Bf.361/2019/9 – Debreceni Ítélőtábla

(2)bekezdés j) pontja szerint is minősül. A biológiai anyagmaradványnak és az égésmaradványoknak is a megsemmisítését rendeli el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időt is beszámítja a szabadságvesztés tartamába. A fellebbezési eljárásban 22 036 (huszonkettőezer-harminchat) forint, a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás A Miskolci Törvényszék a 2019. március 27. napján kelt .../33. számú ítéletével vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [Btk. 160. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c, d, f és i) pontok], ezért őt fegyház fokozatban végrehajtandó életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztés büntetéséből legkorábban 25 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá a törvényszék a vádlott által fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a Tiszaújvárosi Járásbíróság próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésének végrehajtásáról, a bűnjelekről, valamint az eljárásban felmerült bűnügyi költségről is. A törvényszék ítéletének kihirdetését követően vádlott úgy nyilatkozott, hogy „fellebbezni szeretnék", míg a védője bizonyítottság hiányában védence felmentését kérte. Az ügyész „a vádlott terhére súlyosítás végett, a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének későbbi időpontban történő meghatározása érdekében" jelentett be fellebbezést. Fellebbezésének írásbeli indokolásában kifejtette, hogy vádlottal szemben alkalmazott joghátrány nem felel meg a büntetési célok közül az úgynevezett „generális prevenció elvének", a vádlott cselekménye négyszeresen minősül, szándéka egyértelműen a sértettek megölésére, életük kioltására irányult, magatartásának következményeit kívánva cselekedett. Ilyen minősítés mellett tekintettel arra is, hogy a vádlott cselekménye a társadalomban is igen jelentős közfelháborodást váltott ki, szükséges és indokolt a vádlottal szemben a legsúlyosabb büntetés kiszabása, azonban a büntetés céljai csak akkor érhetők el maradéktalanul, ha a vádlottal szemben a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a törvényben meghatározott minimumnál későbbi időpontban határozza meg a bíróság. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában védence felmentésén túl másodlagosan a törvényszék ítéletének a hatályon kívül helyezését és „szükség esetén az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását" indítványozta. A fellebbviteli főügyészség az átiratában indítványozta, hogy az ítélőtábla a tényállást helyesbítve, az aktuális vádlotti tudat feltételes tartalmára vonatkozó „feltehetően" megállapítást, mint helytelen ténybeli következtetést mellőzze, egyben a vádlott és a kiskorú sértettek közötti rokonság tényének megállapításával egészítse ki. Az ítélet indokolásából a bűnösségi körülmények közül sértett ittasságára, menekülési kísérletének módjára, a lakóépület felgyújtásának körülményeire és az eshetőleges szándékra vonatkozó, a törvényszék által enyhítő körülményként értékelt megállapításokat mellőzze, a rokonok sérelmére elkövetést ugyanakkor további súlyosító körülményként értékelje. A bűncselekmény minősítését az ítélőtábla változtassa meg és a vádlott bűnösségét védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett emberölés bűntettében [Btk. 160. §

(2)bekezdés j) pont] is állapítsa meg. Változtassa meg az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésből történő feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára vonatkozó rendelkezést és azt számottevően későbbi időpontban állapítsa meg. A vádlott által a másodfokú eljárásban fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelje, kötelezze a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerülő bűnügyi költség megfizetésére, az ítélet egyéb rendelkezéseit pedig hagyja helyben. A bejelentett fellebbezések elbírálására az ítélőtábla a büntetőeljárásról szóló

1. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
2. §-ában írt nyilvános ülést tűzött, melyen a jelenlévő ügyész az írásbeli indítványában foglaltakat maradéktalanul fenntartotta, vádlott védője védence felmentését kérte, míg vádlott az utolsó szó jogán kijelentette, hogy visszavonja a beismerő vallomását, neki semmi köze a bűncselekmény elkövetéséhez, ezért a felmentését kéri. Az ítélőtábla elsődlegesen azt rögzíti, hogy a törvényszék a
3. június 27-i tárgyalásig az
4. évi XIX. törvény szabályainak az alkalmazásával, míg ezt követően, a
5. július 1-jén hatályba lépett új büntetőeljárási törvény szabályai szerint folytatta le a büntetőeljárást. Az ítélőtábla a törvényszék ítéletének a felülbírálatát a Be. szabályai alapján végezte el, kiemelve ezen törvény
6. §

(1)bekezdésében foglaltakat, mely szerint „Az e törvény hatálybalépésekor folyamatban lévő büntetőeljárásban az ezt megelőzően a korábbi jogszabály szerint végzett eljárási cselekmény akkor is érvényes, ha azt e törvény másként szabályozza". Az ítélőtábla a törvényszék fellebbezésekkel sérelmezett ítéletét a Be. 590. §

(1), illetve

(2)bekezdései alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy a törvényszék a vonatkozó perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le az eljárást, melynek keretében rendkívül széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, beszerezte az ügy eldöntése szempontjából releváns bizonyítékokat, s ezzel teljeskörűen eleget tett az ügyfelderítési kötelezettségének. A törvényszék által rögzített tényállás is túlnyomó részt megalapozott, azt azonban a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontja alkalmazásával - az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján - kiegészíteni szükséges tanú 13 nyomozati iratok

1. oldalán, illetve vádlott nyomozati iratok
2. oldalán található vallomásai alapján azzal, hogy vádlott féltestvére ...nak, akinek a lánya szülte sértett apától származó tanú 7, sértett2 és sértett3 gyermekeket, míg az ítélőtábla az ítélet
3. oldal első szavát a tényállásból mellőzi, vádlott vádlott nyomozati iratok
4. oldalán elfekvő azon vallomása alapján, mely szerint, amikor visszament a házba „már aludt a sértett és a három gyerek". (Megjegyzi az ítélőtábla, hogy ugyanezen oldal
5. bekezdésében a törvényszék is ezen tényt állapítja meg.) Az így kiegészített, illetve helyesbített tényállás már mindenben megalapozott, mentes a Be.
6. §ában felsorolt hiányosságoktól, ezért az ítélőtábla a törvényszék ítéletét ezen helyesbített, illetve kiegészített tényállás alapján bírálta felül a Be.
7. §

(3)bekezdése alapján. A törvényszék részletes, meggyőző és a logika szabályainak is mindenben megfelelő indokát adta annak, hogy vádlott védekezését miért vetette el és hogy a tényállását mely bizonyítékokra alapította. Ezen indokolási részből az ítélőtábla - mint oda nem tartozót - mellőzi az ítélet

1. oldal „A bizonyítékok értékeléséről:" kezdődően a
2. oldal „alábbi bizonyítékok álltak rendelkezésre" bezárólag írtakat, továbbá a már kifejtettek szerint a
3. oldal első sorából a „valószínűsíthető" szót. Szintén mellőzi az ítélet
4. oldal körökkel elválasztott részétől a
5. oldal végéig rögzítetteket. Ennek indoka pedig az, hogy a rendőröknek a megjelölt tanúk úgy nyilatkoztak, hogy semmilyen kioktatásban nem részesültek, s így kerültek az elmondásaik a jelentésekbe. A tűzvizsgálati jegyzőkönyvben már található kioktatás, azonban az „A közigazgatósági hatósági eljárás általános szabályairól" szóló
6. évi CXL. törvényben foglalt, a törvényes jogaira és kötelezettségeire történt tájékoztatást tartalmazza, mely okból ezek a nyilatkozatok sem értékelhetők bizonyítékként. Az ítélet további részeiben a tanúvallomások törvényszék általi elemzésénél az ítélőtábla szintén mellőzi az itt megjelölt nyilatkozatokra történő visszautalásokat, mint ahogy az ítélet
7. oldal
8. bekezdését is, ahol a törvényszék valószínűségi megállapítást tesz. Rámutat az ítélőtábla arra, hogy ezen ítéleti részek mellőzését követően az ítélet indokolása teljes, az minden törvényesen beszerzett bizonyíték értékelésére kiterjed. Az eddig kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla olyan okot, amely a törvényszék ítéletének a hatályon kívül helyezéséhez vezethetett volna, nem észlelt. vádlott és a védője által bejelentett fellebbezéseikben új tényt nem állítanak, illetőleg új bizonyítékra nem hivatkoznak, fellebbezéseik kizárólag a törvényszék mérlegelési tevékenységét támadják, melyek megalapozott tényállás esetén eredményre nem vezethettek, ugyanis a törvényszék által mérlegelt bizonyítékoknak az ítélőtábla részéről történő eltérő értékelése törvényileg kizárt [Be.
9. §

(1)bekezdés]. Okszerűen vont következtetést a törvényszék vádlott bűnösségére, azonban e körből is mellőzi az ítélet

1. oldal utolsó bekezdésében lévő „feltehetően" és az ítélet
2. oldal
3. bekezdésében írt „valószínűsíthető" szavakat. Ami a vádlott által megvalósított bűncselekmény minősítését illeti, a vádlott aktuális tudattartalmát vizsgálva az ítélőtábla a törvényszékével ellentétben a főügyészség álláspontját osztja, mely szerint a sértett halálát kívánta és annak a lehetőségébe nemcsak belenyugodott, tehát egyenes szándékkal cselekedett. Helyes a cselekmény emberölés bűntettének való minősítése [Btk.
4. §

(1)bekezdés], illetve az aljas indokból, vagy célból, a különös kegyetlenséggel, a több emberen, valamint részben tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére történő minősítő körülmények megállapítása [Btk. 160. §

(2)bekezdés c), d),

1. f)és
2. i)pontok] és annak indokai is. Osztotta ellenben az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség azon álláspontját, hogy a Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontjának értelmezése, valamint a töretlen bírói gyakorlat szerint az alvó személy sérelmére elkövetett bűncselekmény védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetettként minősül. Ezért az ítélőtábla vádlott emberölési cselekményét a Btk.
2. §

(2)bekezdés j) pontja szerint is minősítette. A törvényszék többségében helyesen tárta fel a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket, s azok közül csupán a bűncselekmény elkövetése óta eltelt idő enyhítőkénti értékelését mellőzi az ítélőtábla, mivel az életfogytig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető cselekmény elkövetése és annak jogerős elbírálása között eltelt alig több mint két év nem tekinthető elhúzódó eljárásnak. A büntetés kiszabása körében az ítélőtábla egyetértett a törvényszéknek az ítélet

1. oldal
2. bekezdésében rögzített azon álláspontjával, mely szerint „a büntetési célok elsősorban a társadalom védelme, feltétlen indokolttá teszik jelen helyzetben a négyszer minősülő, két ember tűzhalálával járó bűncselekményt megvalósító vádlottal szemben a szóba jöhető legszigorúbb joghátrány alkalmazását, másrészt, hogy a feltételes szabadság legkorábbi idejének meghatározásánál a törvényileg minimális időtartam (25 év) alkalmazása szükséges és egyben elégséges is" (ítélet utolsó előtti bekezdés utolsó mondat). E körből az ítélőtábla - mint irrelevánsat - mellőzi az ítélet
3. oldal utolsó három, valamint
4. oldal első nyolc sorát, azonban a törvényszék által ezt követően kifejtettekkel teljes mértékben egyetért, melyre tekintettel az ügyészség fellebbezésében írtakat nem találta alaposnak. A bűnjelként kezelt biológiai anyagmaradvány, valamint égésmaradványok lefoglalásának megszüntetése mellett azok iratok részeként kezelése szükségtelen, ezért az ítélőtábla azok megsemmisítését rendelte el a Be.
5. §

(1)bekezdés a) pontja és

(2)bekezdése alkalmazásával. A törvényszék egyéb rendelkezései törvényesek. Az eddig kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alkalmazásával - a rendelkező részben írtak szerint - megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig letartóztatásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe történő beszámítása a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdésén, míg a fellebbezési eljárásban felmerült bűnügyi költségről szóló rendelkezés a Be. 613. §-ának

(1)bekezdésén alapszik. Debrecen,

1. október
2. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. előadó bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék .../
3. számú ítélete az ítélőtábla ítéletében írt változtatásokkal jogerős. Debrecen,
4. október
5. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: -kiadó-