A határozat elvi tartalma: Munkáltatói tiltás ellenére a munkahelyen a munkáltató eszközével végzett magáncélú tevékenység olyan jelentős és súlyos kötelezettségszegés, amelyre tekintettel a munkáltató jogszerűen élt az azonnali hatályú felmondással. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.448/2018/
- A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke . Rózsavölgyi Bálint előadó bíró . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: . Viszló László ügyvéd (Dr. Viszló Ügyvédi Iroda) Az alperes: Az alperes képviselője: . Kovács Zoltán kamarai jogtanácsos A per tárgya: azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Főváros i Törvényszék 6.Mf.680.810/2017/
- Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.1494/2016/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 6.Mf.680.810/2017/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás során meg nem fizetett 61.400 (hatvanegyezer-négyszáz) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] A felperes
- július 1-jétől állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperesnél gondnok, majd asztalos műhely vezető munkakörben, távolléti díja havi bruttó 260.000 forint volt. Az alperes állami tulajdonú társaság, a munkavállalók által tudott volt, hogy a magáncélú munkavégzés tiltott, a vezetők ezt az elvárást tudatták az alkalmazottakkal. A gyakorlat emellett az volt, hogy kisebb, magánjellegű munkálatokat előzetes engedélyezést követően el lehetett végezni. A munkavállalók azt is tudták, hogy az alperesnél munkaidőn túl a munkahelyen tartózkodni csak indokolt esetben, külön engedéllyel lehet. A felperes munkatársa, S.Z. a konyhaszekrénye összeszereléséhez engedélyt kért Sz.Z. osztályvezetőtől, aki azt megtagadta. S.Z. ennek ellenére a felperes segítségét kérte, és egyben tájékoztatta őt arról, hogy a munkára engedélyt nem kapott. A felperes vállalta a magáncélú munkavégzésben való segítséget, ezt azonban a feletteseivel nem közölte, és nem is kért engedélyt. A konyhabútorhoz szükséges bútorlapokat a felperes rendelte és vette meg az alperessel szerződéses viszonyban álló bútorlapszabászattól. Egy nagy munkalap kivételével S.Z. szállította be azokat a munkáltató telephelyére, melyeket a szivattyú próbahelyiségben helyezték el, majd felperes hozzálátott a munka elvégzéséhez, és az alperes akkus csavarbehajtójával összeszerelt egy háromszög polcot.
- április 22-én az alperes bejárást tartott, és megtalálta a szivattyú próbahelyiségben elhelyezett bútorelemeket és a háromszög polcot. Ezt követően vizsgálatot folytatott le, meghallgatásokat tartott, melynek eredményéről M.L.t az alperes vezérigazgatóját, a munkáltatói jogkör gyakorlóját
- április 26-án tájékoztatták. A vezérigazgató a megismertek alapján
- május 3-án a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette. A munkáltatói intézkedés értelmében a felperes az alperes engedélye nélkül, a munkáltató megtévesztésével, a ...alatt található telephelyen
- április 13-át megelőzően az asztalos műhelyt is magába foglaló hármas hangárépület belső traktusában lévő szivattyú próbahelyiségben olyan bútorelemeket és bútorrészeket helyezett el, amelyeket munkaidőben, a munkáltató gazdasági tevékenységi körén kívül eső magáncélú munkája eredményeként, a munkáltató eszközeinek és gépeinek jogosulatlan használatával, munkatársa S.Z. megbízásából állított elő. Az azonnali hatályú felmondás indokolása szerint a felperes által megvalósított kötelezettségszegés alkalmas volt arra, hogy az alperes jogos gazdasági érdekeit veszélyeztesse, mivel az alperes eszközeivel és gépeivel munkaidőben nem az alperes gazdasági tevékenységébe tartozó tevékenységet, hanem magáncélú munkát végzett. Erre figyelemmel az alperes teljesen elvesztette a felperessel szemben fennálló bizalmát, amely a felperes munkahelyi vezetői munkakörének betöltéséhez elengedhetetlen. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [7] A felperes utóbb fenntartott keresetében a jogellenes azonnali hatályú felmondás jogkövetkezményeként bruttó 614.400 forint elmaradt munkabér címén járó kártérítés, valamint 520.000 végkielégítés és járulékai, valamint perköltsége megfizetésére kérte az alperest kötelezni. [8] Arra hivatkozott, hogy az azonnali hatályú felmondás indokolása csak részben valós és teljes egészében okszerűtlen. A terhére rótt cselekményt szívességből végezte, kizárólag munkaidőn kívül. Azt elismerte, hogy engedélyt nem kért, azonban egyetlen csavarhúzó kéziszerszámot használt, ami véleménye szerint nem tekinthető olyan súlyú kötelezettségszegésnek, amely indokolta volna a legsúlyosabb szankció alkalmazását. [9] Arra is hivatkozott, hogy a Kollektív Szerződés I. számú melléklete több hátrányos jogkövetkezményt is felsorol, és előírja ezzel összefüggésben fegyelmi vizsgálat lefolytatását, ami álláspontja szerint nem történt meg. Utalt arra is, hogy S.Z., akinek kérésére történt a bútor összeállítása, csak megrovásban részesült, így a vele szemben alkalmazott szankció aránytalan. [10] Állította a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §-ának megsértését azzal, hogy G.D. munkatársának befolyásosnak vélt szülei akarták eltávolítani a felperest a munkahelyéről. Ez a felmondás valós indoka. [11] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy az azonnali hatályú felmondás megalapozott, az abban foglalt indokok valósak. Arra hivatkozott, hogy kellőképpen feltárta a tényállást, meghallgatta a felperest és kollégáit, majd az összes feltárt tény együttes értékeléséből jutott arra a következtetésre, hogy a felperes a munkaköri kötelezettségét megszegte és ezzel a munkáltató jogos gazdasági érdekeit sértette. Véleménye szerint a legsúlyosabb kötelezettségszegésnek minősül az, ha a munkavállaló a munkáltató eszközeivel magáncélú tevékenységet folytat. Az első- és másodfokú ítélet [12] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 7.M.1494/2016/
- számú ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 56.720 forint perköltséget, megállapította, hogy az eljárás illetékét az állam viseli. [13] Az elsőfokú bíróság ítélete értelmében az azonnali hatályú felmondásban szereplő azon indok miszerint a felperes a munkáltató eszközeivel magáncélú munkát végzett, valós. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperesnek tudomása volt arról, hogy a magáncélú munkát általában tiltja az alperes, kisebb munkák esetén pedig engedélyhez köti. Ennek ellenére a felperes meg sem kísérelt a munkához engedélyt kérni. S.Z. a felperessel közölte, hogy nem kapott engedélyt a munkavégzésre, a felperes ennek ismeretében vállalta, hogy azt mégis megvalósítja, ezért tudatában kellett lennie, hogy tilalmazott tevékenységet végez. [14] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az előzőek önmagában olyan súlyos, szándékos kötelezettségszegésnek minősülnek, amely az azonnali hatályú felmondásra jogszerű okot adott. A kötelezettségszegés szempontjából azt tartotta meghatározónak, hogy a felperes a munkáltató telephelyén és eszközeivel, a munkáltató engedélye nélkül magáncélú tevékenységet végzett, mindez kétséget kizáróan megállapítást nyert. Álláspontja szerint nem volt annak jelentősége, hogy felperes egy vagy több bútort készített el. [15] A becsatolt munkaidő nyilvántartások alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy azokon a felperes munkaidőn túli benntartózkodást, munkavégzést nem tüntetett fel, a munkaidőn túli munkahelyen való tartózkodáshoz szükséges engedély meglétét sem bizonyította, ezért összességében nem fogadta el azon felperesi hivatkozást miszerint a magáncélú munkavégzése munkaidőn túl történt. Kiemelte, hogy ha a felperes sikerrel bizonyította volna, hogy munkaidőn túl maradt benn a munkahelyen, de a munkáltató engedélye nélkül magáncélú tevékenység folytatása céljából, úgy ezen tény akkor sem lett volna alkalmas arra, hogy a kötelezettségszegés súlyát enyhítse. [16] A felperes hivatkozásával összefüggésben rámutatott arra, hogy H.T. részére végrehajtott kerítésfelújításról az alperes a perben lefolytatott bizonyítás adataiból szerzett tudomást. Ennek ismeretében pedig Sz.B. és H.T. munkaviszonyát azonnali hatállyal, a felperes által felhozottak miatt megszüntette az alperes, ebből az következik, hogy valóban tiltott volt az alperesnél a magáncélú munkavégzés. [17] Az elsőfokú bíróság megítélése szerint az alperes az irányadó eljárási szabályokat, valamint a szankcióval kapcsolatban a fokozatosság elvét betartotta. Az alperes a tények feltárása érdekében részletes meghallgatásokat foganatosított, a felperes is előadhatta védekezését. A felperes magatartása olyan súlyú kötelezettségszegés volt, ami megalapozta az azonnali hatályú felmondást, azaz az alperes nem volt köteles más, a Kollektív Szerződésben rögzített szankciót alkalmazni, még akkor sem, ha a felperes korábban szabályszegést nem követett el. [18] V.I., M.L., G.D. és T.V. tanúvallomásait értékelve úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt az megállapítható, hogy a felperest valójában G.D. személye miatt kívánták volna eltávolítani. [19] A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a 6.Mf.680.810/2017/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 28.360 forint másodfokú perköltséget, megállapította, hogy a le nem rótt 90.752 forint fellebbezési eljárási illeték az állam terhén marad. [20] A törvényszék ítéletének indokolása értelmében az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényeket, és azokból helytálló következtetést levonva döntött a felperessel közölt azonnali hatályú felmondás jogszerűségéről. [21] A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy az Mt.
- §
(1)bekezdés a) pontjára alapított munkáltatói intézkedés esetén egyfajta zsinórmértékként kell figyelembe venni azt a valamennyi munkavállalóval szemben egyformán érvényesülő alapvető szabályt mely szerint a munkahelyen magáncélú munkavégzés általában tilalmazott. Ez a szabály nemcsak az Mt. 6. §
(2)bekezdéséből, hanem a 8. §
(1)bekezdéséből, azaz a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek veszélyeztetését tiltó rendelkezésből is következik. [22] A törvényszék álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondásban valóban voltak olyan állítások, melyeknek valósága nem bizonyosodott be, azonban az intézkedés fő, lényegi megállapításai valósak voltak. A bizonyítási eljárás alapján az azonnali hatályú felmondás azt a lényeges kötelezettségszegést helyezte középpontba, miszerint a felperes engedély nélkül, magáncélú munkát végzett, amit az alperes egyértelműen tiltott. Ezen kötelezettségszegést pedig a felperes általa sem vitatottan elkövette, hiszen kollégája kérésére egy bútort összeállított. A másodfokú bíróság megítélése szerint a nem bizonyított állítások nélkül is kimondható a lényeges és legalább súlyosan gondatlan kötelezettségszegés. [23] A törvényszék kiemelte, hogy arra helytállóan hivatkozott a felperes a fellebbezésében, hogy a munkaidőn túl történő munkavégzés bizonyítása az alperest terhelte, azonban ezen kötelezettségének a munkaügyi nyilvántartás becsatolásával eleget tett, a felperes a saját, ellenkező állítását sikerrel nem bizonyította. Kiemelte, hogy az a tény, hogy munkaidőben vagy azon túl történt a „fusizás” lényegtelen körülmény, mint ahogy az is, hogy hány bútorelemet állított össze. Utalt arra, hogy a felperesnek nemcsak munkaidőben, hanem azon túl sem lehetett volna még kisebb magáncélú tevékenységet sem végeznie, és erről tudomása volt. Nem bizonyosodott meg arról a felperes, hogy a szívességet kérő kollégájának van-e az adott munka elvégzéséhez engedélye, vagy nincs, ezért a felperes mulasztását legalább súlyos gondatlansággal valósította meg. Megállapította, hogy a perben az engedély nélküli, magáncélú munkavégzés tényét a felperes sem vitatta, amely önmagában értékelve is elegendő volt az azonnali hatályú munkáltatói intézkedés megtételéhez. [24] A törvényszék akként foglalt állást, hogy a kötelezettségszegés jelentős voltát nem az dönti el, hogy hány darab bútort gyártott le a felperes, hanem az, hogy az alperesnél e körben érvényesülő, mindenki által ismert nulla tolerancia követelményét megszegve járt el. [25] Ezzel összefüggésben rámutatott arra, hogy a felperes csoportvezetőként dolgozott, így vele szemben az említett zsinórmérték szintje is magasabb volt. Kifejtette, hogy az alperes indokként jelölte meg az azonnali hatályú felmondásban a bizalomvesztést, amely a bizonyított tények alapján kialakult a csoportvezető munkakört betöltő felperessel szemben. [26] A törvényszék indokolása szerint az alperes nem fegyelmi eljárást folytatott le, hanem az azonnali hatályú felmondás indokával kapcsolatban vizsgálatot tartott, melynek eredményeként a felperes kötelezettségszegése bebizonyosodott, és az alkalmazott intézkedést nem lehetett aránytalannak tekinteni. [27] A törvényszék utalt arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának levezetése logikailag fordított volt, mivel több jogcímre történő egyidejű hivatkozás esetén először azt kell vizsgálni, hogy az adott munkáltatói intézkedés a jogszabálynak megfelel-e, amennyiben igen, abban az esetben van helye a joggal való visszaélés vizsgálatának [Kúria 5/
- (XI. 28.) KMK vélemény]. A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme [28] A felperes felülvizsgálati kérelmében - annak tartalma szerint kérte a jogerős ítélet „megváltoztatását” és az alperes kereset szerinti marasztalását. [29] Azt adta elő, hogy a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet súlyosan sérti az Mt.
- §-ában foglaltakat, illetve azt az alapelvet, hogy a bíróság az ítélkezése során a józan ész követelményének helyt adva köteles eljárni. Utalt arra, hogy az alperes következetlen magatartása egyértelműen tetten érhető, mivel a „főbűnös” megúszta egy erkölcsi helytelenítést jelentő figyelmeztetéssel, a „segítője” pedig a nyugdíjkorhatárhoz közel elvesztette az állását. A felülvizsgálati kérelemben elfoglalt álláspont szerint „ezt hívjuk joggal való visszaélésnek”. [30] A felperes előadása szerint az általa is elismerten megvalósított magatartás nem volt minősített kötelezettségszegés, a bizalomvesztésre való hivatkozás pedig csak akkor megalapozott, ha azt konkrét tények támasztják alá. Véleménye szerint a munkáltató „beárazta” a mulasztását, amikor S.Z. csoportvezetővel szemben a legenyhébb szankciót alkalmazta. A közölt azonnali hatályú felmondás a felperes szerint csak ürügy volt arra, hogy őt az alperes eltávolítsa. Véleménye szerint ennek az etikátlan és jogszerűtlen magatartásnak a bírói védelme elfogadhatatlan. [31] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Azt adta elő, hogy valótlan és minden alapot nélkülöz az a felperesi állítás miszerint a kötelezettségszegés jogszabálynak megfelelő bírósági vizsgálata elmaradt volna, tekintettel arra, hogy az eljárt bíróságok megfelelően értékelték a felperes magatartását és azt, hogy a felperessel szemben csoportvezetői munkakörére tekintettel az elvárások magasabbak voltak, ezért a bizalomvesztés méltán alakult ki a munkáltatóban, e körben utalt a kialakult bírói gyakorlatra is (MD.I.238., BH2014.511.). [32] Az alperes azt is hangsúlyozta, hogy a perben eljárt bíróságok helyesen jutottak arra a következtetésre, hogy az alperes egyáltalán nem tűrte el az engedély nélküli magáncélú munkavégzést. [33] A felülvizsgálati kérelem Kollektív Szerződés mellékletére történő hivatkozásával összefüggésben azt adta elő az alperes, hogy az abban foglaltak az Mt.
- §-ával összhangban a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásával kapcsolatos szankciókat és eljárási rendet szabályozzák, azonban nem írnak elő olyan rendelkezést, amely megtiltaná a munkáltatónak az Mt.
- §-a szerinti azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlását, vagy feltételként állítaná a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazására előírt, formalizált, úgynevezett fegyelmi vizsgálat lefolytatását. [34] Az alperes a felperes téves képzetének tulajdonította azon megállapításait, amelyek az ügyben eljárt bíróságok etikátlan és jogszerűtlen munkáltatói magatartások bírói védelmére utaltak. Úgy foglalt állást, hogy a bíróságok döntései - az irányadó bírói gyakorlattal összhangban - megalapozottan tekintették jogszerűnek az azonnali hatályú felmondást az olyan munkavállalói kötelezettségszegés esetén, amely magáncélú munka megszervezésével és elvégzésével valósult meg. A Kúria döntése és jogi indokai [35] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [36] A keresetlevél benyújtásának időpontjára való tekintettel alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §
(2)bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett - hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [37] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/
- (II. 15.) PK vélemény 3-
- pont]. [38] A felperes felülvizsgálati kérelmében mindösszesen az Mt.
- §-át jelölte meg, eljárási jogszabálysértésre a jogszabályhely konkrét megjelölésével és a jogszabálysértés tartalmi leírásával nem hivatkozott, ezért a Kúria a megállapított tényállás alapján kizárólag azt vizsgálhatta, hogy az eljárt bíróságok megfelelően alkalmazták-e az Mt.
- §-ában foglaltakat. [39] A munkaügyi jogvitában, amennyiben a bíróságnak a jogviszonyt megszüntető intézkedés valóságát és okszerűségét szükséges vizsgálnia, az azonnali hatályú felmondás indokolásából kell kiindulnia. Az alperes az azonnali hatályú felmondást arra alapította, hogy a felperes a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte. Az azonnali hatályú felmondás indokának valóságát és okszerűségét az alperesnek, mint nyilatkozattevőnek kellett bizonyítania [Mt.
- §
(2)bekezdés]. [40] Az eljárás során a felperes a terhére rótt kötelezettségszegést, a munkáltató munkaeszközével történt magáncélú munkavégzést elismerte, a bíróságok pedig helytállóan foglaltak állást abban a kérdésben, hogy a kötelezettségszegés olyan jelentős mértékű volt, amely jogszerűen alapozta meg az azonnali hatályú felmondás jogának gyakorlását. [41] A felperes a joggal való visszaélés körében az eljárás során arra nem hivatkozott, hogy a S.Z. részére kiadott megrovás és a felperessel közölt azonnali hatályú felmondás sértené a jóhiszemű és tisztességes eljárás elvét, joggal való visszaélést valósítana meg. A Kúria gyakorlata szerint (BH1996.372.) a rendkívüli perorvoslat során csak olyan téves jogi álláspont vagy mulasztás értékelhető, amely az eljárás korábbi szakaszaiban is a per tárgya volt. Olyan kérdéssel amivel a korábban eljáró bíróságok erre irányuló kérelem hiányában nem foglalkozhattak, azzal kapcsolatban nyilvánvalóan jogszabálysértést sem követhettek el, ezért a felperes ezen felülvizsgálati hivatkozását a Kúria nem vizsgálta, tekintettel arra is, hogy e körben konkrét jogszabályhely [Mt. 6. §
(2)bekezdés,
- § ] megjelölésével a felperes a felülvizsgálat törvényben előírt tartalmi követelményeit sem tartotta be [Pp.
- §
(2)bekezdés]. [42] Az eljárt bíróságok megfelelő indokát adták annak, hogy miért tekintik az azonnali hatályú felmondásban felrótt a kötelezettségszegést jelentősnek, a szankciót arányosnak. Az eljárás adataiból megállapítható, hogy a felperes maga is tisztában volt azzal, hogy az alperesnél a magáncélú munkavégzés egyértelműen tiltott. A kisebb munkálat elvégzéséhez azonban engedélye nem volt. Ezért legalább súlyos gondatlansággal olyan jelentős mértékű kötelezettségszegést valósított meg, melyre tekintettel az alperes jogszerűen gyakorolta az azonnali hatályú felmondás jogát. [43] A jogerős ítélet tehát nem sérti az Mt. 78. §-ában foglaltakat, minderre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése értelmében azt hatályában fenntartotta. Záró rész [44] A felülvizsgálati eljárásban a felperes teljes mértékben pervesztes, ezért köteles megfizetni az alperesnek a felmerült költségét a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján. [45] Perköltségként merült fel az alperes oldalán az őt képviselő kamarai jogtanácsos munkadíja, melyet a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése alapján. [46] A Kúria a pertárgy értékét a Pp. 24. §
(1)bekezdése alapján, az illeték mértékét az Itv. 50. §
(1)bekezdése értelmében állapította meg. [47] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperes munkavállalói költségkedvezményben részesült, ezért a feleket megillető tárgyi költségfeljegyzési jog folytán meg nem fizetett felülvizsgálati illetéket az állam viseli a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban elnevezésű 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése, valamint
- §-a alapján. [48] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [49] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. §
(1)bekezdésének e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. ,
- április
- Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Rózsavölgyi Bálint s. k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. bíró