Kfv.35373/2018/6 – Kúria

(1)bekezdésére, 9. §

(1)bekezdésére,

1. § a) pontjára,
2. §

(1)bekezdés a) pontjára,

1. §-ra, az adózás rendjéről szóló
2. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
3. §

(1)bekezdésére, 95. §

(1),

(3),

(4)és

(6)bekezdéseire, a számvitelről szóló

1. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.)
2. §

(3)bekezdésére, 165. §

(1)-

(2)bekezdéseire és 166. §

(1)-

(2)bekezdéseire alapította. [4] Indokolása szerint a felperes 117.000 Ft értékesítést terhelő adót elmulasztott bevallani, továbbá a H.M. Kft. (a továbbiakban: számlakibocsátó) nevében 2 db rozsdamentes acéltartály, 1 db keverőtartály, 1 db lékeverő tartály, 2 db kézikocsi és 9 db rozsdamentes tartály beszerzéséről kiállított 3 db, tartalmilag hiteltelen számla alapján kívánt 2.168.000 Ft összegben adólevonási joggal élni. [5] A számlakibocsátó kapcsolódó ellenőrzése, ügyvezetőjének nyilatkozata, nyilvántartásának adatai, az eszközök beszerzési forrásául megjelölt T.T. Kft.-nél (a továbbiakban: Kft.1.) lefolytatott egyes gazdasági események vizsgálatára irányuló ellenőrzés keretében beszerzett ügyvezetői nyilatkozat, az eszközök értékére beszerzett igazságügyi műszaki szakértői vélemény, a felperes ügyvezetőjének nyilatkozatai, eszköznyilvántartásának adatai, a helyszíni szemle, a tartályok javítását végző M. Kft. (a továbbiakban: Kft.2.) képviselőjének nyilatkozata alapján megállapította, hogy a felperes már 2009ben javíttatta a számlákon szereplő eszközöket, a beszerzés nem a vizsgált időszakban valósult meg. A számlakibocsátó az eszközökkel nem rendelkezett, a számlakiállítás célja az volt, hogy a felperes kedvezményes kamatozású hitelhez juthasson, továbbá adólevonási joggal élhessen. [6] Értékelte, hogy a felperes törvényes képviselője az alap- és a megismételt eljárások során az adóhatósági megállapításokat megismerve eltérő tartalmú nyilatkozatokat tett az eszközök származási helye, beszerzésének időpontja és javítása vonatkozásában. A kereseti kérelem és ellenkérelem [7] A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az adóhatóság 2.285.000 Ft áfa kiutalására, másodlagosan új eljárásra történő kötelezését kérte. [8] Indokolása szerint az alperes az Áfa tv. 120. § a) pontja, 127. §

(1)bekezdése, valamint az Európai Unió Bírósága (EUB) döntéseivel ellentétes határozatot hozott. Nem vitatta, hogy a nyilatkozatait az eszközök beszerzése és javítása körében többször változtatta, ennek okaként azt jelölte meg, hogy az ellenőrzés során tájékozódott a részletekről. Előadása szerint az alperes nem bizonyította, hogy az eszközök nem képezték az eladó tulajdonát, továbbá azt sem, hogy adókijátszásban vett részt, vagy arról tudott. [9] Indítványozta a törvényes képviselő férje és a számlakibocsátó ügyvezetője tanúkénti meghallgatását. [10] Az alperes a kereset elutasítását kérte a határozatában foglaltak alapján. Az elsőfokú határozat [11] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. [12] Indokolásában részletesen ismertette a rendelkezésre álló bizonyítékokat, majd megállapította, hogy az alperes a tényállást tisztázta, abból logikus és okszerű következtetéssel állapította meg a számla szerinti gazdasági esemény hiányát. Kiemelte, hogy a felperesi ügyvezető eltérő tartalmú nyilatkozatait az alperes objektív bizonyítékokkal cáfolta, ügydöntő bizonyítékként értékelte a Kft.2.-től származó nyilatkozatot, megrendelőt és számlát a

1. évi javítás megtörténtére nézve, valamint az eszközök Kft.
2. által történő
3. évi beszerzését cáfoló bizonyítékokat. [13] A gazdasági esemény hiánya miatt - a Kúria 5/
4. (IX.26.) KMK véleményének
5. pontjára utalással - az adókijátszáshoz fűződő felperesi tudattartalom vizsgálatát mellőzte. [14] A tényállás tisztázottságára utalással a felperes bizonyítási indítványait elutasította. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [15] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet és az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését, másodlagosan emellett az alperes új eljárásra kötelezését kérte. [16] Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Tanács közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló
6. november 28-i 2006/
7. EK irányelvét (a továbbiakban: Héa-irányelv), az Áfa tv.
8. § a) pontját,
9. §

(1)bekezdés a) pontját, az Art. 97. §

(4)és

(6)bekezdését, az 5/

1. (IX.26.) KMK véleményben és az EUB C-80/11, C-142/11, C-324/
2. ítéleteiben foglaltakat. [17] Indokolása szerint cégnyilvántartásba bejegyzett, működő adóalanytól szerezte be a termékeket, az ügyletekről az azokat tanúsító számlákkal rendelkezik. Adókijátszásban nem vett részt, a számlakibocsátó az adót bevallotta és megfizette. A helyszíni szemle igazolta a beszerzett eszközök meglétét, azok a birtokában vannak. A törvényes képviselője és a számlakibocsátó ügyvezetőjének nyilatkozatainak módosítására valós, életszerű és elfogadható magyarázatot adott, az ügyletek minden részletének megismerését követően előterjesztett bizonyítási indítványait az elsőfokú bíróság az ok megjelölése nélkül elutasította. Hangsúlyozta, hogy a jogerős ítélet az iratok tartalmával ellentétes. [18] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [19] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [20] A polgári perrendtartásról szóló
3. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
4. §

(2)bekezdése, valamint a Pp. 275. §

(1)-

(4)bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között a rendelkezésre álló iratok alapján azt vizsgálja, hogy a jogerős ítélet a megjelölt körben jogszabálysértő-e. [21] A felperes felülvizsgálati kérelmében azt sérelmezte, hogy az adólevonási jogát az adóhatóság, majd az elsőfokú bíróság annak ellenére vitatta el, hogy az ügyletek lebonyolítását számlákkal tanúsította, a beszerzett eszközöket az ellenőrzésnek bemutatta. [22] A Kúria előrebocsátja: a perben nem volt vitás, hogy a felperes rendelkezik alakilag kifogástalan számlákkal, valamint az azokon szereplő eszközökkel. A jogerős ítélet azt állapította meg, hogy a felperes évekkel a számlákon szereplő teljesítési időpont előtt már tulajdonosa volt az eszközöknek, javíttatta is azokat. [23] A Pp. 206. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. [24] A bizonyítékok hiányos, kirívóan okszerűtlen vagy logikátlan mérlegelése jogszabálysértést valósít meg, ezért a Kúria a felülvizsgálati kérelem alapján vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat hiánytalanul, egymással való összefüggéseiben és ellentmondások nélküli logikai rendben értékelte-e. [25] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság részletesen megjelölte azokat a bizonyítékokat, amelyek objektíve kizárják a számla szerinti időpontra nézve a számlakibocsátó teljesítését. A felperesi ügyvezető nyilatkozatainak változását a feltárt tényekkel összevetette, ítéleti indokolása logikus, ellentmondásoktól mentes, zárt rendszert alkot. Az általa megállapított tényállás a felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben - a beszerzett bizonyítékokkal összhangban áll. Ezért helytállóan utasította el az elsőfokú bíróság a bizonyítási indítványokat arra hivatkozással, hogy a tényállás további tisztázásra nem szorult. [26] Az alakilag kifogástalan számlák léte és az eszközök birtoklásának ténye nincs hatással az adóhatósági és bírósági döntés jogszerűségére, mert nem az eszközök beszerzése, hanem ennek számlák szerinti időpontban való megtörténte volt a vitás. A felperes által felajánlott bizonyítékok nem volt alkalmasak az adóhatósági megállapítás megdöntésére, mert egyrészt a számlakibocsátó ügyvezetőjének nyilatkozatai rendelkezésre álltak, de azok valóságtartalma megdőlt, másrészt a felperes ügyvezetőjének férje ügyletekben való közreműködéséről csak az elsőfokú bíróság által értékelt, már az adóhatósági megállapításokra tett, a korábbiaktól eltérő tartalmú nyilatkozatában hivatkozott, ami miatt a tanúvallomás bizonyító ereje eleve kétségesnek mutatkozott. A felperes által megjelölt tanúk vallomása tehát az egyéb bizonyítékok alapján megállapított tényállást nem befolyásolhatta volna. [27] A Kúria megállapítása szerint az elsőfokú bíróság ítélete megfelel az 5/

1. (IX.26.) KMK véleményben foglaltaknak is, mert az
2. pontjában rögzíti, hogy ha a számlában szereplő gazdasági esemény nem történt meg, akkor nem kell vizsgálni, hogy a számlabefogadó tudott-e, illetve tudnia kellett volna-e az adókijátszásról, adócsalásról. [28] Az EUB C-446/15 számú végzésében (Signum Alfa Sped-ügy) rögzítette, hogy „[33] A levonáshoz való jog keletkezéséhez megkövetelt anyagi jogi feltételeket illetően a 2006/112 irányelv
3. cikke a) pontjának megfogalmazásából az következik, hogy a levonási joghoz az szükséges, hogy egyrészt az érdekelt az ezen irányelv értelmében vett adóalany legyen, másrészt pedig az e jog keletkezését megalapozó termékeket és szolgáltatásokat az adóalanynak utóbb adóköteles tevékenységéhez kell felhasználnia, és e termékeket és szolgáltatásokat előbb más adóalanynak kellett értékesítenie, illetve nyújtania. Ha e feltételek teljesülnek, főszabály szerint nem utasítható el a levonáshoz való jog (
4. február 13-i Maks Pen ítélet, C-18/13, EU:C:2014:69,
5. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat)." [29] A felperes nem rendelkezett az adólevonási jog anyagi jogi feltételével, mert az ügyletek nem valósultak meg a számla szerinti időpontban, ezáltal nincs olyan termék, amelyet adóköteles tevékenysége keretében az adott ügylet által szerzett be. Ennek megfelelően a jogerős ítélet nem sérti a Héa-irányelvet, és az annak értelmezésére kialakult EUB ítélkezési gyakorlatban kialakított elveket. [30] Mindezek figyelembe vételével a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet megfelel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályoknak, ezért azt a Pp.
6. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [31] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati perköltség megfizetésére. [32] A Kúria a felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperest az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §

(1)bekezdésében és a költségmentesség alkalmazása a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdése alapján kötelezte. [33] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.

(2)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,

1. április
2. Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Stefancsik Márta sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró