A határozat elvi tartalma: Az alperes a közalkalmazott minősítését előíró jogszabályi kötelezettségét elmulasztotta, ezért saját felróható magatartására előnyök szerzése végzett nem hivatkozhatott. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Mfv.II.10.488/2018/
- A tanács tagjai: . Stark Marianna a tanács elnöke é dr. Csernay Krisztina előadó bíró . Tánczos Rita bíró A felperes: A felperes képviselője: Börzsönyiné dr. Kiricsi Szilvia Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Börzsönyiné dr. Kiricsi Szilvia ügyvéd, Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: közalkalmazotti illetmény-különbözet megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.088/2018/6/II. Az elsőfokú bíróság határozata: Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.263/2017/3-I. Rendelkező rész A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.088/2018/6/II. számú ítéletét abban a részében, amellyel helybenhagyta a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.263/2017/3-I. számú ítéletének az alperest 155.500 (százötvenötezer-ötszáz) forint illetmény és ezen összeg után
- november 15-től a kifizetésig számított késedelmi kamatának megfizetésére kötelező rendelkezését nem érinti, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A felek felülvizsgálati eljárási költségét személyenként 20.00020.000 (húszezer-húszezer) forintban, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét 52.400 (ötvenkettőezer-négyszáz) forintban állapítja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A tényállás [1] [2] [3] A felperes középfokú iskolai végzettséget igénylő munkakörben állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél. A munkáltató a felperest első alkalommal
- december 28-án „alkalmas” eredménnyel minősítette. Az alperes
- január 1-jétől a felperes garantált illetményét 86.900 forintban, a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészét 34.300 forintban, vagyis illetményét 121.000 forintban állapította meg. A
- január 14-én kelt munkáltatói intézkedés alapján
- január 1-jétől a felperes bértábla szerinti illetménye 86.900 forint, garantált bérminimumra történő kiegészítése 35.100 forint, ekként garantált illetménye 122.000 forint volt, a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész összegét azonban az alperes elvonta, ezért a felperes illetménye 122.000 forint lett, amely mellett
- július 1-től 6100 forint rendvédelmi ágazati pótlékban is részesült. Az alperes
- január 1-jétől a felperes bértábla szerinti illetményét 88.875 forintban, a garantált bérminimumra történő kiegészítését 40.100 forintban, ekként garantált illetményét 129.000 forintban állapította meg, valamint a garantált összegen felül 7000 forint munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt is juttatott, így a 13.600 forint rendvédelmi ágazati pótlékkal együtt a felperes illetménye 149.600 forint volt. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [4] A felperes a keresetében
- augusztus 1-től
- december 31-ig számítottan 679.630 forint illetmény-különbözet és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A
- augusztus 1-től december 31-ig tartó időszak vonatkozásában a közalkalmazottak jogállásáról szóló
- évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
- §
(9)bekezdése alapján arra hivatkozott, hogy garantált illetménye nem érte el a garantált bérminimum összegét, ezért az alperes az illetmény-különbözet megfizetésére köteles. [5] A
- és
- évekre járó illetményének számítási alapját a
- évi jogszerűen megállapított illetménye jelenti, annak összegét az alperes ezekben az években sem csökkenthette volna. E körben hivatkozott az EBH.2006.
- számú elvi döntésre. A jogszabálysértően megállapított illetménye kihatott a rendvédelmi ágazati pótléka összegére is, ezért a különbözetre jogosult. Érvelése szerint a minősítés hiánya nem zárja ki, hogy a bíróság a
- évi illetményt tekintse a számítás alapjaként. [6] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a munkáltatónak a Kjt.
- §
(3)bekezdése alapján a teljes illetményt kellett megállapítani és nem volt köteles azt illetményrészekre bontani. Állítása alátámasztásául a Kúria Mfv.II.10.043/2016/
- számú és az Mfv.II.10.460/2015/
- számú ítéletére hivatkozott. Megítélése szerint mivel a
- évi illetményt helyesen állapította meg, a felperes 2015-ben és
- [7] januártól augusztusig előterjesztett elmaradt illetmény-különbözet iránti igénye is megalapozatlan, hiszen a felperes illetménye a 2014-ben megállapított összeghez képest nem csökkent. Mindebből következően a rendvédelmi ágazati pótlék összege is megfelelő volt. Az alperes hivatkozása szerint a felperes
- december 28-ig nem rendelkezett minősítéssel, ezért a Kjt. 66.§
(7)-
(8)bekezdése alapján a
- évi munkáltatói döntésen alapuló illetményrész megállapítása semmis, így azt a számítás alapjaként nem lehet figyelembe venni. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [8] A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 7.M.263/2017/3I. számú ítéletével kötelezte az alperest 155.500 forint illetmény és ezen összeg után
- november 15-től a kifizetésig járó kamata megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a 40.778 forint eljárási illetéket az állam viseli, míg a felek képviseleti költségeiket maguk viselik. [9] Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes
- augusztus
- és
- december
- közötti időszakban a Kjt.
- §
(9)bekezdésébe ütközően állapította meg a felperes garantált illetményét, mivel annak összege nem érte el a garantált bérminimum összegét. Mindezek alapján ezen időszakra havi 31.100 forint, mindösszesen 155.500 forint megfizetésére kötelezte az alperest. [10] Az elsőfokú bíróság a felperes 2015. és 2016. évekre előterjesztett illetmény-különbözet iránti keresetét azonban megalapozatlannak találta. A Kjt. 66. §
(7)bekezdése, továbbá a Kjt. 2. §
(3)bekezdése alapján alkalmazandó, a munka törvénykönyvéről szóló
- évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
- §
(1)bekezdése alapján megállapította, hogy „kiválóan alkalmas” illetve „alkalmas” minősítés hiányában a garantált illetményen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész megállapítása semmis, arra a felperes igényt nem alapíthat. Mivel 2014-ben a felperes részére semmis munkáltatói jognyilatkozat alapján került megállapításra a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, annak összegét a
- és
- évi illetmények megállapításakor nem lehetett figyelembe venni. [11] A közigazgatási és munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes kereseti kérelme a rendvédelmi ágazati pótlék címén előterjesztett illetmény-különbözet vonatkozásában is megalapozatlan volt. A belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak részére rendvédelmi ágazati pótlék megállapításáról szóló 29/2015.(VI.15.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet) szerint megállapítandó rendvédelmi ágazati pótlék összegének alapja a közalkalmazott havi illetménye. Minthogy a felperes illetménye
- és
- évben helyesen került megállapításra, a felperes rendvédelmi ágazati pótlék illetménykülönbözet iránti igénye is megalapozatlan volt. [12] A peres felek fellebbezése alapján eljárt Szombathelyi Törvényszék a 7.Mf.20.088/2018/6/II. számú ítéletével a közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletét annak helyes indokai alapján helybenhagyta. [13] Az alperesi fellebbezésre tekintettel kiemelte, hogy
- augusztus 1-től az alperes a felperes illetményét nem egészítette ki a garantált bérminimum összegére, ezért ezen időszakban keletkezett illetmény-különbözet megfizetésére köteles. [14] A felperes fellebbezésével kapcsolatban elsődlegesen azt hangsúlyozta, hogy a fellebbezés módosítása és másodlagos kereseti kérelem előterjesztése a Pp. 247.§
(1)bekezdése és a Pp. 146.§
(5)bekezdése alapján meg nem engedett keresetváltoztatásnak minősült, ezért azt érdemben a törvényszék nem vizsgálta. [15] A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes fellebbezési érvelése szerint a minősítés elmaradása azt eredményezi, miszerint alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés hiányában a munkáltatói illetményrész csökkentésére nem kerülhet sor. [16] A törvényszék álláspontja szerint azonban a közalkalmazott munkavégzésének színvonala, minősítés hiányában pozitív és negatív irányban sem vélelmezhető. A jogszabály a minősítés elmaradásának szankcióját nem jelöli meg, ennek hiányában pedig vélelmet felállítani, vagy kógens jogszabályi rendelkezést átlépni - az alperes ráutaló magatartására hivatkozással - nem lehetséges. Tény, hogy az alperes a felperes esetében a jogszabályi kötelezettségét megszegve egy év elteltével nem készítette el a minősítést, azonban ennek hiánya nem szankcionálható akként, hogy ebben az esetben vélelmezni kellene a felperes alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítését. A Kjt. 66. §
(7)bekezdése szerint pedig a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosítására kizárólag akkor van lehetőség, ha a közalkalmazott alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítést kapott. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [17] A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelemnek megfelelő új határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítását, valamint az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. [18] Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp.
- §-ába ütközően állapította meg, hogy a fellebbezésében a munkáltatói illetményrész semmisségére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést nem vitatta, mivel hivatkozott arra, hogy pozitív minősítés hiányában is jogszerű a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész megállapítása. [19] A felperes érvelése szerint tény, hogy az alperes a minősítését nem készítette el, azonban kifogástalan munkavégzésére tekintettel munkáltatói döntésen alapuló illetményt biztosított, a munkáltató mulasztása pedig a közalkalmazott terhére nem értékelhető. E körben hivatkozott a Ptk. 1:
- §
(2)bekezdésére, mely szerint felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. [20] A Kjt. 40. §
(8)bekezdése négy minősítési eredményt ismer, amelyeket azonban, ha a munkáltató nem rögzít írásban és azt nem adja át a közalkalmazottnak, akkor a munkavégzése csak alkalmas vagy kiválóan alkalmas lehet, mert ezek a minősítési kategóriák teszik jogosulttá a garantált illetménynél magasabb illetményre. [21] A törvényszék nem vette figyelembe a Kjt. 40. §
(5)bekezdését, amely szerint a minősítés a munkáltatói jogkör gyakorlójának feladata. Minősíteni tehát a munkáltatónak kell, ha ezt elmulasztja, annak minden jogkövetkezményét viselnie kell, negatív döntés a közalkalmazottat a munkáltatói mulasztás miatt nem érheti. Az alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés vélelmezésének tilalmát alátámasztja a Kjt. 40. §
(6)bekezdése, a 40. §
(9)bekezdése, valamint 40. §
(11)bekezdésében a közalkalmazott jogait védő garanciális szabályok. [22] A felperes álláspontja szerint a közalkalmazott a kinevezésben meghatározott illetményre, annak egészére szerez alanyi jogosultságot, így alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés hiányában az alperes egyoldalú intézkedéssel nem csökkenthette a kinevezésben meghatározott illetményt, így a garantált illetményen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt sem. [23] Az alperes ráutaló magatartásával megerősítette a felperes kifogástalan munkavégzését, hiszen alkalmatlan minősítést vagy kevéssé alkalmas minősítést nem adott, így a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosításával is az alkalmasságot támasztotta alá. [24] Az Alaptörvény XIII. cikk
(1)bekezdése alapján az illetmény, mint tulajdon védelem alatt áll és azt kizárólag valamely alkotmányos érték védelme érdekében korlátozható a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan és az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával. [25] A felperes álláspontja szerint írásbeli minősítés hiányában a
- és
- évek vonatkozásában is jogszerű volt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, arra jogosultságot szerzett. Mindezekből következően a belügyminiszter irányítása alatt álló rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott közalkalmazottak részére rendvédelmi ágazati pótlék megállapításáról szóló 29/2015.(VI.25.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet)
- §
(2)bekezdése szerint
- július 1-től 5%-os mértékű,
- január 1-től 10 %os mértékű rendvédelmi ágazati pótlék-különbözet iránti igénye is megalapozott volt. [26] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és a felperes kamarai jogtanácsosi munkadíjban történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy kiválóan alkalmas, illetve alkalmas minősítés hiányában a garantált illetményen felüli, a Kjt.
- §
(7)bekezdésére tekintettel megállapított munkáltatói döntésen alapuló illetményrész semmis, így arra a közalkalmazott igényt nem alapíthat. A minősítés megléte vagy hiánya ténykérdés, a munkáltatói jognyilatkozat pedig attól függetlenül semmis, hogy a közalkalmazott minősítésére milyen ok miatt nem került sor. A Kúria döntése és annak jogi indokai [27] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. [28] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(2)bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Felülvizsgálati kérelem hiányában az eljárásnak már nem volt tárgya a jogerős ítéletben a felperes
- augusztus 1-től
- december 31-éig terjedő időre megítélt illetmény-különbözet iránti igénye, kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az eljárt bíróságok a minősítés hiányára alapítottan megalapozottan állapították-e meg a munkáltatói jognyilatkozat semmisségét. [29] A peridőszakban hatályos Kjt.
- §
(7)bekezdése alapján az
(1)
(5)bekezdésben, illetve a 79/A. §-ban foglaltak alkalmazásával meghatározott illetménynél (garantált illetmény) magasabb összegű illetmény akkor állapítható meg, ha a közalkalmazott kiválóan alkalmas vagy alkalmas minősítést kapott. A Kjt. 66. §
(8)bekezdése kimondja, hogy a
(7)bekezdéstől eltérően a közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a garantált illetménynél magasabb összegű illetmény megállapítható azzal, hogy - az egy évet meg nem haladó időtartamú határozott idejű közalkalmazotti jogviszony kivételével - egy év elteltével a közalkalmazottat minősíteni kell. Ha ekkor a közalkalmazott alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítést kapott, illetményét - e törvény erejénél fogva a besorolás szerinti - garantált mértékre kell csökkenteni. [30] Az eljárt bíróságok ítéletének indokolása szerint az alperes a felperes minősítését elmulasztotta, ezért az a munkáltatói jognyilatkozat, amely
- és
- évben minősítés hiányában is munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt állapított meg a felperes részére, semmis. A törvényszék a jogerős ítéletében iratellenesen állapította meg, hogy a felperes a fellebbezésében a minősítés hiányára alapított semmisség megállapítását nem támadta. A törvényszék az ítéletének indokolásában maga is utalt arra, hogy a felperest a munkáltató eljárásának hiányában sem pozitív, sem negatív irányban nem lehetett minősíteni, azonban a jogkövetkezményeket tekintve az alperes mulasztását a felperes terhére értékelte. [31] Az eljárt bíróságok következtetésével a Kúria nem értett egyet. [32] A Kjt.
- §
(1)bekezdés c) pontja szerint a közalkalmazottat a 66. §
(1)-
(3)bekezdés, 66/A. §
(1)bekezdés, illetve a 79/E. § szerinti garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapítása előtt minősíteni kell. E jogszabályi rendelkezésből azonban nem következik, hogy a garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapítását közvetlenül kell megelőznie a közalkalmazott minősítésének. A perbeli adatok szerint az alperes a felperes minősítését jogszabályi kötelezettsége ellenére elmulasztotta, így nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész besorolási okiratban történő megállapítása előtt a felperes nem felelt meg a garantált összegnél magasabb összegű illetmény megállapítása feltételének. [33] Az alperes a minősítést előíró jogszabályi kötelezettségét elmulasztotta, ezért a Kjt. 2.§
(3)bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 6.§
(1)bekezdése szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhatott. [34] Az alperes a peridőszakban a felperes részére minősítés nélkül állapította meg a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, ezért a Pp. 164.§
(1)bekezdése alapján a perben őt terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy a felperes „kevéssé alkalmas” minősítése alapján arra nem volt jogosult. Minthogy ezt a perben nem igazolta, a bizonyítás sikertelensége a terhére esett. [35] A fentiekből következően az eljárt bíróságok munkáltatói jognyilatkozat semmisségére alapított következtetése jogszabálysértő volt, ezért a Kúria a felperesi keresetet 20152016. évekre elutasító jogerős ítéleti rendelkezést az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és ebben a körben a közigazgatási és munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [36] A megismételt eljárás során a felperes 2015-
- évi illetménykülönbözet iránti igényét a perben jogszerűen megállapított
- évi illetmény alapulvételével kell elbírálni. Záró rész [37] A Kúria a felülvizsgálati eljárás költségét és illetékét a Pp.
- §
(5)bekezdése alapján csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. [38] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- április
- Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző