A határozat elvi tartalma: A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye sem bizonyítás felvételének, sem a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésének. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Kfv.IV.37.910/2018/
- szám A tanács tagjai: Dr. Patyi András a tanács elnöke Dr. Varga Eszter előadó bíró Dr. Dobó Viola bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: Kántor, Szilasi, Sárközy és Társai Ügyvédi Iroda; eljáró ügyvéd: dr. Kántor Attila ügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: Dr. rendelkező főosztályvezető Szabó A per tárgya: felülvizsgálata hozott építésügyben József jogi szakvizsgával közigazgatási határozat A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.K.27.124/2017/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi 1.K.27.124/2017/
- számú ítéletét hatályában fenntartja; Bíróság - kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget; - kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket; Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A perben nem álló magánszemély
- november 22-én bejelentést tett Rétság Város Jegyzőjénél, mely szerint a vele szomszédos, a felperes tulajdonában álló Sz., D. Gy. út
- szám alatti ingatlanon olyan építőipari kivitelezés folyik, amelynek folyományaként az építmény és a saját lakóháza teteje összeér, zavaró számára az ilyen módon kialakult beépítettség. A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező alperes Balassagyarmati Járási Hivatalához (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) áttett bejelentés kivizsgálása tárgyában az elsőfokú hatóság helyszíni szemlét tartott, az ott tapasztaltakat jegyzőkönyvben és fotófelvételek készítésével dokumentálta. Az elsőfokú hatóság a
- április
- napján kelt, NO-01/EPO/35-5/
- számú határozatával kötelezte a felperest, mint a Sz., D. Gy. u. 35., ...hrsz. alatti ingatlan tulajdonosát, hogy a szabálytalanul felépített épületet 180 napon belül bontsa el. Megállapította, hogy az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/
- (XII. 20.) Kormányrendelet (a továbbiakban: OTÉK)
- §
(3)bekezdés b) pontja alapján az oldalkertre vonatkozó előírások nem teljesülnek, a tényleges oldalkert mérete ugyanis 0,92 méter. Rögzítette továbbá, hogy az épületek közötti tényleges távolság (2,12 méter) az országos tűzvédelmi szabályzatról szóló 54/2014. (XII. 5.) BM rendelet (a továbbikban: OTSZ) 18. §
(1)bekezdése szerinti minimális tűztávolságnak (3 méter) sem felel meg. [2] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a
- május
- napján kelt, NO/EPO/58-5/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/
- (XI. 8.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Eljárási kódex)
- számú melléklet
- pontjára, az OTÉK
- §
(3)bekezdés b) pontjára, a 36. §
(1)bekezdés a) pontjára, valamint a Szendehely Község Helyi Építési Szabályzatáról szóló T-569/
- számú Önkormányzati rendelet (a továbbiakban: HÉSZ)
- §
(4)bekezdésére alapította. Megállapította, hogy az oldalkert minimális távolságát még a lépcső elbontásával sem lehet betartani, így fennmaradási engedélyezési eljárás megindítására sincs mód. Rögzítette, hogy a földhivatal előtt folyamatban lévő felmérési, térképezési és területszámítási hiba tárgyában folyamatban lévő eljárás a jelen eljárás felfüggesztését nem indokolja. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [3] Az alperes határozatával szemben a felperes keresettel élt, amelyben annak elsőfokú határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a keresettel támadott határozat sérti a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 1. §-ában, 2. §
(3)bekezdésében, 31. §
(1)bekezdés l) pontjában, és 50. §
(1)bekezdésében foglaltak rendelkezéseket. Álláspontja szerint a Sz. ... hrsz.-ú szomszédos épület nagy része a Sz. ... hrsz. alatt felvett ingatlan telekhatárán átnyúlva helyezkedik el, azaz a keresettel támadott közigazgatási határozat tárgyát képező épületek nem szomszédos ingatlanokon, hanem ugyanazon, a saját tulajdonában álló ingatlanon találhatók. Mindezek miatt az ügyben mindaddig nem hozható érdemi határozat, amíg a földhivatal előtti eljárás folyamatban van, mert az oldalkert szélessége és a szomszédos ingatlanokon lévő épületek közötti legkisebb távolság a telekhatárok ingatlan-nyilvántartási rendezését megelőzően nem értelmezhető. Hivatkozott az OTÉK 35. §
(3)bekezdés b) pontjára és
- §-ára, és előadta, hogy e jogszabályhelyek kizárólag akkor rendelik alkalmazni a 4 méteres távolságot, amennyiben nincs kialakult állapotnak megfelelő legkisebb oldalkert szélesség. A meglévő épületeket - melyek a kialakult állapotnak megfelelő oldalkert távolsággal rendelkeztek fel kívánta újítani, azonban állékonysági és statikai problémák miatt kénytelen volt azokat elbontani, és az eredetileg 118 m² területű épületegyüttes helyén mindösszesen 46,8 m² alapterületű épületet épített vissza. Sérelmezte, hogy a keresettel támadott határozat nem tesz említést a szomszédos épület és a határozat tárgyát képező épület között lévő támfalról, ami egy meglévő építmény. Állította, hogy az oldalkerti méret valójában évtizedek óta a létező, a tényleges használathoz kapcsolódik. Álláspontja szerint a perbeli esetben 1 méter az oldalkerti távolságra vonatkozó követelmény, ennek az épület elhelyezése megfelel. Utalt arra, hogy a keresettel támadott határozat az OTÉK
- §
(3)bekezdésébe is ütközik, mivel az épület nem minősül huzamos tartózkodás céljára szolgáló helyiségnek és az nyílás nélküli. Előadta, hogy az Eljárási kódex
- január
- napjától hatályos
- sz. mellékletének
- pontja szerint, építési engedély nélkül végezhető az építmény átalakítása, felújítása, helyreállítása, korszerűsítése, homlokzatának megváltoztatása, kivéve zárt sorú vagy ikres beépítésű építmény esetén, ha e tevékenységek a csatlakozó építmény alapozását vagy tartószerkezetét is érintik. A tárgyi esetben az építési tevékenység engedély nélkül lett volna végezhető, az Eljárási Kódex
- számú mellékletének
- pontja szerint is. A határozat jogszabálysértő módon rendelkezett az épület elbontásáról, az OTÉK
- §
(1)bekezdésében meghatározott feltételek a perbeli esetben fennállnak. [4] Az alperes az ellenkérelmében a határozatban alapján a kereset elutasítását kérte. foglalt indokok Az elsőfokú ítélet [5] Az elsőfokú bíróság az 1.K.27.124/2017/
- felperes keresetét elutasította. számú ítéletével a [6] Rögzítette, hogy a perbeli kivitelezés megkezdése előtt az illetékes elsőfokú építésügyi hatósággal a felperes a zárt építéssel összefüggésben egyeztetést nem folytatott, a kivitelezést 2016 szeptemberében bontással, majd építéssel kezdte meg, jogerős és végrehajtható építési engedély nélkül. Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a hatóság a tényállást a megalapozott döntés meghozatalához szükséges mértékben tisztázta, az eljárás során az irányadó jogszabályi rendelkezéseknek érvényt szerzett, a felperes jogát és jogos érdekét szem előtt tartva járt el. Az, hogy az illetékes földhivatal előtt a kérdéses ingatlanokkal összefüggésben felmérési, térképezési, területszámítási hiba javítása iránti eljárás van folyamatban, a tárgyi per előzményét képező építésrendészeti eljárásban nem minősült előzetes kérdésnek, ez alapján nem volt indokolt a Ket.
- §
(1)bekezdés l) pontjának az alkalmazása. Az eljárásban a térképészeti hiba a természetbeni állapotra és a birtokviszonyokra érdemi kihatással nem bír, ezáltal az eljárás megszüntetése szóba sem jöhet. Az OTÉK 34. §
(1)bekezdés b) pontja, a 35. §
(3)bekezdése, továbbá a HÉSZ 32. §
(4)bekezdése alapján megállapította, hogy a HÉSZ rendelkezik az oldalkert legkisebb szélességéről, szigorúbban, mint az OTÉK vonatkozó előírása, ezért ezt kellett a tárgyi esetben alkalmazni. Kiemelte, hogy a hatósági döntések nem terjednek ki a támfalra, az az épülettől elkülönül, vonatkozásában bontásra kötelezés nem történt. A felperes teljes mértékben lebontotta a korábban ott található épületeket és azok helyett egészen más épületeket épített fel, részben azok helyére, így ebben az esetben a kialakult állapot fogalmának értelmezése és alkalmazása már szóba sem jöhet, hiszen új építkezés valósult meg. Ítéleti álláspontja szerint megalapozottan hivatkozott az alperes az OTÉK 36. §
(1)bekezdésében és a OTSZ 18. §
(1)bekezdésében foglalt szabályokra. A helyszíni szemlén mért adatok alapján megállapítható volt, hogy a felperes által épített új épület a szomszédos épülettől 0,92 méter távolságban van, ha a lépcső elbontásra kerülne, akkor 2,12 méter lenne a távolság, azaz még ebben az esetben sem teljesül a jogszabályban minimálisan rögzített 3 méteres távolság. [7] Hangsúlyozta az elsőfokú bíróság, hogy az épületek egymástól való elhelyezési távolságára és az oldalkert legkisebb méretére vonatkozó előírások együttesen figyelembe veendők, nem lehet az előírások között válogatva végezni a jogszabályok értelmezését és alkalmazását. A tárgyi esetben a korábbi melléképületet teljesen elbontották, helyette egy új épület került felépítésre, amely tevékenységet a felperes nem végezhetett volna építési engedély nélkül. Márpedig az Eljárási kódex alkalmazásakor a szabálytalan építési tevékenység megvalósításának az időpontja irányadó, amelyre tekintettel nincs jelentősége a
- január 1-jével bekövetkező jogszabályi változásoknak. A felperes által szabálytalanul megvalósított épület sem a HÉSZ-ben rögzített minimálisan 6 méteres, sem az OTÉK-ban rögzített minimálisan 4 méteres, sem az OTSZ-ben rögzített minimálisan előírt 3 méteres szükséges távolságot a szomszédos ingatlantól nem tartja be. A távolság 0,92 méter, amennyiben pedig a lépcső lebontásra kerülne 2,12 méter, így a szabályossá tétel csak részleges bontással lenne megvalósítható, amely a megmaradt épületrészt használatra alkalmatlanná tenné. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [8] Az ügyben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben - annak tartalma alapján - az elsőfokú ítélet közigazgatási határozatokra is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló
- évi CXLI. törvény
- §-a és a Ket.
- §
(1)bekezdés l) pontja alapján a hatóságnak az eljárást meg kellett volna szüntetnie, mert a térképezési eljárás a perbeli eljárásnak előkérdését képezte. Utalt arra is, hogy várhatóan
- III. negyedévében a HÉSZ módosul, a helyi sajátosságoknak megfelelő új szabályozás alapján az épület már nem lenne elbontható. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet sérti az OTÉK
- §
(3)bekezdésében és 36. §
(1)bekezdésében foglaltakat, mert e jogszabályhelyek a hatályos telekhatárok alapján nem voltak értelmezhetők. Hangsúlyozta, hogy az Eljárási kódex
- számú melléklet
- pontja szerinti felmérésre nem került sor, továbbá a
- január
- napjától hatályos
- számú melléklet
- pontja szerint a perbeli építkezés nem volt engedélyköteles. Végezetül állította, hogy az ítélet sérti a Ket.
- §-ában és az
- §
(1)bekezdésében foglaltakat. E körben arra hivatkozott, hogy a bejelentő személyazonosságát az eljáró hatóság nem vizsgálta, továbbá a bejelentő magánszemély az ügyféli jogait nem is gyakorolhatta, mert nem ő, hanem a fia a szomszédos ingatlan tulajdonosa. [9] A felperes a felülvizsgálati eljárás során csatolta Szendehely Község Önkormányzata Polgármesterének nyilatkozatát, mely szerint a perbeli épület elhelyezése a helyi településképi rendeletnek megfelel, az a településképbe aggálytalanul illeszkedik. A nyilatkozat szerint a főépítésszel történt egyeztetést követően az is megállapítható, hogy a kialakult állapot nem okoz érdeksérelmet a szomszédos ingatlantulajdonosoknak. [10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos. [12] A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból helyálló jogi következtetésre jutott, ítéleti indokaival a felülvizsgálati bíróság egyetért. Az elsőfokú bíróság feltárta, egymással összevetette, értékelte, mérlegelte a rendelkezésére állt bizonyítékokat, a mindezekből levont következtetése okszerű és megalapozott. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra hivatkozással a Kúria az alábbiakat emeli ki. [13] A Kúria a felülvizsgálati eljárás során az elsőfokú bíróság ítéletét vizsgálja, a felperes azonban a felülvizsgálati kérelmében a Ket. és az OTÉK rendelkezéseinek, és nem a bíróságra irányadó szabályoknak a megsértésére hivatkozott. A felülvizsgálati kérelem ténylegesen a bizonyítékok felülmérlegelésére irányult, azonban a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 275. §-a szerinti szabályozásra figyelemmel a rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye sem bizonyítás felvételének, sem a bizonyítékok ismételt egybevetésének. Nyilvánvaló okszerűtlen ítéleti következtetésnek csak az minősíthető, amikor a bizonyítékokból csak egyfajta, a felülvizsgálattal támadott ítélettől eltérő következtetésre lehet jutni, ilyen következtetés azonban a perbeli esetben nem volt feltárható. [14]hivatkozott a felperes a Ket. 31. §
(1)bekezdés l) pontjára, mert a térképezési hiba javítása a perbeli építésügyi eljárásnak előkérdését nem képezte. A térképezési hiba alapja a hatóság korábbi tévedése, a hiba kijavítása pedig nem érinti és nem változtatja meg a fennálló természetbeni határvonalat és a birtoklási viszonyokat, kizárólag a térképi határvonalakat érintheti. Ebből kifolyólag a térképezési hiba kijavítására irányuló eljárásban hozott határozat semmilyen kihatással nincs arra a tényre, hogy a perbeli ingatlanok egymással szomszédosak, melyek tekintetében az OTÉK és a HÉSZ felhívott szabályainak érvényesülniük kell. A szomszédos ingatlanok legkisebb távolsága az OTÉK 36. §-a alapján az OTSZ-ben előírt 3 méteres tűztávolság, az oldalkert legkisebb szélessége pedig az OTÉK 35. §
(3)bekezdés b) pontja szerint nem lehet kisebb 4 méternél (a HÉSZ szerint 6 méternél), mely feltételek a perbeli esetben nem teljesülnek. E körben utal a Kúria arra is, hogy a HÉSZ esetleges jövőbeni módosítása a közigazgatási határozat jogszerűsége tekintetében semmilyen jelentőséggel nem bír, mert a bíróság a közigazgatási határozatot a régi Pp. 339/A. §-a alapján a meghozatalakor alkalmazandó felül. jogszabályok és fennálló tények alapján vizsgálja [15] Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az Eljárási kódex
- január
- napjától hatályos szabályai a 2016 szeptemberében megvalósult szabálytalan építkezés tekintetében relevanciával nem bírnak. A helyszíni szemléről készült jegyzőkönyv rögzítette az épület releváns adatait is, így azt, hogy az 46,8 m˛ alapterületű, a párkánymagasság 3,45 méter, a gerincmagasság 5,85 méter, amely jóval meghaladja a felperes által hivatkozott, az Eljárási kódex
- számú melléklet
- pontja szerinti méreteket. [16] A Ket.
- §-ának és
- §
(1)bekezdésének sérelmére a felperes a bejelentő személyével összefüggésben alaptalanul hivatkozott. A perbeli eljárásban a bejelentő tanúkénti meghallgatására nem került sor, a határozat meghozatalára sem ezen személy nyilatkozatai, hanem a helyszíni szemle során feltártak alapján került sor. Az a felperesi hivatkozás, mely szerint a hatóság nem a megfelelő személyt (nem a szomszédos ingatlan tulajdonosát) vonta be ügyfélként az eljárásba, túlmutat a felperes perbeli igényérvényesítési jogosultságán (kereshetőségi jogán). A Kúria rámutat, hogy amennyiben valamely személy (a perbeli ingatlannal szomszédos ingatlan tulajdonosa) azt kifogásolja, hogy a közigazgatási eljárásba a Ket. 15. §
(1)bekezdésének megsértésével ügyfélként nem vonták be, azt az erre irányuló kereset benyújtásával teheti meg, azonban a felperes tőle eltérő személy igényérvényesítésére nem jogosult. [17] Végezetül a Kúria rögzíti, hogy a felülvizsgálati eljárásban a fent már kifejtettek szerint új bizonyíték csatolására nem kerülhet sor. Ugyanakkor a benyújtott polgármesteri nyilatkozattal kapcsolatban megjegyzi a Kúria, hogy a perbeli határozat nem településképi eljárásban született, így a határozat jogszerűsége szempontjából semmilyen relevanciával nem bír az, hogy a perbeli épület a településképbe illeszkedik-e vagy sem. Megjegyzi továbbá a Kúria, hogy nem a főépítész véleménye határozza meg azt, hogy a szóban forgó épület a szomszédos ingatlan tulajdonosának okoz-e érdeksérelmet, erre vonatkozóan ugyanis hatáskörrel nem rendelkezik. [18] A fentiek alapján a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sérti, ezért azt a régi Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [19] A rendkívüli jogorvoslati eljárásban nincs helye sem bizonyítás felvételének, sem a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésének. Záró rész [20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. régi Pp. 274. §
(1)[21] A pervesztes felperes a régi Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó régi Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, melynek összegét a Kúria a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet
- §-a alapján állapította meg a felülvizsgálati eljárásban kifejtett jogi munkára, így arra tekintettel, hogy az alperes a tárgyaláson megjelent és ott részletes nyilatkozatot tett. [22] A Kúria a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény
- §
(1)bekezdése és a bírósági eljárásban alkalmazandó költségmentességről szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelezte a felperest. [23] Az ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a régi Pp. 271. §
(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,
- november
- Dr. Patyi András s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Eszter s.k. előadó bíró, Dr. Dobó Viola s.k. bíró