Bfv.1084/2013/6 – Kúria

(1)bekezdésébe ütköző és - a

(2)bekezdés I. fordulatára figyelemmel - a

(8)bekezdés II. fordulata szerint minősülő hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt 2 évi végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. A terhelt és a védő által bejelentett fellebbezés folytán eljáró Miskolci Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2013. március 6. napján jogerős 2.Bf.1161/2012/11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a bűncselekményt a Btk. 229. §

(1)bekezdésének I. fordulatába ütköző és - a

(2)bekezdés II. fordulatára figyelemmel - a

(8)bekezdés II. fordulata szerint minősülő hivatalos minősítette, továbbá a részesítette. személy elleni erőszak bűntettének terheltet előzetes mentesítésben A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő. Sz. B. j-i lakos

1. április
2. napján este 22 óra 15 perckor bejelentést tett a Rendőrkapitányság ügyeletére, miszerint a lakásával szemben lakó terhelt a saját udvarán egy nőt bántalmaz. A bejelentést követően a terhelt lakásánál megjelent a Rendőrkapitányság két hivatásos állományú járőre, valamint egy polgárőr, akik a lakásból veszekedés, ordibálás hangjait hallották kiszűrődni. Felszólításuk ellenére az udvaron tartózkodó személyek nem nyitottak ajtót, ezért a kerítésen átmászva jutottak be az ingatlan területére. Az intézkedő rendőrök az épület pincehelyiségében találtak rá az ittas állapotú, hangosan kiabáló, veszekedő terheltre, valamint a társaságában lévő P. I. és dr. B. Gy-re. A helyiségbe lépő rendőröket - mielőtt az intézkedés célját közölni tudták volna - a terhelt ordítva, trágár szavakkal kezdte szidalmazni, és az ajtóban álló P. K. rendőr főtörzsőrmester egyik karját megragadva megkísérelte őt kituszkolni a helyiségből. Miután az intézkedő rendőrök sikertelenül szólították fel a terheltet a cselekmény abbahagyására, őt megfogták és a pincehelyiségben leültették. A terhelt rövid időre megnyugodni látszott, azonban hirtelen ismét agresszívvá vált, és a mellette lévő ágyon fekvő, mintegy 90 cm hosszú fejszét megragadva megindult a rendőrök felé, és azt fejmagasságban az irányukba lendítette. M. Gy. rendőr őrmester elővette szolgálati lőfegyverét, és azt a terheltre fogva felszólította a fejsze letételére. A lőfegyver láttán megtorpanó terhelt pillanatnyi zavarát kihasználva a rendőrök testi kényszert alkalmaztak vele szemben, majd előállították. A jogerős ítélet ellen a terhelt védője terjesztett elő a Be.
3. §

(1)bekezdésének a) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt a támadott határozat megváltoztatása, és a terhelt felmentése érdekében. A felülvizsgálati indítvány szerint a jogerős határozatban foglalt tényállás alapján nem állapítható meg, hogy a rendőrök milyen intézkedést kívántak foganatosítani, ezért intézkedésük törvényességére sem vonható következtetés. Hiányzik továbbá a tényállásból, hogy az intézkedő rendőrök a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.) 39. §

(1)bekezdésében foglalt mely okból voltak jogosultak a terhelt magánlakásába behatolni. Álláspontja szerint a megállapított tényállásból éppen az a következtetés vonható le, hogy a magánlakásba történő belépést lehetővé tevő törvényi ok nem állt fenn, így a terhelt az ingatlanra történő jogellenes behatolást figyelemmel a hatósági jogkörrel fel nem ruházott, és a magánterületre történő belépésre semmilyen körülmények közt nem jogosult polgárőr jelenlétére is - alappal tekinthette jogtalan támadásnak. Ebből következően a minden mérlegelés szükségessége nélkül megállapítható módon jogellenes rendőri intézkedéssel szembeni fellépése a jogos védelem keretei közt maradt, illetve ezen okfejtés elvetése esetén is megállapítható, hogy a menthető felindulásból lépte túl a jogos védelem kereteit. Kifogásolta végül a bűncselekmény Btk. 229. §

(8)bekezdésének II. fordulata szerinti minősítését, amely a rendőrök által foganatosított, külön törvényben meghatározott intézkedés tényállásban történő megnevezésének hiányában érvelése szerint fel sem merülhet. A Legfőbb Ügyészség BF.1941/

1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozat hatályában fenntartását indítványozta. A terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételeiben kifejtette, hogy az ügyészi átirat - a felülvizsgálati eljárásban tilalmazott módon - a tényállással kapcsolatos okfejtést tartalmaz. Álláspontja szerint az Rtv.
2. §

(1)bekezdésének b) pontjára történő ügyészi hivatkozás nem áll összhangban az ítéletben foglaltakkal, amely csupán az általános intézkedési kötelezettségre vonatkozó szabályokat hívta fel. A tényállásban foglaltak pedig a rendőri eljárás jogszerűségét nem alapozták meg, ezért felülvizsgálati indítványban foglalt érveit megismételve - az ügyészi átirat figyelmen kívül hagyását indítványozta. A felülvizsgálati indítvány az alábbiak szerint alaptalan. A jogerős ítéletben foglalt, a Be. 423. §

(1)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás a felülvizsgálati indítvány érveivel szemben maradéktalanul tartalmazza az eljárt bíróságok által megállapított bűncselekmény minősítésének alapjául szolgáló tényeket. A Btk. 229. §

(1)bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntettét az követi el, aki a hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza. A

(2)bekezdés szerint minősítő körülmény a felfegyverkezve, a

(8)bekezdés szerint pedig a külön törvényben meghatározott intézkedést végrehajtó rendőr sérelmére történő elkövetés. Az irányadó tényállás alapján jelen esetben a hivatalos személy elleni erőszak törvényi tényállásának I. fordulatát kell vizsgálni, amelynek megvalósulásához a törvény kétségkívül a hivatalos személy intézkedésének jogszerűségét is megkívánja. Az intézkedés jogszerű mivoltának megítélését illetően töretlen az Rtv. 19. §

(1)bekezdésével összhangban álló bírói gyakorlat. Eszerint a rendőri intézkedésnek mindenki köteles magát alávetni, és a rendőri intézkedés során annak jogszerűsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható. Az jogerős ítéletben foglalt tényállás félreérthetetlenül rögzíti, hogy - a rendőri intézkedésre alapot adó bejelentés szerint a terhelt tulajdonát képező ingatlan területén egy nőt bántalmaztak, - a kiérkező rendőrökkel a bejelentő közölte, azt sem tudja, hogy a bántalmazott nő él-e még és - veszekedés, ordibálás hangjai szűrődtek ki a lakásból. A fentiek tükrében a helyszínre érkező rendőröket az Rtv. 13. §

(1)bekezdése szerinti intézkedési kötelezettség terhelte. E kötelezettségük teljesítése érdekében - az Rtv.

1. §-ában szabott arányosság követelményének figyelembevételével - az Rtv. V. fejezete szerinti, az intézkedés céljának elérésére alkalmas bármely rendőri intézkedés alkalmazható volt. Adott esetben az elérni kívánt célok megvalósulásához szükséges elsődleges intézkedés a magánlakás területére történő belépés volt, hiszen a fentebb írt módon adat merült fel, hogy az ingatlan területén tartózkodó személy sérelmére bűncselekményt követnek el, azonban a rendőröket a lezárt udvaron tartózkodó személyek felszólítás ellenére nem bocsátották be. Ennek következményeként másztak át a kerítésen, majd léptek be a pincehelyiségbe. Mindezek alapján az ítéleti tényállás hiánytalanul azokat a tényeket, amelyek alapján a rendőri jogszerűségére következtetés vonható. tartalmazza intézkedés A tényállásnak ugyanis nem a cselekmény elbírálásához szükséges jogszabályhelyekre kell utalnia, az ítélkezés alapját képező jogszabályi rendelkezések megjelölése a jogi indokolás részét képezi. Ehelyett a tényállásban azokat a tényeket kell rögzíteni, amelyek a jogi elbírálás - így a rendőri intézkedés jogszerűségének kérdésében történő állásfoglalás - kereteit meghatározzák. Az irányadó tényállásból pedig kitűnik, hogy a rendőri intézkedés célja a bejelentés valóságáról történő meggyőződés, illetve a bejelentés szerinti bántalmazás folytatására utaló körülményekre tekintettel a bűncselekmény megszakítása volt, ezért az intézkedő rendőrök - az elsőfokú ítélet
2. oldalán egyébként helyesen hivatkozott - Rtv.
3. §

(1)bekezdésének b) pontja alapján jogszerűen léptek be az ingatlan területére. Nem állja meg a helyét a felülvizsgálati indítvány a tekintetben kifejtett érvelése sem, amely szerint a belépés jogszerűségét elfogadva is a rendőrök csak addig maradhattak volna az ingatlan területén, amíg meggyőződnek róla, hogy a bejelentés szerint bántalmazott nő él-e még. Ehhez képest a bent tartózkodás az Rtv. 39. §

(4)bekezdése értelmében a feladat végrehajtásához szükséges ideig tarthat, amely adott esetben szükségképpen kiterjedt egyfelől annak tisztázására, hogy történt-e bűncselekmény, folytatásának veszélye fennáll-e, másfelől bűncselekmény gyanúja esetén az elkövetéssel megalapozottan gyanúsítható személy elfogására és előállítására. Az intézkedés fentiek szerint végbemenő folytatását akadályozta meg a terhelt támadó fellépésével, amelynek során először P. K. rendőr főtörzsőrmester karját megszorítva megkísérelte őt eltávolítani a pincehelyiségből, majd a rendőrök felé megindulva egy fejszét lendített az irányukba. A magánlakásba történő belépés törvényessége ekként nem kérdőjelezhető meg, következésképpen fel sem merülhet, hogy az intézkedésnek a terhelt jogszerűen szegült volna ellen, különös figyelemmel arra is, hogy e jogosultság egyebekben is csak a mérlegelés nélkül kétséget kizáróan jogellenes rendőri intézkedéssel szemben illette volna meg. Nyilvánvalóan nem tette jogellenessé az alapul szolgáló jogszabályi feltételek fennállása mellett végrehajtott intézkedést önmagában az a körülmény, hogy a jogszerűen intézkedő rendőrökkel együtt a hasonló jogkörrel fel nem ruházott polgárőr is behatolt az ingatlan területére. A jogszerűen intézkedő rendőrök ellen irányuló, az intézkedés folytatását akadályozó támadó fellépésével a terhelt hiánytalanul kimerítette a hivatalos személy elleni erőszak Btk. 229. §

(1)bekezdésében írt törvényi tényállásának I. fordulata szerinti tényállási elemeit. A jogszerű mederben maradó rendőri intézkedésre tekintettel teljességgel alaptalan a jogos védelmi helyzet fennállásának megállapítását célzó felülvizsgálati indítvány. Jogos védelmi helyzet hiányában értelemszerűen alaptalan továbbá a jogos védelem menthető felindulásból történő túllépésére történő hivatkozás is. Az indítvány sérelmezte továbbá a Btk. 229. §

(8)bekezdésének II. fordulata szerinti minősítő körülmény megállapítását. A jogerős ítéletben írt tényállásból kiolvashatóan a bejelentés nyomán a helyszínre érkező rendőrök intézkedésére az Rtv. 13. §

(1)bekezdése teremtett jogalapot, illetve a tényállásban részletezett rendőri fellépés a már kifejtettek szerint megfeleltethető az Rtv. 39. §

(1)bekezdés b) pontja szerinti rendőri intézkedésnek. Mivel pedig a tényállásból kitűnik, hogy a rendőrök a szolgálati feladataik ellátását szabályozó törvény felhatalmazása alapján intézkedtek, a sérelmezett minősítő körülmény megállapítása is törvényes volt az eljárt bíróságok részéről. Ekként a Kúria - miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §

(5)bekezdésére tekintettel hivatalból köteles - a Be. 424. §

(1)bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatot a Be.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. A fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be.
2. §

(4)bekezdésén, illetve a 416. §

(4)bekezdésének b) pontján, továbbá a 418. §

(3)bekezdésén és a 421. §

(3)bekezdésén alapul. Budapest,

1. március
2. Dr. Akácz József s.k. a tanács elnöke, Dr. Metzing Márton s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ