Gfv.30090/2019/5 – Kúria

(1)bekezdés a), b),

1. c)
2. e)pontok A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.090/2019/5. A tanács tagjai:. Farkas Attila a tanács elnöke . Gáspár Mónika előadó bíró . Csőke Andrea bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Csitos Eszter ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: dr. Bohács Zsolt ügyvéd A per tárgya: szerződés érvénytelensége A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma: Szegedi Ítélőtábla Pf.II.20.376/2018/8. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma: Kecskeméti Törvényszék 7.P.22.546/2016/29. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 38.100 (harmincnyolcezeregyszáz) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak, külön felhívásra 590.500 (ötszázkilencvenezer-ötszáz) forint le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás A felperes 2007. január 17-én deviza alapú kölcsönszerződést kötött az alperessel, amelynek értelmében az alperes 4.077.142 Ft kölcsön folyósítását vállalta, gépjármű megvásárlásának finanszírozására. Tartalmazta a szerződés a mértékadó devizanemet (CHF), a teljes hiteldíjmutató mértékét (9,19%), a havi törlesztőrészletek összegét (49.206 Ft) és számát (120 db), az összes törlesztőrészlet összegét (5.904.720 Ft), a kamat- és az árfolyamváltozás (kamatváltozás I., kamatváltozás II.) elszámolási módjaként az ún. havi fix konstrukciót. A felperes szerződésbe foglalt nyilatkozatával kijelentette, hogy az egyedi szerződésben és az annak hátoldalán levő [2] [3] [4] [5] üzletszabályzatban (HIT/2006.05.31., a továbbiakban: ÜSZ) foglaltakat megismerte, megértette, azokat a szerződés aláírásával magára nézve kötelezőnek ismeri el. Az ÜSZ I.7. pontja a havi fix konstrukció, az I.17. pont a mértékadó devizanem, az I.18.
3. c)pont a mértékadó kamatláb, az I.22. pont az árfolyam, az I.23. pont a rendkívüli árfolyamesemény, az I.24. pont a mértékadó árfolyam, az I.25.
4. a)pont a kamatváltozás I., a
5. b)pont a kamatváltozás II. fogalmát, az I.27. pont a teljes hiteldíjmutatót határozta meg. Az ÜSZ V.6. pontja vonatkozott a mértékadó devizanem és a forint közötti árfolyamváltozásból eredő kockázatra, a XI.1. pont a havi fix konstrukció külön szabályaira, idetartozott a XI.2., 3.a), b),
6. c)pontok szerint a kamatváltozás I. miatti kamatkülönbözet, valamint a kamatváltozás II. (árfolyamváltozás) felszámítása. A felek a kölcsönszerződéshez kapcsolódóan, annak biztosítására a finanszírozott gépjárműre opciós jogot alapítottak, amelynek biztosítékaként az alperes birtokába került a gépjármű törzskönyve. Az alperes a külön törvényen alapuló elszámolást a kölcsönszerződés alapján tisztességtelenül felszámított összegek tekintetében elkészítette, az elszámolás felülvizsgáltnak minősül. A kölcsönszerződés az alperes felmondásával 2016. augusztus 17-én megszűnt. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [6] A felperes módosított keresetében az alperessel kötött kölcsönszerződés létre nem jöttének, teljes, illetve részleges érvénytelenségének megállapítását, az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánítását és az alperes kötelezését kérte 1.725.289 Ft megfizetésére. További kereseti kérelme a finanszírozott gépjármű törzskönyvének kiadására irányult. [7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az első- és a másodfokú határozat Az elsőfokú bíróság ítéletével a kölcsönszerződést évi 8,79%-os mértékű induló ügyleti kamat meghatározásával érvényessé nyilvánította, egyúttal kötelezte az alperest a perbeli törzskönyv, valamint a törzskönyvbe bejegyzett opciós jog, illetve az elidegenítési és terhelési tilalom törléséhez szükséges nyilatkozat kiadására. [9] Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatásával azzal a tartalommal kérte a keresetének helytadó határozat meghozatalát, hogy a másodfokú bíróság a szerződés határozathozatalig történő hatályossá nyilvánításával állapítsa meg a felek szerződésében kikötött és a ténylegesen megfizetett törlesztőrészletek különbözete szerint - a felperes tartozásának összegét 102.289 Ft összegben. [10] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. [11] A jogerős ítélet indokolásában a másodfokú bíróság elsőként rögzítette, hogy az elsődlegesen megjelölt, a kölcsönszerződés létre nem jöttének megállapítására irányuló kereset tekintetében nem teljesültek a megállapítási kereset konjunktív eljárásjogi feltételei a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 123. §-a szerint. Egyfelől a szerződéses jogviszony állított hiánya nem zárta ki, hogy a felperes teljesítést követeljen. Lényeges szerződéses feltételben való megállapodás hiányában, létre nem jött szerződés esetén ugyanis a szerződő felek teljesítéseinek elszámolására a jogalap nélküli gazdagodás szabályai az irányadóak [Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: rPtk.) 361. §

(1)bekezdés]. A másodfokú bíróság szerint nem volt megállapítható a kért megállapítással a felperes jogmegóvási szükségessége sem. Kizárta a megjelölt igény önálló megállapítási keresetként történő előterjesztését, hogy az alperes szerződésen alapuló igényérvényesítésével szemben a felperes védekezésként hivatkozhat a szerződés létre nem jöttére. [12] Tekintettel arra, hogy a bíróságnak hivatalból is feladata a szerződés létrejöttét vizsgálni [2/

1. (VI. 28.) PK vélemény 6.a) pont], az ítélőtábla kifejtette, a vizsgált kölcsönszerződés az egyedileg [8] megtárgyalt és az általános szerződési feltételekkel együtt kiterjedt a felek megállapodására a kölcsön összegében, az adós visszafizetési kötelezettségében, a deviza alapú elszámolásban [rPtk.
2. §

(1)és

(2)bekezdés, 205/B. §

(1)bekezdés, 523. §

(1)bekezdés]. Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a kölcsönszerződés deviza alapúságra vonatkozó feltételei - idetartozott a mértékadó devizanem, a havi fix konstrukció szabálya - egyedileg megtárgyalt feltételnek minősültek. A felek abban állapodtak meg, hogy a felperes részére forintban folyósított kölcsön alapján keletkezett tartozás CHF devizanemben kerül nyilvántartásra, az árfolyamváltozás módosítja a forintban teljesítendő törlesztőrészletek összegét, azok elszámolása a havi fix konstrukció szabályai szerint alakul. A felek által kinyilvánított szerződéses akarat [rPtk. 207. §

(1)bekezdés], a felek ügyleti szándéka deviza alapú szerződés megkötésére irányult. [13] Az ügyleti kamat külön feltüntetésének hiánya nem zárta ki a kölcsönszerződés létrejöttét, az rPtk. 523. §

(2)bekezdéséből következően bankkölcsön esetén az adós pénztartozását az ügyleti kamatra kiterjedően kell meghatározni. A felek közti szerződés az adós ellenszolgáltatásának mértékén és szabályozásán keresztül igazolta a felek megállapodását az ügyleti kamatban. A szerződés tárgyának devizában való feltüntetése a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: rHpt.) 213. §

(1)bekezdés a) pontja alapján nem a szerződés létrejöttének kérdésére, hanem az érvénytelenség körébe tartozott. [14] Rögzítette a jogerős ítélet az rHpt. 213. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. e)pontjaiban írt semmisségi okok vizsgálatával összefüggésben, hogy deviza alapú kölcsönszerződés esetén, a kirovó és a lerovó pénznem elválása miatt nem szükséges szerződéses tartalom a folyósított kölcsönösszeg, a törlesztések összege meghatározása devizában, elegendő azok kiszámíthatóságának biztosítása a szerződés rendelkezéseivel (1/2016. PJE jogegységi határozat). Az rHpt. 213. §

(1)bekezdés b) pontja alapján nem vezet a szerződés semmisségéhez a szerződésben rögzített teljes hiteldíjmutató esetleges hibája, ha nem az ügylet tényleges terheit mutatja. Az rHpt. 213. §

(1)bekezdés d) pontjára alapított keresettel összefüggésben a másodfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla közérdekű perben hozott jogerős ítéletére utalt. Az induló ügyleti kamat éves százalékos értéke feltüntetésének elmaradása miatt - ami az rHpt. 213. §

(1)bekezdés c) pontja szerint a szerződés érvénytelenségét eredményezte - osztotta az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját a kamat kiszámíthatóságát, az érvénytelenségi ok kiküszöbölését, a szerződés érvényessé nyilvánítását illetően. Rögzítette végül, hogy a költségek megjelölésének elmaradására semmisségi okként csak általánosságban és megalapozatlanul utalt a felperes. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [15] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását és elsődlegesen a felek közti kölcsönszerződés létre nem jöttének, másodlagosan érvénytelenségének megállapítását, egyúttal az érvénytelenség jogkövetkezményeként a szerződés határozathozatalig terjedő hatályossá nyilvánítását és annak megállapítását kérte, hogy a felperesnek az alperes felé fennálló tartozása 273.972 Ft. Indítványozta egyúttal az Európai Unió Bírósága előtt C-118/17. számú előzetes döntéshozatali eljárás befejezéséig a felülvizsgálati eljárás felfüggesztését. [16] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet az rPp. 123. §-ába, az rHpt. 213. §

(1)bekezdés a), b), c), e) pontjaiba ütköző módon jogszabálysértő. [17] Előadta, hogy az rPtk. 205. §

(1)-

(2)bekezdésére alapított, a szerződés létre nem jöttének megállapítására irányuló kereseti kérelme tekintetében megállapítható a jogmegóvási cél. A felperesnek a kontraktuális szférában szüksége van arra, hogy nem értékelhető okirat alapján ne legyen köteles az alperes által kimutatott bármilyen teher megfizetésére. Hangsúlyozta, hogy a feleknek a perbeli szerződésből kitűnő akarata forint pénznemre vonatkozott. A szerződést megelőzően készült iratban megjelenő deviza alapból nem következik a megjelölt pénznemben kikötött kölcsön nyújtása. A mértékadó devizanemmel kapcsolatban utalt az rPtk. 205/C. §-ára is. Kiemelte, hogy a szerződés részének tekintett üzletszabályzat tekintetében lényeges elemeket egyedileg meg kellett volna tárgyalniuk a feleknek, amelyet alátámaszt az Európai Unió Bíróságának a C-42/15. számú ítélete, a 87/102/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2008/48/EK irányelv 4. cikk

(1)-

(2)bekezdése is. [18] Az rHpt. 213. §

(1)bekezdés a), b), c), e) pontjaiban nevesített érvénytelenségi okokkal összefüggésben állította, hogy a felek szerződése a közösségi jog tükrében nem felel meg az rHpt. hivatkozott rendelkezéseinek. Az rHpt. 213. §

(1)bekezdése a közösségi normáknak megfelelő elvárást támaszt a kölcsönszerződések tartalmával szemben, miként azt az Európai Unió Bírósága a C-26/13., C-186/16., C-126/17., C-51/

1. számú ítéleteiben megfogalmazta, ebből következően a fogyasztóval kötött kölcsönszerződésnek a kölcsön összegén túl pontosan tartalmaznia kell a fogyasztó által visszafizetendő terhet. Állította, hogy a kölcsönszerződésben nem egyértelmű sem a kölcsön összege, sem a törlesztőrészlet, a kölcsön összes költsége pedig a kiszámíthatóságnak sem felel meg. A perbeli szerződés tartalmazza ugyan a kölcsön forintösszegét, a törlesztőrészletet és a kölcsön összes visszafizetendő terhét, azonban az alperes nem azt követeli, amit a szerződés rögzít, a deviza alapú kitétel révén megváltoztatja a szerződés egyedi részében írt kikötések tartalmát. Mindez azzal jár, hogy a fogyasztó a szerződés megkötésekor, egészen a futamidő végéig nincs tisztában a kölcsön tárgyával, az összes valós visszafizetendő teherrel. Mindez álláspontja szerint a közösségi jog rendelkezésein keresztül az rHpt.
2. §

(1)bekezdés a),

1. c)és
2. e)pontjainak sérelmét jelenti. [19] A kamat feltüntetésével kapcsolatban arra mutatott rá, hogy mértéke a csatolt iratokból nem volt egyértelmű, a felülvizsgált elszámolásból - annak tárgya miatt - nem lehetett következtetni a felek szerződésének vonatkozó tartalmára. Állította, hogy a kamat megjelölésének elmaradása miatt jelentkező érvénytelenségi ok a teljes szerződés semmisségéhez vezetett, a bíróságnak arra kellett volna törekednie, hogy a teljes szerződés ne váltson ki joghatásokat; arra, hogy a feltételt a szerződésbe beleírja, nem volt jogosultsága. Megjegyezte, hogy téves a jogerős ítélet álláspontja a viszontkereset szükségtelenségéről. [20] Az rHpt. 213. §

(1)bekezdés b) pontja kapcsán előadta, hogy a THM a kölcsön összes költségét jelenti, amennyiben arról a fogyasztónak nincs tudomása vagy a szerződésben szereplő érték nem valós, a szerződés teljes érvénytelenségét eredményezi. [21] Utalt arra, hogy az alperest terhelő kockázatfeltárásnak az üzletszabályzat, annak I.

1. pontja nem felel meg, nem tér ki a devizahitel ügyfelet érintő kockázatára, az árfolyamváltozás rá nézve hátrányos gazdasági következményeire. [22] Megjegyezte, hogy a felperes három kereseti kérelme közül - amelyek közül az első a szerződés létre nem jöttének, a második az érvénytelenségének megállapítására, harmadik a törzskönyv kiadására irányul - a második és a harmadik kérelem tekintetében pernyertes lett. Jogkövetkezményt a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló
2. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló
3. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH
4. tv.)
5. §-ából adódó kényszer mellett kellett érvényesítsen a másodlagos kereseti kérelemmel. Állította, hogy a jogerős ítéletben foglaltakkal szemben a pernyertesség helyes aránya a felperes javára 66%. [23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. A Kúria döntése és jogi indokai [24] A Kúria elsőként azt rögzíti, hogy a felperes indítványában megjelölt C-118/
6. számú ügy az Európai Unió Bíróságának
7. március 14-i ítéletével befejeződött, ezért nem volt helye a felülvizsgálati eljárás tárgyalása felfüggesztésének [3/
8. (XI. 14.) PK-KK vélemény, rPp.
9. §

(2)bekezdés]. [25] A Kúria a jogerős ítéletet a polgári perrendtartásról szóló

1. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.)
2. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta, és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem találta jogszabálysértőnek. [26] A felülvizsgálati eljárás lényegéből következően a Kúria felülbírálati jogkörét - az adott ügyben nem irányadó, három kivételtől eltekintve - a felülvizsgálati kérelem korlátján belül, a hatvannapos határidőben érkezett perorvoslati kérelemben megjelölt jogszabálysértések vizsgálatával gyakorolhatja. A felülvizsgálati eljárás rendkívüli perorvoslat, nem folytatása a jogerősen lezárt pernek; tárgya a felülvizsgálni kért jogerős ítélet [rPp. 270. §

(2)bekezdés], ebből következően a felülvizsgálati kérelemnek - az rPp. 272. §

(2)bekezdésében meghatározott tartalommal - a jogerős ítéletben kifejtettekkel szemben kell érvelést tartalmaznia. A felülvizsgálati kérelem kötelező, egymással szoros perjogi és logikai kapcsolatban álló tartalmi elemei - funkciójukból fakadóan meghatározzák egyben a felülvizsgálati eljárás tartalmi és jogi kereteit is. A jogerős ítélet több rendelkezését támadó, avagy több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozó felülvizsgálati kérelemnek - az előterjesztésére biztosított határidőn belül - valamennyi hivatkozás tekintetében rendelkeznie kell a törvényes tartalmi kellékekkel. Ezek a támadott határozat, a jogszabálysértés és azzal összhangban a megsértett jogszabályhely megjelölése, a jogorvoslati kérelem indokainak ismertetése és a Kúria döntésére irányuló határozott kérelem. Több jogszabálysértésre alapított, avagy a jogerős ítélet több rendelkezését támadó felülvizsgálati kérelemnek valamennyi jogszabálysértés, illetve támadott rendelkezés tekintetében külön-külön teljesítenie kell az előzőekben bemutatott tartalmi elvárást, ellenkező esetben a tartalmilag fogyatékos felülvizsgálati kérelmet - vonatkozó részében - a Kúria nem vizsgálhatja érdemben. Az esetleges hiányosság jogkövetkezménye pedig a felülvizsgálati kérelem fogyatékos részének hivatalból történő elutasítása. [rPp. 275. §

(2)bekezdés, 272. §

(1)és

(2)bekezdés, 1/

1. (II.15.) PK vélemény]. [27] Az előzőekben kifejtettekre figyelemmel nem vizsgálta érdemben a Kúria a felülvizsgálati kérelem hivatkozásait, visszautalásait a felperes által korábban előadottakra (perorvoslati kérelem
2. oldal
3. bekezdés). Tartalmi hiányossága kizárta továbbá a felülvizsgálati kérelem elbírálását abban a részében is, ami az alperes kockázatfeltárási kötelezettségére, annak téves értelmezésére és az idetartozó bizonyítékok téves értékelésére, az érvénytelenség jogkövetkezményének téves ítéleti alkalmazására, illetőleg a pernyertesség-pervesztesség ténylegesen megállapítható, helyes arányára vonatkozott. A felperes az előadott jogszabálysértésekhez kapcsolódóan konkrét jogszabályhelyeket, amelyek álláspontja szerint a megjelölt okból sérültek az ügyben, egyáltalán nem jelölte meg. A perorvoslati kérelem az ismertetett jogszabálysértések szöveges körülírásával összhangban álló anyagi jogi, illetve eljárásjogi jogszabályi rendelkezésre - sem az rHpt.
4. §

(6)bekezdésére, az rPtk. 237. §

(1),

(2), 239. §

(1),

(2)bekezdésére, sem pedig az rPp. 206. §

(1)bekezdésére, 81. §

(1)bekezdésére - nem utalt. A megsértett konkrét jogszabályhely megjelölésének elmaradása miatt nem volt vizsgálható a felülvizsgálati kérelem a megjelölt körben. [28] Az ügy érdemét tekintve megállapította a Kúria, hogy a jogerős ítélet az rPp.

1. §-ának helytálló értelmezésével következtetett a felek közti szerződés létre nem jöttének megállapítására irányuló kereset tekintetében az előterjesztéséhez együttesen megkívánt perjogi feltételek hiányára. A kért megállapítás mellett nem volt kimutatható a perben sem a felperes jogai megóvásának szükségessége az alperessel szemben, sem pedig az, hogy a teljesítés követelése kizárt. Az ítélkezési gyakorlat nem tekinti elfogadhatónak a felperes jogvédelmi szükséglete körében azt a körülményt, hogy a felperes az alperes igényérvényesítésétől tart, kizártnak tekinti továbbá a megállapítási kereset előterjesztését olyan körülményre vonatkozóan is, amelyet a felperes az ellene indított perben védekezésként felhozhat (BH
2. 146., BH
3. 195.). Egyebekben helyesen utalt a jogerős ítélet a felperes mulasztására visszavezethetően arra is, hogy a felek szerződéses teljesítéseinek megfelelő kimutatása és elszámolása hiányában nem volt igazolt a teljesítés követelésének kizártsága. [29] Az ügyben eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül, az rHpt.
4. §

(1)bekezdés a), b),

1. c)és
2. e)pontjaiban írt rendelkezések megfelelő értelmezésével következtettek a felek közti kölcsönszerződés érvényes létrejöttére a csatolt iratokban rögzített tartalommal, amellyel a Kúria egyetértett. A jogerős ítélet helytálló megállapításainak megismétlése nélkül kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati kérelem nem tartalmazott a jogerős ítélettel szemben, annak megállapításait az ügyre egyediesítetten cáfoló érvelést, csupán általános jelleggel, a normaszöveg idézése és mondatba építése mellett utalt a felek közti szerződés elégtelen tartalmára a szerződés tárgya, az összes visszafizetendő teher és a kölcsön összegét mutatni hivatott THM megjelölésével összefüggésben. Ezen felül a közösségi jog értelmezésével az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, illetve a Kúria jogegységi határozatainak azokkal ellentétes tartalmára hivatkozott. [30] A felperes a felülvizsgálati kérelmében lényegében a deviza alapú kölcsönszerződés konstrukciója lényegét jelentő elemre tekintettel, illetve ebből következően a fogyasztónak a szerződés teljesítési szakaszában számszerűsíthető fizetési kötelezettsége miatt utalt a felek közti szerződés tartalmának hibájára [rHpt. 213. §

(1)bekezdés a),

1. c)és
2. e)pontok]. [31] A deviza alapú kölcsön főszabály szerint érvényesülő, lényegadó sajátossága azonban a lerovó és kirovó pénznem eltérése, az árfolyamváltozás a lerovó és a kirovó pénznem eltéréséből adódó, szükségképpeni és automatikus következmény (6/2013. PJE jogegységi határozat III/2.
3. a)pontjához tartozó indokolás). Deviza alapú kölcsönszerződések konstrukciójából következik - miként arra az 1/2016. PJE jogegységi határozat II/2. pontjához tartozó indokolás is rámutatott - az átszámítási árfolyam szerződéskötést követő realizálása a szerződéskötést követő folyósítás ténye miatt, ebből következően az, hogy a kölcsönösszeg egzakt módon, számszerűen mindkét pénznemben nem határozható meg a felek megállapodásában a szerződéskötés idején. Megfelelően irányadó az előző megállapítás a devizában nyilvántartott tartozás törlesztő részletei tekintetében is, amelyeket esedékességükkor forintban köteles az adós teljesíteni, a vonatkozó árfolyam azonban előre nem ismert, az átszámítás konkrét adata az adott törlesztő részlet esedékességével határozható meg és rögzül az rPtk. 231. §

(2)bekezdése szerint. Megfelel az rHpt. hivatkozott rendelkezéseinek az a szerződéses megoldás, amely deviza alapú kölcsön esetén a kölcsönösszeg meghatározásának egyik tipikus módját követve, a kölcsönösszeggel együtt a törlesztő részleteket is forintban határozza meg, így számszerűsíti a futamidőre véges számú törlesztő részletek összegét, majd pedig a konstrukcióból adódó, az egyes törlesztések alkalmával előre nem látható mértékben felmerülő árfolyamváltozást külön tételként teszi felszámíthatóvá, a számítás módja és az ehhez szükséges adatok egyértelmű megadásával. Valamely költség, díj feltüntetésének hibája, nem egyértelmű feltüntetése, vagy számbavételének elmaradása a megjelölt THM mutatóban nem vezet a szerződés érvénytelenségéhez (rHpt. 213. §

(1)bekezdés

1. b)és
2. c)pontok, 1/2016. PJE jogegységi határozat IV/1., 2. pontokhoz fűzött indokolás). [32] A kifejtettek értelmében a Kúria a jogerős ítéletet az rPp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [33] Az eredménytelen felülvizsgálati kérelem alapján a felperes köteles megfizetni az alperes ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségét az rPp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó rPp. 78. §

(1)bekezdése szerint. Köteles továbbá viselni az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 59. §

(1)bekezdése, a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdése alapján. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a kifejtett ügyvédi tevékenység mérlegelésével a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdései, 4/A. §

(1)bekezdése alapján határozta meg. [34] A Kúria az rPp. 274. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Csőke Andrea s.k. bíró A kiadmány hiteléül: