← Magyarország

Pfv.20038/2019/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A bíróságnak a szülői felügyeletet meg kell szüntetnie, ha a büntető ügyben eljárt bíróság a szülőt valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte. A kiskorú veszélyeztetése a gyermek személye ellen elkövetett bűncselekménynek minősül akkor is, ha a szülő büntetőjogilag elítélt magatartása csak közvetetten irányult a gyermek személye ellen. A halmazati büntetésként kiszabott szabadságvesztés miatt nem szüntethető meg a szülői felügyelet, ha az elkövetett bűncselekmények egy része közvetlenül vagy közvetve sem irányult a gyermek ellen. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Pfv.II.20.038/2019/

  1. A tanács tagjai: Dr. Baloginé dr. Faiszt J. a tanács elnöke Nyírőné dr. Kiss Ildikó előadó bíró . Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna bíró A felperes: felperes neve(felperes címe) A felperes képviselője: . Patakiné dr. Schneider Márta ügyvéd (fél címe1) Az alperes: alperes neve(alperes címe.) Az alperes képviselője: . Madák László Ügyvédi Iroda (fél címe2., ügyintéző: dr. Madák László ügyvéd) A per tárgya: Szülői felügyeleti jog megszüntetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: örsi Járásbíróság 6.P.21.250/2016/
  2. A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Környéki Törvényszék 1.Pf.20.523/2018/
  3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott részét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A felperes és az alperes (a továbbiakban: a felek)
  4. évtől élettársi kapcsolatban éltek.
  5. október
  6. napján a már nagykorú A.,
  7. november
  8. napján K. és
  9. március
  10. napján J. utónevű gyermekeik születtek. Kapcsolatuk
  11. évtől kezdődően megromlott.
  12. január
  13. napján az alperes mindhárom gyermekük jelenlétében a felperes kezét szorongatta, ellökte, a mellkasára térdelt és a nála lévő törölközőt az arcára szorította, majd a nyakát a kezével szorongatta. A bántalmazás következtében a felperesnek 8 napon belül gyógyuló sérülései lettek, azonban figyelemmel az elkövetés módjára, helyére és jellegére 8 napon túl gyógyuló sérülés kialakulásának reális lehetősége is fennállt.
  14. február
  15. napján az alperes a felperes édesanyját egy alkalommal kis, közepes erővel a bal füle mögötti részen tenyérrel megütötte, melynek következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket [3] [4] [5] [6] [7] [8] [9] szenvedett el. Ugyanezen alkalommal az alperes a K. utónevű gyermeket a fülénél és a karjánál emelte ki a fürdőkádból, emiatt a gyermeknek 8 napon belül gyógyuló sérülései lettek.
  16. február
  17. napján az alperes az A. és a J. utónevű gyermek jelenlétében bántalmazta a felperest úgy, hogy 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett el.
  18. március
  19. napján az alperes előzetes szóváltás után mindhárom gyermek jelenlétében sarkával, legalább közepes erővel több alkalommal rátaposott a felperes bal lábára, bal kezét kis, közepes erővel megütötte, ujját ki akarta törni, kezének eltörésével fenyegette, majd a könyökével három alkalommal fejbe ütötte. A felperes a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, azonban figyelemmel az elkövetés módjára, jellegére súlyosabb sérülés bekövetkeztének reális lehetőség is fennállt.
  20. június
  21. napján a felperes kapcsolattartásra vitte a gyermekeket a volt közös lakásba. Az alperes a felperest a három gyermek jelenlétében bántalmazta úgy, hogy hátulról közepes erővel fojtogatni kezdte, a kezét kicsavarta. A felperes 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett, figyelemmel azonban az elkövetés módjára és az érintett testtájékra, fennállt a 8 napon túl gyógyuló sérülés reális lehetősége is. A bántalmazások mellett az alperes a gyermekek jelenlétében többször trágár szavakkal, kifejezésekkel illette a felperest és szóbeli bántalmazással több alkalommal lelkileg meggyötörte az A. utónevű gyermeket is. Ezen cselekményei miatt a Pesti Központi Kerületi Bíróság ítéletével az alperest bűnösnek mondta ki 3 rendbeli, a Btk.
  22. §

(1)bekezdésébe ütköző kiskorú veszélyeztetésének bűntettében; 1 rendbeli, a Btk. 170. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(3)bekezdés szerint minősülő, védekezésre képtelen személy ellen elkövetett könnyű testi sértés bűntettében; 3 rendbeli, a Btk. 170. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(2)bekezdés szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettének kísérletében, valamint 2 rendbeli, a Btk. 170. §
(1)bekezdésébe ütköző könnyű testi sértés vétségében és halmazati büntetésül 1 év 10 hónap börtönbüntetésre ítélte; a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A bíróság az alkalmazott büntetési nem és a büntetés kiszabása során nyomatékos súlyosító körülményként értékelte egyebek mellett a többszörös halmazatot. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a
  1. május
  2. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A bántalmazások miatt a felperes és a gyermekek
  3. március
  4. napján a késő esti órákban a közös lakásból a szomszédba menekültek, majd a felperes szüleihez; néhány hónap elteltével pedig bérelt lakásba költöztek. Elköltözésük után az alperes és a gyermekek kapcsolattartása minden vasárnap megvalósult: a felperes vitte a gyermekeket a volt közös lakásba és maga is ott maradt velük. A
  5. június
  6. napján történt bántalmazás után a felperes nem kísérte el a gyermekeket a kapcsolattartásra. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
  7. február
  8. napján kelt és
  9. szeptember
  10. napján jogerős ítéletével a gyermekeket a felperesnél helyezte el, az alperest gyermektartásdíj fizetésére kötelezte és a kapcsolattartást úgy szabályozta, hogy arra minden második héten szombaton 9 órától vasárnap 18 óráig került sor az elvitel jogával. A felek az együttélés során rendszeresen a gyermekekkel együtt, egy kádban fürödtek, a gyermekeket az alperes mosdatta. A gyermekek elköltözése után a kapcsolattartások alkalmával az alperes ugyanezt a szokást követte addig, amíg a legnagyobb gyermek a külön fürdést igényelte. A fürdetések alkalmával az alperes a gyermekeket valamennyi szervükre, köztük a nemi szervükre is kiterjedően a szükséges mértéket meghaladóan, alaposan dörzsölve átmosdatta annak ellenére, hogy a gyermekek többször jelezték: ezzel fájdalmat okoz nekik. A felperes tudott a gyermekek ilyen fürdetéséről. Az elköltözés után, amikor már elmérgesedett a viszony közöttük és per is volt folyamatban, ezen cselekmények miatt
  11. március
  12. napján feljelentést tett az alperes ellen. Az alperessel szemben szemérem elleni erőszak bűntette miatt volt folyamatban büntetőeljárás;
  13. február
  14. napjától február
  15. napjáig őrizetben;
  16. február
  17. napjától
  18. december
  19. napjáig előzetes letartóztatásban volt, majd lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt állt. A büntetőeljárásban a felperes II. rendű vádlottként szerepelt, ellene kiskorú veszélyeztetésének bűntette volt a vád. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a
  20. november
  21. napján hozott ítéletével az alperest a szemérem elleni erőszak büntette; a felperest a kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alól felmentette, a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a
  22. május
  23. napján kelt végzésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. [10]
  24. áprilistól kezdődően az alperes és a gyermekek közötti kapcsolattartás egyáltalán nem valósult meg, a gyermekek nem mentek el az alperessel. Az elsőfokú bíróság a
  25. május
  26. napján kelt végzésével a büntetőeljárásra és az előzetes letartóztatásra tekintettel az alperes kapcsolattartási jogát megvonta, majd a
  27. június
  28. napján kelt végzésével ideiglenes intézkedéssel úgy szabályozta, hogy minden páros héten szombaton 10 és 11 óra közötti időtartamban jogosította fel az alperest felügyelt kapcsolattartásra. Az ideiglenes intézkedés ellenére a kapcsolattartás nem valósult meg, az alperes ugyan minden alkalommal élni kívánt a gyermekekkel való találkozás lehetőségével, a felperes azonban ezt nem biztosította, a megadott időpontokban nem vitte el a gyermekeket. Az alperes
  29. áprilistól kezdődően nem tudott találkozni a gyermekekkel. [11] A felperes 2010 októberében házasságot kötött és
  30. február
  31. napján újabb gyermeke született. Házastársának korábbi kapcsolatából született gyermekével, közös gyermekükkel, valamint a felek három gyermekével élnek együtt T.-n. A kereseti kérelem, az alperes védekezése és viszontkeresete [12] A felperes a
  32. november
  33. napján előterjesztett keresetében az alperes szülői felügyeletének megszüntetését és kapcsolattartási jogának megvonását kérte. Keresetének ténybeli alapjául előadta: az alperes ellen büntetőeljárás van folyamatban kiskorúak veszélyeztetése és szemérem elleni erőszak bűntette miatt, továbbá a bíróság távoltartást is elrendelt. Az alperes által tanúsított magatartás miatt a gyermekek félnek tőle; testi, értelmi, erkölcsi, szellemi fejlődésük veszélyeztetett. Keresetének jogalapjaként a Csjt.
  34. §
(1)bekezdés a) pontját és a 92. §
(4)bekezdését jelölte meg. [13] A
  1. május
  2. napján előterjesztett előkészítő iratában hivatkozott arra is: a szemérem elleni erőszak bűntette miatt indult büntetőeljárásban még nincs jogerős ítélet, de kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt az alperest már jogerősen elítélték. Ezért a gyermekek testi, szellemi fejlődésére károsan hat az esetleges kapcsolattartás és fenntartja a keresetet a szülői felügyelet megszüntetésére is, mert nem kívánja további veszélyeknek kitenni a gyermekeket (P.23.070/2012/
  3. számú előkészítő irat). A
  4. február
  5. napján előterjesztett előkészítő iratában pedig bejelentette: keresetét változatlanul fenntartja, az alperes veszélyes a gyermekekre. Jogerősen elítélték kiskorú veszélyeztetése miatt; ez már önmagában kizárja, hogy a gyermekeket további veszélynek kitegye a bíróság (P.21.250/2016/
  6. számú előkészítő irat
  7. oldal). [14] Az alperes érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását, viszontkeresetében a kapcsolattartás felügyelet melletti szabályozását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [15] Az elsőfokú bíróság ítéletével a szülői felügyelet megszüntetésére irányuló keresetet elutasította, továbbá szabályozta az alperes és a gyermekek kapcsolattartását. A szülői felügyelet megszüntetése iránti keresetet a házasságról, a családról és a gyámságról szóló
  8. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.)
  9. §
(1)bekezdés a),
  1. b)és
  2. c)pontja alapján bírálta el. [16] Nem fogadta el a felperesnek azt az érvelését, hogy az alperes kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatti elítélése önmagában megalapozza a szülői felügyelet megszüntetését, mert – bár kétségtelen, hogy az alperest felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték – a bántalmazások nem a gyermekek ellen irányultak és a szakértő véleménye szerint az alperes nem veszélyezteti a gyermekeit. A felperes kereseti kérelmének alapjául az alperes ellen a szemérem elleni erőszak bűntette miatt folyamatban volt büntetőeljárást jelölte meg, de ebben az eljárásban az alperest jogerősen felmentették. A kereseti kérelemhez kötöttség miatt is indokolt a kereset elutasítása. [17] Az elsőfokú bíróság a felek előadása, a felperes édesanyjának, az alperes szüleinek, a felek bejárónőjének tanúvallomása és a rendelkezésre álló büntetőeljárásokban keletkezett iratok alapján úgy ítélte meg, hogy a szülői felügyelet megszüntetésének a Csjt. 88. §-ában írt feltételei nem állnak fenn. [18] A perben igazságügyi pszichológus szakértőt rendelt ki annak tisztázására, hogy az alperes magatartása veszélyezteti-e a gyermekek testi, értelmi és erkölcsi fejlődését. A büntetőeljárásokban a feleket és a gyermekeket már 12 különböző szakértő vizsgálta, ezért arra törekedett, hogy a perben olyan igazságügyi szakértő járjon el, aki korábban még nem találkozott a felekkel és a gyermekekkel. Fontosnak tartotta azt is, hogy a kirendelt szakértőnek az előzményekről mindössze annyi információja legyen, ami az iratok részét is képezi. A kirendelt Semmelweis Orvostudományi Egyetem szakértője csak a felperest és a gyermekeket vizsgálta meg, az alperest nem; mert az alperes idézése három időpontra nem volt sikeres és összeférhetetlenséget is bejelentett a kirendelt szakértővel szemben. Ezért az alperest a Győri Igazságügyi Szakértői Intézet vizsgálta. [19] A felperes az alperesről készült pszichológus szakvéleményt nem fogadta el, mert a szakértő kizárólag az alperest vizsgálta, a gyermekeket nem. Az elsőfokú bíróság szükségtelennek tartotta, hogy az alperest vizsgáló szakértő a gyermekekről is készítsen szakvéleményt, mert a gyermekeket már eléggé megterhelte a két büntetőeljárásban lefolytatott több szakértői vizsgálat; és önmagában az, hogy az alperest vizsgáló szakértő nem vizsgálta a gyermekeket, nem teszi szakvéleményét aggályossá. [20] A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [21] A felperes az alperes szülői felügyeletének megszüntetésére irányuló keresetét a Csjt. 88. §
(1)bekezdés a) pontjára alapította és az elsőfokú eljárás során nem hivatkozott a Csjt. 88. §
(1)bekezdés c) pontjára. Ezért azt kellett vizsgálni, hogy az alperes azon magatartása, amely a felperessel szemben megnyilvánuló bántalmazásban és a gyermekek nemi szervének tisztán tartásában nyilvánult meg, a gyermekek testi jólétét, értelmi, erkölcsi fejlődését súlyosan sértette vagy veszélyeztette-e, kimeríti-e a szülői felügyelet megszüntetésének a Csjt. 88. §
(1)bekezdés a) pontjában foglalt feltételeit. [22] A szülői felügyeleti jog megvonására kivételes esetben, csak akkor kerülhet sor, ha a gyermek érdekeinek megóvása más eszközzel nem biztosítható, mert ez a szülőt érintő legsúlyosabb szankció. A kiskorú veszélyeztetése miatt indult eljárásban a
  1. és
  2. évi eseményeket vizsgálták, ezután az alperes még 2012-ig találkozott a gyermekekkel. [23] A büntető eljárásban és a perben kirendelt szakértők véleményei között nincs olyan ellentmondás, ami indokolta volna a szakvélemények ütköztetését. Az a felperesi érvelés sem helytálló, hogy kizárja a szakvélemény alkalmazhatóságát az a tény: a gyermekeket és az alperest nem ugyanaz a szakértő vizsgálta. Nem állapítható meg, hogy az alperes a gyermekekkel szemben huzamos ideig olyan kirívóan súlyos felróható magatartást tanúsított, ami megalapozza szülői felügyeleti jogának megvonását. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [24] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatásával az alperes szülői felügyeletének megszüntetését, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a Csjt.
  3. §- át, továbbá a polgári perrendtartásról szóló
  4. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.)
  5. §
(1)bekezdését,
  1. §-át és
  2. §
(1)bekezdését jelölte meg. [25] A felülvizsgálati kérelem
  1. –
  2. pontjában kifejtette a jogerős ítélet megváltoztatásának indokait: az alperes személyiségét a szakvélemény nem a valóságnak megfelelően tárta fel, mert az alperes nem képes empátiára és nem tudja indulatait sem kezelni. Az eljárt bíróságok nem értékelték kellő súllyal az alperes elítélését a kiskorú veszélyeztetése miatti büntetőeljárásban. A másodfokú bíróság nem vizsgálta azt sem, hogy az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének elmulasztása miért nem alapozza meg a szülői felügyelet megszüntetését; azt pedig tévesen értékelte az alperes javára, hogy a kiskorú veszélyeztetését megvalósító magatartások után is volt kapcsolattartás az alperes és a gyermekek között, mert ezen alkalmakkor is sorozatos volt az alperesi agresszió. A másodfokú bíróság tévesen értékelte alaptalannak a dr. I. Z. szakértő szakvéleményével szemben felhozott kifogásait és nem vizsgálta a szakvéleménnyel szemben a fellebbezésben felhozott valamennyi indokot. [26] A felülvizsgálati kérelem
  3. pontja szerint a jogerős ítélet a Csjt.
  4. §
(1)bekezdés a), b), c) pontját, továbbá a
(2)bekezdését azért sérti, mert a másodfokú bíróság a kereseti kérelem korlátaira hivatkozással mellőzte annak értékelését, hogy az alperest kiskorú veszélyeztetésének büntette miatt szabadságvesztés büntetésre ítélték. A másodfokú bíróságnak ez az álláspontja azért téves, mert keresete az alperes szülői felügyeletének megszüntetésére irányult, és a perben folyamatosan hivatkozott a kiskorú veszélyeztetése miatti büntetőeljárásban történt alperesi elítélésre. A bíróságok a kereseti kérelemhez vannak kötve, a kereset jogcíméhez nem. A kereseti kérelemhez kötöttség nem jelent egyúttal jogcímhez kötöttséget is: a bíróság feladata a kereseti kérelem alapjául szolgáló jogviszony elbírálása és a döntést nem akadályozhatja meg az, hogy követelésének a jogcímét tévesen jelölte meg. Ezen indokok miatt a jogerős ítélet sérti a régi Pp. 146. §
(1)bekezdését a régi Pp.
  1. §-át is. [27] A régi Pp.
  2. §
(1)bekezdése pedig azért sérült, mert a tényállást a szülői felügyelet megszüntetése iránti perben hivatalból kell tisztázni és az ehhez szükséges bizonyítást le kell folytatni. A hiányos és tanúvallomásokkal is ellentétes szakértői vélemény miatt az eljárt bíróságok a tényállást megfelelően nem tárták fel. [28] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. [29] A felülvizsgálati eljárásnak nem tárgya a jogerős ítélet kapcsolattartást szabályozó rendelkezése. Amennyiben a Kúria helyt adna a felülvizsgálati kérelemnek és megszüntetné az alperes szülői felügyeletét, akkor az így meghozott ítélet ellentétes lenne a kapcsolattartást szabályozó jogerős ítélettel. Ezáltal a szülői felügyeletet megszüntető kúriai döntés végrehajthatatlan lenne. [30] Nem alapozza meg az ítélet iratellenességét, hogy a felperes a szakvélemények bizonyító erejét az eljárt bíróságoktól eltérően ítéli meg. A felperes felülvizsgálati kérelme a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, erre azonban a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség. Nem ad alapot a szülői felügyelet megszüntetésére az sem, hogy az alperes megromlott egészségi állapota miatt akaratán kívül nem tudja a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét teljesíteni. [31] Tévesen hivatkozott a felperes arra is, hogy a Csjt. 88. §
(1)bekezdés c) pontja alapján helye lett volna a szülői felügyelet megszüntetésének. Az eljárt bíróságok tisztában voltak a büntető ítélet tartalmával és indokolásával, azt figyelembe vették az ítélethozatal során. A büntető ítélet megállapította: a kiskorú veszélyeztetése abban merült ki, hogy a felek a gyermekek előtt, az ő jelenlétükben veszekedtek, dulakodtak, és ez a gyermekek értelmi, érzelmi fejlődésére rossz hatással volt. A felperes előadásával szemben nem követett el erőszakos cselekményt a gyermekek sérelmére. [32] A felperes nem hivatkozott a Csjt. 88. §
(1)bekezdés c) pontjára, de a szülői felügyelet hivatkozás esetén sem szüntethető meg, mert erre csak azokban az esetekben kerülhet sor, amikor ennek a súlyos szankciónak az alkalmazása összhangban áll a gyermek érdekével, a szülői felügyeleti jog és kötelezettség társadalmi rendeltetésével. A szülői felügyeleti jog megszüntetése nem állna a gyermekek érdekében, azzal ellentétes lenne. [33] A kiskorú veszélyeztetése, mint bűncselekmény elkövetésének
  1. évi időpontja után még két évig folyamatosan tartotta a kapcsolatot a gyermekekkel. A felperes a bűncselekmény megállapításának alapjául szolgáló magatartások megvalósítását követően kérte a gyermekek nála történő elhelyezését és a kapcsolattartás szabályozását. Fel sem merült szülői felügyeleti jogának megszüntetése a gyermekelhelyezési perben, holott a később megállapított bűncselekmény alapjául szolgáló magatartások ekkor már ismertek voltak. Nem lehet helye a szülői felügyelet megszüntetésének, ha a bűncselekmény elkövetése után a szülő magatartásában tartósan olyan mértékű pozitív változás következett be, ami a szülői felügyelet visszaállítására adna alapot. [34] Az alperes nem állt szabadságelvonás hatálya alatt, a büntetés végrehajtásának felfüggesztése
  2. évben le is járt, az alperes már a büntetett előélet hátrányai alól is mentesült. A Kúria döntése és jogi indokai [35] A Kúria a jogerős ítéletet a régi Pp.
  3. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között bírálta felül. Kizárólag azt vizsgálta: a jogerős ítélet jogszabálysértően utasította-e el az alperes szülői felügyeletének megszüntetésére irányuló keresetet. [36] A felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. [37] A felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálása előtt a Kúria az alábbiakra mutat rá: A felülvizsgálat nem az első,- és másodfokú eljárás folytatása, nem harmadfokú eljárás, hanem szigorú rendelkezések által szabályozott rendkívüli perorvoslat. A felülvizsgálati eljárás tárgya a jogerős határozatnak a felülvizsgálati kérelem keretei között történő felülbírálata. A felülvizsgálati kérelem hivatalbóli elutasításának egyes kérdéseiről szóló 1/
  1. (II.15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény)
  2. pontja szerint a felülvizsgálati kérelem – mint az eljárást megindító és annak kereteit meghatározó rendkívüli jogorvoslati eszköz – jogi jelentősége egyebek között abban jelölhető meg, hogy a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt ok vagy okok keretei között bírálhatja felül. Ennek következtében eljárása során csak a fél felülvizsgálati kérelmében megjelölt jogszabálysértés, vagy jogszabálysértések fennállását vizsgálhatja. [38] A felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása. Az előbbivel szemben az a követelmény érvényesül, hogy a fél a felülvizsgálati kérelemben pontosan jelölje meg a jogforrást és azon belül azt a konkrét jogszabályhelyet, amelynek megsértésére hivatkozik. A jogszabálysértés tartalmi körülírása keretében pedig a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek szöveges formában is meg kell fogalmaznia a jogerős ítélet általa sérelmezett és a rendkívüli perorvoslatot megalapozó fogyatékosságát, amellyel kapcsolatosan részletesen ki kell fejtenie jogi álláspontját (PK vélemény
  3. pont). [39] Ha a fél felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet több okból is támadja; vagyis több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásnak rendelkeznie kell a régi Pp.
  4. §
(2)bekezdésében meghatározott tartalmi követelményekkel (PK vélemény
  1. pont). A felülvizsgálati kérelem előterjesztőjének tehát valamennyi, a jogerős ítélet jogszabálysértő voltára történő hivatkozása esetében konkrétan meg kell jelölnie az álláspontja szerint megsértett jogszabályhelyet, szövegesen elő kell adnia a jogszabálysértést és a jogszabálysértésre történő hivatkozás indokait. Érdemben csak azok a hivatkozások vizsgálhatóak, amelyek esetében a régi Pp.
  2. §
(2)bekezdésében meghatározott tartalmi követelmények maradéktalanul teljesültek (BH 2015.307.) [40] A felperes a felülvizsgálati kérelem
  1. –
  2. pontjaiban a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely pontos megjelölése nélkül fejtette ki a jogerős ítélet megváltoztatásának indokait. A felülvizsgálati kérelemnek ez a része a nem felel meg a régi Pp.
  3. §
(2)bekezdésben foglalt feltételeknek: nem tartalmazza a jogszabálysértést és a megsértett jogszabályhely megjelölését. A Kúria ezért a felülvizsgálati kérelemnek ezt a részét érdemben nem vizsgálta. [41] A felülvizsgálati kérelem tartalmi kellékeinek további lényeges jellegzetessége a közöttük kimutatható szoros logikai és perjogi kapcsolat fennállása. A törvény előírásából ugyanis okszerűen következik, hogy a tartalmi elemek között egy olyan szoros összefüggésnek kell fennállni, miszerint a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölésének, valamint a fél ezzel összefüggő jogi érvelésének egy és ugyanazon jogszabálysértéshez kell kapcsolódniuk, mert csak együtt alkalmasak arra, hogy kijelöljék a rendkívüli perorvoslati eljárás formai és tartalmi kereteit. [42] A felülvizsgálati kérelem 10. pontjában a felperes által szövegesen megfogalmazott jogszabálysértés lényege: a jogerős ítélet a kereseti kérelem korlátaira hivatkozással nem bírálta el azt az állítását, hogy a bíróság az alperest a gyermekek személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte, ezért a Csjt. 88. §
(1)bekezdés c) pontja alapján is helye van a szülői felügyelet megszüntetésének. [43] A régi Pp. 213. §
(1)bekezdése tartalmazza azt a rendelkezést, hogy az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. Ha a másodfokú bíróság valóban nem bírált volna el valamennyi kereseti kérelmet, kizárólag ezt a jogszabályi rendelkezést sérthette meg; a felperes azonban nem hivatkozott ezen jogszabály megsértésére. A Kúria ezért a régi Pp. 272. §
(2)bekezdés rendelkezéseiből következően akkor sem állapíthatná meg ennek a jogszabálynak a sérelmét, ha a felülvizsgálati kérelem hivatkozásának megfelelően az valóban bekövetkezett volna. [44] A felperes által megjelölt jogszabályokat pedig a másodfokú bíróság nem sérthette meg. A régi Pp. 146. §
(1)bekezdése a keresetváltoztatás szabályait tartalmazza: a felperes a keresetét az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset, vagy azzal összefügg. A felperes keresetét a perben nem változtatta meg; az a per teljes tartama alatt az alperes szülői felügyeletének megszüntetésére irányult. A régi Pp. szabályai szerint a kereset alapjául szolgáló tények módosítása nem minősül keresetváltoztatásnak. [45] A megsértett jogszabályként hivatkozott régi Pp. 215. § pedig az érdemi döntés korlátait tartalmazza: a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen. A felperes a felülvizsgálati kérelemben ennek éppen ellenkezőjét állította: a jogerős ítélet nem döntött valamennyi kérelméről. [46] Ebből az következik, hogy a felülvizsgálati kérelemben állított jogszabálysértés – a régi Pp. 146. §
(1)bekezdés és a
  1. § megsértése – valamint a körülírt jogszabálysértés – a jogerős ítélet nem döntött valamennyi kereseti kérelemről – nincsenek egymással összhangban, nincs közöttük összefüggés. A felülvizsgálati kérelem ebben a részében ezért nem felel meg a régi Pp.
  2. §
(2)bekezdés feltételeinek. [47] Megalapozatlanul hivatkozik a felperes arra, hogy az anyagi jogi szabályok megsértése miatt is jogszabálysértő a jogerős ítélet, mert az eljárt bíróságok a Csjt. 88. §
(1)bekezdés c) pontjában foglalt feltételek fennállása ellenére nem szüntették meg az alperes szülői felügyeletét. E jogszabályi rendelkezés szerint a bíróság megszünteti a szülői felügyeletet, ha a szülőt a bíróság valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt szabadságvesztésre ítélte. Annyiban alapos a felperes hivatkozása, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint a feltételek fennállása esetén a bíróságnak nincs mérlegelési lehetősége: a szülői felügyeletet meg kell szüntetni (BH 1989.303, BH 1989.216, BH 2013.17.); továbbá a kiskorú veszélyeztetése a gyermek személye ellen elkövetett bűncselekménynek minősül akkor is, ha a szülő büntetőjogilag elítélt magatartása csak közvetetten irányult a gyermek személye ellen (BH 2005.321.). [48] A felperes hivatkozásával szemben azonban e jogszabályi feltételek nem állnak fenn. A bíróság ugyanis nem kizárólag a gyermekek személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt ítélte szabadságvesztésre az alperest. A végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett 1 év 10 hónap szabadságvesztés büntetés halmazati büntetés volt, amelyből csak a 3 rendbeli kiskorú veszélyeztetésének bűntette és az 1 rendbeli védekezésre képtelen személy ellen elkövetett könnyű testi sértés bűntette irányult közvetlenül vagy közvetve a gyermekek ellen; a további cselekmények: a 3 rendbeli súlyos testi sértés bűntettének kísérlete és a 2 rendbeli könnyű testi sértés vétsége nem. Az alkalmazott büntetési nem és a büntetés kiszabásakor a bíróság súlyosító körülményként értékelte – egyebek mellett – a többszörös halmazatot, erre tekintettel történt a szabadságvesztés büntetés kiszabása. [49] A cselekmények elkövetésekor hatályos és a büntető eljárásban alkalmazott, a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 85. §
(1)és
(2)bekezdése szerint bűnhalmazat esetén a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények büntetési tételei közül a legsúlyosabbnak az alapulvételével egy büntetést kell kiszabni. Az alperes által elkövetett bűncselekmények közül a legsúlyosabb a kiskorú veszélyeztetésének bűntette, amelynek a büntetési tétele a Btk. 195. §
(1)bekezdés szerint egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. [50] A jogerős büntető végzés rögzíti, hogy a szabadságvesztés tartama nem tekinthető eltúlzottnak, mert az a büntetési tételkeret alsó határához (egy év) közelít (jogerős végzés
  1. oldal harmadik bekezdés). A többszörös halmazat miatt is csak a büntetési tételkeret alsó határához közelítő büntetést szabott ki a bíróság, amiből az is következik, hogy a közvetlenül vagy közvetve a gyermekek személye ellen elkövetett cselekmény büntetése nem csak a szabadságvesztés büntetés lehetett volna. Ezért nem lehet úgy értékelni, hogy az alperest a bíróság kizárólag valamelyik gyermeke személye ellen elkövetett szándékos bűncselekmény miatt ítélte szabadságvesztésre; így a szülői felügyelet megszüntetésének a Csjt.
  2. §
(1)bekezdés c) pontjában rögzített feltétele maradéktalanul nem valósult meg. [51] Ezen túlmenően a szabadságvesztés büntetés kiszabását azért sem lehet az alperes terhére figyelembe venni, mert az alperes a Btk. 100. §
(1)bekezdése alapján már az elsőfokú ítélet
  1. március 7-i meghozatalakor mentesült az elítéléshez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól. A Btk.
  2. §
(1)bekezdés úgy rendelkezik, hogy felfüggesztett szabadságvesztés esetén a mentesítés a próbaidő leteltének napján a törvény erejénél fogva áll be. A büntető ítélet 2014. május 20. napján emelkedett jogerőre, így a 3 év próbaidő 2017. május 20. napján letelt. A Btk. 100. §
(2)bekezdése alapján ez azt jelenti, hogy az alperes büntetlen előéletűnek tekintendő, és – törvény eltérő rendelkezése hiányában – nem tartozik számot adni olyan elítéltetésről, amelyre nézve mentesítésben részesült. Ekkor megszűntek azok a hátrányos korlátozások is, amelyeket a büntetőjogon kívüli jogszabályok – egyebek között a Csjt. 88. §
(1)bekezdés c) pontja – fűznek az elítéléshez. A felperesnek az az érvelése pedig, hogy a feltételnek a keresetindításkor kell fennállnia, azért sem helytálló, mert a kereset
  1. november 10-i előterjesztésekor az alperes még nem állt a szabadságvesztés büntetés hatálya alatt. [52] Megalapozatlanul állította a felperes, hogy az eljárt bíróságok megsértették a régi Pp.
  2. §
(1)bekezdésnek a bíróság hivatalbóli bizonyítási kötelezettségét szabályozó rendelkezését azzal, hogy a tényállást a perben beszerzett hiányos és tanúvallomásokkal ellentétes szakvélemény alapján állapították meg. Az elsőfokú bíróság ítéletében részletesen kifejtette az adott szakértők kirendelésének indokait (elsőfokú ítélet
  1. oldal negyedi-hatodik bekezdése), továbbá azt is, hogy miért utasította el a felperesnek a szakvélemény kiegészítésére irányuló indítványát (
  2. oldal második-negyedik bekezdése,
  3. oldal utolsó bekezdés,
  4. oldal első bekezdés). A felperes fellebbezésére tekintettel ebben a kérdésben a másodfokú bíróság is állást foglalt; egyetértett az elsőfokú bíróság döntésével: nincs olyan ellentmondás a perben és a büntető eljárásban kirendelt szakértők szakvéleményei között, amelyek indokolták volna azok ütköztetését vagy kiegészítését (jogerős ítélet
  5. oldal harmadik bekezdés). Az eljárt bíróságok a régi Pp.
  6. §
(1)bekezdésben rögzített követelményeknek megfelelően ítéleteikben indokolták a felperes által indítványozott bizonyítás mellőzését. Fel sem merülhet, hogy bármilyen hivatalbóli bizonyítás terhelte volna az eljárt bíróságokat az általuk aggálytalannak ítélt szakvéleménnyel kapcsolatban. [53] A Kúria a kifejtettekre tekintettel megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt a régi Pp. 275.§
(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Záró rész [54] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a régi Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. [55] A felperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre, ezért a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése szerint köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja és
(5)bekezdése alapján állapította meg. [56] A felperes illetékmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték összege az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. §
(3)bekezdés d) pontja és az 50. §
(1)bekezdése értelmében 70.000 forint, amelyet a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése alapján alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése, az Itv. 4. §
(1)bekezdése, a 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §
(1)bekezdése és
  1. § alapján az állam visel. Budapest,
  2. június
  3. dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. a tanács elnöke, Nyírőné dr. Kiss Ildikó s.k. előadó bíró, dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.