Pfv.20189/2015/4 – Kúria

(1),

1. IV. Tv.
2. §

(1),

1. LXIII. Tv.
2. §,
3. LXIII. Tv.
4. § Pfv.IV.20.189/2015/4.szám A Kúria a személyesen eljárt felperesnek a Dr. Fridman Róbert Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Fridman Róbert) által képviselt I. rendű és II. rendű alperesek ellen személyiségi jog megsértése miatt a Budapest Környéki Törvényszéken 16.P.22.091/
5. számon indított és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.910/2013/
6. számú részítéletével érintett perében, a felperes által
7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, tárgyaláson meghozta a következő r é s z í t é l e t e t : A Kúria a jogerős részítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyja. Mellőzi az I.r. alperes kereseti illeték megfizetésére kötelezését. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az I.r. alperes köteles az államnak külön felhívásra megtéríteni. Ez ellen a részítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A jogerős részítélet által megállapított tényállás szerint a jelen per I.r. alperese (..) a Fővárosi Bíróságon keresetet nyújtott be a jelen per felperese (..), mint I.r. alperes, valamint a .., mint II.r. alperes ellen személyhez fűződő jogok megsértésének megállapítására. A Fővárosi Bíróságon a per 40.P.25.503/
8. számon volt folyamatban. Ezen per során a
9. május 14-én megtartott tárgyaláson az ott eljáró bíróság a tárgyalást azzal halasztotta el, hogy egyben felhívta .. arra, hogy az alperesek idézhetőségi címét igazolásokkal igazoltan 30 napon belül jelentse be. Erre válaszul a
10. május 31-én kelt és
11. június 15-én érkezett előkészítő iratban .. abban a perben, mint felperes, a következőket adta elő: „A tudomásom szerint az I.r. alperes a .. szám alatt tartózkodik jelenleg. A munkahelyének címe: .. Megjegyzem, hogy ismereteim szerint a Pest Megyei Rendőrfőkapitányság Bűnügyi Osztálya 210/2006.Bü. számon rágalmazás miatt eljárást folytat I.r. alperessel szemben. Ezen eljárás során a munkahelyéről idézték, illetve állították elő." Ezen előkészítő irat becsatolásának időpontjában a felperessel szemben ténylegesen a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztályán 210/2006.Bü. számon folyt eljárás.
12. május 14-én kelt a PMRFK Bűnügyi Osztályának Vagyonvédelmi Alosztály által kiállított, elővezetés végrehajtásáról szóló jelentés tanúsága szerint a felperest
13. május 14-én elővezették a .. lakóépület elől. A felperes akkori lakcíme a .. volt, a felperest tehát valóban nem a lakcíméről vezették elő. A felperes
14. március
15. napjától őrizetben, majd március
16. napjától előzetes letartóztatásban volt. A Fővárosi Ítélőtábla
17. április 21-én az előzetes letartóztatást megszüntette és elrendelte a felperes azonnali szabadlábra helyezését. A Fővárosi Bíróságon a 40.P.25.503/
18. számú per
19. június 4én tartott folytatólagos tárgyalásán jelen volt .. felperes és a jogi képviselője is. A tárgyaláson a felperesi képviselő a bíróság tájékoztatására előadta, hogy a bíróság másik tanácsa előtt folyamatban levő ügyből hivatalos tudomása van arról, hogy az I.r. alperes (..) BV intézetben van: „Nekünk hivatalos tudomásunk erről nem volt, informálisan azonban tudtunk erről a tényről. Tekintettel arra, hogy tudomásunk szerint a VPOP folytat az alperessel szemben eljárást, így indítványozom, hogy a bíróság keresse meg a VPOP-t annak közlésére, hogy az I.r. alperest fogva tartják-e, milyen eljárás folyik ellene és ha fogva tartják, akkor hol. Amennyiben a tartózkodási helye kiderül, úgy kérem, hogy a bíróság a BV-ből idézze I.r. alperest. Amennyiben a bíróság azt a tájékoztatást kapja, hogy az I.r. alperes szabadult, vagy nem is volt fogva, akkor a legutóbbi,
20. május 31-én kelt beadványban foglalt címről kérem idézni." Az adott perben a Fővárosi Bíróság 40.P.25.503/2006/
21. szám alatt hozott ítéletet
22. június 29-én, ezt az ítéletet azonban a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.22.041/2010/
23. számú végzésével hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. A Fővárosi Bíróság előtti per idején a jelen per I.r. alperese (..) a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztály Életvédelmi Alosztályának a vezetője volt. Az osztályvezető az alosztályvezetőkkel együtt minden reggel vezetői értekezletet tartott, ahol az osztályvezető eligazítást tartott. Ezeken az értekezleteken az alosztályvezetők a másik alosztály munkájáról és aktuális feladatairól is tudomást szereztek, konkrét ügyszámok megjelölése nélkül. Az akkor az I.r. alperes által vezetett Életvédelmi Alosztály nem folytatott eljárást a jelen per felperesével szemben. A jelen per felperese panaszt nyújtott be a PMRFK vezetőjéhez, amelyben sérelmezte, hogy az I.r. alperes jogosulatlanul kérte le a személyét érintő adatokat, amit a Fővárosi Bíróságon folyamatban lévő polgári perben felhasznált. A lefolytatott vizsgálat azt állapította meg, hogy az I.r. alperes nem kért le adatokat a felperesről. A vizsgálat tisztázta, hogy a PMRFK Bűnügyi Osztály Vagyonvédelmi Osztálya folytatott büntetőeljárást a felperessel szemben rágalmazás vétsége miatt, amelyet
24. július 21-én vádemelési javaslattal küldtek meg a Budapest V.-VI. Kerületi Ügyészségre. A vizsgálat adatokat tartalmazott arra nézve, hogy ki, mikor kért le a felperesre vonatkozó adatokat a rendőrségi nyilvántartásból. A vizsgálat megállapította, hogy az adatokat lekérő dolgozók a lekéréseket munkavégzésük során szabályosan végezték és használták fel, ezért a belső vizsgálat sem szabálysértés, sem büntetőeljárás kezdeményezésére nem látott alapot. A vizsgálat eredményéről a megyei főkapitány-helyettes levélben értesítette a jelen per felperesét
25. december 27-én. A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az I.-II.r. alperesek megsértették a magántitokhoz fűződő személyiségi jogát. Az I.r. alperes esetében ezt abban látta megvalósulni, hogy különleges adatokhoz jogosulatlanul hozzáférve, azokat polgári peres eljárás során nyilvánosságra hozta, megsértve az ügyfélegyenlőség elvét és korlátozta a felperes védekezési jogát. A II.r. alperes esetében előadta, hogy ő ügyvédként jogosulatlan adatkezelést végzett. Kérte az alperesek elégtétel adására kötelezését, valamint igényelte egyetemleges marasztalásukat 50.000.000 forint nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamatai vonatkozásában. Az I.-II.r. alperesek jogalap hiányában a kereset teljes elutasítását kérték. Az elsőfokú bíróság részítéletével megállapította, hogy az I.r. alperes azzal, hogy a felperesre vonatkozó bűnügyi személyes adatokat jogosulatlanul használta fel a Fővárosi Bíróság előtt folyamatban volt 40.P.25.503/
26. számú per során, megsértette a felperes magántitokhoz fűződő jogát. Kötelezte az I.r. alperest, hogy fizessen meg 36.000 forint elsőfokú le nem rótt eljárási illetéket. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában idézte a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló
27. évi LXIII. törvény (továbbiakban: Avtv.) 1/A. §

(1)bekezdésének rendelkezését, a

1. § értelmező rendelkezései közül a személyes adat, a bűnügyi személyes adat, az adatkezelő, valamint az adattovábbítás fogalmának meghatározását. Tényként rögzítette, hogy az I.r. alperes a felperes bűnügyi személyes adataihoz hozzájutott, amikor tudomást szerzett arról, hogy a felperessel szemben melyik szervnél milyen számon, milyen bűncselekmény gyanúja miatt folyik büntetőeljárás, továbbá, hogy személyével szemben mikor, hol és milyen kényszerintézkedést alkalmaztak. Az nem volt megállapítható aggálytalanul az elsőfokú bíróság szerint, hogy pontosan kitől szerezte az erre vonatkozó információkat a rendőrfőkapitánysági vezetőként dolgozó I.r. alperes, azt azonban az elsőfokú bíróság kétséget kizáró tényként rögzítette, hogy ezen adatok munkakörénél fogva, hivatalos minőségben jutottak a tudomására, mivel bűnügyi személyes adatokhoz magánszemély nem férhet hozzá és ezek az adatok a rendőrség nyilvántartásán kívül egyéb nyilvántartásban nem szerepelnek. Az elsőfokú bíróság rögzítette: a felperes az Avtv.
2. §
3. pontjában megkövetelt módon nem járult hozzá ahhoz, hogy az I.r. alperes a személyére vonatkozó bűnügyi személyes adatokat kezelje. Álláspontja szerint az I.r. alperes adattovábbítást végzett, amikor az általa indított polgári per során a felperesre vonatkozó bűnügyi személyes adatokat közölte. Az elsőfokú bíróság szerint a másik polgári per bírósága csupán annak közlésére hívta fel, hogy jelentse be a jelen per felperesének (abban a perben I.r. alperesnek) idézhető lakcímét. Az I.r. alperes tehát csak ezen felhívásnak tehetett volna jogszerűen eleget. A tényleges helyzet azonban az volt, hogy a lakcímbejelentésen túl az I.r. alperes a bíróság tudomására hozta a felperesre vonatkozó bűnügyi személyes adatokat is. Ezek az adatok mással történő közlése magántitok megsértését jelentette. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság részítéletében megállapította, hogy az I.r. alperes ezen magatartása megsértette a Ptk.
4. §

(1)bekezdését. Az elsőfokú bíróság szerint az I.r. alperes a hivatalos minőségében birtokába jutott bűnügyi személyes adatokat, többek között a felperessel szembeni büntetőeljárás tényét, bármilyen kényszerintézkedés tényét, annak helyszínét és időpontját még akkor sem hozhatta volna a bíróság tudomására, ha az adott ügy az általa vezetett Életvédelmi Alosztályhoz tartozott volna. Az elsőfokú bíróság tehát megállapította azt, hogy az I.r. alperes ilyen fontos információkhoz csak a munkahelyén, munkaköréből adódóan juthatott hozzá, mert az általa bejelentett ezen adatok egyrészt nem szerepelnek más nyilvántartásban, másrészt nem voltak nyilvánosak. Az elsőfokú bíróság részítélete ellen az I.r. alperes terjesztett elő fellebbezést. A fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatta és a felperesnek az I.r. alperessel szemben előterjesztett keresetét teljes egészében elutasította. Mellőzte az I.r. alperest illeték fizetésére kötelező rendelkezést. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I.r. alperesnek 25.000 forint + áfa fellebbezési költséget. Megállapította, hogy az I.r. alperes által le nem rótt 48.000 forint fellebbezési illetéket az állam viseli a felperes költségmentességére figyelemmel. A jogerős ítélet megállapította: az elsőfokú bíróság nem követett el olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely határozatának hatályon kívül helyezésére és az eljárás megismétlésére adott volna okot, így a részítéletet érdemben bírálta felül és az I.r. alperes fellebbezését alaposnak találta. Rögzítette, hogy a bírói gyakorlat értelmében magántitok a magánszférához tartozó olyan tény, adat körülmény, bármilyen személyi, családi, vagyoni vonatkozású bizalmas adat, amelyet csak kevesen ismernek, azaz nem köztudott és amelynek a titokként való megőrzéséhez a jogosultnak méltányolható érdeke fűződik. Azt, hogy valamely adat titoknak minősül-e, mindig az adott eset körülményei, összefüggései alapján kell megítélni. A magántitoknak, mint személyhez fűződő jognak a megsértését a felfedezett, megismert titoknak jogosulatlan nyilvánosságra hozatala vagy az azzal egyéb módon történő visszaélés valósítja meg. Azt a másodfokú bíróság is megállapította, hogy a felperes bűnügyi személyes adatainak az I.r. alperes általi megismerése megvalósítja a magántitok felfedezésének fogalmát. Ehhez képest azt kellett vizsgálni, hogy a birtokába jutott magántitokkal az I.r. alperes visszaélt-e, azt jogosulatlanul, visszaélésszerűen nyilvánosságra hozta-e vagy azzal egyéb módon visszaélt-e vagy sem. Ebben a körben a jogerős részítélet különleges jelentőséget tulajdonított annak, hogy milyen előzményeket követően jelentette be az I.r. alperes a polgári per bírósága előtt folyamatban lévő perben a felperes által sérelmezett, magántitoknak minősülő személyes adatokat. Ebben a vonatkozásban megállapította, hogy a Fővárosi Bíróság a 40.P.25.503/

1. számú perben
2. május 14-ére kitűzött tárgyalást azért volt kénytelen elhalasztani, mert a jelen per felperesének (ott I.r. alperes) az idézése nem volt szabályszerű. Ezért az ott eljárt bíróság felhívta a jelen per I.r. alperesét (ott felperes), hogy az I.r. alperes idézhető címét a BM lakcímfigyelő igazolásával alátámasztottan 30 napon belül jelentse be. Ezt követően jelentette be előkészítő iratban az I.r. alperes, hogy tudomása szerint mi .. tartózkodási helye és munkahelyének címe. Ezután jegyezte meg azt, hogy a PMRFK Bűnügyi Osztálya 210/2006.Bü. számon rágalmazás miatt büntetőeljárást folytat ..nal szemben, amely eljárás során munkahelyéről idézték, illetve állították elő. A másik perben eljáró bíró
3. június 4-én tartott tárgyaláson (
4. ssz. jegyzőkönyv) tájékoztatta a jelen per I.r. alperesét (ott felperes), hogy a bíróság másik tanácsa előtt folyamatban levő perből hivatalos tudomása van arról, hogy a jelen per felperese BV intézetben van. Ezt követően közölte a jelen per I.r. alperesének jogi képviselője a bírósággal azt, hogy informális tudomásuk szerint a VPOP folytat az I.r. alperessel szemben eljárást, ezért kérte ezen szerv megkeresését annak közlésére, hogy az I.r. alperest (jelen per felperesét) fogva tartják-e és ha igen, akkor hol. Kérte az I.r. alperes (jelen per felperese) BV intézetből történő idézését és amennyiben szabadult, akkor a jelen perben érintett előkészítő iratban foglalt címről kérte idézni. Kérte, hogy a per következő tárgyalására a felperest a BV intézetből állítsák elő. A jelen per I.r. alperese (ott felperes) nyilatkozott arról, hogy tudomása szerint .. indított egy pert ugyanezen eljárás tárgyát képező cikkel kapcsolatban becsületsértés és rágalmazás miatt ..nal szemben. Mindezek alapján a másodfokú bíróság megállapította, hogy az I.r. alperes azon eljárása, hogy a birtokába jutott bűnügyi személyes adatokat a polgári peres bírósági eljárás során bejelentette és ekként nyilvánosságra hozta, nem minősül visszaélésszerű magatartásnak. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az I.r. alperes sérelmezett magatartása amellett, hogy visszaélésszerűnek nem tekinthető, a felperes méltányolható magánérdekét sem sérti. Annak a ténye, hogy az I.r. alperes az ügyében eljáró bíróság tudomására hozta azt, hogy a felperessel szemben .. feljelentése alapján rágalmazás bűncselekménye miatt büntetőeljárás indult, amelynek során előállítására került sor, a felperes méltányolható magánérdekét nem sérti. Az I.r. alperes a tudomására jutott, a felperesre vonatkozó különleges adatnak minősülő információkat egyrészt azért hozta az ott eljáró bíróság tudomására, hogy a felperes sikeresen idézhető legyen, másrészt a kereset tárgyát képező cikksorozathoz kapcsolódóan tett nyilatkozatot arra vonatkozóan, miszerint ugyanezen írás vonatkozásában .. is eljárást indított a felperessel szemben. A másik per adatai szerint a .. hetilapban megjelent újságcikket, amelyek az ő személyét is érintették, összefüggnek a ..re vonatkozó írásokkal. Mindkét személy álláspontja az volt, hogy a cikksorozat a felperestől származik. Ehhez képest a magántitoknak minősülő adatok bíróság előtti feltárása nem nélkülözött minden alapot, arra egyrészt a felperes idézhetőségének bejelentése érdekében, másrészt a jogvita tárgyához kapcsolódva került sor. A jogerős ítélet indokolása az elsőfokú bíróság álláspontjával szemben arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem nyert bizonyítást az, hogy az I.r. alperes a munkakörénél fogva hivatalos minőségében jutott volna hozzá a bűnügyi személyes adataihoz. Ezt a körülményt a meghallgatott tanúk vallomása, illetve a felperes panasza alapján indult rendőrségi vizsgálat ugyanis nem támasztotta alá. A jogerős részítélet szükségtelennek minősítette az elsőfokú bíróság által lefolytatott azon bizonyítást (tanúk meghallgatása), hogy milyen módon jutottak az I.r. alperes tudomására a felperes bűnügyi személyi adatai, mert ennek a jogvita elbírálásánál nem volt jelentősége. A jogerős részítélet összességében tehát arra az álláspontra helyezkedett, hogy az I.r. alperes birtokába jutott magántitok felhasználása más bíróság előtti eljárásban nem volt visszaélésszerű, okszerűtlen, a felperes számára pedig az nem jelenthet aránytalan sérelmet, hogy az ügyében eljáró bíróság az érintett adatok ismeretében hozza meg a határozatát. Ennek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság részítéletét megváltoztatta és a felperesnek az I.r. alperessel szemben előterjesztett keresetét teljes egészében elutasította, jogalap hiányában ugyanis a kért objektív és szubjektív jogkövetkezmény alkalmazásának nincs helye. A jogerős részítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben tartalmilag a jogerős részítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú részítélet helybenhagyását kérte. A felülvizsgálati kérelem álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi indokok, érvek voltak helytállóak. A keresetlevélben hivatkozott adatok bűnügyi személyes adatoknak minősülnek. Kiemelte, hogy a Be. vonatkozó rendelkezései szerint egy adott büntetőeljárás során keletkezett adatokat kizárólag a nyomozó hatóság eljáró tagja, a vádhatóság eljáró tagja, valamint a terhelt, a védő és korlátozott körben a sértett, illetve a magánfél és a pótmagánvádló jogosult megismerni. A felperes előadta: a jelen esetben az ellene folyamatban volt büntetőeljárásban az I. és II.r. alperes nem minősült ilyen személynek. A felperes szerint az alperesi képviselőnek, illetve a Fővárosi Ítélőtáblának az alperesi tevékenység szándékára és motívumára történő hivatkozása nem szolgálhat a jogsértés megállapítása mellőzésének indokaként. Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A Pp.
5. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A

(2)bekezdés szerint a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem korlátai között vizsgálhatja felül. A perbeli időszakban hatályos Ptk. 75. §

(1)bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. Ezen jogok a törvény védelme alatt állnak. A 81. §

(1)bekezdése szerint személyhez fűződő jogokat sért, aki a levéltitkot megsérti, továbbá aki a magántitok vagy üzleti titok birtokába jut és azt jogosulatlanul nyilvánosságra hozza vagy azzal egyéb módon visszaél. Az Avtv.

1. §
2. pontja értelmében bűnügyi személyes adat: a büntetőeljárás során vagy azt megelőzően a bűncselekménnyel vagy a büntetőeljárással összefüggésben, a büntetőeljárás lefolytatására, illetőleg a bűncselekmények felderítésére jogosult szerveknél, továbbá a büntetés-végrehajtás szervezeténél keletkezett, az érintettel kapcsolatba hozható, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adat. A
3. §
4. pontja szerint személyes adat bármely meghatározott természetes személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A
5. pont szerint adatkezelő az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki vagy amely az adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja vagy az általa megbízott adatfeldolgozóval végrehajtatja. A
6. pont szerint adattovábbítást végez az, aki, az adatot meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé teszi. A felülvizsgálati eljárásban az állandó bírói gyakorlat szerint érvényesül a felülmérlegelés tilalma. A felülvizsgálati eljárásban tehát nincs helye a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. Jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg. (BH 1999.44 jogeset, BH 2013.119 jogeset) Az Avtv.
7. §

(1)bekezdés

1. a)pontja szerint személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, a
2. b)pont szerint pedig akkor, ha azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben helyi önkormányzat rendelete elrendeli. A 3. §

(2)bekezdés

1. a)pontja szerint különleges adat akkor kezelhető, ha az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul [
2. a)pont], vagy a 2. § 2.a. pontjában foglalt adatok esetében az nemzetközi egyezményen alapul vagy Alkotmányban biztosított alapvető jog érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében törvény elrendeli [
3. b)pont], egyéb esetekben azt a törvény elrendeli [
4. c)pont]. Az 5. §

(1)bekezdése szerint személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. Az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie e célnak. A jelen esetben nem vitatott tény az, hogy a felperes lakcíme személyes adatnak minősül, az ellene folyamatban lévő vagy folyamatban volt büntetőeljárás ténye, az ott végzett eljárási cselekmények pedig bűnügyi személyes adatnak minősülnek (Avtv.

1. §
2. pont). Az is egyértelmű, hogy a felperes ezen adatainak az I.r. alperes általi kezeléséhez hozzájárulását nem adta. Jogszabály általi felhatalmazása az I.r. alperesnek arra volt, hogy a polgári perben eljárt bíróság felhívására a felperes idézhető címét közölje, ahhoz bizonyítékként csatolja a lakcímnyilvántartó igazolását. Az elérhetőség biztosítása körében még az sem kifogásolható a Kúria szerint, ha a felperes közzéteszi a bíróság számára a felperes munkahelyének címét. A Kúria álláspontja szerint egyértelmű, hogy a személyes adatoknak, illetve a bűnügyi személyes adatnak a bíróság elé tárása nyilvánosságra hozatalnak minősül. A bíróság felhívása azonban kizárólag a lakcím közlésére szorítkozott, abban a körben a bíróság indokolást nem igényelt, hogy az erre vonatkozó adat ténylegesen honnan származik. A Kúria szerint ugyanakkor a nyilvánosságra hozatal jogosulatlannak minősül a bűnügyi személyes adat vonatkozásában, mert ehhez sem jogszabályi felhatalmazása, sem bírói felhívás, sem pedig a felperes engedélye nem kapcsolódott. A Kúria szerint a másodfokú bíróság tévesen foglalkozott azzal a körülménnyel, hogy az I.r. alperes magatartása visszaélésszerű volt-e vagy sem, tekintettel arra, hogy a jogsértés megállapításának nem feltétele a visszaélésszerű magatartás megállapítása, figyelemmel arra, hogy a Ptk.
3. §

(1)bekezdésének szabálya szerint a nyilvánosságra hozatal is önállóan jogsértő magatartás, ahhoz visszaélésszerű joggyakorlásnak nem kell kapcsolódnia. A visszaélésszerűség a jelen esetben nem képezi a bírósági vizsgálat tárgyát. Miután a nyilvánosságra hozatal volt a jogsértő magatartás, a Kúria szerint nincs jelentősége a jelen esetben és a konkrét kereseti kérelmek mellett annak a körülménynek, hogy az adat megszerzése pontosan milyen körülmények között történt. Miután a bíróság felhívása a másik polgári perben nem arról szólt, hogy az I.r. alperes (ott felperes) „mindent, amit tud" közöljön a felperesről, miként arra sem kapott bírósági felhívást, hogy a címén túlmenően egyéb szenzitív adatot közöljön, az volt megállapítható, hogy az I.r. alperes túllépte a részére adott bírósági felhívás kereteit és ebben a körben megsértette a felperes magántitok védelméhez fűződő személyiségi jogát. A Kúria tehát a jogsértést az elsőfokú bírósággal egyezően a Ptk. 84. §

(1)bekezdés a) pontja alapján megállapította, ezért a Pp. 275. §

(4)bekezdésének alkalmazásával a jogerős részítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság részítéletét helybenhagyta. Ugyanakkor az első fokú részítéletnek a perköltség viselésére vonatkozó rendelkezését mellőzni rendelte, tekintettel arra, hogy a viselendő illeték nagyságát illetően érdemi döntés csak a jogkövetkezményekről való döntés után lesz hozható. Az illeték nagysága ugyanis alapvetően a felperes által előterjesztett kártérítési igény összegszerűségéhez igazodik, annak eldöntését követően lesz megállapítható pontosan a pernyertesség-pervesztesség aránya a felperes és az I.r. alperes viszonylatában. A felülvizsgálati eljárás a jogalap tekintetében, az I.r. alperes vonatkozásában érdemben lezárult. Ebben a körben az I.r. alperes a felülvizsgálatot illetően pervesztes lett, ezért a Pp. 81. §

(1)bekezdése alapján a 6/

1. (VI. 26.) IM rendelet
2. §

(2)bekezdésének figyelembevételével az I.r. alperes köteles az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §

(1)bekezdése alapján megállapított mértékű felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére az állam javára. Budapest,

1. március
2. Dr. Mészáros Mátyás s.k. a tanács elnöke, Dr. Pataki Árpád s.k. előadó bíró, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Vné tisztviselő