A határozat elvi tartalma: Az azonnali hatályú felmondás jogszerűségének igazolására alkalmasak a közvetett bizonyítékok, amennyiben azok olyan zárt és okszerű logikai láncot alkotnak, amelyekből kétséget kizáróan lehet következtetni a munkavállaló vétkes kötelezettségszegésére. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.I.10.528/2018/
- A tanács tagjai: Dr. Hajdu Edit a tanács elnöke . Rózsavölgyi Bálint előadó bíró . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: . Gyurkovics Bence ügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: . Szűts Ágnes ügyvéd (Dr. Szűts Ágnes Ügyvédi Iroda) A per tárgya: azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményei A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Győri Törvényszék 2.Mf.20.100/2018/
- Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 13.M.303/2016/
- Rendelkező rész A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.100/2018/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kétezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárásban meg nem fizetett 29.836 (huszonkilencezer-nyolcszázharminchat) forint felülvizsgálati illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] [7] [8] A felperes
- október 11-től arculattervező, majd divattanácsadó munkakörben állt az alperes alkalmazásában, havi bruttó alapbére 161.000 forint volt. Munkáját az alperes gy.-i Á.B.-ban lévő üzletében végezte. Az alperes
- október 1-jétől törzsvásárlóinak hűségkártya programot vezetett be. A felperes
- szeptember 11-én B.K. névre törzsvásárlói kártyát állított ki, amellyel
- június 26-ig 1.487.498,- forint forgalmat bonyolítottak, erre tekintettel 54.000,- forint értékű vásárlási utalványt állítottak ki. A vásárlásokat eltérő banknál vezetett számlákról, illetve különböző bankkártyákról fizették, azok döntően (86-ból 82 alkalommal) a felperes munkavégzése alatt történt és az utalványok felhasználásakor is munkát végzett a felperes. A 86 vásárlás során a hűségkártya használatával különböző méretű termékeket vettek. Az alperes
- június 28-án azonnali hatállyal megszüntette a felperes munkaviszonyát. A szankciós felmondás indokolása értelmében
- június 20-án a munkáltató tudomást szerzett arról, hogy a hűségkártyát a felperes nem a szabályok maradéktalan betartásával működteti, és egyéni vagyonszerzési szándékkal azzal folytatólagosan visszaél. A felperes személyéhez köthető kártya nyitása óta
- június 28-ig jelentős forgalmat bonyolítottak le, a termékek között 36-38-40-42-44-es méretek, övek, egyéb kiegészítők találhatók. A kártya használója 55.200,- forint értékű utalványt kapott a vásárlások után, ebből 54.000,- forint értékűt be is váltott. A kártyát a felperes állította ki, annak használata is hozzá volt köthető, a vásárlások után az utalványt e-mail formában is ő kapta meg, és váltotta be. A kártya valódi használója a felperes, amely ellentmond a hűségprogram általános működtetési feltételeinek. Az értékesített termékek után járó pontértékeket a felperes munkavégzése alatt regisztrálták a kártyára, az utalványok beváltása is egybeesett a felperes beosztásával. A kártyára naponta többször is, több alkalommal regisztráltak értékesebb termékeket, ami nem életszerű. A vásárlásokat különböző bank- és hitelkártyákról egyenlítették ki, ami bizonyítja, hogy a felperes nem a saját vásárlásait regisztrálta a hűségkártyára, hanem a betérő és törzsvásárlói kártyával nem rendelkező személyek vásárlásait töltötte arra fel. Az azonnali hatályú felmondás indokolása utal a munkaszerződés IV. pontjára, a felperes munkaköri leírására, arra, hogy a felperes magatartásával tudatosan megszegte a működési és etikai szabályokat, jogsértő tevékenységével szándékosan kárt okozott a munkáltatónak. A felperes munkavégzése során nem úgy járt el, ahogy az a [9] munkavállalói pozíciójából fakadóan elvárható lett volna, munkáját nem a munkáltató által előírt szabályok maradéktalan betartásával végezte, azokat tudatosan, szándékosan, folyamatosan megszegte. Az azonnali hatályú felmondás mellett az alperes fizetési felszólítást is kibocsátott a felperessel szemben, melyben 54.000,forint kártérítés megfizetésére kötelezte. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [10] A felperes keresetében az azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezményeként 244.360,- forint felmondási időre járó távolléti díj, 293.232,- forint végkielégítés és perköltsége megfizetésére kérte az alperest kötelezni, ezt meghaladóan kérte a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezését. [11] Azt adta elő, hogy az azonnali hatályú felmondás indokolásában rögzítettek nem valósak, a hűségkártyát nem használta, és az utalványokat sem ő kapta, nem szegte meg a munkáltató működési és etikai szabályait, és nem okozott kárt. [12] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. A felperes visszaélt a törzsvásárlói rendszerrel, ezzel a munkaviszonyból származó kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte, anyagi és erkölcsi kárt okozott. Álláspontja szerint a belső vizsgálat eredményei az indokokat alátámasztják. [13] A fizetési felszólítással összefüggésben 54.000,- forint kártérítés megfizetése tekintetében az alperes viszontkeresetet terjesztett elő. E körben arra hivatkozott, hogy a felperes szándékos kötelezettségszegésével kárt okozott, melyet köteles megtéríteni. Az első- és másodfokú ítélet [14] A Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a
- december 11-én meghozott 13.M.303/2016/
- számú ítéletében a keresetet elutasította, kötelezte a felperest perköltség megfizetésére, rögzítette, hogy az illetéket és az állam által előlegezett költséget az állam viseli. [15] Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (továbbiakban: Mt.)
- §-ában írt feltételek fennálltak-e, és azt állapította meg, hogy a hűségkártya programmal összefüggésben az általános szerződési feltételek elsődlegesen a kártyatulajdonosokra vonatkoznak, azonban azok betartása és betartatása feltételezte a munkavállalók tevékenységét is. [16] A tanúk vallomásai alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az valóban nem bizonyított, hogy a munkáltató az általános szerződési feltételeket, mint szabályzatot közölte volna a munkavállalókkal, azonban a hűségkártya program azon szabályát, miszerint a kártya névre szóló, másnak nem adható át, a felperes maga is ismerte, és ezzel összefüggésben kötelezettség terhelte a munkavégzés során. A felperes egyben kártyabirtokos is volt, ezért is tudomása volt a törzsvásárlói program szabályairól. [17] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a hűségkártya személyhez kötöttsége, illetve az ebből fakadó kötelezettség anélkül is terhelte a felperest, hogy az általános szerződési feltételeket munkáltatói szabályzatként bevezették volna. [18] Tekintettel arra, hogy lényegében közvetett bizonyítékok álltak rendelkezésre, az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy az alperes által sérelmezett magatartás akkor állapítható meg kétséget kizáróan, ha ezen közvetett bizonyítékok zárt, okszerű, logikai láncot alkotnak, azzal ellentétes, annak megdöntésére alkalmas bizonyítékok pedig nincsenek. Ezzel összefüggésben kifejtette, hogy a vásárlásokkal érintett hűségkártyát a felperes állította ki B.K. névre, a kártyával megvalósított vásárlásokra döntően a felperes munkavégzése alatt történtek, amelyek összértéke jelentősen meghaladta az átlag törzsvásárló vásárlásainak értékét. Az érintett termékek különböző méretűek voltak, a vásárlások ellentételezésére pedig különböző bankkártyákat használtak. A hűségkártya letiltását követően azzal újabb vásárlást nem kezdeményeztek, és a letiltás miatt reklamáció sem érkezett az alpereshez. A vásárlások után járó kedvezményeket a felperes munkavégzésének ideje alatt használták fel. [19] A felperes, valamint a meghallgatott tanúk egy része ugyan „emlékezett” B. K.-ra, azonban róla átlagos, általános személyleírást adtak, ezért az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a nyilatkozatok kétséget kizáróan nem alkalmasak annak megállapítására, hogy B.K. létező személy lenne. [20] Összességében úgy foglalt állást az elsőfokú bíróság, hogy a felperes a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben, hosszú időn keresztül szándékosan megszegte. [21] Azt is megállapította, hogy nem merült fel olyan körülmény, amely azt támasztotta volna alá, hogy a felperes munkaviszonyát valójában várandóssága miatt szüntették meg. [22] A felperes kötelezettségszegésével összefüggésben jogosulatlanul 54.000,- forint kedvezményt használtak fel, ezért a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezése iránti kereseti kérelmet sem találta alaposnak. Rögzítette, hogy az alperes által előterjesztett viszontkeresetet az ellenkérelem keretei között értékelte, tekintettel arra, hogy a fizetési felszólítás tárgyában az azzal összefüggő kereseti kérelem miatt határoznia kellett, így a viszontkereset előterjesztése szükségtelen volt. [23] A felperes fellebbezése folytán eljárt Győri Törvényszék, mint másodfokú bíróság a
- június 6-án meghozott 2.Mf.20.100/2018/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a felperest kötelezte perköltség megfizetésére, megállapította, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli. [24] A törvényszék ítéletének indokolása értelmében az elsőfokú bíróság a szükséges körben lefolytatta a bizonyítást, az eljárási szabályokat betartotta, így hatályon kívül helyezésre okot adó körülmény nem volt. Az elsőfokú bíróság a keresetlevél benyújtásának időpontjára tekintettel alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(1)bekezdésében foglalt elveknek megfelelően értékelte a bizonyítékokat, azokból okszerű jogi következtetést vont le, amellyel a másodfokú bíróság is egyetértett. [25] Kifejtette, hogy a bíróság bizonyítékokat mérlegelő tevékenysége akkor kirívóan okszerűtlen és ad alapot az érdemi döntés megváltoztatására, ha a rendelkezésre álló adatok alapján a bíróság semmiképpen nem juthatott volna az általa levont következtetésre. A peradatok alapján azonban az elsőfokú bíróság okszerűen fejtette ki, hogy a felperes a munkaviszonyából származó kötelezettségét a hűségkártya programmal összefüggésben jelentősen, hosszabb időn keresztül megszegte, ezért az azonnali hatályú felmondás jogszerű. [26] A másodfokú bíróság álláspontja szerint S.-M.A., illetve T.-né A.Sz. tanúk vallomásának értékelésekor figyelemmel kellett lenni arra, hogy maguk is érintettek voltak a törzsvásárlói kártyával kapcsolatos visszaélésben, jogviszonyuk a vizsgálat alapján megszűnt. A visszaélést az egyik tanú el is ismerte, míg a másik a visszaélés miatt kiadott azonnali hatályú felmondást nem támadta meg. [27] A közvetett bizonyítékok figyelembevételével megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság a felperes kötelezettségszegését. Az üzletben dolgozó személyek mindegyike valamilyen formában érintett volt a visszaélésben, nyilatkozataikból kitűnően munkahelyi közösségük csapatként működött, és semmilyen körülmény nem utalt arra, hogy a felperes „kívülálló” maradt volna a kártyahasználattal összefüggésben kialakított és folytatott gyakorlatból. [28] A törvényszék is arra az álláspontra helyezkedett, hogy kártyabirtokosként a felperesnek nyilvánvalóan ismernie kellett az általános szerződési feltételeket, továbbá azon belül is azt, hogy a kártya másra át nem ruházható, mivel ezt magán a kártyán is feltüntették. T.-né A.Sz. vallomásából pedig nem tartotta elfogadhatónak azt, hogy „kártyafelelősként” ne tudott volna arról, hogy szabálytalan az, ha nem a kártyabirtokos használja a kártyát. P.R. tanú úgy nyilatkozott, hogy a törzsvásárlói kártya program részletszabályaira az üzletvezetőket kiképezték, nekik azt tovább kellett adniuk a munkavállalóknak. S.A. elmondta, hogy az üzletvezetőket képezték, az új belépőket, kártyafelelősöket az üzletvezetők oktatták. [29] A törvényszék a fizetési felszólítás hatályon kívül helyezésére irányuló kereseti kérelmet is alaptalannak találta, e körben egyetértett az elsőfokú bíróság indokolásával. A felperes felülvizsgálati kérelme és az alperes ellenkérelme [30] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet „megváltoztatását” és elsődlegesen keresetének történő helyt adást, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását. [31] Azt adta elő, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, miután az Mt. 78. §
(1)bekezdés a) pontjában rögzített feltételek nem álltak fenn, a munkaviszonyából származó kötelezettségét sem szándékosan, sem súlyos gondatlansággal nem szegte meg. A közvetett bizonyítékok értékelésekor mind az elsőfokú, mind a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 206. §
(1)bekezdését, a bizonyítékokat kirívóan okszerűtlenül értékelték. [32] Véleménye szerint már önmagában az megtöri a zárt logikai láncot, hogy azon négy alkalommal, amikor nem volt beosztásban, akkor is történtek vásárlások. S.-M.A. és T.né A.Sz. emlékeztek B.K.-ra. S.M.A. úgy nyilatkozott, hogy nem tapasztalt olyat, hogy rajta kívül más kolléganője is elkövetett volna visszaélést a törzsvásárlói kártyával, ezt T.-né A.Sz. is megerősítette. [33] Iratellenesen értékelték az eljárt bíróságok azt a tényt a felperes terhére, hogy a vásárlókártya letiltását követően azzal újabb vásárlást nem kezdeményeztek, a letiltás kapcsán reklamáció nem érkezett az alpereshez tekintettel arra, hogy ilyenről az alperes nem is értesülhetett, hiszen ha a letiltott kártyát meg is próbálták használni, és emiatt reklamáltak, arról az alperes központja nem tud. [34] Hivatkozott arra is, hogy nem volt jogosultsága arra, hogy a vásárlók személyazonosságát ellenőrizze, ezért a perrel érintett esetek történhettek úgy is, hogy B.K. átadta egyik ismerősének, családtagjának vagy barátjának a kártyát. [35] Fenntartotta azon hivatkozását, hogy az általános szerződési feltételek rá nem vonatkoztak, amennyiben egy kártyatulajdonos, akár B.K., megszegi a vonatkozó általános szerződési feltételeket, amiatt vele szemben szankciót nem lehetett volna alkalmazni. Utalt arra, hogy olyan jellegű kötelezettséget egyetlen esetben sem határoztak meg számára, hogy ellenőriznie kellene azt, hogy a kártyát a kártyabirtokos másra átruházta-e vagy sem. Sérelmezte, hogy arra, hogy a kasszánál az általános szerződési feltételeket kifüggesztették, a meghallgatott tanúk csak a második meghallgatásuk alkalmával emlékeztek, amelyet az üzletben dolgozó S.-M.A. és T.-né A.Sz. cáfoltak. [36] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Azt adta elő, hogy az első- és másodfokú bíróság a tényállást a valóságnak megfelelően, helyesen derítette fel, abból okszerűen következtetett arra, hogy a felperes a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét jelentős mértékben, szándékosan, illetve súlyos gondatlansággal megsértette. Az, hogy négy alkalommal más munkavállaló volt a pénztárhoz beosztva a kártya használatakor, nem jelenti a zárt logikai lánc megtörését, ugyanis ezen alkalmakkor a felperes ugyanúgy átadhatta a kártyát ismerősének, barátjának, rokonának, ahogy arra maga is hivatkozik, azonban mindez elenyésző előfordulási gyakoriságot jelent. A pontbeváltások során 15 alkalomból 15-ször a felperes működött közre. [37] Utalt arra, hogy a felperes olyan tanúk vallomására alapítja a felülvizsgálati kérelmét, akiknek a munkaviszonyát az alperesnél szintén a törzsvásárlói kártyával történt visszaélés miatt szüntették meg. [38] Annak alátámasztására, hogy B.K. valós személy lenne, a felperes által hivatkozott tanúvallomások nem alkalmasak, és az nem is valószínű, hogy B.K.-nak 80-tól több folyószámlája lett volna, továbbá az sem életszerű, hogy vásárlásait kizárólag Gy.-ben, az Á.B. bonyolította volna le és jelentős mértékben eltérő méretű ruhákat vásárolt volna, valamint egyáltalán nem reklamált a kártya letiltásával összefüggésben annak ellenére, hogy elviekben akár naponta háromszor is betért vásárolni az üzletbe. [39] A hivatkozott körülmények mind azt támasztják alá, hogy B.K. nem valós személy vagy legalábbis nem hozható összefüggésbe a nevére kiállított kártyával. [40] A közvetett bizonyítékok egyértelműen azt igazolják, hogy a felperes volt a kártyahasználó. [41] Az alperes azt is előadta, hogy az általános szerződési feltételek elsősorban a kártyatulajdonosokra vonatkoztak, azonban azok betartatása feltételezte a munkavállalók, így a felperes tevékenységét. Ha a munkavállalók nem ismerték volna a hűségkártyával kapcsolatos rendelkezéseket, akkor a kártyát igénylőknek még a legalapvetőbb információkról sem tudtak volna tájékoztatást adni a kiállítás során. A Kúria döntése és jogi indokai [42] A felülvizsgálati kérelem nem meglapozott. [43] A Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §
(2)bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amelyen ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. A felperes felülvizsgálati kérelme alperes keresete szerinti marasztalására irányult, de a fizetési felszósítással összefüggésben sem érvelést, sem jogszabálysértést nem jelölt meg, így a Kúria sem vizsgálhatta az erről hozott döntést. [44] A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként az Mt. 78. §
(1)bekezdését és a Pp. 206. §
(1)bekezdését jelölte meg. Tulajdonképpen arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok a közvetett bizonyítékok értékelésekor kirívóan okszerűtlenül helyezkedtek arra az álláspontra, hogy a munkaviszonyából származó kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte. [45] A Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felvett bizonyítékoknak az egybevetésével állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. [46] A Kúria következetes ítélkezési gyakorlata értelmében a Pp. 206. §
(1)bekezdésére való hivatkozás kizárólag abban az esetben eredményezheti a felülvizsgálati kérelem alaposságát, ha a jogerős ítéletben megállapítható tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. A felülvizsgálati eljárásban bizonyítékok felülmérlegelésére, újabb egybevetésére nincs jogi lehetőség (BH2012.173., Mfv.I.10.360/2017/
- és Mfv.I.10.708/2016/
- számú ítéletek). [47] A perben eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelése során nyilvánvalóan és alapvetően téves következtetésre nem jutottak, ezért a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokat helytállóan értékelte, a másodfokú bíróság pedig ítéletének indokolásában a felperes fellebbezési hivatkozásait elbírálva az elsőfokú bírósággal egyezően helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes azonnali hatályú felmondása jogszerű. [48] A Pp.
- §
(1)bekezdésében foglalt mérlegelés legfőbb korlátja a bíróság indokolási kötelezettsége [Pp. 221. §
(1)bekezdés]. Az ítélet indokolásából világosan ki kell tűnni, hogy a bizonyítékok mérlegelése során melyek voltak azok a körülmények, szempontok, amelyeket a bíróság a határozat meghozatalakor irányadónak tekintett. [49] Az együttműködési kötelezettség a feleket a munkaviszony fennállta alatt mindvégig köti [Mt. 6. §
(1)bekezdés]. Ennek megfelelően a felperes - függetlenül attól, hogy az általános szerződési feltételeket megismerte-e, azokat kifüggesztették-e - az általános jogelvnek megfelelően kizárólag a munkáltatóval együttműködve, a hűségkártya program céljainak megfelelően járhatott és semmiképpen nem tanúsíthatott volna olyan magatartást, amely a munkáltató jogos gazdasági érdekét sérti vagy veszélyezteti. [50] K.R. tanú a vallomásában elmondta, hogy a törzsvásárló részéről reklamáció nem érkezett, véleménye szerint a kártya felhasználása nem valósulhatott meg úgy, hogy B.K. létező személyként adta volna át másnak a kártyát, mert ekkora forgalmat még tíz személy sem tud lebonyolítani ennyi idő alatt. A tanú abból indult ki, hogy egy átlagos törzsvásárló 60.000 forintot költ évente (Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság). [51] S.-M.A. a
- június 27-én a munkáltató által megtartott meghallgatás során akként nyilatkozott, hogy vezetőként felelősséget vállal az egész csapat által generált visszaélésekre, melyeknek értéke 529.200,- forint (Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság alatti jegyzőkönyv). [52] P.R. tanú vallomásában megerősítette, hogy a kártya letiltását követően ügyfél reklamáció nem érkezett az alpereshez, ebből arra következtettek, hogy nem valós személy B.K. (Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jegyzőkönyv). A tanú azt is elmondta, hogy a hűségkártya program szabályai ismertek a munkavállalók előtt, erről kézikönyv van, a részletszabályokra kiképezik az üzletvezetőket, akik továbbítják a többi munkavállaló felé, így azokkal a felperes is tisztában volt. [53] T.-né A.Sz. a vallomásában úgy fogalmazott, hogy rémlik neki B.K. neve, ugyanakkor sem az arcára, sem egyéb ismertetőjelére nem emlékezett annak ellenére, hogy nyilatkozata szerint a gyakran visszatérő vevők „szinte családtagnak számítanak” (Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jegyzőkönyv ). [54] S.-M.A. azt elő, hogy B.K. szerinte „mindenféle méret volt, nehéz behatárolni”. [55] Az előző tanúvallomásokra és a peradatokra is figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok a felperes kötelezettségszegését a rendelkezésre álló közvetett bizonyítékok alapján helytállóan ítélték meg. A tanúvallomások, a kártyaadatok, a kártyával feltehetően felperesnél végzett vásárlások körülményei (különböző bankkártyák, bankszámlák, nemzetközi szinten kiemelkedő forgalom, jelentősen eltérő méretezések), illetve a pontok felperesnél történt beváltása összességükben olyan zárt és okszerű logikai láncot alkotnak, amelyekből kétséget kizáróan lehetett következtetéseket levonni a felperes kötelezettségszegésére. [56] A másodfokú bíróság indokai alapján helybenhagyott ítéletében az elsőfokú bíróság a tanúvallomásokat egyenként és a per egyéb adataival (kimutatások, kártya adatok) egybevetve helyesen értékelte. Mérlegeléséről ítéletében számot adott kitérve arra is, hogy a felperes egyes tényállításait miért nem találta bizonyítottnak. Értékelési körébe vonta valamennyi, a felülvizsgálati kérelemben is hivatkozott tanú vallomását. [57] Összességében a Kúria azt állapította meg, hogy a felperes a perrel érintett törzsvásárlói kártyával összefüggésben a munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan, jelentős mértékben megszegte [Mt.
- §
(1)bekezdés a) pont]. [58] A felperes alappal nem hivatkozhat arra, hogy a munkáltató részére nem határozott meg olyan kötelezettséget, hogy ellenőriznie kellene azt, hogy a kártyát a kártyabirtokos másra átruházta-e vagy sem, arra figyelemmel, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok szerint a perrel érintett hűségkártyát a felperes használta. [59] Az előzőek alapján az eljárt bíróságok helyesen állapították meg, hogy az azonnali hatályú felmondás jogszerű és helytállóan rendelkeztek a kereset elutasításáról. A felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot. [60] Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. §
(3)bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész [61] A felülvizsgálati eljárásban a felperes pervesztes lett, ezért köteles megfizetni az alperesnek a felmerült költségét a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján. [62] Perköltségként merült fel az alperes oldalán az őt képviselő ügyvéd munkadíja, melyet a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdése alapján határozott meg. [63] A Kúria a pertárgy értékét a Pp. 24. §
(1)bekezdése alapján állapította meg, figyelemmel a Pp. 349/B. §
(1)bekezdésére, az illeték mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdése értelmében határozta meg. [64] A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperes munkavállalói költségkedvezményben részesült, ezért a feleket megillető tárgyi költségfeljegyzési jog folytán meg nem fizetett felülvizsgálati illetéket az állam viseli a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban elnevezésű 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(1)bekezdése és
- §-a értelmében. [65] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. [66] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. ,
- május
- Dr. Hajdu Edit s. k. a tanács elnöke, Dr. Rózsavölgyi Bálint s. k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s. k. bíró