A határozat elvi tartalma: A rablás a kényszergyógykezelés elrendelését lehetővé tevő személy elleni erőszakos bűncselekmények közé tartozik. Kúria végzése Az ügy száma: Bfv.III.1.616/2015/
- A határozat szintje: felülvizsgálat A tanács tagjai: Dr. Belegi József, a tanács elnöke Dr. Gömöri Olivér, előadó bíró Dr. Korcsok Marianna, bíró Az eljárás helye: Budapest Az eljárás formája: tanácsülés Az ülés napja:
- május
- Az ügy tárgya: kényszergyógykezelés felülvizsgálata (rablás bűntette) Terhelt(ek): H. Z. Első fok: tárgyalás, Dunakeszi Városi Bíróság, 6.B.331/2008/11., ítélet,
- december
- Az indítvány előterjesztője: a terhelt védője Az indítvány iránya: a terhelt javára Rendelkező rész A Kúria a Dunakeszi Városi Bíróság 6.B.331/2008/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A Kúria végzése ellen fellebbezésnek vagy felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítvány előterjesztője, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. Indokolás I. [1] [2] A Dunakeszi Városi Bíróság
- december
- napján kihirdetett és e napon jogerőre emelkedett 6.B.331/2008/
- számú ítéletével a terheltet az ellene rablás bűntette [Btk. (
- évi IV. törvény)
- §
(1)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. Elrendelte a terhelt kényszergyógykezelését, melyet az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben kell végrehajtani. A terhelttől lefoglalt 1 db zsebkést elkobozta. A felmerült 62.250 forint bűnügyi költségről úgy rendelkezett, hogy azt a terhelt viseli. A megállapított tényállás szerint a terhelt paranoid skizofrénia [3] miatt téveszmékben szenvedett és azért, hogy ezek elől biztonságba kerüljön, elhatározta, hogy olyan bűncselekményt követ el, amelyért börtönbe zárják. Ennek megfelelően
- május
- napján egy kölcsönkért késsel bement a C. Bankba. Közölte, hogy ez egy bankrablás és a biztonsági őr kétkedésére nyomatékul elővette a nála lévő kést és azt a pénztáros felé fordította, akitől a napi bevételt követelte. A pénztáros a helyszínen jelen lévő vezető utasítására a bevételt képező 1.130.000 forintot a terheltnek átadta. A terhelt az összeget felmarkolta és a kijáraton át távozott. Eközben a megszerzett készpénznek kb. a felét elszórta. A terheltet egy közeli presszóban rövid időn belül a nyomozó hatóság elfogta, tőle az elvitt bevételrészt maradéktalanul visszavették, így a kár teljes egészében megtérült. II. [4] [5] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Az indítvány szerint a terhelttel szemben nem állnak fenn a kényszergyógykezelés elrendelésének feltételei. A terhelt szándéka ugyanis a rablással nem a pénz elvétele, azaz jogtalan eltulajdonítás volt, hanem az, hogy börtönbe kerüljön. Így a rablás tényállási elemei közül a jogtalan eltulajdonítási célzat nem állapítható meg. Ezen túl a terhelt cselekménye nem volt erőszakos, ugyanis nem erőszakot, a sértett testével való támadó jellegű közvetlen érintkezést, hanem fenyegetést alkalmazott a rablás során. Az indítvány kitért arra is, hogy a terhelt részére eseti gondnokot az eljárás során nem rendeltek ki, ezért a tárgyalásra a bíróság nem idézte sem az eseti gondnokot, sem a törvényes képviselőt, az ítéletet egyikük részére sem kézbesítette a bíróság, így az ellen fellebbezést sem tudtak bejelenteni. A Legfőbb Ügyészség BF.1618/2015/
- számú átiratában a felülvizsgálati indítványt nem találta alaposnak. Álláspontja szerint a terhelt cselekményének motívuma a cselekmény tényállásszerűsége és minősítése szempontjából közömbös. A terhelt élet kioltására alkalmas késsel fenyegetve számára idegen dolgot, pénzt követelt a pénztárostól, aki azt a fenyegetés hatására át is adta. A terhelt a jogtalanul elvett pénz egy részével elment a bankból, és azt magánál is tartotta, amiből az következik, hogy szándéka a pénz megtartására irányult. Cselekménye így a rablás valamennyi tényállási elemét megvalósította. Az elkövetés és elbírálás idején is töretlen jogalkalmazói gyakorlat szerint a rablás a kényszergyógykezelés elrendelését lehetővé tevő személy elleni erőszakos bűncselekmények közé tartozott. A rablás büntetési tétele 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés, így nem vitatható az sem, hogy a terhelttel szemben büntethetősége esetén 1 év szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellett volna kiszabni. A bíróságnak nem volt eseti gondnok kirendelési kötelezettsége a terhelt részére. A nagykorú terhelt a büntetőeljárás idején nem állt gondnokság alatt, ezért törvényes képviselője sem volt, akinek [6] az ítéletet jogorvoslati jogot biztosítva kézbesíteni kellett volna. Mindezek alapján a Dunakeszi Városi Bíróság ítéletének hatályában fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati indítványt előterjesztő védő a Legfőbb Ügyészség indítványára reagálva kifejtette, hogy nem tette vita tárgyává, hogy védencével szemben büntethetősége esetén 1 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellett volna alkalmazni. Azt vitatja, hogy a terhelt erőszakkal követte el cselekményét. A megelőzően hatályban volt büntetőtörvények elemzésével rámutatott, hogy az erőszak és a fenyegetés elkülönítendő egymástól. A terhelt a rablást fenyegetéssel és nem erőszakkal követte el, így cselekménye nem minősült személy elleni erőszakos bűncselekménynek. Ezért a kényszergyógykezelésének elrendelése nem volt törvényes. III. [7] [8] A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be.
- §
(1)bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 423. §
(1),
(2),
(4)és
(5)bekezdésében meghatározott terjedelemben bírálta el. [9] A védő felülvizsgálati indítványában megjelölt ok megfelel a Be. 416. §
(1)bekezdés b) pontjában foglaltaknak, ezért a felülvizsgálati indítványt a Kúria érdemben elbírálta. [10] Az érdemi felülbírálat az indítvány irányának megfelelően arra terjedt ki, hogy a terhelttel szemben a kényszergyógykezelés, mint intézkedés elrendelésére a büntetőjog szabályának megsértése miatt került-e sor. [11] Ezen túl vizsgálta, hogy nem valósult-e meg a Be. 416. §
(1)bekezdés c) pontjában írt felülvizsgálati ok, azonban nem észlelt a Be. 373. §
(1)bekezdés I.
- b)és
- c)pontjában, illetve a II.-IV. pontjában írt abszolút eljárási szabálysértést. [12] Amint azt a védő is helytállóan megállapította indítványában, a kényszergyógykezelés elrendelésének a jelen ügyben vizsgált bűncselekmény elkövetésekor, illetve elbírálásakor hatályban volt Btk. (1978. évi IV. törvény) 74. §
(1)bekezdése szerint a következő feltételek együttes megvalósulása esetén volt helye: - a terhelt személy elleni erőszakos (vagy közveszélyt okozó) cselekményt követett el, de - elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, azonban - tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy - büntethetősége esetén 1 évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene vele szemben alkalmazni. [13] A védő mindössze azt vitatta, hogy a terhelt személy elleni erőszakos cselekményt valósított volna meg. Az irányadó tényállás alapján álláspontja szerint a terhelt a cselekményt nem személy elleni erőszakkal, hanem fenyegetéssel követte el. [14] A Kúria azt állapította meg, hogy a védő érvelése nem helytálló. [15] A bíróság az ítéletében megállapított tényállás alapján helyesen vonta le azt a következtetést, hogy a terhelt megvalósította az 1978. évi IV. törvény 321. §
(1)bekezdésében meghatározott rablás bűntettét. Helytálló volt ugyanis a városi bíróság azon következtetése is, hogy a terhelt szándéka a pénz eltulajdonítására is irányult. Cselekményének egyéb motívuma, mely szerint a téveszméi elől börtönbe akart kerülni, a cselekmény tényállásszerűsége és minősítése szempontjából közömbös. [16] Az elkövetés (és elbírálás idején is) az
- évi IV. törvény miniszteri indokolását követő töretlen jogalkalmazói gyakorlat szerint a rablás a kényszergyógykezelés elrendelését lehetővé tevő személy elleni erőszakos bűncselekmények közé tartozott. A bírói gyakorlat e körben nem tett különbséget az erőszakkal, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel megvalósított rablás között. [17] A rablás személy elleni erőszakos bűncselekménykénti értékelésére vonatkozó ítélkezési gyakorlat töretlenségét jól jelzi, hogy a jelenleg hatályos
- évi C. törvény
- §
(1)bekezdés
- k) pontja a személy elleni erőszakos bűncselekmények felsorolásában kifejezetten nevesíti a rablást is. [18] Ezekből is az következik, hogy a kényszergyógykezelés alkalmazása szempontjából nem különíthető el a konkrét erőszakkal, illetve a fenyegetéssel elkövetett rablás, hanem mindkettő személy elleni erőszakos bűncselekménynek minősül. [19] A kifejtettek alapján a terhelttel szemben a kényszergyógykezelés elrendelésére a büntető anyagi jogi szabályok megsértése nélkül került sor. [20] Mindezekre figyelemmel - s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be.
- §
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt és a megtámadott határozatot a Be.
- §-a alapján hatályában fenntartotta. IV. [21] A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
- §
(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §
(4)bekezdés b) pontja zárja ki. [22] A Be. 418. §
(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a Be. 416. §
(1)bekezdés
- e)vagy
- g)pontján alapul. A Be. 421. §
(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,
- május
- Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Gömöri Olivér s.k. előadó bíró, Dr. Korcsok Marianna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ