A határozat elvi tartalma: Költségvetési csalás bűntette alóli felmentés fémhulladék értékesítése kapcsán. Kúria ítélete Az ügy száma: Bfv.III.508/2019/
- A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Márki Zoltán, a tanács elnöke Molnár Ferencné dr., előadó bíró Dr. Kónya István, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
- november
- Az ügy tárgya: költségvetési csalás bűntette Terhelt(ek): Első fok: Veszprémi Járásbíróság, 1.B.1300/2015/4., ítélet, tárgyalás,
- november 5., jogerő:
- november
- Az indítvány előterjesztője: Veszprém Megyei Főügyészség Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a költségvetési csalás bűntette miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a Veszprém Megyei Főügyészség által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Veszprémi Járásbíróság 1.B.1300/2015/
- számú ítéletét megváltoztatja, és a terheltet az ellene költségvetési csalás bűntette [Btk.
- §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól felmenti. Elrendeli a terhelt által megfizetett 100.000 (egyszázezer) forint pénzbüntetésnek a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt történő visszatérítését a terhelt részére. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás I. [1] A Veszprémi Járásbíróság a 2015. november 5. napján meghozott - és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett - 1.B.1300/2015/4. számú ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés a) pont]. Ezért a terheltet 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, 1 napi tétel összegét 1.000 forintban határozta meg azzal, hogy az így kiszabott mindösszesen 100.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén szabadságvesztésre kell átváltoztatni; egyben a terhelt részére a kiszabott pénzbüntetés megfizetésére 10 hónap részletfizetést engedélyezett. A terhelt a kiszabott pénzbüntetést
- szeptember
- napján teljes egészében megfizette (Pb.2611/
- [2] szám). A bíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás szerint a terhelt
- évben magánszemélyként fémhulladékot gyűjtött, melyet a Kft. részére 1.168.380 forintért, a Kft. részére 268.050 forintért, a Kft. részére 27.080 forintért, a Kft. részére 760.680 forintért, a Kft. részére 143.670 forintért, míg az
- számút anú részére 134.260 forintért értékesített. E tevékenységéből 2.502.120 forint bevétele keletkezett, mely után 457.588 forint személyi jövedelemadót elmulasztott bevallani és megfizetni. A terhelt a vizsgált időszakban egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettségének sem tett eleget, nem vallott be és nem fizetett be
- évben 608.015 forint százalékos egészségügyi hozzájárulást. A terhelt ily módon a költségvetésbe történő befizetési kötelezettsége vonatkozásában a valós tényt elhallgatta, és ezzel a költségvetésnek
- évben 1.065.603 forint vagyoni hátrányt okozott. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Veszprém Megyei Adóigazgatósága az adóhiányt igazgatási eljárásban megállapította, és kötelezte a terheltet az adóhiány megtérítésére. II. [3] [4] [5] A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a Veszprém Megyei Főügyészség Bf.171/2019/1-I. szám alatt a Be.
- §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontjában írt okból felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, melyben a jogerős ügydöntő határozat megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta. Indokai szerint az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.tv.) szabályainak - a 2011. évi CLVI. törvénnyel történő módosítását megelőző az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem adózása szabályai egységes értelmezéséről szóló 3/2013. Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozat alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről és a jogegységi határozat alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatának elrendeléséről szóló 2/2016. (II. 8.) AB határozat 1. pontjában megállapította, hogy a 3/2013. Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozat alaptörvény-ellenes, ezért a jogegységi határozatot a Magyar Közlönyben történt közzétételére, 2014. január 24. napjára visszaható hatállyal megsemmisítette, míg a határozat 2. pontjában az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 45. §
(6)bekezdése alapján elrendelte a 3/
- Közigazgatási-munkaügyi jogegységi határozat alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát. Az Alkotmánybíróság a hivatkozott határozatában csupán azon jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát rendelte el, amelyekben az ügyben eljárt bíróságok a megsemmisített jogegységi határozatot alkalmazták. Így azon büntetőügyekkel összefüggésben, amelyekben az eljárás egyetlen szakaszában sem található hivatkozás a jogegységi határozatra (sem a szakvéleményekben, sem a vádiratban, sem az ítéletben), a Be.
- §
(3)bekezdése alapján nincs helye felülvizsgálati eljárás lefolytatásának, és a Be. 651. §
(3)bekezdésére figyelemmel a legfőbb ügyész nem köteles hivatalból felülvizsgálati indítványt benyújtani. A Be. 649. §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontja alapján ugyanakkor a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. E rendelkezésre figyelemmel vizsgálni kell, hogy a később alaptörvény-ellenesnek minősített jogegységi határozat kifejezett alkalmazása nélkül, de az abban írt jogértelmezési módnak megfelelően lefolytatott büntetőeljárásokban a büntetőjogi felelősség tárgyában levont jogkövetkeztetés miként alakulna, ha a jogalkalmazók az Alaptörvénynek megfelelő jogértelmezési módot választanák. Amennyiben ennek eredményeképpen a terhelt felmentésének lenne helye, a Be. 649. §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontja alapján a terhelt javára felülvizsgálatnak van helye. Az irányadó tényállás rögzíti, hogy a terhelt 2011. adóévben - ingók (fémhulladékok) értékesítése után - mekkora összegű bevételhez jutott. Ehhez képest annak megítélése, hogy az általa ilyen módon megszerzett pénzösszeg után milyen nemű és mértékű adót kellett volna fizetnie, nem ténykérdés, hanem az - Alkotmánybíróság döntésének megfelelően értelmezett - adójogi jogszabályokon alapuló jogkérdés, amelyet mindazonáltal a vád keretei között kell vizsgálni, azaz a bevallási és befizetési kötelezettség elmulasztása a személyi jövedelemadó és egészségügyi hozzájárulás adónemekben vizsgálható. [6] Az ügyészi álláspont szerint az Szja.tv. 2012. január 1. napját megelőzően hatályban volt 58. §
(8)bekezdése értelmében az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre vonatkozó különleges szabályokat [58. §
(1)-
(7)bekezdés] abban az esetben nem lehet alkalmazni, ha a vagyontárgy átruházása üzletszerűen történik. Az Szja.tv. 58. §
(8)bekezdése maga határozza meg, hogy az idézett rendelkezés alkalmazásában az átruházás akkor minősül üzletszerűnek, ha ellenérték fejében történik, és az ügylettel kapcsolatban a magánszemélynek az általános forgalmi adó szabályszerűen bejelentkezett alanyaként az adólevonási joga megnyílik. A terhelt nem jelentkezett be szabályszerűen az általános forgalmi adó alanyaként, erre vonatkozó ténymegállapítást az irányadó tényállás sem tartalmaz, így - figyelemmel a 2/2016. (II. 8.) AB határozatban írtakra is - az Szja.tv. 58. §-a szempontjából a vagyonátruházás üzletszerűsége nem állapítható meg, amelynek következtében esetében a személyi jövedelemadó megállapítása tekintetében az Szja.tv. 58. §
(1)-
(7)bekezdéseiben található rendelkezéseket kell alkalmazni. [7] Az Szja.tv. 58. §
(1)bekezdése értelmében az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelmet azon a napon kell megszerzettnek tekinteni, amikor az erről szóló szerződés kelt. Szerződés hiányában a jövedelem megszerzésének időpontjára az általános szabályokat kell alkalmazni. A
(2)bekezdés szerint ingó vagyontárgy átruházásából származó bevétel minden olyan bevétel, amelyet a magánszemély az átruházásra tekintettel megszerez; ilyennek minősül különösen az eladási ár. A
(3)bekezdés meghatározása alapján az átruházásából származó jövedelmet úgy kell megállapítani, hogy a bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő következő igazolt költségeket (kivéve azokat, amelyeket valamely tevékenységéből származó bevételével szemben költségként már elszámolt): a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat; az értéknövelő beruházásokat, valamint az átruházással kapcsolatos kiadásokat. A
(4)bekezdés tartalmazza azon tényezőknek a felsorolását, amelyeket megszerzésre fordított összegnek lehet tekinteni, az
(5)bekezdés pedig akként rendelkezik, hogy ha a megszerzésre fordított összeg a
(4)bekezdés rendelkezései szerint nem állapítható meg, akkor a bevétel 25 százaléka számít jövedelemnek. [8] Hivatkozott arra, hogy az irányadó tényállás nem tartalmaz adatokat arra vonatkozóan, hogy a terheltnek 2011. évben keletkezett bevételeivel összefüggésben milyen költségei merültek fel, így az Szja.tv. 58. §
(5)bekezdésében írt rendelkezés alkalmazandó, amely szerint jövedelemnek a bevétel 25 százalékát kell tekinteni. A terheltnek személyi jövedelemadó alapját képező jövedelme így e számítás szerint
- évben 625.530 forint volt. Ezen jövedelme után a terheltet 68.084 forint személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terhelte. [9] Mind az elkövetéskor hatályos
- évi IV. törvény és végrehajtásáról szóló
- évi
- számú tvr. (Btké.)
- §
(1)bekezdés a) pontja, mind pedig a jogerős ügydöntő határozat meghozatala időpontjában hatályos Btk. 462. §
(3)bekezdése alapján nem valósul meg bűncselekmény, ha a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrány a 100.000 forintot nem haladja meg, így az ügyészi álláspont szerint a terhelt terhén személyi jövedelemadónem vonatkozásában bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg. [10] Az egészségügyi hozzájárulásról szóló
- évi XVI. törvény
- §-a tételesen felsorolja, hogy a jövedelmet szerző magánszemély milyen esetekben köteles egészségügyi hozzájárulást fizetni. Az ügyész szerint figyelemmel arra, hogy az ingóvagyon átruházásából származó jövedelem nincs nevesítve, a terheltet mulasztás e tekintetben sem terheli, a terhelt terhén a vád tárgyává tett cselekménnyel összefüggésben bűncselekmény elkövetése - az Alaptörvénynek megfelelő jogértelmezés esetén - az egészségügyi hozzájárulás adónem vonatkozásában sem állapítható meg. Erre tekintettel a terhelt felmentését indítványozta. [11] A Legfőbb Ügyészség BF.401/2019/
- számú átiratában a Veszprém Megyei Főügyészség indítványát - annak indokaival egyezően - fenntartotta. III. [12] A felülvizsgálati indítvány alapos. [13] Az indítványt a Veszprém Megyei Főügyészség a Be.
- §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontjára alapítva nyújtotta be. Osztotta a Kúria az ügyészi álláspontot annak kapcsán, hogy bár az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata nem nyitotta meg az 1998. évi XIX. törvény 416. §
(1)bekezdés
- e)vagy
- f)pontja szerinti felülvizsgálat kötelezettségét, azonban az alkotmányos értelmezésnek megfelelő anyagi jogszabály megsértése miatt felülvizsgálatnak az indítványban megjelölt okból helye lehet, amennyiben a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását e jogsértés eredményezte. A hatályos Be. 649. §
(1)bekezdés
- a)pont
- aa)alpontja alapján továbbra is felülvizsgálati ok, ha a bíróság jogerős ítéletében a terhelt bűnösségét a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg. Ezért az indítvány alapján a felülvizsgálatnak helye van. [14] A Veszprém Megyei Főügyészség indítványa - az abban kifejtett indokoknál fogva - érdemben is alapos. A terhelt tevékenysége nem felelt meg maradéktalanul az Szja.tv. - az elkövetéskor hatályos - 58. §
(8)bekezdésében meghatározott, konjunktív feltételeknek, következésképp arra az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelemre vonatkozó szabályokat kellett alkalmazni. Ebből következően a hivatkozott §
(5)bekezdése szerint a bevétel 25%-a számított jövedelemnek, és a
(7)bekezdés szerint nem kellett megfizetni az év során együttesen származó jövedelem adójának a 32 ezer forintot meg nem haladó részét. [15] Következésképp a terhelt
- évben az ingó vagyontárgy átruházásából származó 625.530 forint jövedelmét mulasztotta el bevallani, ami után [(625.530x0,16)-32.000=] 68.084 forint személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség terhelte. [16] Egészségügyi hozzájárulás fizetési kötelezettsége pedig a terheltnek nem keletkezett, mert az egészségügyi hozzájárulásról szóló
- évi LXVI. törvény - elkövetéskor hatályos -
- §-a tételesen felsorolja, hogy a jövedelmet szerző magánszemély milyen esetekben köteles egészségügyi hozzájárulást fizetni. Figyelemmel arra, hogy az ingó vagyontárgy átruházásából származó jövedelem nincs nevesítve, ezért a terheltet mulasztás e tekintetben nem terheli. [17] A terhelt cselekménye folytán a költségvetést ért vagyoni hátrány így nem éri el a 100.000 forintot, ezért azzal az elkövetéskor hatályos Btké.
- §
(1)bekezdés a) pontja értelmében nem valósult meg bűncselekmény. Ez pedig a terhelt bűnösségének megállapítását kizárja; csupán megjegyzi a Kúria, hogy ugyanígy rendelkezik az elbíráláskor hatályos Btk. 462. §
(3)bekezdése is. [18] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a terheltet az ellene költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés a) pont] miatt emelt vád alól a Be. 566. §
(1)bekezdés a) pontja alapján - mert a cselekmény nem bűncselekmény - felmentette. [19] Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. §
(6)bekezdése alapján hivatalból köteles - a Veszprém Megyei Főügyészség felülvizsgálati indítványát elbírálva a megtámadott határozatot a Be. 660. §
(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 662. §
(2)bekezdés a) pont első fordulata szerint megváltoztatta, és a törvénynek megfelelő határozatot hozott. A terhelt által megfizetett pénzbüntetés visszatérítéséről a Be. 856. §
(1)bekezdés c) pontja alapján, a Be. 857. §
(1)bekezdés c) pontja szerint rendelkezett. IV. [20] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be. 653. §
(1)bekezdése értelmében a Be. 458. §
(3)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a Be. 650. §
(1)bekezdés b) pontja zárja ki. Budapest,
- november
- Dr. Márki Zoltán s.k. a tanács elnöke, Molnár Ferencné dr. s.k. előadó bíró, Dr. Kónya István s.k. bíró Kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző