ellenére, hogy a felperes lábában lévő csavarokat 4 év elteltével vették ki. Nem értékelte a szakértő azt a körülményt sem, hogy a sérülés és a sérüléssel megváltozott mozgáskoordináció hogyan hatott az addig panaszmentes, esetleges degeneratív gerincelváltozásokra. Nem vizsgálta a felperes bal lábának terhelhetőségét sem, holott tényelőadásában arra hivatkozott, hogy azt nem tudja a korábbiaknak megfelelően használni. [33] A régi Mt.
3. §-a alapján a munkáltatónak meg kell téríteni a a munkavállaló teljes nem vagyoni kárát. Részletes szabályozás hiányában a nem vagyoni kár körében a régi Ptk.
4. § és
5. §-a az irányadó. Ennek megfelelően a nem vagyoni kártérítést úgy kell meghatározni, hogy az a hátránnyal hasonló értékű, másfajta előnyt nyújtson a károsultnak. Ezen túlmenően az egységes bírói gyakorlat kialakítása érdekében nem térhet el a kárkori, illetve az ítéletkori viszonyoktól. A felperes álláspontja szerint a megítélt 500.000 forint rendkívül alacsony, nem felel meg a balesetkori értékviszonyok. [34] A bíróságok nem részletezték, hogy milyen alapvető joghátrányok kompenzálását kívánták rendezni, ezáltal megsértették a Pp.
6. §ának

(1)bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségüket. [35] Mindezek alapján a felperes elsődlegesen 3.000.000 forint nem vagyoni kár és annak a balesettől járó kamatát tartja arányosnak. Amennyiben ez nem lenne méltányos, úgy a kamatot

1. január 1jétől igényelte. [36] Fenntartotta korábbi nyilatkozatait a háztartási kisegítőre vonatkozóan, ami minden hónapban rendszeres költséget jelent. A felperes ezért járadékként ennek megfizetését kérte, és mivel tartalmát tekintve ez költség, ezért az igény érvényesítését megelőző 3 évre vonatkoztatva nem évült el. [37] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat. [38] Alaptalan a felperes hivatkozása a részére megítélt 500.000 forint összegű nem vagyoni kártérítés mértékét illetően, mivel a kirendelt igazságügyi szakértők egyértelmű véleménye szerint a felperes a
2. március 23-ai balesete során zömében zúzódásokat és csak a bal sípcsontjának a minimális elmozdulásával járó törését szenvedte el, amely sérülések magatehetetlen állapotot nem okoztak. Ezért is nyilvánították
3. szeptember 30-tól gyógyultnak. [39] A felperes munka-egészségügyi vizsgálata során maga nyilatkozott úgy, hogy egészségi állapotával kapcsolatos panasza nincs, gyógyszert rendszeresen nem szed. [40] Az igazságügyi szakértők a felperest megvizsgálták, az egészségügyi dokumentációt átvizsgálták, ezeket összevetették, mindezek alapján hozták meg a véleményüket, nyilatkoztak személyesen a feltett kérdésekre, ezért a szakvéleményt aggálytalannak fogadta el a bíróság. A felperes maga is azt adta elő, hogy
4. januárjában az alperesnél munkába állt, a D. Rendőrkapitányságnál
5. július 29én előterjesztett kérelmében pedig már arra hivatkozott, hogy a balesetből lassan felépül, így szüksége van a jogosítványára. [41] Az alperes álláspontja szerint a biztosító által kifizetett kártérítés a felperes részére „egy bizonyos fokú egészségkárosodás fejében fizetett biztosítási összeg”, így ennek okán a szakértők által megállapított 8%-os visszamaradt egészségkárosodáshoz képest a megítélt 500.000 forintos összeg kellő nagyságú. [42] Az elévüléssel kapcsolatban az alperes kifejtette, hogy a régi Mt.
6. §

(1),

(2)bekezdése szerint a munkaviszonnyal kapcsolatos igények 3 év alatt évülnek el. Megalapozatlan a felperes ismételt hivatkozása a Ptk-ban szabályozott 5 éves elévülési időre. [43] A kártérítés esedékességére az Mt. nem tartalmaz előírást, ezért az ennek okán alkalmazandó Ptk. 360. §

(1)bekezdése szerint a kártérítés egésze a károkozáskor nyomban esedékessé válik. [44] A

1. október 20-a előtti időszakra vonatkozó felperesi járadékigények elévültek, utána pedig a felperes már gyógyultnak minősült, tehát járadék a részére nem volt megállapítható, és annak összege nem is volt beszámítható. [45] A perrel érintett balesetet vezetéstechnikai hibájával. egyértelműen a felperes okozta A Kúria döntése és jogi indokai [46] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [47] A Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §

(2)bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett - hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [48] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/

1. (II. 15.) PK vélemény 3-
2. pont]. [49] A felperes felülvizsgálati kérelmében több eljárásjogi szabálysértésre hivatkozott, valamint megsértett anyagi jogszabályhelyként az Mt. és a Ptk. egyes rendelkezéseire is utalt, a jogszabálysértéseket igazoló jogi álláspontja részletes kifejtése azonban az egyes jogszabályhelyekre vonatkoztatva részben elmaradt. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint nem felel meg a felülvizsgálati kérelemhez fűzött követelményeknek, ha a fél a jogi érvelését nem a szerinte megsértett jogszabályhelyre vetítve adja el, a jogi érvelés megtételekor a megsértett jogszabályhelyet nem jelöli meg, a jogszabályokat egy helyen, egyszerre sorolja fel (Mfv.I.10.352/16.). Ebből következően a felperes felülvizsgálati kérelme csak abban a körben volt érdemben vizsgálható, amely a fenti előírásoknak megfelelt. [50] A felperes felülvizsgálati kérelmében csak a felsorolásban jelölte meg a Pp.
3. §-át, annak indokolása hiányában ez nem volt értékelhető, így a felülvizsgálati eljárásban is a jogerős ítéletben megállapított tényállás volt irányadó. [51] A felperes által hivatkozott régi Mt.
4. §

(2)bekezdése egyértelműen úgy rendelkezik, hogy a munkáltatónak meg kell térítenie a munkavállalónak azt a kárát is, amely nem vagyoni kár. [52] A bírói gyakorlat szerint a nem vagyoni kárigény elbírálása során azt kell vizsgálni, hogy az elszenvedett sérelem milyen mértékű, és a megítélhető vagyoni szolgáltatás mennyiben nyújt körülbelül egyenértékű, másnemű előnyt (BH.1993.127.). [53] A nem vagyoni kártérítés összegét vagy a balesetkori értékviszonyok alapján kamattal, vagy pedig az elbíráláskori értékviszonyok alapján (kamat nélkül) kell megállapítani (LB.Mfv.I.10.714/1996.). [54] Az eljáró bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helytállóan kötelezték az alperest 500.000 forint és ennek

1. március 23-tól járó kamata nem vagyoni kárként történő megtérítésére az elszenvedett sérelemre tekintettel. A bíróságok részletesen indokolták a nem vagyoni kártérítés összegének megállapításakor figyelembe vett tényeket, különös tekintettel arra, hogy az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a balesettel összefüggésben a felperes egészségkárosodásának mértéke 8%, melyet az irányadó tényállás rögzít. [55] Alaptalanul állította a felperes, hogy a bíróságok nem vették figyelembe a baleset előtti egészségi állapotát, illetve az abban utóbb bekövetkező változásokat. Az elsőfokú bíróság ítéletében - a szakértői vélemény alapján - részletesen értékelte, hogy a felperes a balesetet követően milyen élethelyzetbe került, szorult-e segítségre, illetve azt, hogy saját nyilatkozata szerint is
2. év végére olyan mértékben javult állapota, hogy
3. januárjában munkába is állt. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság okfejtését fogadta helyesnek el, amely jogszabálysértés nélkül történt. [56] A nem vagyoni kártérítés összegének meghatározása során a bíróságok helytállóan vették figyelembe az Alkotmánybíróság 34/
4. (VI. 1.) AB határozatában foglaltakat, és nem sérült a Ptk.
5. §-a,
6. §-a sem. [57] A felperes felülvizsgálati kérelmében a háztartási kisegítő jogcímén igényelt járadékkal kapcsolatosban változatlanul fenntartotta álláspontját és az elévülés tekintetében is nyilatkozatot tett. A megsértett jogszabályt azonban nem jelölte meg, így ezen felülvizsgálati érveléssel a Kúriának nem volt módja foglalkozni. [58] A Pp.
7. §

(1)bekezdésének megsértését is alaptalanul állította a felperes. A bíróságoknak a határozatukat a szükséges mértékben kell megindokolniuk, amelynek körét az adott ügy jellege és az eljárás során tisztázásra váró körülmények terjedelme határozza meg. Az eljáró bíróságok rögzítették a tényállást és az abból figyelembe vett körülményeket, továbbá az abból levont következtetésükről, a bizonyítékok egybevetéséről is számot adtak. Önmagában az indokolási kötelezettség megsértése nem állapítható meg amiatt, hogy a levont jogkövetkeztetéssel a fél nem ért egyet. Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben több ügyben kifejtette, hogy „a bíróságok indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem az indítványozó szubjektív elvárásait kielégítő mélységű érvrendszer bemutatása. A jogszabályok végső soron és kötelező erővel való értelmezése egyébiránt a bíróságok feladata” [30/2014. (IX. 30.) AB határozat indokolás [89]]. [59] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [60] A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §

(1)bekezdésén alapul. [61] A 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §-a alapján a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. [62] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
3. §

(1)bekezdés alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. április
2. Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. előadó bíró, Dr. Rózsavölgyi Bálint s. k. bíró A kiadmány hiteléül: Bné írnok