A határozat elvi tartalma: Valamely teljesítmény alapján és a munkavállaló eredményességéhez is kötött bónusz igazolásra jogosultság feltételeként a munkáltató a munkavállaló munkavégzésével összefüggő, mérlegelési körébe tartozó szempontokat is meghatározhat. A mérlegelés során azonban csak az adott év értékelhető, a mérlegelés a korábbi évek munkavállalói magatartását, esetleges mulasztásait nem vonhatja az adott évre kitűzött bónusz juttatásra jogosultság értékelési körébe. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.508/2018/
- A tanács tagjai: . Stark Marianna a tanács elnöke é dr. Csernay Krisztina előadó bíró . Tálné dr. Molnár Erika bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Kalló János Márk ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Pálfi Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Pálfi Endre ügyvéd, A per tárgya: munkabér megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.136/2018/
- Az elsőfokú bíróság határozata: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 61.M.2300/2015/
- Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.126/2018/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint és 13.500 (tizenháromezerötszáz) forint áfa perköltséget, valamint az államnak felhívásra 469.400 (négyszázhatvankilencezer-négyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A tényállás [1] A közigazgatási és munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
- május 20-ától marketing menedzser, később üzletág igazgatói munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. [2] Az alperes 2014-ben hatályos Kollektív Szerződésének VIII. pont 1.
- pontjának c) alpontja a munkavállaló vétkes kötelezettségszegéséért alkalmazandó jogkövetkezményként tüntette [3] [4] fel a prémium csökkentést, a prémium megvonást, mozgóbér csökkentést, illetve mozgóbér megvonást. Az 1.
- pont szerint a hátrányos jogkövetkezmények kiszabására indokolt írásbeli határozattal az SzMSz-ben meghatározottak jogosultak. A Kollektív Szerződés a határozat meghozatalára rendelkezésre álló szubjektív határidőt 15 napban, az objektív határidőt pedig egy évben határozta meg. A Kollektív Szerződés munkavállalói díjazásról rendelkező IX. pontjának
- alpontja szerint amennyiben munkaszerződés vagy bérmegállapodás másként nem rendelkezik, a teljesítményalapú mozgóbér (vállalati teljesítményen alapuló bónusz, illetve az egyéni teljesítményen alapuló inszentív) fizetése vagy nem fizetése a munkáltató diszkrecionális jogkörébe tartozik, tehát a munkáltatói jogkör gyakorló vezető joga eldönteni a munkavállaló teljesítményétől, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásától, egyéb jogkövető magatartásától, továbbá a vállalati belső szabályzatokban rögzített feltételektől, körülményektől függően azt, hogy az adott munkavállalót részesíti-e mozgóbérben vagy sem. A felperes a
- január 1-jén közölt munkavállalói felmondással az alperesnél fennálló munkaviszonyát megszüntette, a felmondásról ... kereskedelmi vezérigazgatót szóban is tájékoztatta. A beszélgetés során a kereskedelmi vezérigazgató közölte a felperessel, hogy a
- éves tevékenységének minősítése „az elvárásoknak megfelelő” és ez alapján a 2014-es bónusza
- áprilisában kifizetésre kerül. A felperes ezt követően többször érdeklődött a munkáltatónál a prémiuma megfizetése iránt, amelyre az alperes
- július 15-én a kifizetést elutasító válaszlevelet küldött. Ennek tartalma szerint a felperes 2014-es tevékenységének minősítése „az elvárásoknak megfelelő” volt, ezért
- januárban arról tájékoztatták a felperest, hogy a bónusz kifizetésre fog kerülni
- áprilisban.
- első hónapjaiban azonban az alperes külső tanácsadók által belső vizsgálatot végeztetett a 2011-
- közötti magyarországi kereskedelmi tevékenységének számos aspektusáról, amelynek során a felperesre vonatkozó elmarasztaló megállapítások - így a gmail fiók munkavégzésre való használata, az iPhone projektre vonatkozó valós szolgáltatás nélküli számlák jóváhagyása, a hatósági célokra szánt iratok utólagos elkészítése, módosítása, illetve a megkérdőjelezhető piackutatási projektekben résztvevő orvosok részére kifizetett indokolatlan juttatások születtek. Mindezeket a körülményeket értékelve az alperes úgy döntött, hogy a 2014-es évre megállapított bónuszt nem fizeti ki a felperes számára. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [5] A felperes a módosított keresetében irodai jutalom (office bónusz) jogcímén 4.694.477 forint és ezen összeg kamatainak megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy az alperes
- évre közzétett fizetési szabályzata szerint részt vett a vállalati bónusz programban és a munkáltató megállapítása szerint a [6] [7] [8] kitűzött feladatokat „az elvárásoknak megfelelően” teljesítette. Vitatta a prémium kifizetését megtagadó levélben megállapított kötelezettségszegések elkövetését, mivel azok nincsenek összefüggésben a munkaköri leírásában foglalt feladataival, illetve nem a prémium kiszámításának alapjául szolgáló
- évre vonatkoznak. A Kollektív Szerződés VIII. fejezete szerint kiszabható hátrányos jogkövetkezmény szabályozása ellenére az alperes nem folytatott eljárást vele szemben, ezért nem volt lehetősége a megállapításokat megismerni és védekezését előterjeszteni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy a felperes
- évi teljesítménye az elvárásoknak megfelelő volt, azonban ennek megállapítását követően jutott tudomására, hogy a felperes munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása nem teszi lehetővé a juttatás kifizetését. Álláspontja szerint a bíróság a mérlegelési jogkörében hozott határozatát a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(3)bekezdése alapján nem bírálhatja felül. Érvelése szerint a felperes tévesen hivatkozott a Kollektív Szerződés VIII. pontja szerinti eljárás lefolytatására, mert azt csak a ténylegesen megállapított juttatás esetén lehetett volna alkalmazni. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [9] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 61.M.2300/2015/
- számú ítéletével kötelezte az alperest 4.694.477 forint elmaradt munkabér és ezen összeg
- április 1-től a kifizetésig számított késedelmi kamata, 550.000 forint + áfa perköltség, 281.689 forint eljárási illeték és 35.560 forint tolmácsdíj megfizetésére. [10] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felek között nem volt vitás, hogy a felperes a juttatási csomagról szóló szabályzat 2.4.
- pontja szerint iroda jutalom (office bónusz) elnevezésű juttatást igényelt. A per eldöntése során abban kellett állást foglalni, hogy a Kollektív Szerződés IX. fejezete alapján született-e döntés a felperes ezen juttatásáról, milyen időpontban és milyen körülmények között, és azt hogyan kell értékelni a juttatásra és annak a Kollektív Szerződés VIII. fejezete szerinti megvonására vonatkozó szabályok alapján. [11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján igazoltnak találta, hogy
- januárban ... vezérigazgató döntést hozott a felperes office bónusz juttatásáról. Ezt a körülményt a meghallgatott tanúvallomások mellett a
- július 15-ei levél is alátámasztotta, amelyben a felperes tevékenységét az „elvárásoknak megfelelőként” értékelte a munkáltató. Az elsőfokú bíróság szerint nem életszerű és peradat sem támasztja alá, hogy a munkáltató
- januárban a felperes munkavégzését a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásának figyelembevétele nélkül értékelte volna, amely a Kollektív Szerződés IX. fejezetének rendelkezéseivel sem lett volna összeegyeztethető. Az a körülmény, hogy a munkáltató üzleti éve még nem került lezárásra, a munkavállaló teljesítményétől és jogkövető magatartásától független ténykérdés volt és legfeljebb a juttatás összegét befolyásolhatta, de abból nem következett, hogy a felperes munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásának és egyéb jogkövető magatartásának értékelése januárban elmaradt volna. [12] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ezért az alperes akkor járt volna el jogszerűen, ha a felperessel szemben a Kollektív Szerződés VIII. fejezete rendelkezéseinek megfelelő eljárást folytatja le hátrányos jogkövetkezmény alkalmazása mellett. Ilyen eljárás lefolytatására azonban nem került sor, ezért a munkáltató jogellenesen, a fegyelmi eljárásra vonatkozó saját szabályozását figyelmen kívül hagyva tagadta meg az office bónusz juttatás kifizetését. [13] Az alperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék a 8.Mf.680.136/2018/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. [14] A törvényszék ítéletének indokolásában a tényállást a felperes munkaszerződésének pontos tartalmával, valamint a
- március 5én előírt munkavállalói célok rögzítésével kiegészítette. Pontosan idézte az „amit tudni kell a 2015-ös fizetési rendszerről” című tájékoztatót, amely tartalmazta, hogy a tárgyévi bónusz kifizetésére jellemzően a következő év áprilisban, a márciusi munkabérrel együtt kerül sor, amelyet megerősített az alperes gyakorlata is. [15] Megállapította, hogy a kitűzés és értékelés általános folyamata szerint az év elején a munkavállaló megállapodott a vezetőjével arról, hogy mi az a teljesítmény célkitűzés, amely alapján a teljesítményét év végén értékelni kell. A teljesítmény időszak mindig a tárgyév januártól decemberig tartott, ehhez képest a tárgyévet követő év február, márciusban történt a pénzügyi zárás és az év elején történtek meg az egyéni teljesítmény értékelések. Ennek során a vezető a beosztottal megbeszélte az éves teljesítményt, szóban közölte az értékelést, vagyis azt, hogy az érintett jogosult-e office bónusz juttatásra. A szóbeli megbeszélést követően a vezető az értékelést általában január végén rögzítette az elektronikus rendszerben, amelyet ezt követően a munkavállaló is megtekinthetett. A munkavállaló ezt követően egy papír alapú tájékoztatást is kapott a teljesítményéről és arról, hogy ez alapján milyen összegű juttatásra vált jogosulttá. Ez rendszerint március végén történt. 2014-ben a vállalati teljesítmény 114,2%-os volt. [16] A tényállás pontosítását követően a másodfokú bíróság csak részben értett egyet az elsőfokú bíróság érvelésével. Megállapította, hogy a perbeli office bónusz egy teljesítmény alapú juttatási forma, amely meghatározott teljesítmény eléréséhez, mint minimum feltételhez kapcsolódik, de a juttatásra való jogosultság nem kizárólag e teljesítménykövetelmény elérésétől függ. A munkáltató ugyanis előre kikötötte a mérlegelés jogát, amely szerint a kitűzött eredmények elérése esetén is mérlegelheti a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartását és egyéb jogkövető magatartását. [17] A törvényszék álláspontja szerint a felek sem vitatták, hogy a felperes a juttatási szabály 2.4.
- pontja szerinti office bónusz juttatást követelte az alperestől. Helytálló az elsőfokú bíróság azon megállapítása is, hogy
- január 1-től a budapesti részlegre, így a felperesre is érvényes volt a cég Kollektív Szerződése. A törvényszék azonban nem osztotta az elsőfokú bíróság azon álláspontját, hogy az alperes a perbeli juttatásra való jogosultság Kollektív Szerződésben rögzített feltételeinek teljesüléséről csak egyszer dönthetett. E körben értékelte a Juttatási Szabályzat rendelkezéseit, mely szerint a változó bér nagysága a vállalat forintban kifejezett éves tervteljesítésének mértékétől függ, amelynek során mérlegelésre kerülhetnek szervezeti és egyéni szintű mennyiségi és minőségi mutatók. [18] Az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően ... a felperes
- évi munkájától szóló értékelés során csak azt közölte, hogy munkája megfelelt az elvárásoknak, azonban a januári beszélgetés során nem tett ígéretet a bónusz kifizetésére, de azt nem is tagadta meg. Ebben az időpontban a cég pénzügyi eredményei sem voltak lezártak, ezért nem is volt olyan helyzetben, hogy a kifizetésre ígéretet tegyen. ... által előadott gyakorlatból az a következtetés volt levonható, hogy az alperesnél a teljesítményértékelés a tárgyévet követő januárban történik, a kifizetésről szóló döntésre azonban márciusban és áprilisban kerül sor. [19] A törvényszék szerint tévesen hivatkozott az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperes terhére megállapított kötelezettségszegő magatartások tudomására jutásának esetén az alperesnek a Kollektív Szerződés VIII. fejezete rendelkezéseinek megfelelő eljárást kellett volna lefolytatnia, mivel a munkáltató fegyelmezési jogának gyakorlására csak a munkaviszony fennállása alatt van mód és lehetőség. [20] A törvényszék ezt követően az Mt.
- §
(3)bekezdése alapján azt vizsgálta, hogy a munkáltató a mérlegelési jogkörében hozott döntése során a döntés kialakítására irányadó szabályokat megsértette-e. Ennek során megállapította, hogy a felperes kötelezettségszegő magatartása körében az elsőfokú bíróság bizonyítás felhívására történő figyelmeztetése részben hiányos volt, ettől függetlenül a bizonyítás lefolytatása megtörtént. Az alperes a juttatás megvonását eredményező mérlegelését a belső vizsgálat által megállapított kötelezettségszegésekre alapította, amelynek körében megfelelő bizonyítási tájékoztatásban is részesült. Az elsőfokú eljárásban csatolta a rendelkezésére álló elektronikus levelezéseket, amelyek elsősorban az iPhone projekt kialakításával, valamint a gmail fiók használatával voltak kapcsolatban. A csatolt bizonyítékok közül azonban a legutolsó
- áprilisi, további bizonyítást pedig az alperes nem kívánt előterjeszteni, ... meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát is visszavonta. [21] A törvényszék szerint a csatolt bizonyítékok nem alapozzák meg a
- évi office bónusz kifizetésének megtagadását figyelemmel arra, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlója a bónusz odaítélésénél a Kollektív Szerződés IX. pont
- pontja szerint az adott évi munkavállalói tevékenységet és magatartást értékelhette volna, a munkaviszony megszűnését követően a mérlegelés körébe vont vizsgálati eredmény kapcsán pedig a vállalati belső szabályzatokban rögzített feltételeket is köteles lett volna figyelembe venni. Márpedig a Kollektív Szerződés VIII. pont 1.
- pontja szerint hátrányos jogkövetkezményt csak a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztésétől számított egy éven belül lehetett kiszabni. Az alperes
- július 15-ei leveléből kitűnően a belső vizsgálat a
- és
- közötti magyarországi kereskedelmi tevékenységre irányult, a megállapított
- és
- év közötti munkavállalói kötelezettségszegések pedig nem szolgálhattak alapul a
- évi bónusz juttatás megvonására. A felülvizsgálati kérelem, a csatlakozó felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [22] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását, valamint a felperes felülvizsgálati perköltségben történő marasztalását kérte. [23] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a tényállást helyesen és teljes körűen egészítette ki és az alkalmazandó jogszabályokat is helyesen jelölte meg. A rendelkezésre álló bizonyítékokat azonban tévesen értékelte és ezért megalapozatlanul vont le következtetést arra, hogy a perbeli juttatásra való jogosultság megállapításáról szóló döntés meghozatala során irányadóak a Kollektív Szerződés VIII. fejezet 1.
- pontjában foglalt határidők. Tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a juttatásra való jogosultság hiányát megállapító döntését csak a tudomásszerzéstől számított 15 napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkezésétől számított egy éven belül hozhatta volna meg. [24] Az alperes érvelése szerint a törvényszék a Kollektív Szerződés IX. fejezet
- pontjában foglaltakat tévesen értelmezte. A hivatkozott rendelkezés rögzíti azokat a körülményeket, amelyeket a munkáltató a juttatásra való jogosultságról való diszkrecionális döntés meghozatala során mérlegelhet. A törvényszék álláspontja szerint a vállalati belső szabályokban rögzített feltételek körébe a Kollektív Szerződés VIII. fejezetében foglaltak is beletartoznak. Ez a jogi következtetés azonban téves és a per érdemére kihatóan jogszabálysértő. [25] A másodfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp.
- §
(1)bekezdésébe ütköző módon tévesen, illetve okszerűtlenül értékelte és az Mt. 56. §-a, valamint az Mt. 285. §
(3)bekezdésében foglaltak megsértésével vont le következtetést arra, hogy a perbeli juttatásra való jogosultságról való döntés meghozatala során a KSZ hátrányos jogkövetkezményre vonatkozó eljárásának határidőkre vonatkozó rendelkezéseit is alkalmazni kellett. Az alperes álláspontja szerint a perbeli munkáltatói döntés nem tekinthető az Mt.
- §-a és a KSZ VIII. fejezete szerinti hátrányos jogkövetkezménynek. [26] A törvényszék ... és ... tanúk vallomásainak értékelésével helytállóan állapította meg, hogy a perbeli juttatásra való jogosultság kérdésében a mérlegelés körében figyelembe veendő szempontokat a munkáltató nem volt köteles egyszerre értékelni, az
- januári egyéni teljesítményértékelését követően
- április elején hozhatott végleges döntést. [27] Megalapozatlan azonban a másodfokú bíróság azon következtetése, hogy a perbeli juttatásra való jogosultság megítélése során a munkavállaló vétkes kötelezettségszegéséért alkalmazható jogkövetkezmények szabályai az irányadók. A jogerős ítélet hivatkozott az elsőfokú bíróságnak arra az okfejtésére, mely szerint a Kollektív Szerződés VIII. fejezetében foglaltak csak akkor alkalmazhatóak, ha a perbeli juttatásra való jogosultságot a munkáltató már megállapította és ezt követően kívánja a már megállapított juttatást megvonni. Ebből logikusan következik, hogy a negatív tartalmú, vagyis a juttatásra való jogosultság hiányát megállapító döntés nem tekinthető hátrányos jogkövetkezménynek, vagyis szankciónak, ezért a Kollektív Szerződés VIII. fejezetében foglalt joggyakorlási határidők sem irányadóak. [28] A perbeli juttatásra való jogosultság megszerzésének feltételeit szabadon alakíthatta ki, a Kollektív Szerződés szerint megillette az utólagos mérlegelés joga. Sem a Kollektív Szerződés, sem a Juttatási Szabályzat nem tartalmaz olyan korlátozást, amely szerint kizárólag az egy éven belüli kötelezettségszegést lehet figyelembe venni. A munkáltató saját belátása szerint dönthetett arról, hogy milyen korábbi kötelezettségszegést von mérlegelési körébe. [29] Az alperes álláspontja szerint a felperessel szemben nem csupán a munkaviszony megszűnése miatt nem lehetett hátrányos jogkövetkezményt alkalmazni, hanem azért sem, mert a perbeli juttatásra való jogosultság megállapításának elmaradása nem szankció volt. Mindebből az is következik, hogy a jogerős ítélet álláspontjával szemben a Kollektív Szerződés VIII. fejezetében meghatározott joggyakorlási határidők a perbeli juttatásra való jogosultságról kialakított döntés esetén nem alkalmazhatóak, így az ítélet tévesen zárta ki az alperes jogosultságát, hogy a juttatásról történő döntés során a tudomására jutott kötelezettségszegést saját belátása szerint értékelje. [30] A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet indokolásának megváltoztatását kérte akként, hogy a munkáltatónak a munkavállaló vétkes kötelezettségszegésére hivatkozással történő mozgóbér megvonása esetén a Kollektív Szerződés VIII. pontját alkalmazni kell, valamint a munkaviszony megszűnése esetén a mozgóbér (office bónusz) kifizetése a munkáltató diszkrecionális jogkörében nem tagadható meg. Kérte továbbá, hogy a Kúria kötelezze az alperest felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. [31] A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a mozgóbér megvonása körében követendő munkáltatói eljárás szabályainak figyelembevételét okszerűtlenül zárta ki, tévesen állapította meg hogy a mozgóbér kifizetését az alperes önmagában, feltételek nélkül mérlegelheti, diszkrecionális jogkörében megtagadhatná. Ez a megállapítás azonban iratellenes, mivel a mozgóbér megvonására csak a KSZ VIII. fejezetében írtak szerint kerülhet sor, a kifizetést a munkáltató önkényesen nem tagadhatja meg. Amennyiben a munkaviszony megszűnése miatt fegyelmi eljárás lefolytatására már nem kerülhetne sor, ebből az következik, hogy az alperes, mint volt munkáltató az office bónusz kifizetését sem tagadhatja meg. [32] A felperes érvelése szerint a törvényszék a jogerős ítélete indokolási részében a
- oldal
- bekezdésében okszerűtlenül mérlegelte az elsőfokú bíróság megállapításait is. A másodfokú ítéletben foglaltakkal szemben az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a
- július 15-én kelt munkáltatói levélben, valamint ... ... tanúvallomásában foglaltakat. Helyesen mutatott rá arra, hogy ... tanúvallomásában előadottak ellentétben álltak a felperesnek küldött
- július 15-ei levélben foglaltakkal, amely szerint
- januárban arról tájékoztatta a felperest, hogy a
- évi bónusza kifizetésére
- áprilisban fog sor kerülni. [33] Az elsőfokú bíróság a perbeli bizonyítékok alapján okszerűen vont le következtetést arra, hogy az alperes a perbeli juttatásra való jogosultság vonatkozásában egyszer dönt, amely döntésében nemcsak a munkavállaló teljesítményét, hanem a Kollektív Szerződés IX. pontja szerinti egyéb, munkaviszonnyal kapcsolatos magatartását is értékeli. Ez a perbeli esetben
- januárban történt, amelyre a levél első bekezdése is utal. [34] A döntést követően a munkáltató belső vizsgálatra hivatkozással tett megállapításait a Kollektív Szerződés VIII. pontja szerinti fegyelmi eljárás keretében kellett volna elé tárni, a védekezés lehetőségét biztosítani, amely az ügyben nem történt meg. A jogerős ítélet indokolása a fent hivatkozott részében a Pp.
- §
(1)bekezdésébe ütközően téves és iratellenes, kirívóan okszerűtlen megállapításokat tartalmaz, ezért jogszabálysértő. [35] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. A Kúria döntése és annak jogi indokai [36] Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme a következők szerint megalapozatlan. [37] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az anyagi jogszabálysértések megjelölése mellett a Pp. 206.§
(1)bekezdésének megsértésére is hivatkozva a tényállás megállapítását és a bizonyítékok okszerűtlen értékelését támadta. [38] A Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. [39] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH1995.193., BH1999.44.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelése körében nem történt-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz. [40] A törvényszék a jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállást helytállóan állapította meg és a rendelkezésre álló bizonyítékokból levont következtetésével a Kúria nagyobbrészt egyetértett. [41] A perben nem volt vitatott, hogy a felperes
- évre vonatkozóan a számára kitűzött feladatok teljesítésével úgynevezett office bónusz juttatásra szerezhetett jogosultságot. A kifizetésről szóló döntés meghozatala azonban a felperesre is irányadó Kollektív Szerződés IX. pontjának rendelkezése szerint a munkáltatói jogkört gyakorló diszkrecionális jogkörébe tartozott, amelynek során a munkavállaló teljesítménye mellett a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartását és egyéb jogkövető magatartását, valamint a vállalati belső szabályzatokban rögzített feltételeket és körülményeket is figyelembe vehette. [42] A perbeli esetben a jogvita elbírálása során elsődlegesen abban a kérdésben kellett a bíróságoknak állást foglalni, hogy a office bónusz juttatásra történő jogosultságról, illetőleg annak kifizetéséről a munkáltatói jogkör gyakorlója mely időpontban dönthetett, illetőleg az adott esetben ez a döntés a felperes esetében mikor és milyen tartalommal született meg. [43] A törvényszék a jogerős ítéletében a rendelkezésre álló bizonyítás adataiból jogszabálysértés nélkül vont le következtetést arra, hogy az office bónusz juttatás egyik feltételét jelentő munkavállalói teljesítmény értékeléséről a munkáltatói jogkörgyakorló ...
- januárban történt szóbeli megbeszélésen már döntött, amely döntését a
- július 15-én küldött válaszlevelében is megerősítette. Ennek alapján a felperes
- évi teljesítménye az „elvárásoknak megfelelő volt”, vagyis a számára kitűzött feladatokat teljesítette. [44] A kifizetés engedélyezéséhez szükséges egyéb szempontok fennállását értékelve - figyelembe véve az utólag lefolytatott belső vizsgálat eredményét - az alperes azonban a végleges döntés meghozatala során úgy határozott, hogy a feladatok megfelelő teljesítése ellenére a felperes részére nem fizeti ki az office bónuszt. E döntését a
- július 15-én kelt levelében közölte a felperessel, amely ekként a Kollektív Szerződés IX. fejezetében szabályozott juttatás kifizetésének elutasításáról szóló határozatnak minősül. [45] A törvényszék ezért helytállóan állapította meg, hogy az Mt.
- §
(3)bekezdése alapján ezt követően azt kellett vizsgálni, hogy a munkáltató a mérlegelési jogkörében hozott döntése során e döntés kialakítására irányadó szabályokat megsértette-e. A bónusz kifizetésének keretében értékelt körülmények - így a felperes feladatteljesítése, az alperes eredményessége -az adott
- évre vonatkoztak, ezért a jogerős ítélet a rendelkezésre álló bizonyíték okszerű értékelésével, jogszabálysértés nélkül vont le következtetést arra, hogy a munkavállalói magatartás körében is csak az adott év volt figyelembe vehető. Minthogy a belső vizsgálat felperes terhére értékelt megállapításai a 2011-
- évekre vonatkoztak, ekként az adott évre vonatkozó bónusz kifizetésének körében a mérlegelési szempontok között - mint a felperes munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása - nem volt figyelembe vehető. Az alperes tehát az Mt. 285.§
(3)bekezdésének megsértésével hozott elutasító határozatot a juttatás kifizetéséről, így az eljárt bíróságok felperesi keresetnek helytadó ítéletei megalapozottak voltak. [46] A törvényszék a jogerős ítéletében azt is helytállóan állapította meg, hogy a felperes munkaviszonyának megszűnésére tekintettel vele szemben a Kollektív Szerződés VIII. fejezete szerinti hátrányos jogkövetkezmény kiszabására irányuló eljárás megindítására már nem volt lehetőség. Az eljárt bíróságok azonban nem vették figyelembe, hogy a juttatás megvonása, mint kiszabható intézkedés eleve feltételezte volna a bónusz kifizetését engedélyező munkáltatói döntést, amely azonban a felperes esetében ellentétes tartalmú volt. Ebből is következően tehát a perbeli esetben nem szankcióként tagadta meg az alperes a kifizetést, hanem mérlegelési jogkörében eljárva - bár annak szempontjait megsértve - hozott elutasító határozatot, ezért a törvényszék álláspontjától eltérően nem a hátrányos jogkövetkezmény alkalmazására a Kollektív Szerződésben, mint a munkáltató belső szabályzatában előírt határidők elmulasztásának volt perbeli jelentősége. [47] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [48] Valamely teljesítmény alapú és a munkáltató eredményességéhez is kötött bónusz juttatásra jogosultság feltételeként a munkáltató a munkavállaló munkavégzésével összefüggő, mérlegelési körébe tartozó szempontokat is meghatározhat. A mérlegelés során azonban csak az adott év értékelhető, a mérlegelés a korábbi évek munkavállalói magatartását, esetleges mulasztásait nem vonhatja az adott évre kitűzött bónusz juttatásra jogosultság értékelési körébe. Záró rész [49] A pervesztes alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a felperes felülvizsgálati eljárási költségének, valamint a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárás illetékének megfizetésére köteles. [50] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a
- április 3-án megtartott nyilvános tárgyaláson bírálta el. ,
- április
- . Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő