Bhar.160/2019/8 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés a) pont), amiért őt 100 napi tétel, napi tételenként 1000 forint, összesen 100.000 forint pénzbüntetésre ítélt azzal, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A II. rendű és a III. rendű vádlottak bűnösségét társtettesként elkövetett befolyással üzérkedés bűntettében (Btk. 299. §

(1)bekezdés) és közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének kísérletében (Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pont) állapította meg, amiért mindkét vádlottat - halmazati büntetésül - 6 hónap szabadságvesztésre ítélte, amelynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette. Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, melynek végrehajtása esetén a vádlottak a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra legkorábban. Az elsőfokú bíróság a II. rendű és a III. rendű vádlottakkal szemben egyetemlegesen 250.000 forintra vagyonelkobzást rendelt el. Ugyanakkor a II. rendű és a III. rendű vádlottakat az ellenük társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette (Btk. 342. §

(1)bekezdés a) pont) miatt emelt vád alól felmentette. Rendelkezett az eljárás során lefoglalt tárgyak további sorsáról és a bűnösnek kimondott vádlottakat külön-külön kötelezte a bűnügyi költség viselésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. rendű vádlott terhére súlyosabb pénzbüntetés kiszabásáért, míg a II. rendű és a III. rendű vádlottak terhére a részfelmentés miatt, további bűnösség megállapításáért, valamint a velük szemben alkalmazott büntetés tartamának és a próbaidő tartamának súlyosításáért jelentett be fellebbezést. A II. rendű vádlott védője teljes körű felmentésért, míg a III. rendű vádlott védője elsősorban felmentésért, másodsorban a kiszabott büntetés enyhítése érdekében nyújtott be jogorvoslatot. Az ellentétes irányú fellebbezések eredményeként eljáró Fővárosi Törvényszék a 2019. év április hó 17. napján kihirdetett 23.Bf.10.660/2018/8. számú ítéletével a kerületi bíróság ítéletének a Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette kísérletében bűnösséget kimondó rendelkezését a II. rendű és a III. rendű vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte, és az e bűncselekmény miatt indult büntetőeljárást megszüntette. Ezt meghaladóan az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű és a III. rendű vádlottakat illetően akként változtatta meg, hogy mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében (Btk. 342. §

(1)bekezdés a) pont), mely bűncselekményeket a II. rendű vádlott bűnsegédként, a III. rendű vádlott felbujtóként követett el. a II. rendű és a III. rendű vádlott vonatkozásában elrendelt vagyonelkobzás tekintetében az egyetemlegességre utalást mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a II. és III. rendű vádlottakat kötelezte a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viselésére. A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítélete az I. rendű vádlott vonatkozásában a 2019. év április hó 17. napján jogerőssé és végrehajthatóvá vált. A másodfokú bíróság ítélete ellen a II. rendű vádlott védője a megállapított kétrendbeli, a Btk. 342. §

(1)bekezdés a) pontjában meghatározott bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette alóli felmentésért, míg a III. rendű vádlott védője ugyancsak a megállapított kétrendbeli felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette alóli felmentésért, valamint a büntetés enyhítése végett jelentett be fellebbezést. A másodfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.484/2019/

1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az első- és másodfokú bíróság az eljárási szabályokat megtartotta, feltétlen hatályú eljárási szabálysértést a bíróságok nem vétettek. A fellebbviteli főügyészség az átiratában kifejtette, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének felülbírálata során pontosított ítéleti tényállásból okszerű következtetést vont a II. és III. rendű vádlottak bűnösségére a terhükre megállapított két-két rendbeli közokirat-hamisítás bűntettében, illetve indokoltan szüntette meg velük szemben a büntetőeljárást további egyrendbeli közokirathamisítás bűntettének kísérlete miatt. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen döntött a bűncselekmények jogi minősítése során, ennélfogva a védelmi fellebbezések nem foghatnak helyt a harmadfokú eljárásban. A kifejtettek értelmében a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A II. rendű vádlott védője a törvényszék ítélete ellen bejelentett másodfellebbezését írásban is részletesen megindokolta. Ennek lényege szerint a nyomozó hatóság a vád tárgyát képező személyazonosító- és honosítási okmány hamisításával kapcsolatos bizonyítékokat nem tudta beszerezni, ezért nincs olyan adat, tény, tárgyi bizonyítási eszköz, amely büntetőjogi bizonyossággal igazolná azt, hogy a II. rendű vádlott a hamis okiratok készítésében bármilyen formában részt vett volna. A személyazonosító igazolvány ráadásul ismeretlen körülmények között eltűnt, így szakértői vizsgálatára nem kerülhetett sor. Az a ténymegállapítás, miszerint a másod- és harmadrendű vádlottak kérhettek fel egy harmadik személyt a hamisításra és ahhoz fényképet is ők biztosítottak a tényleges hamisítónak, mindössze egy feltételezés, mert erre vonatkozóan semmiféle adat nem merült fel az eljárás folyamán. A pénzkölcsönnel kapcsolatban a védő annak az álláspontjának adott hangot, hogy e tekintetben a történeti tényállás nem kellően tisztázott, mert a vádlottak valamennyien eltérő nyilatkozatokat tettek, de ezek tisztázására nem került sort. A befolyással üzérkedés tekintetében a II. rendű vádlott védője kiemelte, hogy a tényállás alapján nem állapítható meg, hogy a II. rendű vádlott arra hivatkozott az I. rendű vádlott előtt, hogy ő hivatalos személyt fog befolyásolni. Az I. rendű vádlott vallomása szerint egyik vádlott sem említette azt, miszerint az eljárásért bármilyen hivatalos személynek pénzt kellene adnia. Összességében a II. rendű vádlott védője a terhelt felmentését szorgalmazta. A III. rendű vádlott védője másodfellebbezésének írásbeli indokolásában annak a jogi álláspontjának adott hangot, hogy a másodfokú bíróság által pontosított tényállás és a további bűncselekményekben bűnösséget kimondó rendelkezés megalapozatlan. Osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy nem volt olyan bizonyíték, amely a II. és III. rendű vádlott bűnösségét igazolta volna a hamis közokirat elkészítésében. Ugyancsak nem volt bizonyíték arra, hogy a III. rendű vádlott megbízott volna valakit a hamis okiratok elkészítésével. Sem a hamis okiratot készítő személye, sem a megbízás ténye, ideje, tartalma körében nem folyt bizonyítás, nem áll rendelkezésre sem közvetlen, sem közvetett bizonyíték, így mindössze következtetés vonható le arra, hogy a hamis okiratokat a III. rendű vádlott készíttette el. Ez a következtetés azonban alaptalan, így a tényállás kiegészítése és a bűnösség megállapítása is megalapozatlan volt a másodfokú bíróság részéről. A fentiek alapján a III. rendű vádlott védője a másodfokú bíróság által megállapított kétrendbeli közokirat-hamisítás bűntette alól a III. rendű vádlott felmentését indítványozta, egyebekben pedig a kiszabott büntetés enyhítését kérte. A harmadfokú bíróság a II. rendű vádlott védőjének indítványára az ügyet nyilvános ülésre tűzte ki. Ezt megelőzően a harmadfokú bíróságnak abban a kérdésben kellett határoznia, hogy az ügyben harmadfokú eljárásnak van-e helye. Az első- és másodfokú ítéletet, valamint a másodfellebbezéseket megvizsgálva az ítélőtábla megállapította, hogy a másodfokú bíróság a vádlottak bűnösségét olyan bűncselekményekben is megállapította, amelyekről az elsőfokú bíróság ítélete nem rendelkezett, így a másodfokú bíróság ezen döntése a II. rendű és a III. rendű vádlott esetében a bűnösségük körének kibővülését eredményezte. E feltétel pedig a harmadfokú eljárás törvényes lefolytatását eredményezi a Be.
2. §

(1)bekezdése értelmében értelmében, mely törvényi rendelkezés kimondja, hogy a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén. A fenti törvényhely

(2)bekezdés a) pontjának értelmében ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság olyan vádlott bűnösségét állapította meg vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette. A harmadfokú bíróság nyilvános ülésén a II. rendű vádlott védője minden részletében az írásban benyújtott másodfellebbezésében foglaltakat ismételte meg, illetve tartotta fenn. A III. rendű vádlott védője perbeszédében az írásbeli indítványában foglaltakkal egyezően nyilatkozott és a másodfokú bíróság által megállapított többletcselekmények alól a III. rendű vádlott felmentését, egyebekben pedig a kiszabott büntetés enyhítését kérte a harmadfokú bíróságtól. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a perbeszédében szintén az írásbeli indítványával egyezően szólalt fel. Kifejtette, hogy a védelem álláspontjával ellentétben rendelkezésre állnak azok a bizonyítékok, amelyekből a II. és III. rendű vádlottak elkövetéskori aktuális tudattartalmára lehet következtetést vonni. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság döntése törvényes volt, így a törvényszék ítéletének helybenhagyását indítványozta az ügyész. A részbeni felmentést, illetve enyhítést célzó védelmi fellebbezések nem alaposak. Az első- és másodfokú bíróság az eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, és olyan eljárási hibát egyik bíróság sem vétett, amely hatályon kívül helyezést eredményezhetne. A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét mindhárom vádlott tekintetében a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdésében írtaknak megfelelően teljeskörűen bírálta felül. Ennek keretében az elsőfokú bíróság ítéletének a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. a)és
2. d)pontjai szerinti részbeni megalapozatlanságát a Be. 593. §

(1)bekezdés c) pontjában írtaknak megfelelően kiküszöbölte, az irányadó ítéleti történeti tényállást kiegészítette, pontosította a rendelkezésre álló iratok tartalmának megfelelően. Ennek eredményeként a a II. rendű és a III. rendű vádlottakkal kapcsolatban a Btk. 342. §

(1)bekezdés c) pontja szerint minősülő, közvetett tettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének kísérletében a bűnösségüket megállapító ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és e bűncselekmény miatt a büntetőeljárást megszüntette. Helyesen állapította meg ugyanis a másodfokú bíróság, hogy a kerületi bíróság túlterjeszkedett a vádon, amikor a honosítási okirattal összefüggésben azt állapította meg, hogy a II. rendű és a III. rendű vádlottak - tudva az okirat tartalmának hamisságáról - tisztában voltak azzal, hogy azt az I. rendű vádlott fel fogja használni. Tényszerűen rögzítette a törvényszék a másodfokú ítéletében, hogy a vádirati tényállásban ilyen megállapításokat nem tett az ügyészség, hanem más időpontban megvalósított, más elkövetési magatartást tett a vád tárgyává a vádirat történeti, tényeket leíró részében. A fentieken túlmenően akkor is helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor a vádlottaknak a Btk. 342. §

(1)bekezdés a) pontjában rögzített magatartásait - amelyeket maradéktalanul tartalmazott egyrészt a vádirati, másrészt az elsőfokú bíróság által megállapított ítéleti történeti tényállás - kétkétrendbeli közokirat-hamisítás bűntettének minősítette, amelyet a II. rendű vádlott bűnsegédként, míg a III. rendű vádlott felbujtóként valósított meg. E körben kiemelendő, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítélete részleges megalapozatlanságának kiküszöbölése során az elsőfokú bíróság történeti tényállását azzal egészítette ki, hogy a hamis okiratokat a III. rendű vádlott készíttette el egy ismeretlen személlyel, majd azt a II. rendű vádlott jelenlétében adta át az I. rendű vádlottnak. A másodfokú bíróság e kiegészítését a nyomozati iratok

1. oldalán felelhető I. rendű vádlotti vallomás alapozza meg, melyből valóban az a helyes ténybeli következtetés vonható le, hogy a II. és III. rendű vádlottak előbbi magatartásukkal elkövették a két kétrendbeli közokirat-hamisítás bűntettét. Az elsőfokú bíróság által alapvetően helyesen rögzített, ugyanakkor a másodfokú bíróság által törvényesen és szükségszerűen kiegészített történeti tényállás alapján - amely immár a harmadfokú eljárásban is irányadó volt - helyesen rögzítette a Fővárosi Törvényszék, hogy a III. rendű vádlott ismeretlen személlyel meghamisíttatta az I. rendű vádlottól átvett közokiratokat, majd azokat a II. rendű vádlott tudtával és jelenlétében visszaadta az I. rendű vádlottnak. E magatartásával a közokirat-hamisítást a II. rendű vádlott bűnsegédként, míg a III. rendű vádlott felbujtóként valósította meg. Továbbá tényszerűen rögzítette a másodfokú bíróság azt is, hogy a kerületi bíróság túlterjeszkedett a vádon, amikor a honosítási okirattal összefüggésben arra a következtetésre jutott, hogy a II. és III. rendű vádlottak tudtak az okirat hamis voltáról, valamint hogy azt az I. rendű vádlott fel fogja használni. A vádirati történeti tényállás a fentiekre vonatkozó megállapításokat nem tartalmaz, ennélfogva a jogszabályoknak megfelelően járt el a törvényszék, amikor az elsőfokú bíróság ítéletét e tekintetben hatályon kívül helyezte, és a büntetőeljárást a II. és III. rendű vádlottakkal szemben megszüntette. A vádlottak terhére megállapított bűncselekmények jogi minősítése egyebekben törvényes, azt mindössze azzal egészíti ki a harmadfokú bíróság, hogy a II. rendű és a III. rendű vádlottak magatartásának egyes mozzanatai magukon viselik a csalás törvényi tényállásának elemeit. Ugyanakkor a csalás és a befolyással üzérkedés halmazata csak látszólagos és a kimunkált bírói gyakorlat szerint a specialitásra tekintettel mindig csak a befolyással üzérkedést kell megállapítani (BH1989.388., illetve BJD.684.) Az elsőfokú bíróság a II. rendű és a III. rendű vádlottakkal szemben - az általuk kért vagyoni előny mértékéig - egyetemlegesen 250.000 forint vagyonelkobzást rendelt el. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét e tekintetben akként változtatta meg, hogy az egyetemlegességre utalást mellőzte. Indokolásában kifejtette, hogy minden egyes elkövetőnél külön kell vizsgálni, hogy vele szemben a vagyonelkobzás elrendelhető-e. A törvényszék által helyesbített történeti tényállás összesen 500.000 forintot érint, amelyből fejenként 250.000 forint vagyonelkobzás elrendelése indokolt a II. és III. rendű vádlottak vonatkozásában a Btk.
2. §

(1)bekezdés f) pontja alapján. A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét e tekintetben mindössze azzal egyértelműsítette, hogy az ítéletének rendelkező részében rögzítette, hogy a II. és III. rendű vádlottakat külön-külön kötelezte 250.000 forint vagyonelkobzás alá eső érték megfizetésére. A büntetés kiszabása körében az első- és másodfokú bíróság a vádlottakra vonatkozó bűnösségi körülményeket helyesen sorolta fel és azokat a valóságos súlyuknak megfelelően értékelte. Ennek alapján a II. rendű és a III. rendű vádlottal szemben kiszabott - végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztések a harmadfokú bíróság álláspontja szerint is tettarányosak, megfelelően egyéniesítettek, ezért a büntetések enyhítésére értelemszerűen nem kerülhetett sor. A korábban kifejtettek értelmében törvényesen fel sem merülhetett a vádlottak felmentése vagy részfelmentése. A harmadfokú bíróság a rendelkezésre álló iratok tartalma alapján helyesbítette a III. rendű vádlott családi nevét. Mindezek alapján a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a Be.

1. §-a alapján a Fővárosi Törvényszék másodfokú ítéletét a II. rendű és a III. rendű vádlottak tekintetében helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a Be.
2. §-ában írtak alapján rendelkezett a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről. Budapest,
3. év október hó
4. napján Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke . Németh Nándor s.k. . Halász Etelka s.k. előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék 23.Bf.10.660/2018/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 4.Bhar.160/2019/
6. számú végzése folytán a II. rendű és a III. rendű vádlott vonatkozásában a
7. év október hó
8. napján jogerőre emelkedett, és a szabadságvesztések kivételével végrehajthatóvá vált. Dr. Hrabovszki Zoltán sk. a tanács elnöke