Bfv.247/2014/5 – Kúria

(1)bekezdés] és lőszerrel visszaélés bűntettében [korábbi Btk. 263/A. §

(1)bekezdés a) pont]. Ezért a terheltet - halmazati büntetésül - 1 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költségről. A védelmi fellebbezés alapján másodfokon eljárt Miskolci Törvényszék a

1. december
2. napján tárgyaláson meghozott és kihirdetett 2.Bf.1072/2013/
3. számú ítéletével megváltoztatta az elsőfokú ítéletet: - a terhelt cselekményeit a
4. évi C. törvény (a továbbiakban: hatályos Btk.)
5. §

(1)bekezdés a) pontja és a hatályos Btk. 325. §

(2)bekezdés a) pontja szerint minősítette, - elrendelte egy korábban végrehajtásában felfüggesztettként kiszabott szabadságvesztés végrehajtását, - megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés- büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra, - elkobozta a kézigránát-testet, egyebekben pedig helybenhagyta az első fokú ítéletet. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege: A fegyvertartási engedéllyel nem rendelkező terhelt körülbelül 2002ben talált egy darab lőszernek minősülő magyar gyártmányú gépkarabély töltényt, két darab lőszer alkatrésznek minősülő, ebből egy darab spanyol gyártmányú hadipuska töltényt és egy darab román gyártmányú pisztoly/géppisztoly töltényt, valamint egy darab szovjet gyártmányú, robbanóanyagot tartalmazó kézigránát-testet. A terhelt ezeket a tárgyakat az apja által is lakott lakás általa lakott szobájának polcos szekrényén tárolta, ahol azt

1. június 15-én - az apja bejelentésére - a rendőrség házkutatás során észlelte és lefoglalta. A másodfokú bíróság a tényállást megalapozottnak, s így a felülbírálathoz irányadónak, a bűnösségre vont következtetést pedig törvényesnek találta. A másodfokú bíróság elvetette a terhelt és védő álláspontját. Érvelése szerint a terhelt - a nyomozati vallomása alapján megállapíthatóan - értett a lőszerekhez, meg tudta nevezni azok fajtáját, kaliberét és arról is nyilatkozott, hogy azok szerinte élesek voltak. Ezért elvetette, hogy a terhelt a lőszerek tekintetében tévedésben volt. A védelem szerint a kézigránát-test vonatkozásában hiányzott a cselekmény társadalomra veszélyessége. Ezt a másodfokú bíróság azzal vetette el, hogy a terhelt - ugyancsak a nyomozati vallomása alapján - tudta, hogy a talált tárgy kézigránát-test, és azt is tudta, hogy annak melyik része hiányzott. A másodfokú bíróság a felrótt cselekmények minősítését az elsőfokú elbírálás idejét nézve törvényesnek találta, de a
2. július
3. napjától hatályos Btk.
4. §-ának

(2)bekezdése keretében vizsgálódva arra jutott, hogy az enyhébb elbírálást biztosít, mert a feltételes szabadságra bocsáthatóságot a szabadságvesztésbüntetés immár nem háromnegyed, hanem kétharmad részének kiállásához köti. A másodfokú bíróság a felrótt cselekményeket a hatályos Btk. szerint átminősítette. Ezt meghaladóan rendelkezett a feltételes szabadságra bocsáthatóságról, a szabadságvesztés végrehajtásának elrendeléséről és az elkobzásról. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata (alapítélet) ellen a terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének a) pontját megjelölve a bűnösségének megállapítása miatt, a cselekmények társadalomra veszélyessége hiányának megállapítása és felmentés, másodlagosan - a Be. 416. §

(1)bekezdése b) pontjának megjelölése nélkül - megrovás alkalmazása érdekében. Az indítvány indokai szerint: - a cselekmény törvényi tényállásszerűsége melletti esetleges atipikus, konkrét esetekben hiányozhat az adott cselekmény társadalomra veszélyessége, amiben a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat (BH 1993.595., BH 1994.471.) egységes, - így van ez a jelen esetben is, figyelemmel a terhelt találáskori életkorára, a diszkrét tárolásra, a kézigránát-test gyújtószerkezet nélkül veszélytelenségére, és arra is, hogy a terheltnek egyéb illegális cselekmény elkövetésére nem volt szándéka (BH 1996.347., BH 2002.339.), - mivel a társadalomra veszélyesség a bűncselekmény egyik fogalmi eleme [hatályos Btk. 4. §

(1)-

(2)bekezdés], hiányában bűncselekményről nem lehet szó, ezért a terheltet fel kell menteni, - másodlagosan megrovás (hatályos Btk.

1. §) alkalmazása indokolt, azon az alapon, hogy a cselekmény „már nem, vagy csupán csekély fokban veszélyes a társadalomra". A Legfőbb Ügyészség a BF.338/2014/
2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben nem alaposnak, részben törvényben kizártnak látta. Az alaptalanság körében kifejtette, hogy az általános cselekménytípusokat megítélő jogalkotó a törvényi tényállások meghatározása során állást foglal abban a kérdésben, hogy az adott cselekmények veszélyesek a társadalomra. A konkrét cselekmények megítélése a jogalkalmazó feladata, és valóban előfordulhat, hogy a tényállásszerű cselekmény társadalomra veszélyessége konkrét esetben hiányzik. A Legfőbb Ügyészség kiemelte, hogy a felülvizsgálati indítványban közelebbről hivatkozott mindkét jogeset tényállása többletelemeket tartalmazott: az elkövetők katonák voltak, és az elkövetési tárgyakat olyan objektumokban tárolták, ahol egyébként jogszerűen is tartanak lőfegyvereket. Ezzel szemben a jelen ügyben ilyen többletelemek nem voltak, a terhelt olyan helyen tárolta az elkövetési tárgyakat, hogy azokat „különösebb nehézség nélkül bárki, így az adott lakásban (akár illegálisan) tartózkodik, megszerezhette volna". A hatóságok engedély és tudomás hiányában - nem voltak ellenőrzési helyzetben. A terhelt pedig „bármikor dönthetett volna úgy, hogy az adott tárgyakat… testi épséget (a lőszer tekintetében akár az emberi életet) veszélyeztető módon fel is használja". A Legfőbb Ügyészség törvényben kizártnak azért látta a megrovás másodlagos alkalmazására irányuló indítványt, mert a bíróságok a büntetőjog más szabályát sem sértették meg, amikor a büntetést mérlegeléssel és törvényes mértékben kiszabták. III.
3. A Kúria a Be.
4. §-a

(1)bekezdésének

1. fordulata alapján tanácsülésen, a Be.
2. §

(1)bekezdése

1. mondatának
2. fordulata szerinti összetételben bírálta el a felülvizsgálati indítványt.
3. A Kúria nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, melynek vizsgálatára a Be.
4. §-ának

(5)bekezdése alapján hivatalból is köteles.

1. A felülvizsgálati indítvány nem alapos, egyebekben törvényben kizárt. 3.
2. A Be.
3. §

(1)bekezdése a) pontjának

1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog megsértése miatt került sor. A másodfokú bíróság által alkalmazott hatályos büntető törvény szabályozásában a bűncselekmény fogalmi elemei konjunktívak, azaz együttesen kell fennállaniuk, és ezek közé tartozik a továbbiak (mint bűnösség: szándékosság vagy gondatlanság; cselekmény: tevékenység vagy mulasztás; büntetendőség: büntetni rendeltség) mellett a társadalomra veszélyesség is - ami nem más, mint az, hogy a cselekmény mások személyét vagy jogait, illetve ország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti [hatályos Btk.
2. §

(1)-

(2)bekezdés]. A bűncselekmény fogalma elvileg lehetne alaki (formális) jellegű is, ámde a hatályos legális fogalom érdemi (materiális), éspedig a társadalomra veszélyesség beemelésével. A társadalomra veszélyesség fogalmi szerepe kettős. Egyrészt köti a törvényalkotót, másrészt köti a jogalkalmazót, végső soron a bíróságot is. A törvényalkotó az in abstracto (elvontságában) társadalomra veszélyesnek tekintett cselekménytípust sorolja be a büntető törvényen belül valamely különös részi törvényi tényállásba, s teszi ezáltal az elkövetését büntetendővé. A törvényi tényállásban megjelölt cselekménytípus tehát törvényi vélelemként (praesumptio iuris) társadalomra veszélyesnek tekintendő - mindaddig, amíg azt esetleges normakontroll keretében az Alkotmánybíróság nem iktatja ki a jogrendből. Tehát ez a törvényi vélelem megdönthető, ámbár kizárólagosan alkotmányos vizsgálat útján, az erre egyedül felruházott Alkotmánybíróság által. A cselekménytípusra vélelmezett (és meg nem döntött) társadalomra veszélyesség értelemszerűen irányadó, azonban nem érvényesül automatikusan a büntetőjog alkalmazásában. Ugyanis a jogalkalmazó, végső soron a bíróság jogkörébe tartozik annak a vizsgálata, hogy az elkövetőnek felrótt egyedi cselekmény in concreto (konkrétságában) is hordoz-e társadalomra veszélyességet. A jogalkalmazó, végső soron a bíróság a törvény adta kompetenciamegosztásban részére juttatott szerepe folytán megállapíthatja, hogy a felrótt cselekmény társadalomra veszélyessége hiányzik. Az ítélkezési gyakorlat tapasztalata, hogy a törvényi cselekménytípusra kalkulált társadalomra veszélyesség általában megjelenik a felrótt cselekményben is, ami áttételesen abban jelenik meg, hogy a jogalkalmazó, végső soron a bíróság a törvényi tényállásba illeszkedő cselekmény elbírálása során vizsgálja, de ha nem hiányzik, általában nem is szól a társadalomra veszélyesség kérdéséről. A törvényi cselekménytípus és a felrótt cselekmény a felülvizsgálati indítványban és a Legfőbb Ügyészség átiratában egyaránt említett - atipikus viszonya akkor állhat elő, ha a felrótt cselekmény bizonyos sajátos körülmények tekintetében eltér a minden lehetséges sajátos körülményt átfogni értelemszerűen nem képes törvényi cselekménytípusban kalkuláltakétól. Az atipikus viszony észlelése esetén a jogalkalmazónak, végső soron a bíróságnak nemcsak lehetősége, hanem egyenesen törvényi kötelezettsége gátat vetni a büntetőeljárásnak, mert ha a cselekmény nem bűncselekmény, az a büntetőeljárás akadályát képezi, amikor is büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni [Be. 6. §

(3)bekezdés a) pont

1. fordulat]. A Kúria határozott álláspontja szerint a terhelt cselekményei nem nélkülözik a társadalomra veszélyességet. felrótt A Kúria - az előbbiekben felvázoltaknak megfelelőn, és egyetértve a Legfőbb Ügyészség véleményével - abból indult ki, hogy a terheltnek felrótt cselekményben megjelenő társadalomra veszélyesség semmiben sem mutat olyan egyedi körülményeket, amelyek folytán megállapítható volna az, hogy törvényi tényállásszerűsége ellenére ne volna egyezőség a törvényi cselekménytípus mögött állóként kalkulált társadalomra veszélyességgel. Az alapügyben eljárt bíróságok a terhelt bűnösségét azért állapították meg, mert a terhelt engedély nélkül szerzett meg, majd tartott a lakásán egy darab gépkarabély-lőszert és egy darab robbanóanyagot tartalmazó kézigránát-testet. Ennek megfelelően a terhelt cselekménye lőszerrel visszaélés bűntette [hatályos Btk.
2. §

(2)bekezdés a) pont: nem kézilőfegyverhez, vadászlőfegyverhez vagy sportlőfegyverhez, hanem „más lőfegyverhez", nevezetesen gépkarabélyhoz tartozó lőszer megszerzése] és - helyes megnevezéssel - robbanóanyaggal visszaélés bűntette [hatályos Btk. 324. §

(1)bekezdés a) pont: robbanóanyag felhasználására szolgáló készülék megszerzése]. Mindkét bűncselekmény a közbiztonság elleni bűncselekmények (hatályos Btk. XXX. Fejezet) közé soroltan büntetendő. A hatályos büntető törvény törvényjavaslatának XXXI. Fejezetéhez fűzött miniszteri indokolás szerint közbiztonságon - vagy ha úgy tetszik a köz biztonságán - fogalmilag a belső rendet, a közrend, valamint az élet- és vagyonbiztonság megvalósulását értjük, és az idesorolt bűncselekmények közös jellemzője, hogy sértik vagy veszélyeztetik a közbiztonságot, mint közösségi érdekeket. Körülírásában a közbiztonság alapvetően egy állapot, méghozzá egy olyan közállapot, amelyben az egyes személyek és közösségek élete, működése és javai a jogellenes támadásoktól nincsenek veszélyeztetve, vagyis az embereknek nem kell bántódásra, veszélyekre számítaniuk. A büntető törvény - vitán felül - azért rendeli büntetni (például) a lőszerrel és robbanóanyaggal visszaélést, mert ezek birtoklása személyek és közösségek testi épségének, vagy egyenesen életének veszélyeztetettségét jelenti. A Kúria messzemenőkig osztja a Legfőbb Ügyészség érvelését, mivel a felülvizsgálati indítványban hivatkozott mindkét jogeset (BH 1996.347., BH 2002.339.) tényállása valóban többletelemeket, olyan sajátosságokat tartalmaz, miszerint katonák az engedély nélkül megszerzett elkövetési tárgyakat katonai objektumokban tárolták, ahová a belépés, a benntartózkodás és a kilépés a kívülállók számára nem engedett, vagy legalábbis biztonsági feltételekhez kötött, ahol jogszerűen és fokozott biztonsági körülmények között is tartanak lőfegyvereket, ekként a mások általi hozzáférésük gyakorlatilag kizárt. Egyetért azzal is, hogy a jelen ügybeli elkövetés azon sajátossága, hogy a terhelt az elkövetési tárgyakat a lakásán a szekrény polcára kitéve és az egyébként erre jogosult hatóság ellenőrzési lehetőségének kizárásával tárolva más személy számára megteremtette a megszerzés nemkívánatos esélyét, mi több azzal a további ki nem zárható veszéllyel is járt, hogy a terhelt a jogellenes birtokláson túl bármikor jogellenes, éspedig más vagy mások testi épsége, vagy egyenesen élete elleni felhasználásról döntsön. Ilyen körülmények között a társadalomra veszélyesség hiányáról szó sem lehet. E körben a felülvizsgálati indítvány alapos nem lehet. 3.2. A Be. 416. §

(1)bekezdése b) pontjának

1. fordulata alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt,
2. fordulata alapján pedig a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki. A Kúria a bűncselekmények minősítését már törvényesnek találta, mindössze az egyik megnevezése pontatlan, így az
3. fordulat elesik. A
4. fordulat kapcsán önmagában a büntetés törvényességének kérdésében csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a büntető anyagi jog valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik (BH 2012.239.). A terheltnek felrótt mindkét bűncselekmény két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A bűnhalmazat [hatályos Btk.
5. §

(1)bekezdés] miatt kiszabható halmazati büntetés [hatályos Btk. 81. §

(1)-

(3)bekezdés] a büntetési tétel felső határának a felével emelkedésével tizenkét évig terjedt. Ehhez képest az enyhítéssel [hatályos Btk. 82. §

(1)és

(2)bekezdés c) pont] kiszabott egy év tartamú szabadságvesztés mind a nemében, mind a mértékében törvényes, egyebekben pedig a büntetés kiszabása kifejezetten bírói mérlegelés alá tartozik [hatályos Btk. 80. §

(1)bekezdés], azaz törvényi parancsot sértő büntetésről ugyancsak nem lehet szó. Ehhez képest törvényben kizárt, hogy felülvizsgálat alá essék a jelen ügyben kiszabott büntetés. A Kúria utal rá, hogy a törvényben kizártság önmagában az indítvány elutasításához vezetett volna [Be. 421. §

(2)bekezdés

1. mondat
2. fordulat], érdemi elbírálásra az egyéb okra hivatkozás miatt kerülhetett sor. Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be.
3. §-a alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
4. §-ának

(4)bekezdése, felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421. §-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. május
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Feleky István s.k. előadó bíró, Dr. Krecsik Eldoróda s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné