← Magyarország

Mfv.10502/2017/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Nem jogszerű a jogosulatlan távollétre alapított azonnali hatályú felmondás, ha a munkavállalót a munkahelyről eltávozás napjára és utána következő időszakra keresőképtelen állományba vették. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.502/2017/

  1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Gál Attila bíró Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Dr. Hallerné dr. Gulyás Ildikó ügyvéd (Dr. Haller Ügyvédi Iroda Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Mürkl Máté ügyvéd A per tárgya: azonnali jogkövetkezményei hatályú felmondás jogellenességének A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ányai Törvényszék 2.Mf.20.004/2017/
  2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: ányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.474/2013/
  3. Rendelkező rész A Kúria a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.004/2017/
  4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, az államnak - külön felhívásra - 200.400 (kettőszázezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] A felperes
  5. február 15-étől CNC marós munkakörben fennálló munkaviszonyát az alperes
  6. november 18-án kelt és e napon postára adott „munkáltatói rendkívüli felmondás”-sal megszüntette. Ennek indokolása szerint a felperes
  7. november 18-án bejelentés és hozzájárulás nélkül elhagyta a munkahelyét. A munkáltató határozatát a felperes postán
  8. november 19-én vette át. Ezt megelőző napon nem tájékoztatta az alperest arról, hogy a háziorvosa e nappal keresőképtelen állományba vette. A felperes nem járult hozzá ahhoz, hogy az alperes
  9. november 27-én a „rendkívüli felmondás”-t visszavonja. A felperes kereseti kérelme és az alperes védekezése [4] [5] A felperes keresete az azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként felmondási időre járó munkabér és kártérítés, valamint ezek kamatai megfizetésére irányult. Álláspontja szerint a munkáltató intézkedése és indokolása nem valós és nem okszerű. Az azonnali hatályú felmondást megelőző táppénzes időszakot követően
  10. november 18-án történő munkára jelentkezésekor az alperes képviselője által kezdeményezett vita hatására a vérnyomása megemelkedett, rosszul lett, ezért hagyta el a munkaterületet, melyhez a felettese előzetes hozzájárulását nem kérte. Ezt követően a háziorvosát felkereste, aki azonnal keresőképtelen állományba vette, és pszichiáterhez küldte, ahol a
  11. november 21-ei vizsgálaton meg is jelent. Az alperes ellenkérelme a felperes keresetének elutasítására irányult. Hivatkozása szerint az azonnali hatályú felmondás valós és okszerű. A felperes olyan mértékben szegte meg szándékosan a munkaviszonyból származó rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettségét, amely miatt a munkaviszony fenntartása már nem volt lehetséges. Vitatta, hogy a felperes a rosszulléte miatt hagyta el a munkaterületet, mert orvosi segítséget nem kért, a gépét szakszerűen lekapcsolta, a holmijait összecsomagolta. A felperes betegségéről kizárólag csak a felmondást követően a feleségétől értesült, az erről szóló igazolást csak
  12. január 7én kapta meg. Az első- és másodfokú ítélet [6] A Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.474/2013/
  13. számú ítéletével az azonnali hatályú felmondás jogellenességére tekintettel kötelezte az alperest felmondási időre járó távolléti díj és elmaradt jövedelem megfizetésére. A meghaladó keresetet elutasíotta. Marasztalta a felperes perköltségében és az állam javára illetékben. [7] Az elsőfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló
  14. évi I. törvény (Mt.)
  15. §

(2)bekezdés, 6. §
(2)és
(4)bekezdés, 78. §
(1)bekezdés, valamint a 82. §
(1)bekezdés alapján hozta meg a döntését. [8] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a „Munkáltatói rendkívüli felmondás” elnevezésű, ténylegesen a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetéséről rendelkező nyilatkozat az Mt. 64. §
(2)bekezdése és a 78. §
(1)bekezdése alapján azonnali hatályú felmondásként értékelhető. [9] A lefolytatott tanúbizonyítás alapján azt is rögzítette, hogy a felperes
  1. november 18-án anélkül hagyta el a munkahelyét, hogy azt előzetesen a munkáltatójának bejelentette volna. A felperes tehát az együttműködési, ezen belül a tájékoztatási [Mt.
  2. §
(2)és
(4)bekezdés] kötelezettségét megszegte. E kötelezettségszegés értékelésénél azonban figyelemmel volt az alperes magatartására is, miszerint a munkaviszonyt az eltávozás napján azonnali hatállyal rögtön megszüntette, és nem adott lehetőséget a felperesnek, hogy a betegségét igazolja, távollétét kimentse, ezért az együttműködési kötelezettségét [Mt. 6. §
(2)bekezdés] megszegve járt el ő is. [10] A felperes kötelezettségszegése mértékének megítélésekor mérlegelte ezen körülményen túl azt is, hogy a felperes látható rosszullét miatt hagyta el a munkahelyét, és az orvos
  1. november 18-án egész napra megállapította a keresőképtelenségét. [11] Minderre tekintettel rögzítette, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással, mert a felperes kötelezettségszegése az eset összes körülményei alapján nem minősül jelentős mértékűnek. [12] A felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként az Mt.
  2. §-ban foglaltakat alkalmazva ítélte meg a felperesnek a távolléti díjat és a kártérítést. [13] A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.004/2017/
  3. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Az alperest az őt terhelő fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte megállapítva, hogy a felperes fellebbezési eljárási illetékét az állam viseli. Kötelezte az alperest a felperes javára perköltség megfizetésére. [14] A törvényszék rögzítette, hogy az alperest terhelte a bizonyítási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy a felperes az Mt.
  4. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti kötelezettségszegést megvalósította, az indok a valóságnak megfelelt, és okszerűen szolgált az azonnali hatályú felmondáshoz. [15] Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felek közötti vita megtörténtét a bizonyítékok alátámasztották. A felperes megfelelően igazolta a háziorvos keresőképtelenségről kiállított okiratával, hogy
  1. november 18-án rosszul lett, és ezért kellett elhagynia a munkahelyét. Az elsőfokú bíróság jogszerűen állapította meg, hogy a munkáltató is megszegte az együttműködési kötelezettségét azzal, hogy nem adott lehetőséget a felperesnek arra, hogy a betegségét igazolja. Megelégedett a munkahelyi kamera felvételének megtekintésével. [16] Az elsőfokú bíróság jogszerű következtetést vont le arról, hogy a felperes részéről ugyan megállapítható volt a kötelezettségszegés, azonban az igazolt rosszullétre tekintettel az nem minősült olyan súlyúnak, amely indokolta volna a munkaviszony azonnali hatályú megszüntetését. A felperes orvosi igazolással alátámasztotta, hogy
  2. november 18-án nem volt munkavégzésre képes állapotban, ezért elhagyhatta a munkahelyét, így nem sértette meg az alperes által hivatkozott Mt.
  3. §-ban írt kötelezettségeket. [17] A törvényszék a felperes kártérítési összeg felemelésére irányuló fellebbezését megalapozatlannak találta. Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme [18] Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen a keresetet elutasító döntés meghozatalára, másodlagosan az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasításra irányult. [19] Az alperes nem vitatta, hogy a felperes
  4. november 18-ai munkára jelentkezésekor a munkáltató képviselőjével vitázott. A kamerafelvételeken azonban látszik, hogy a felperes az alperes képviselőjének higgadt, korrekt hangvételű válaszát követő felháborodása után a gépét a szokásos, hosszadalmas folyamattal leállította, a holmijait összepakolta, majd a munkahelyét „komótosan, bandukolva” elhagyta. Ezt követően hiába próbálták telefonon többször elérni, azokra nem reagált, a munkahelyének elhagyásával kapcsolatban visszajelzést nem adott. Korábban is már többször engedély nélkül eltávozott a munkahelyéről. Az azonnali hatályú felmondás közlését követően annak visszavonását eredménytelenül kezdeményezte az alperes. [20] Az elsőfokú bíróság megállapította a felperes kötelezettségszegő magatartását, ugyanakkor annak értékelése során a felperes távozását megelőző vitában mindkét felet felelősnek találta, továbbá az orvosi igazolás alapján visszamenőlegesen igazolhatónak látta a felperes
  5. november 18-ai rosszullétét. Nem vette figyelembe azonban, hogy a keresőképtelenségről szóló igazolás az azonnali hatályú felmondás meghozatalakor még nem volt ismert az alperes által. [21] Az eljáró bíróságok a bírói gyakorlattal ellentétes következtetést vontak le, mert a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség megszegése a munkavállaló oldaláról súlyos kötelezettségszegésnek minősül. Nincs jogszabályi előírás arra, hogy a munkavállalónak lehetőséget biztosítson a munkáltató a kimentésre. [22] A bíróságok nem értékelték, hogy a felperes az eljárás során végig magas vérnyomásra panaszkodott, valójában erről nincs orvosi igazolása, mert az orvosi leletek szerint depresszióval kezelték. [23] Az eljáró bíróságok nem értékelték, hogy az azonnali hatályú felmondás időpontjában ismert körülményekre, valamint a felperes korábbi, azonos kötelezettségszegésére tekintettel az alperes jogszerűen alkalmazta az azonnali hatályú felmondást, mely az Mt.
  6. §
(1)és
(2)bekezdésének is megfelel. [24] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [25] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott. [26] A Pp. 275. §
(2)bekezdés alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §
(2)bekezdés szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [27] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi álláspontját részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fent meghatározott tartalmi követelményekkel. A jogerős ítélet több rendelkezése ellen irányuló felülvizsgálati kérelem esetén annak a törvényben előírt tartalmi kellékeket kérelmenként külön-külön kell tartalmaznia, és ezek hiánytalan meglétét is a Kúria külön-külön vizsgálja [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont]. [28] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében konkrét jogszabálysértésként kizárólag az Mt. 78. §
(1)és
(2)bekezdését jelölte meg, ezért kizárólag ezen jogszabálysértés volt a jelen eljárás során értékelhető. [29] Tartalmilag a felülvizsgálati kérelem sérelmezte a tényállás megállapítását is, azonban az erre vonatkozó eljárásjogi jogszabálysértést, a Polgári perrendtartástól szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 206. §
(1)bekezdését nem jelölte meg, ezért a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt a jogerős ítélet szerinti tényállás. [30] A megállapított tényállás szerint a felperes a keresőképtelenségét követően történő első munkanapján a munkahelyén rosszul lett. Annak, hogy az ezt okozó vitát mi váltotta ki, és hogy azt ki kezdeményezte, az ügy elbírálása szempontjából nincs jelentősége, csak annak (amit az elsőfokú bíróság is értékelt), hogy a felperesnél fellépő látható reakciót az alperesnek érzékelnie kellett. [31] A törvényszék jogszerűen állapította meg, hogy az Mt. 52. §
(1)és
(2)bekezdésben hivatkozott munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettségét a felperes az orvosi igazolással alátámasztott keresőképtelensége miatt 2013. november 18-án nem szegte meg, terhére az Mt. 6. §
(2)és
(4)bekezdésben szabályozott együttműködési kötelezettség megszegése róható, mivel előzetes tájékoztatás nélkül hagyta el a munkahelyét. Ezen kötelezettségszegés súlyát azonban az eljáró bíróságok jogszerűen értékelték. Az alperes által hivatkozott korábbi azonos kötelezettségszegő magatartások a perben nem igazoltak, a keresőképtelenséget kiváltó okok és a felperes betegségének diagnózisa közömbös a felperes munkavégzési kötelezettségszegését kimentő fennálló keresőképtelenség miatt. [32] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [33] Kötelezte a pervesztes alperest a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján, míg a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére az alperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés alapján köteles. [34] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának
(1)bekezdése alapján nyilvános tárgyaláson bírálta el. Budapest,
  1. szeptember
  2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Gál Attila s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.