← Magyarország

Mfv.10093/2018/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A jogerős részítéletnek az elsőfokú ítélet rendelkezéseit hatályon kívül helyező döntése ellen felülvizsgálattal nem lehet élni, így csatlakozó felülvizsgálati kérelem sem nyújtható be. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság részítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.093/2018/

  1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró . Gál Attila bíró . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: . Dudás Katalin Az alperes: alperes neve alperes címe Az alperes képviselője: . Buzádiné dr. Udvardi Jesszika A per tárgya: jogellenes munkaviszony megszüntetés és jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó felek: alperes és felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.416/2017/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 42.M.1029/2014/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.416/2017/
  4. számú közbenső ítéletét részítéletnek tekinti, és hatályában fenntartja. A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasítja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - 15 nap alatt - 20.000 (húszezer) forint és 5.400 (ötezernégyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. A felperes által le nem rótt 169.400 (egyszázhatvankilencezer- négyszáz) forint csatlakozó felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. A részítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] A felperes
  5. április 26-tól állt határozatlan idejű munkaviszonyban, konyhafőnök munkakörben az alperes alkalmazásában. Az alperes által üzemeltetett játszóház büféjét vezette. Az alperes a
  6. április 26-án kelt tájékoztató szerint háromhavi munkaidőkeretben határozta meg a munkaidőt
  7. május 10-étől, mely intézkedést a helyben szokásos módon közzétett. A felperes közvetlen felettese a parkvezető, Cs.J.-né volt. A munkaköri leírása alapján a felperes felelőssége volt a játszóházban az étkeztetés minőségi ellátása, a nyersanyagkészlet felmérése, az egyes ételek összetevőinek leírása, javaslattétel az árubeszerzésre. Feladata volt többek között anyaghányad kalkuláció, veszteségszámítások elkészítése. Felelős volt a konyhában a munka megszervezéséért, a folyamatok optimalizálásáért, az ott dolgozó segédszemélyzet munkájának irányításáért. A felperes és Cs.J.-né között megromlott a viszony, rendszeresen vitába szállt felettesével és más munkavállalók jelenlétében a felettese, illetve az alperes tekintélyét romboló kijelentéseket tett és magatartást tanúsított. Emiatt a munkatársak, illetve a játszóház vendégei több alkalommal panaszt tettek rá. Ennek tárgya a penészes étel, a felettest nem tisztelő stílus, a jogszabályi előírások, illetve az alperes működési előírásainak be nem tartása volt, továbbá az, hogy a felperes saját célra készített és fogyasztott ételt az alperes tiltása ellenére, melyből a munkatársainak is adott. Ezenkívül tiszteletlen, flegma stílusban kommunikált a vendégekkel. Az alperes többször jelezte a felperesnek, hogy elfogadhatatlan a magatartása, mellyel az alperes üzleti hírnevét és adott esetben a vendégek egészségét is veszélyezteti. Az alperes
  8. február 26-án kelt azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát. Az indokolás szerint 1.)
  9. május és
  10. január közötti időszakban rendszeresen az alperes tulajdonába tartozó szárazanyagot tulajdonított el, erre több munkavállalót is biztatott. 2.) Általános visszautasító, provokáló és illojális magatartása többi munkavállalóval és felettesével való közös munkát lehetetlenné tette. 3.) Felettesének a munkakörébe tartozó feladatokra vonatkozó utasításait többször megtagadta. 4.) A munkaköri leírása 4., folyamatosan nem tett eleget. 5., 6.,
  11. pontjában foglaltaknak A felperes keresete és alperes ellenkérelme [6] [7] [8] A felperes keresetében jogviszonya jogellenes megszüntetése jogkövetkezményeként elmaradt jövedelme és egyhavi végkielégítése megfizetését kérte. Álláspontja szerint a munkáltató az azonnali hatályú felmondás szubjektív határidejét elmulasztotta. A felmondás 2.) okaként felhozott érvek nem valósak és nem világosak. Nem felelnek meg a munka törvénykönyvéről szóló
  12. évi I. törvény (Mt.)
  13. §

(1)bekezdés a) pontjában foglalt együttes feltételeknek. A felmondás 3.) pontjában szereplő okok is túl általánosak. Felperes elmaradt munkabér iránt terjesztett elő igényt túlmunkadíj címén, valamint szabadságmegváltását is kért, továbbá természetbeni juttatás és prémium megfizetését is igényelte. Alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felmondás jogszerű. A felperest végkielégítés nem illeti meg. Vitatta az elmaradt munkabér, bérpótlék, szabadságmegváltás iránti igényeket. Majd a perben 4 nap szabadságmegváltás megfizetését és 3 nap munkaszüneti napra járó pótlék megfizetését vállalta. Az első- és másodfokú ítélet [9] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 42.M.1029/2014/38. ítéletével kötelezte az alperest a felperes részére 155.975 forint elmaradt munkabér megfizetésére, egyebekben a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az alperes részére perköltség megfizetésére, megállapította, hogy a kereseti illetéket az állam viseli. [10] Az elsőfokú bíróság az Mt. 64. §
(2)bekezdése, 78. §
(1)bekezdésére alapította a munkaviszony megszüntetésével kapcsolatos keresetet elutasító döntését. [11] Rögzítette, hogy az azonnali hatályú felmondás 1.) indoka a tiltás ellenére történő ételfogyasztás volt. Bár az indok valósnak bizonyult a perben a munkáltató erre a szubjektív 15 napos határidő elmulasztása miatt jogszerűen nem hivatkozhatott. A 2.) indok összefoglaló módon tartalmazta azokat a konkrét tényeket, körülményeket, amelyekre a munkáltató az intézkedését alapította. A felperes magatartásának pontos meghatározása körében az elsőfokú bíróság bizonyítékként értékelte az alperes által a perben becsatolt táblázatot, továbbá a tanúk vallomását. Eszerint M.F. tanú többször látta, hogy a felperes fülhallgatóban szolgált ki. Cs.J.-né felettesként tapasztalta, hogy a felperes nem megfelelő hangnemben, gorombán viselkedett a játszóház vendégeivel. K.O. szintén észlelte, hogy nem megfelelő stílusban beszélt a vendégekkel és az ételt odadobta eléjük. K.M. és K.R. tanúk megerősítették a felperes vendégekkel szemben tanúsított nem megfelelő viselkedését. [12] Az utasítások megtagadására vonatkozóan K.M., M.F., K.O. és Cs.J.né nyilatkozott. [13] A felperes feladata volt a konyha minőségi működésének biztosítása, ennek azonban csak részben tett eleget, ezt alátámasztotta a penészes pizzával kapcsolatos vendégpanasz és az, hogy nem volt hajlandó megosztani a pizza elkészítésének receptjét a munkatársaival. A felperes javaslatára az alperes nagyobb értékű konyhai beruházásokat végzett (pl. vákuumozógép, húspogácsanyomógép, gyümölcsprés), amelyeket aztán a felperes nem használt. Nem teljesítette továbbá a konyhán dolgozó személyek irányítására vonatkozó feladatait a heti beosztás vonatkozásában. Megszegte munkaköri leírása 4-es pontját. K.M. és K.R. tanúk vallomása szerint előfordult, hogy hibásan adott le rendelést, emiatt a beszerzési rendtől eltérő módon kellett a konyhára árut szállítani. A munkaköri leírása 5. pontjának megszegését azért nem állapította meg az elsőfokú bíróság, mert a felperes korábban emiatt már figyelmeztetésben részesült. A munkaköri leírás 6. pontját (az anyaghányad kalkulációra veszteségszámításra, ételek felcímkézésére vonatkozó előírást) megszegte a felperes. Személyes nyilatkozata szerint is csak részben tett eleget ezen kötelezettségeinek. A veszteségszámítás szerinte nem az ő feladata volt. A munkaköri leírás 7. pontjával kapcsolatos kötelezettségszegést viszont nem találta bizonyítottnak a bíróság. [14] Az elsőfokú bíróság mindezen magatartásokat az Mt. 78. §
(1)bekezdés a) pontja körébe tartozóként értékelte, és valósnak fogadta el a felmondás
  1. és
  2. pontjában foglaltakat. A
  3. pontban foglaltakat csak részben találta alaposnak: a munkaköri leírás 4es, 6-os és 7-es pontjai megsértését állapította meg. Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy a felperes magatartása nem egy konkrét eseményhez volt köthető, hanem folyamatosan ismétlődött. Lehetetlenné tette a vele való közös munkát, munkaköri kötelezettségei megsértése lényeges, szándékos kötelezettségszegésnek minősülnek. [15] A rendkívüli munkavégzéssel összefüggésben előterjesztett munkabér követelést az Mt.
  4. § szerint vizsgálta. Rögzítette, hogy a felperes terhére esett a túlmunkával és a bérpótlékkal kapcsolatos igény bizonyítása. Erre nem voltak alkalmasak a saját feljegyzései, valamint az alperesnél dolgozó diákok beosztásával kapcsolatos táblázat, a jelenléti ívek tartalmát pedig csak a perben vitatta. Erre tekintettel a munkabér fizetése iránti keresetet elutasította az elsőfokú bíróság. [16] Az alperest perbeli nyilatkozataira figyelemmel 4 nap szabadságmegváltás, továbbá a felperes tartósan beteg gyermeke jogán pótszabadság megváltása címén marasztalta a rendelkező részben foglaltak szerint. [17] A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 7.Mf.680.416/2017/
  5. számú közbenső ítéletével az elsőfokú ítélet nem fellebbezett részét nem érintette. A jogviszony megszüntetésére vonatkozó részében megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes
  6. február 26-án kelt azonnali hatályú felmondással jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A jogellenesség jogkövetkezményei kérdésében elrendelte az elsőfokú eljárás továbbfolytatását. Az elsőfokú ítéletet a rendkívüli munkavégzés díjára vonatkozó részében hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Megállapította a felek másodfokú perköltségét és a fellebbezési illeték összegét. [18] Az elsőfokú ítélet tényállását kiegészítette azzal, hogy a felperes felett munkáltatói jogkört gyakorló K.M. ügyvezető írásbeli nyilatkozattal jóváhagyta Cs.J.-né által tett
  7. február 26-ai azonnali hatályú felmondást. Az így kiegészített tényállás alapján nem értett egyet az azonnali hatályú felmondás jogszerűségével kapcsolatos döntéssel. [19] A polgári perrendtartásról szóló
  8. évi III. törvény (Pp.)
  9. §,
  10. §
(1)bekezdésére utalással kiemelte, hogy a félnek a perben előbb tényállításokat kell tennie, melyet nem pótol a tanúvallomás. Az alperes azonban a perben nem tett olyan tényállításokat, amelyekből megállapítható lenne, hogy az azonnali hatályú felmondás során az anyagi jogi határidőket betartotta. [20] Az alperes a perben a szárazanyag eltulajdonításával kapcsolatos felmondási okot nem tartotta fenn, a fellebbezés tárgya csak a további felmondási okok lehettek. E körben azonban az alperes konkrét tényállítást nem tett a jognyilatkozatában, és az érdemi ellenkérelmében is csupán a felperes magatartását kifogásoló általános jellegű előadásai voltak. Egyetlen konkrét időponthoz kapcsolódó eseményként hivatkozott a
  1. február 20-án felperes által készített pizzára. A felperes szerint azonban a munkaviszony létesítésekor a munkáltatói jogkör gyakorlójával megállapodott, hogy ingyen fogyaszthat, és a saját maga fogyasztására készített pizzából kínálta meg a diákokat. Ennek ellenkezőjét a perben az alperes kétséget kizáróan nem bizonyította. [21] Az alperes perbeli állításaiból a szubjektív határidő betartása nem volt megállapítható. Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint sem volt olyan konkrét esemény, amelyhez a felperes magatartása köthető lenne, így megalapozatlan az elsőfokú bíróság álláspontja, hogy az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló felperesi magatartás folyamatosan ismétlődött. [22] A fülhallgató viselésével történő kiszolgálás arra enged következtetni, hogy a felperes „mindenes” volt. A vendéglátás külön FEOR szám szerint nevesített munkakör, amely nem szerepel a munkaköri leírásában. Erre tekintettel a munkaköri leírásra való hivatkozás is megalapozatlan ebben a körben. Az azonnali hatályú felmondásban felhozott okok kizárólag rendes felmondás alapjául szolgálhattak volna, a munkáltató intézkedése jogellenes. [23] A törvényszék álláspontja szerint a túlmunkavégzéssel összefüggésben előterjesztett kereseti kérelem tekintetében az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítást nem folytatta le, ennek érdekében az eljárás megismétlése szükséges. [24] Az elsőfokú bíróság a Pp.
  2. §
(3)bekezdésében és a 164. §
(1)bekezdésében foglaltak megsértésével nem tett intézkedést, és nem hívta fel a felperest a tényállás kellően pontos előterjesztésére és bizonyítékai indítványozására. Az elsőfokú bíróság a tanúk által közölt egy-egy mondat, és az alperesi nyilatkozat, továbbá a munkaszerződéshez fűzött közhelyszerű tájékoztatás alapján állapított meg tényeket, és amiatt utasította el a felperes keresetét, mert aláírta a munkáltatói nyilvántartásokat, és azokat akkor nem kifogásolta. [25] Az elsőfokú bíróság a kereset hiánytalan előterjesztésével kapcsolatosan sem tette meg a szükséges intézkedéseket, a bizonyítást hiányosan folytatta le, és ebből következően az általa megállapított tényállás is olyan mértékben hiányos, hogy abból nem lehet következtetni a követelés megalapozottságára. [26] Az elsőfokú bíróság döntése indokolásában nem tért ki megfelelő részletességgel az alperes munkaidőnyilvántartása adatai alapján előterjesztett követelésre és a hétvégi munkavégzésre járó pótlék kérdésére, mellyel megszegte az indokolással kapcsolatos Pp. 221. §
(1)bekezdésében meghatározott kötelességét. Az alperes felülvizsgálati felülvizsgálati kérelme kérelme, felperes csatlakozó [27] Az alperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a közbenső ítélet egészbeni hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak megfelelő, a felperes keresetét elutasító új ítélet meghozatalát, másodlagosan a közbenső ítélet hatályon kívül helyezésével a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. [28] A másodfokú bíróság a Pp. 3. §
(3)bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségének jogszerűen eleget tett, erre vonatkozóan az alperes a bíróság tájékoztatását tételesen megjelölte felülvizsgálati kérelmében. Az alperes szerint a törvényszék megállapításai jogszerűtlen és iratellenes mérlegelést tartalmaznak, amelyek sértik a Pp. 206. §
(1)bekezdését és a pergazdaságossági, célszerűségi szempontokat. [29] Megalapozatlan a törvényszék döntése az azonnali hatályú felmondás jogellenességéről. Alperes szerint a bizonyítási eljárás során a bizonyítás alapját a felek tényállítása szerint bizonyítandó, azaz a per eldöntése szempontjából releváns tények képezik. Az elsőfokú bíróság általi felhívásra részletes tényállítást tett az alperes az azonnali hatályú felmondásban foglalt indokok alátámasztására. Ezzel összefüggésben az alperes részletesen megjelölte előadásait annak alátámasztásául, hogy a Pp. 167. §
(1)bekezdésnek megfelelően jelölte meg a bizonyítandó tényeket és tényállításait e-mailekkel, fényképekkel és tanúkkal bizonyította. [30] A másodfokú bíróság megállapításai megalapozatlanok az azonnali hatályú felmondás elkésettsége vonatkozásában. Az alperes több konkrét időponthoz kapcsolódó eseményre is hivatkozott a perben, így ellenkérelme II. pontjában arra, hogy
  1. február 19-én felperes ismételten pizzát készített az alperesnél foglalkoztatott diákok részére. A park vezetője ismételten felszólította felperest, hogy ezt ne tegye. A
  2. február 20-ai szóváltás e-mailben összefoglalt leírását csatolta az alperes arra, hogy a felperes a felettesei utasításának többszöri figyelmeztetés ellenére is csak részben tett eleget. Az alperesnél figyelmeztetésben is részesült, miután az árurendelést rendszeres felszólítás ellenére sem szabályosan e-mailben, hanem telefonon adta le. Ezt az A/6/
  3. szám alatt becsatolt
  4. január 25-én kelt e-mail tartalmazza. Cs.Zs.
  5. január 8-án kelt e-mailje szerint a felperes „csemegézett” a diákokkal, amelyet szóvá tett. [31] Töretlen a bírói gyakorlat, hogy amennyiben a kötelezettségszegés folyamatos, vagy tartós, vagy mulasztásban nyilvánul meg, a másik fél mindaddig gyakorolhatja az azonnali hatályú felmondás jogát, amíg a jogellenes állapot, cselekménysor vagy mulasztás fennáll, az utolsóként elkövetett tudomására jutott cselekményt követően törvényi határidőn belül élhet az azonnali hatályú felmondással. Alperes a fentieknek eleget tett és az azonnali hatályú felmondás az Mt.
  6. §
(2)bekezdés szerinti objektív egy éves határidőn belül történt
  1. február 26-án. [32] Attól függetlenül, hogy alperes és felperes nyilatkozatai eltértek arról, hogy felperes ehetett-e ingyen a büfében, a peranyagból megállapítható, hogy alperes munkavállalói csak térítés ellenében fogyaszthattak a büféből. A felperes azonban nekik is osztogatta az alperes tulajdonába tartozó ételeket. Ezt az azonnali hatályú felmondásra önmagában okot adó magatartást a felperes elismerte. A bíróságnak a Pp.
  2. § alapján logikusan arra a következtetésre kellett volna jutnia, hogy felperes megszegte a munkáltató előírásait, amikor ingyen, térítés nélkül ételt adott ki. [33] Iratellenesen állapította meg a tényállást a törvényszék a felperes munkakörére vonatkozóan. A felperes munkahelye egy gyorsbüfé volt, ahol a konyha és a kiszolgáló tér egyben van. Felperes is elismerte, hogy hétköznapokon egyedül volt. Ekkor a felszolgálás is a feladatai közé tartozott. A tanúk nyilatkozatai szerint is előfordult, hogy fülhallgatóval szolgált ki. A felperes munkaszerződésében a munkaköre cukrász, szakács volt a lehetséges FEOR számok figyelembevételével. A törvényszék nem a KSH közlemény munkaszerződés aláírásakor hatályos szövegét vette figyelembe; eszerint még nem létezett önálló FEOR szám a konyhafőnök tevékenységre. Okszerűtlen és téves következtetés a felperes „mindenesnek” minősítése, és annak megállapítása, hogy a fülhallgatóval történő felszolgálás nem minősül a munkavégzéssel kapcsolatos kötelességszegő magatartásnak. [34] Jogszabálysértő, a Pp.
  3. §
(1)bekezdésbe ütközik annak megállapítása, hogy az alperes nem fejtette ki, mit ért háromhavi munkaidőkeret alkalmazásán. [35] A törvényszék megsértette a Pp. 164. §
(1)bekezdését, 196. §
(1)bekezdés d) pontját, mert a felperes nem tudta bizonyítani a per eldöntéséhez szükséges tényeket, alperes viszont eleget tett bizonyítási kötelezettségének a munkaidő-nyilvántartást becsatolta. A törvényszék az alperes által csatolt munkaügyi iratok meglétét, valamint a felperes egyetértést kifejező aláírását nem kellő súllyal értékelte. A megállapított tényállás a Pp. 206. §
(1)bekezdését sérti. [36] A Pp. 252. §
(3)bekezdésébe ütközik az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasításáról hozott rendelkezés, a perben ugyanis a felderítetlenség miatti hatályon kívül helyezés (1/
  1. (VI. 30.) PK vélemény
  2. pont) lehetősége nem állt fenn. A törvényszék a pergazdaságossági és célszerűségi szempontokat figyelmen kívül hagyta, olyan kérdésekben rendelte el a megismételt eljárást, melyek az elsőfokú eljárásban már bizonyítást nyertek. [37] A törvényszék részéről a Pp.
  3. §
(1)bekezdésének, 221. §
(1)bekezdésének a megsértése történt, amely az ügy érdemi elbírálására kihatott. [38] Felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt. A rendkívüli munkavégzés díja iránti igény vonatkozásában az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasító rendelkezése ellen. A felperes szerint ebben a tárgyban a másodfokú bíróság érdemi döntést tudott volna hozni. [39] A felperes rendkívüli munkavégzés iránti igénye érvényesítéséhez kellő tényállítást tett. Személyes meghallgatása e körben nem történt meg, de a tárgyalást követően írásban tett nyilatkozatával ezt pótolta. Az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványainak elutasításáról csak részlegesen döntött, ennek ellenére az ügy érdemben ebben a kérdésben eldönthető. Az új eljárás esetén releváns tények nem lesznek bizonyíthatóak. [40] A munkaidőkereten felüli munkavégzésért elmaradt munkabér összegének megállapításához szakértő igénybevétele nem szükséges, mert a naptár alapján ténykérdés annak megállapítása, hogy a tárgyhónapban mennyi volt a ledolgozandó órák száma, és ettől eltértek-e a felek által csatolt adatok. Felperes szerint a rendkívüli munkavégzés iránti igényt neki kell bizonyítania, de ha a munkáltató által csatolt dokumentum valódiságát és az intézkedése jogszerűségét kell megítélni, ebben a kérdésben megfordul a bizonyítási teher. [41] Ha a munkaidőkeret elrendelésének ténye vitatott, azt a munkáltató bizonyítja. Az alperesnek kellett volna feloldania, ezért a két eltérő tartalmú tájékoztató ellentmondását, bár azt sem indokolta, hogy bérelszámolásában miért csak havi időelszámolást alkalmazott. A perben az alperes ezt nem tette meg, így nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani a háromhavi munkaidőkeret elrendelését és ezért viselnie kell a bizonyítatlanság következményeit. Az, hogy rendkívüli munkavégzésnek mi minősül, és arra 100%-os pótlék jár, jog- nem pedig ténykérdés. [42] A fentiek szerint az elsőfokú eljárásban feltárt tények alapján, valamint a bizonyítási teher és következményeinek helyes értelmezése folytán a felperes rendkívüli munkavégzés iránti igénye érdemben eldönthető. A törvényszék ezzel ellentétes döntése a Pp. 146. §
(1)bekezdését,
  1. §-át,
  2. §-át,
  3. §
(2)bekezdését sérti. [43] Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és helyes következtetésre jutott a jogellenes jogviszony megszüntetésről. A felperes álláspontja szerint azonban a jogellenesség jogkövetkezményeit a Kúria is meg tudja ítélni, ebben a kérdésben nem szükséges az eljárás folytatása. Ezért a felperes elsődlegesen indítványozta a közbenső ítélet ezen rendelkezésének is a hatályon kívül helyezését és az alperes 2.221.407 forint elmaradt jövedelem és 230.000 forint végkielégítés kamattal növelt összegben történő megfizetésére kötelezését. Felperes a keresetét az elmaradt jövedelem tekintetében az ítélethozatal előtt kiszámolta, és iratokkal bizonyította. [44] A felperes másodlagos kérelme a másodfokú bíróság kötelezése az elmaradt jövedelem megítélésére, illetve a bizonyítás kiegészítésével a 12 havi távolléti díj erejéig a fennmaradó jövedelem részre a felperes megnyilatkoztatására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [45] A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem megalapozatlan. [46] A Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretein belül vizsgálhatja felül. [47] A Pp. 272. §
(2)bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [48] A felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem csak abban a részében volt vizsgálható, mely a fenti előírásoknak megfelelt. [49] A törvényszék a felperes keresetének egy részét bírálta el, megállapítva az azonnali hatályú felmondás jogellenességét, ennek jogkövetkezményei tárgyában az eljárás továbbfolytatását rendelte el, míg az elmaradt munkabér vonatkozásában a keresetet elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Erre a tekintettel a törvényszék döntése helyesen részítélet a Pp. 213. §
(2)bekezdés alapján. [50] Az eljárás folytatásáról hozott rendelkezések vonatkozásban nem lehet élni felülvizsgálattal, erre tekintettel a Pp. 273. §
(6)bekezdése alapján csatlakozó felülvizsgálati kérelem sem nyújtható be (EBH2008.1876.), ezért a Kúria a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította a Pp. 273. §
(2)bekezdés a) pontja alapján, és megállapította, hogy ebben a körben az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozatlan. [51] Az alperes az azonnali hatályú felmondás jogszerűsége körében jogszabálysértésként a Pp. 163. §, 167. §
(1)bekezdése, 206. §
(1)bekezdése, valamint az Mt. 78. §
(2)bekezdése megsértésére hivatkozott. A Kúria az azonnali hatályú felmondás jogellenességéről hozott döntést csak ebben a körben vizsgálhatta felül a Pp. 275. §
(2)bekezdés, 272. §
(2)bekezdés alapján. [52] Az alperes az azonnali hatályú felmondásban összefoglaló módon megjelölt felperesi kötelezettségszegésekről a perben tényállításokat tehetett. A felülvizsgálati kérelem helytállóan tartalmazza ebben a körben az általa tett tényállításokat. Ezen előadása bizonyítására okirati és tanú bizonyítást indítványozott, amit az elsőfokú bíróság foganatosított [Mt. 64. §
(2)bekezdés, Pp.163. §
(1)bekezdés, 167. §
(1)bekezdés]. [53] A törvényszék azonban azt is az alperes terhére rótta, hogy a perben tett tényállításaiból nem állapítható meg az azonnali hatályú felmondásra irányadó anyagi jogi határidők [Mt. 78. §
(2)bekezdés] betartása. [54] A törvényszék jogszerűen állapította meg, hogy az azonnali hatályú felmondás szárazanyag eltulajdonítás (ételfogyasztás) okát a perben az alperes nem tartotta fenn, így az már nem volt a fellebbezésnek tárgya. Ez csak mint utasításellenes magatartás volt értékelhető. Erről a törvényszék ítéletében állást foglalt. Az alperes felülvizsgálati érvelése arra vonatkozott, hogy a felperes nem osztogathatott volna más munkavállalók részére alperes tulajdonában lévő ételt, ők csak térítés ellenében fogyaszthattak, függetlenül a felperessel erre vonatkozóan kötött megállapodástól. Alperes azonban nem cáfolta felperes azon előadását, hogy a diákok az „övéből” ettek. [55] Az alperes által a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott
  1. január 25-ei e-mail tartalmát az elsőfokú bíróság a kétszeres értékelés tilalmára tekintettel nem vette figyelembe, mivel az abban foglaltak szerint is a felperes a kötelezettségszegések miatt írásbeli figyelmeztetésben részesült. Az elsőfokú ítéletet pedig alperes fellebbezéssel nem támadta. [56] Az alperes megalapozatlanul hivatkozott folyamatos kötelességszegésre, mert a felperes azonnali hatályú felmondásban is részletezett egyes kötelezettségei (munkáltató tulajdonának védelme, együttműködési kötelezettsége, utasítás, munkaköri leírás betartása) megszegését állította. A szubjektív 15 napos határidő megtartása akkor lett volna megállapítható, ha az egyes kötelezettségszegéseknél az utolsó elkövetési időpont rögzíthető lenne. Ez a perben csak az utasításellenes magatartásként nem bizonyított pizzakészítés vonatkozásában volt megállapítható. [57] A fülhallgatóval történő munkavégzés vonatkozásában az alperes alappal hivatkozott kötelezettségesre, ezzel összefüggésben a törvényszék részéről iratellenes tényállás megállapítására. Az alperes azonban felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabályhelyként az Mt.
  2. §
(2)bekezdése megsértését az egy éves objektív határidő vonatkozásában állította, mely adott esetben fel sem merült a perben. Ugyanakkor az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló Mt. 78. §
(1)bekezdés a) pontjának megsértésére nem hivatkozott, ezért e körben a Kúria a jogerős ítélet rendelkezését nem vizsgálhatta felül [Pp. 275. §
(2)bekezdés, 272. §
(2)bekezdés, 1/
  1. (II. 15.) PK vélemény 4-
  2. pont]. [58] A törvényszék csak az azonnali hatályú felmondás jogszerűségéről döntött, a jogkövetkezményekről nem, ezért ez nem lehetett a felülvizsgálati eljárás tárgya sem. Így erre vonatkozóan a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme megalapozatlan. [59] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős közbenső ítéletet részítéletnek tekintette, és hatályában fenntartotta Pp.
  3. §
(3)bekezdés alapján. Záró rész [60] Kötelezte a nagyobb részt pervesztes alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költségének a megfizetésére a pervesztesség arányában a Pp. 81. §
(1)bekezdés alapján. [61] Az alperes a felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles. [62] A felperes helyett a csatlakozó felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/
  1. (VI. 26.) IM rendelet
  2. § alapján az őt megillető munkavállalói költségkedvezményre tekintettel az állam viseli. [63] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet és a csatlakozó felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  3. §
(1)bekezdés alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,
  1. november
  2. Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, előadó bíró, Dr. Gál Attila s. k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.