Mfv.10481/2018/3 – Kúria

(1)bekezdés a)-b) pontjára, valamint a Kollektív Szerződés II. fejezet

1. pontjára hivatkozással. A munkáltató intézkedése szerint a munkavállalóval felvett
2. március 23-ai jegyzőkönyv, továbbá R.E. szárazáru osztályvezetővel
3. március 24-én készült jegyzőkönyv és U.A. áruházvezető
4. március 24-én kelt nyilatkozata alapján azt állapította meg, hogy a felperes
5. március 23-án munkavégzés közben az áruházban található italhűtőből egy 0.5 literes C.C. terméket magához vett, arról a címkét eltávolította, az osztályvezetői irodában fizetés nélkül azt elfogyasztotta, az üres palackot pedig a szemetesbe dobta. A felperes elismerte, hogy az üdítőt fizetés nélkül fogyasztotta el, de vérnyomásproblémájára hivatkozott. A határozat szerint az alperes személyzeti vásárlásra vonatkozó munkatechnikája alapján a munkavállalók csak a termék vételárának hiánytalan megfizetése után fogyaszthatják el a terméket. Az alkalmazottak a munkakezdést megelőzően, vagy a munka befejezése után, illetve munkaközi szünetben vásárolhatnak, amiről minden esetben áfás számlát kapnak. A határozat rögzítette, hogy a felperes felelősségét elismerte, a meghallgatási jegyzőkönyvet aláírta. Az alperesnél hatályban lévő Kollektív Szerződés II. fejezet 8.0.
6. pontja azonnali hatályú felmondási okként nevesíti a társaság vagyonának megkárosítását, illetve annak kísérletét (eltulajdonítás, aláblokkolás, átárazás stb.).A munkavállaló egészségügyi problémáját nem jelezte, segítséget nem kért, de egy esetleges egészségügyi gond sem jogosította volna fel arra, hogy a munkáltató tulajdonát képező terméket fizetés nélkül elfogyassza. Az alperes a felperes hátrányára értékelte, hogy az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegést megelőzően [6] is több alkalommal tapasztalták nála a személyzeti vásárlásra vonatkozó szabályok megszegését, a munkáltató tulajdonát képező termék fizetés nélküli fogyasztását. A felperes 2012-ben szigorú megrovásban részesült, tekintettel arra, hogy két termékre engedélyt adott - szavatossági idő nem indokolta - árleszállításra a belső szabályozással ellentétesen, amelyek közül az egyiket az ily módon csökkentett áron saját részére megvásárolt. A határozat a továbbiakban hivatkozott az Mt.
7. §

(1)és

(3)bekezdésére, a károkozó magatartással összefüggésben keletkezett kárra vonatkozóan. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [7] [8] [9] A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeit kérte az Mt. 82. §

(2)bekezdésére hivatkozással. Álláspontja szerint a 0.5 literes CocaColát nem azért vette el, hogy eltulajdonítsa, hanem a hirtelen fellépő rosszullétét kívánta minél előbb enyhíteni, hogy eszméletét ne veszítse el. Azért őrizte meg a termék címkéjét, hogy mindenki számára világos legyen: „nem lopni kívánok.” A felperes hivatkozása szerint a meghallgatását követően elment háziorvosához, aki magas vérnyomást mért, és rosszullét miatt táppénzes állományba is vette. Majdnem 15 éven keresztül végzett munkát alperesnél, tevékenységével kapcsolatban panasz nem érkezett, figyelmeztetésben nem részesült. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozása szerint a felperes ingadozó vércukorszintjéről, esetleges rosszulléteiről nem volt tudomása, arról a felmondást megelőző egyeztetés során sem tájékoztatta. Hangsúlyozta, hogy dolgozóinak lehetőségük van személyzeti vásárlásra olyan módon, hogy munkaközi szünetet kell blokkolniuk, az üzemvezetők pedig bármikor kifizethetik fogyasztásukat. A felperes azon hivatkozása, hogy ha rosszulléte elmúlik, fizetett volna, nem felel meg a valóságnak, mert lett volna ideje a számla kiegyenlítésére, legalábbis annak jelzésére, hogy szándékában áll a terméket kifizetni, ilyen azonban nem történt. Az első- és másodfokú ítélet [10] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.M.1258/2015/

1. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a jogviszony jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként elmaradt jövedelem címén kártérítést, valamint végkielégítést és perköltséget. [11] A bíróság bizonyítottnak találta, hogy a felperes
2. március 23án a munkahelyén rosszul lett, szédült, hányingere keletkezett az általa a magas vérnyomás betegségre szedett, és beállítás alatt álló gyógyszerek mellékhatásaként. A felperesnél a kellemetlen tünetek észlelése, valamint a szervezet célszerű vérnyomásemelő reakciója megemelte a stresszhormon szintjét, ez pedig elárasztotta keringését, és remegést váltott ki. A felperes a jelentkező rosszullét kiküszöbölésére a folyadékbevitelt választotta, ezért a 0.5 literes C.C. Zérót magához vette és azt az irodában megitta. A folyadék fogyasztása a felperes rosszullétét enyhítette, segítette a kellemetlen helyzet leküzdését. [12] A perben nem állt rendelkezésre adat arra vonatkozóan, hogy a felperes rosszullétét eredményező tüneteknek az enyhülése mennyi időt vett igénybe, ebből következően a felperes a munkából mennyi ideig esett ki, mely feladatok voltak azok, melyek elvégzése ezért utóbb vált szükségessé. Nem áll rendelkezésre olyan adat, amely kétségbe vonhatná a felperes azon előadását, hogy a rosszullét enyhülését követően a haladéktalanul szükséges munkáit végezte és 18.30 percig, amíg U.A. és Sz.A. a jegyzőkönyvi meghallgatásra nem hívta be, lehetővé tette volna számára, hogy az üdítő eltávolított címkéje alapján a pénztárban annak ellenértékét kifizesse. [13] Az orvosszakértői vélemény alapján az állapítható meg, hogy a folyadék fogyasztása felperesnél jelentkező tüneteket 10 perc múlva enyhíteni kezdte, de az nem volt bizonyított, hogy mennyi ideig tartott az ital poharankénti elfogyasztása, mikor kezdődött a tünetek enyhülése, és mikorra szűntek meg azok. [14] A tanúmeghallgatások alapján megállapítható, hogy a felperes jegyzőkönyvi meghallgatása során U.A. áruházvezető - általa sem tagadottan a felperest negatívan minősítő kijelentéseket tett, minek következtében olyan érzelmileg túlfűtött hangulat alakult ki, melyben a felperesnek nem volt alkalma hivatkozni, hogy a palack címkéje abból a célból nála van, hogy az árát kifizesse. [15] A tanúvallomásokból következően, nem volt egyedüli a felperes által választott fizetési mód, hogy az áru elfogyasztását követően annak címkéjével fizessen. Az alperesnél hatályos, a munkavállalók vásárlását és fogyasztását szabályozó rendelkezésektől eltérő gyakorlat volt, és előfordult, hogy bizonyos jelentősebb ünnepekkor osztályértekezletet hívtak össze, amikor étel, ital fogyasztása történt. Nem volt bizonyítható, hogy ezen árukat kifizették, és ezt követően fogyasztották el az értekezleten résztvevők. [16] A felperes hirtelen rosszulléte miatt kötelezettségszegése nem minősül szándékos vagy súlyos gondatlansággal elkövetett, jelentős mértékű kötelezettségszegésnek, ezért az Mt.
3. §

(1)bekezdés a) pontja szerinti feltétel hiányában az intézkedés jogellenes volt. [17] Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy az Mt. 78. §

(1)bekezdés

1. a)pontja és
2. b)pontja szerinti jogviszony megszüntető ok jelen esetben ugyanaz volt. Mivel a kötelezettségszegés szándékossága, súlyos gondatlansága nem nyert igazolást, az azonnali hatályú jogviszony megszüntető intézkedés jogellenes. [18] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 4.Mf.680.537/2017/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította és a felperest első- és másodfokú perköltség viselésére kötelezte azzal, hogy a le nem rótt első- és másodfokú illetéket az állam viseli. [19] A másodfokú bíróság ítélete szerint az elsőfokú bíróság nem kellő súllyal értékelte azt, hogy a felperes vezető munkakört látott el és mint ilyen beosztású a délutáni műszakban ő irányította az áruház működését. A munkaköri leírásából egyértelműen megállapítható, hogy kötelessége volt a munkáltató szabályzatának betartása és a munkavállalókkal való betartatása. [20] A 2015. március 23-ai jegyzőkönyv felvételekor a felperes a felelősségét nem vitatta, a kárösszeg megfizetését is vállalta. A munkavállaló a rosszullétével kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy vérnyomás problémák miatt nem érezte jól magát, a rosszullét mértékét azonban nem ismertette a munkáltatóval. [21] Az alperesnél hatályos „Személyzeti vásárlás és étkezés a hálózatban” elnevezésű, 2009. március 2-től hatályos utasítás 4.2. pontja szerint a pénztárnál kötelező minden bolti dolgozónak minden személyzeti vásárlásról áfás számlát kell kiállítani a saját nevére, a számlakiállítás szabályainak megfelelően. A 4.3. pont szerint a dolgozó nem fogyaszthat olyan terméket, amely nincs kifizetve. Amennyiben a dolgozó nem tudja igazolni a termék kifizetését, valamint az ellenőrzés megtörténtét, a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntetheti. A felperes anélkül vette magához az üdítőt, hogy azt a pénztárnál kifizette volna, illetőleg a biztonsági szolgálatnál sem jelezte a későbbi fizetési szándékát. A felperesnek módjában állt volna a számla rendezése a rosszullét elmúlta és a munkáltatói jogkör gyakorlójának az áruházba történő megérkezése közötti időszakban, ezzel a lehetőséggel azonban nem élt. Meghallgatása során a felelősségét nem vitatta, így a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes súlyos gondatlansággal megszegte a munkáltató utasítását. [22] A felperes saját állítása szerint is a tünetek a folyadék elfogyasztását követő 20 percen belül elmúltak, tehát nem zárta el semmi attól, hogy az ital ellenértékét megfizesse. Nem igazolta, hogy rosszulléte olyan mértékű volt, mely akadályozta a fizetésben, hiszen más munkavállalót a rosszullétről nem tájékoztatott. [23] Nem menti a felperest az sem, hogy a munkáltatónál előfordultak olyan esetek, amikor a felhasznált étel, ital értékének a befizetése nem igazolható. A felperes a saját döntése alapján, saját érdekében cselekedett, még az összehasonlítást jelentő esetekben a munkáltató döntött erről, ezen eljárások szabályossága jelen perben nem volt vizsgálható. [24] Az Mt. 6. §

(2)bekezdése alapján a felperes nem tájékoztatta az alperest egészségi állapotáról, illetőleg arról sem, hogy

1. március 23-án rosszul volt. Az, hogy vérnyomás problémákra hivatkozott különböző jellegű és súlyú tüneteket jelenthet, ebből a munkáltató nem juthatott abba a helyzetbe, hogy azt a felperes javára értékelje. A felperes az erre vonatkozó információkat elhallgatta, másoknak erről nem szólt, az egyéb körülmények pedig a felperesi álláspontot cáfolták. [25] Az Mt.
2. §

(1)bekezdés a) pontja szerint a munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi. A felperes vezetőként más munkavállalókhoz képest nagyobb felelősséggel tartozott a munkáltató szabályszerű működéséért és azért, hogy a munkáltató vagyonában károsodás ne történjen. Ezt a szabályt megszegte eljárásával, így az azonnali hatályú felmondás jogszerű volt. [26] Az alperes egyéb indokok (korábbi hasonló jellegű magatartás, 2012ben kibocsátott szigorú megrovás) miatt hivatkozott az Mt. 78. §

(1)bekezdés b) pontjára is, de ezeket az állításokat a perben nem sikerült bizonyítania, ezért a másodfokú bíróság nem értékelte úgy, hogy a bizalomvesztés objektív tényeken alapulna. A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes felülvizsgálati ellenkérelme [27] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet „megváltoztatását” és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte az alperes perköltségben való marasztalás mellett. [28] A másodfokú bíróság a széles körű bizonyítási eljárás lefolytatását követően a rendelkezésre álló adatokat a Pp. 206. §

(1)bekezdés alapján másként értékelte mint az elsőfokú bíróság. Az értékelésben azonban túlment az ismert tényeken és jogi érvelésen, az eljárásban fel sem merült adatok, valamint alperes fellebbezésben szereplő új jogi érv alapján hozta meg jogerős ítéletét. [29] A felperes a délutáni, csúcsvásárlási időszakban egy személyben volt mindenért felelős. Az áruházban 16-20 óra között a pultokban négy fő dolgozott, egy fő volt a felperesen kívül, aki az eladótérben volt, dolgoztak a pénztárosok, akik a helyüket nem hagyhatták el. Az áruház alapterülete jelentős, nagy távolságok vannak. [30] A másodfokú bíróság a felperes terhére értékelte, hogy a „rosszullét mértékét nem ismertette a munkáltatóval”. A másodfokú bíróság ezen érvelése alaptalan, a munkáltatói jogkör gyakorló otthon volt, a többi munkavállaló pedig nem volt elvonható a munkájától. [31] A felperes a délutáni műszakban egyedül volt, rosszullétének elmúlása után egy gép meghibásodásának elhárításában kellett részt vennie. Mire ez megoldódott, addigra a helyszínen volt U.A.. Gyakorlat volt, hogy a munkavállalók később fizetnek és a csúcsidőben a pénztárba való beállás is több időt vett volna el a munkától mint ésszerű lenne. [32] A másodfokú bíróság ítélet szerint a felperes saját döntéséből ivott üdítőt, ez pedig nem olyan súlyú mint amit a munkáltató utasítására szolgáltak fel fizetés nélkül. Amennyiben az utasítás gyakorlását számon kéri az alperes és a másodfokú bíróság, akkor ez a munkáltatói jogkör gyakorló vezetőre fokozottan igaz. [33] Nem tulajdonított annak jelentőséget a másodfokú bíróság, hogy a felperes meghallgatásakor U.A.nek elmondta, hogy kifizeti az üdítő ellenértékét, ami később megtörtént, de a meghallgatáskor ezt nem engedték. Ennek csak az lehet a magyarázata, hogy amennyiben a felperes ennek eleget tesz, úgy a lényeges kötelezettségszegés „gyengébb” lett volna. [34] A másodfokú bíróság az Mt. 6. §

(2)bekezdésére hivatkozással alaptalanul állította, hogy a felperes megsértette együttműködési kötelezettségét, amikor nem tájékoztatta a munkáltatót egészségi állapotáról. A

1. januárban készült munkaalkalmassági vizsgálat eredményét a munkáltató ismerte, a magas vérnyomásos betegségről tudott, a
2. március 23-án készült jegyzőkönyv felvételekor pedig a felperes elmondta, hogy mi volt az oka az üdítő elvételének. [35] Az alperes a fellebbezésében hivatkozott csak az Mt.
3. §

(2)bekezdésének megsértésére, de ez az érvelés a felmondás jogszerűségének vizsgálatában a bírói gyakorlat szerint nem értékelhető, hiszen nem tartalmazta azt az azonnali hatályú felmondás. [36] A felperes álláspontja szerint az Mt. 78. §

(1)bekezdésében szabályozott kötelezettségszegés nem történt meg, az alperes az üdítő árát megkapta, annak elvétele pedig az egészség állapota, a munkaképessége fenntartása érdekében volt szükséges. [37] A Kollektív Szerződés 8.0.

1. pontja tartalmazza az azonnali hatályú felmondás különös indokait. Az alperesnek a saját Kollektív Szerződése alapján a 8.0.
2. pont szerint nemcsak a felperes meghallgatását kellett volna lefolytatnia, hanem a vizsgálat idejére felfüggeszthette volna. Az alperes a
3. március 23-án felvett jegyzőkönyvet követően a felperes jelenléte nélkül további jegyzőkönyveket írt. A felperesnek ezekre csak a perben volt módja nyilatkozni. [38] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [39] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [40] A Pp.
4. §

(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §

(2)bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett - hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [41] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel [1/2016. (II. 15.) PK vélemény 3-6. pont]. [42] A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a Pp. 206. §

(1)bekezdését, az Mt. 6. §

(2)bekezdését, valamint 78. §

(1)bekezdés a) pontját jelölte meg, így a Kúria kizárólag ezen jogszabályok megsértését értékelhette. [43] A bíróságok a bizonyítási eljárás során beszerzett bizonyítékok bizonyító erejét a maguk összességében értékelik és a per összes releváns körülményére figyelemmel - meggyőződésük szerint bírálják el, mérlegelve az egyes bizonyítékok közötti ellentét feloldásának lehetőségét [Pp. 206. §

(1)bekezdés; bizonyítékok szabad mérlegelése]. [44] A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróság nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutott-e (BH.2012.173., Mfv.I.10.360/2017.). Jelen esetben az eljáró bíróságok téves következtetésre nem jutottak, a rendelkezésre álló adatokból arra vontak le helyes következtetést, hogy az alperes az azonnali hatályú felmondással történő jogviszony megszüntetés során jogszabálysértést nem követett el. [45] Alaptalanul hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében a terhére rótt magatartás megítélésekor arra, hogy a délutáni műszakban egy személyben mindenért ő volt a felelős, így az ital kifizetésében akadályozva volt. A délutáni műszak során ellátott tevékenység nem mentesítheti sem az előírás szerinti munkavégzés alól, sem azon szabály betartásától, miszerint nem fogyasztható el semmilyen étel, illetve ital, amíg az nincs kifizetve. [46] Nem fogadható el a felperes azon védekezése, hogy rosszullét esetén nincs kötelező eljárás meghatározva, neki pedig nem volt lehetősége senkinek sem szólni rossz egészségi állapotáról. Nem merül fel peradat arra nézve, hogy a felperes rosszulléte miatt azonnali italfogyasztásra kényszerült, meghallgatása során pedig maga adta elő, hogy: „amikor rosszul voltam................N. F.-né Zs. találkoztam”. Nem vitatottan a felperes munkatársának nem jelezte sem rosszullétét, sem azt, hogy fizetés nélküli fogyasztásra kényszerült. [47] A felperes a felülvizsgálati eljárásban állította, hogy rosszulléte és meghallgatása közötti időben egy meghibásodott gép működőképessé tételében kellett közreműködnie, erre azonban korábban nem hivatkozott, konkrétumot nem jelölt meg, így ezen érveléssel a bíróságok nem foglalkoztak ezért a felülvizsgálati eljárásnak sem lehet tárgya (BH.1996.372.). [48] Az alperes belső utasításával egyezően állították a tanuk, hogy „azt lehetett elfogyasztani, amit már kifizettünk (K. L.-né, fizetés nélkül áru nem mehetett ki” (M. R. Az a körülmény, hogy a munkavállalóknak esetleg lehetőségük volt az áru későbbi kifizetésére, nem jelenti azt, hogy azt munkaidőben elfogyaszthatták és későbbi fizetési szándékukat legalább nem kellett jelezniük senkinek. Peradat, hogy - erre vonatkozó külön engedély nélkül - előfordult, miszerint a címke alapján is lehetett fizetni a pénztárosoknak. A felperes ezzel összefüggésben csak állította, de nem bizonyította, hogy a perbeli esetben is így kívánt eljárni, ezen szándékát a rosszullét elmúltát követően sem jelezte senkinek, nem szólt legalább a biztonsági őrnek a fizetés korábbi akadályoztatásáról. [49] A másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy a felperessel mint áruházvezetővel szemben fokozott elvárások érvényesültek, a szabályok betartatása az ő feladata volt, saját célra igénybe vett fizetetlen áru felhasználása részéről nem elfogadható. [50] Alaptalanul állította a felperes az Mt. 6. §

(2)bekezdésében foglaltaknak a másodfokú bíróság általi téves értékelését. Önmagában az a körülmény, hogy a munkáltató a munkaalkalmassági vizsgálat alapján tudott a felperes magas vérnyomásáról, aki a meghallgatása során maga is hivatkozott rosszullétére, nem mentesítheti a munkavégzés során az előírások betartása alól. [51] Az Mt. 78. §

(1)bekezdés a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondáshoz a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettség jelentős mértékben történő megszegése szükséges. Az intézkedést megalapozó kötelezettségszegés bizonyítottságát követően annak súlyát kellett vizsgálni. Ennek értékelését a munkáltató együttműködési kötelezettséget sértő magatartása befolyásolhatja (EBH.2005.1344.). Jelen esetben a másodfokú bíróság helytállóan fejtette ki, hogy amennyibe a munkahelyen vezető tevékenységet ellátó munkavállaló munkaidőben, fizetés nélkül fogyaszt élelmiszert annak értékétől függetlenül lényeges kötelezettségszegést követ el, így az arra alapított azonnali hatályú felmondás jogszerű. [52] Az a körülmény, hogy a munkáltató a Kollektív Szerződés alapján a felperes munkaviszonyát felfüggeszthette volna, csak jogosultság, de nem munkáltatói kötelezettség. Így az alperes azzal, hogy nem ezt tette, jogellenes magatartást nem követett el. [53] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma I. Amennyiben a munkáltatónál vezető beosztásban foglalkoztatott munkavállaló munkaidőben, a rá bízott készletből- annak értékétől függetlenül - fizetés nélkül fogyaszt élelmiszert, olyan súlyos kötelezettségszegést követ el, ami az azonnali hatályú felmondás jogszerű indoka lehet. II. A jogsértés súlyának enyhítésére nem alkalmas az a körülmény, hogy a fogyasztást a munkavállaló által állított rosszullét tette szükségessé, ha annak elmúltát követően sem történik meg részéről az ellenérték megtérítése, vagy a fizetési szándék bejelentése [Mt. 78. §

(1)bekezdés a) pont]. Záró rész [54] A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §

(1)bekezdésén alapul. [55] A felperes munkavállalói költségkedvezményére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban felmerült illeték az államot terheli az adott ügyben irányadó 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében. [56] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. ,

1. április
2. Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. előadó bíró, Dr. Rózsavölgyi Bálint s. k. bíró