Mfv.10482/2018/4 – Kúria

(1)bekezdése szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat. 1992. XXXIII. Tv. 40. §

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság végzése Az ügy száma: Mfv.II.10.482/2018/

1. A tanács tagjai: . Stark Marianna a tanács elnöke . Tánczos Rita előadó bíró é Dr. Csernay Krisztina bíró A felperes: A felperes képviselője: Börzsönyiné dr. Kiricsi Szilvia ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: közalkalmazotti illetmény-különbözet megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.311/2018/
2. Az elsőfokú bíróság határozata: Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.279/2017/6-I. Rendelkező rész A Kúria a Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.311/2018/
3. számú ítéletének azon részét, amellyel helybenhagyta a Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.279/2017/6-I. számú ítéletének az alperest 95.000 (kilencvenötezer) forint illetmény és ezen összeg után
4. november 15-től számított késedelmi kamata megfizetésére kötelező rendelkezését nem érinti, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezi és a közigazgatás és munkaügyi bírósságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. A felek felülvizsgálati eljárási költségét személyenként 20.00020.000 (húszezer-húszezer) forintban, míg a felülvizsgálati eljárási illetéket 50.000 (ötvenezer) forintban állapítja. A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A tényállás [1] [2] A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes középfokú besorolású munkakörben állt az alperes alkalmazásában
5. július 1-jétől
6. március 31-éig. 2014-ben és azt megelőzően minősítésére nem került sor, így a
7. és
8. évi illetménye megállapításakor „kiválóan alkalmas”, illetve „alkalmas” minősítéssel nem rendelkezett.
9. december 28-ai és
10. december 30-ai minősítése eredménye „alkalmas” volt. A munkáltató
11. július 1-jei hatállyal a felperes garantált illetményét 80.900 forintban, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt 28.100 forintban állapította meg, így illetménye 109.000 forintban került meghatározásra.
12. évtől garantált illetményének összege 82.500 forintra, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész 33.100 forintra emelkedett, így az illetménye 115.600 forintra nőtt.
13. január 1-jei hatállyal garantált illetménye 105.000 forintban, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész 10.600 forintban került meghatározásra, így illetménye változatlanul 115.600 forintban került meghatározásra, melyen felül
14. július 1-jétől havi 5780 forint rendvédelmi ágazati pótlékban is részesült.
15. január 1-jei hatállyal a felperes garantált illetménye 111.000 forintra emelkedett, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrésze azonban 4600 forintra csökkent, így illetménye változatlanul 115.600 forint volt, melyen felül 11.560 forint rendvédelmi ágazati pótlékot is biztosítottak számára.
16. január 1-jével a felperes garantált illetménye 127.500 forintban, munkáltatói döntésen alapuló illetményrésze 6553 forintban került meghatározásra, amin felül 13.405 forint rendvédelmi ágazati pótlékot is biztosítottak a számára. A felperes keresete, az alperes ellenkérelme [3] A felperes keresetében
17. évre illetményének a minimálbérnek megfelelő összegre történő kiegészítését, míg 2015-
18. évekre a
19. évben helyesen megállapított illetmény és a ténylegesen megfizetett illetmény közötti különbözet, mint elmaradt illetmény megfizetését igényelte, továbbá igényt tartott a rendvédelmi ágazati pótlék-különbözetre is. [4] Álláspontja szerint a munkáltató
20. évben a közalkalmazottak jogállásáról szóló
21. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.)
22. §

(9)bekezdésébe ütköző módon állapította meg garantált illetményét a minimálbérnél alacsonyabb összegben. A helyesen megállapított illetménynél alacsonyabb összegű illetményt

1. évtől sem biztosíthatott volna számára a munkáltató, így ezen évek vonatkozásában is tévesen alacsonyabb összegben fizette ki juttatását az alperes. Mivel a helytelenül megállapított illetmény volt a rendvédelmi ágazati pótlék alapja is, így ezen különbözet megfizetésére is igényt tartott. [5] Vitatta, hogy amennyiben az alperes nem lett volna elégedett a munkavégzésével, úgy nem folyósított volna számára munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt.
2. évet követően alkalmatlan, illetve kevéssé alkalmas minősítést nem kapott, így a kinevezésekor [6] [7] [8] megállapított 28.100 forintos munkáltatói döntésen alapuló illetményrész a továbbiakban is megillette. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes költségekben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint a felperes teljes illetményének kellett elérnie a minimálbér összegét figyelemmel arra, hogy a felperesnek az illetményre, mint egészre volt alanyi jogosultsága, nem pedig az egyes illetményrészekre. Hivatkozott a Kjt.
3. §

(3)bekezdésére, melynek értelmében az összilletményt kellett megállapítania az alperesnek és nem volt köteles azt az egyes illetményelemekre bontani. A felperesnek a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nem volt alanyi joga, csupán az összilletményre. Kifejtette, hogy a kinevezést követő egy év elteltével minősítés hiányában a kinevezési okmányban feltüntetett munkáltatói többletre nem volt jogosult a felperes, mivel azzal a feltétellel lehetett a kinevezésekor a garantált illetménynél magasabb összegű illetményt megállapítani, hogy egy év elteltével a közalkalmazottat minősíteni kell. Mivel ez elmaradt, a kinevezéskor a jogszabállyal ellentétesen került megállapításra a magasabb összegű illetmény, így erre a továbbiakban igényt alapítani nem lehetett. Az első- és másodfokú bíróság határozata [9] A Szombathelyi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.M.279/2017/6-I. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 95.000 forint illetményt és ezen összeg után 2014. november 15-étől járó késedelmi kamatot, ezt meghaladóan a keresetet elutasította és megállapította, hogy az eljárási illetéket az állam, míg a felek képviseleti költségét maguk viselik. [10] Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában hivatkozott a Kjt. 66. §ára és 85. § m) pontjára, továbbá a minimálbér összegét meghatározó kormányrendeletekre. A kereseti kérelem elbírálása során megkülönböztette a 2014. augusztus 1-jétől 2014. december 31-éig terjedő, illetve a 2015. január 1-je utáni időszakot. Az első időszak tekintetében megállapította, hogy az alperes a Kjt. 66. §

(9)bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére a felperes garantált illetményét nem egészítette ki a minimálbér összegére, ezért a felperesnek 95.000 forint elmaradt illetménye keletkezett. [11] A Kjt. 66. §

(7)bekezdése és 40. §

(1)bekezdése alapján a Kjt. 2. §

(3)bekezdése szerint alkalmazandó a munka törvénykönyvéről szóló

1. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
2. §

(1)bekezdésére figyelemmel megállapította, hogy „kiválóan alkalmas”, illetve „alkalmas” minősítés hiányában a garantált illetményen felül megállapított munkáltatói döntésen alapuló illetményrész semmis, arra a közalkalmazott nem támaszthat igényt. A munkáltatói nyilatkozat semmissége annak okától függetlenül megállapítható volt. Mivel 2014-ben a felperes javára semmis munkáltatói nyilatkozat alapján került megállapításra a garantált illetményen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, annak összegét a 2015-

1. évi illetmények megállapításakor nem lehetett figyelembe venni. [12] A másodlagos kereseti kérelem körében kiemelte, hogy amennyiben a kinevezést követően a közalkalmazott fizetési fokozata változik és erre figyelemmel új illetmény megállapítására kerül sor, a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosításával a garantált illetménynél magasabb összegű illetmény akkor állapítható meg, ha a közalkalmazott a jogszabály szerinti minősítéssel rendelkezik. [13] A Kúria Mfv.II.10.391/2014/
2. számú ítéletére hivatkozva megállapította, hogy a felperesnek a kinevezésekor megállapított munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nem volt alanyi jogosultsága, annak megállapítását ennek megfelelően minősítés hiányában a 2015-
3. évekre nem igényelhette. Kifejtette továbbá, hogy mivel a 2015-
4. évi illetmények helyesen kerültek megállapításra, a felperes ágazati pótlékát is a jogszabálynak megfelelően határozták meg és fizették ki. [14] A peres felek fellebbezése folytán eljárt Szombathelyi Törvényszék 7.Mf.20.311/2018/
5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és megállapította, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli, illetve kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 10.000 forint másodfokú perköltséget. [15] Kifejtette, hogy az alperes
6. augusztus 1-jétől a felperes illetményét nem egészítette ki a minimálbér összegére, ezért ezen időszakban illetmény-különbözet keletkezett, mivel a felperes garantált illetményének el kellett érnie a minimálbér összegét. A felperesi fellebbezéssel kapcsolatban a törvényszék hangsúlyozta, hogy fellebbezésében az elsőfokú bíróság által felhívott jogszabályi rendelkezéseket és azok tartalmát a munkáltatói jognyilatkozatnak az illetmény-kiegészítés tekintetében megállapított semmisségét illetően a felperes nem vitatta, ezzel kapcsolatban eltérő jogi érvelést nem fejtett ki. [16] Arra hivatkozott, hogy a minősítés elmaradása azt eredményezi, hogy alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés hiányában illetménycsökkentésre nem kerülhet sor, az ilyen tartalmú minősítést vélelmezni nem lehet. [17] A törvényszék álláspontja szerint a közalkalmazott munkavégzésének színvonala minősítés hiányában nem vélelmezhető sem pozitív, sem negatív irányban. A jogszabály nem jelöli meg a minősítés elmaradásának szankcióját, ennek hiányában nem lehet sem vélelmet felállítani, sem kógens jogszabályi rendelkezést átlépni. Az alperes jogszabályi kötelezettségét nem teljesítve egy év után nem készítette el a felperes minősítését, aminek azonban nem lehet az a következménye, hogy a felperes alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítését elfogadottnak kell tekinteni. [18] A munkáltatói döntésen alapuló illetményrész biztosítására csak akkor lenne lehetőség, ha a közalkalmazott alkalmas vagy kiválóan alkalmas minősítést kapott volna. A jogszabály kogens rendelkezésével szemben a felperes nem hivatkozhatott arra jogszerűen, hogy a munkáltatói döntésen minősítés hiányában is igényt tarthatott. alapuló illetményrészre A felülvizsgálati kérelem, felülvizsgálati ellenkérelem [19] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül, hozzon új határozatot akként, hogy keresetének teljes egészében adjon helyt, illetve szükség esetén utasítsa új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára a bíróságot és kötelezze az alperest a perköltség viselésében. [20] Érvelése szerint a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 206.§-át, mivel tévesen állapította meg azt, hogy fellebbezésében nem vitatta a munkáltatói illetményrész semmisségére vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést. Előadta, hogy pozitív írásbeli minősítés hiányában is jogosultságot szerzett a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre. A semmisség megítélése körében tartalmazta a fellebbezése azt az érvet is, hogy a kinevezésnél a törvény ad felhatalmazást a minősítés nélkül a garantált illetménytől való eltérésre, így ezen munkáltatói döntésen alapuló illetmény juttatás nem lehet semmis. [21] A felülvizsgálati érvelés szerint jogszerűtlenül értékelte a másodfokú ítélet a minősítés hiányát is. A felperes egy év után történő minősítését az alperes mulasztotta el, a másodfokú bíróság pedig nem volt figyelemmel a Ptk. 1:
7. §

(2)bekezdésében foglalt azon elvre, hogy felróható magatartására előnyök szerzése végett senki sem hivatkozhat. [22] Hivatkozott továbbá a Ptk. 6:

1. §-ára is, a munkáltató ugyanis ráutaló magatartásával elismerte, megerősítette a felperes kifogástalan munkavégzését. Utalt arra, hogyha nincs kifejezetten alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítés, akkor vélelmezni kell, hogy legalább alkalmasnak tekintendő az érintett közalkalmazott, aki csak a vele írásban közölt minősítéssel szemben tud védekezni. Amennyiben a munkáltató nem minősíti, annak következményeit magának kell viselnie. A munkáltató kinevezésekor munkáltatói döntésen alapuló illetményrészben részesítette és illetménye
2. januárjáig nem változott, átsorolására nem került sor. Illetményének el kellett érnie a minimálbér szintjét. Hivatkozott továbbá az Alaptörvény XIII. cikk

(1)bekezdésére is, mely szerint az illetmény, mint tulajdon az Alaptörvény védelme alatt áll. Ennek megfelelően jogszabályba ütköző módon döntöttek az eljárt bíróságok a 2015-

1. évi illetményéről. [23] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn és marasztalja a felperest a felülvizsgálati eljárás költségében. [24] Érvelése szerint a közalkalmazott kiválóan alkalmas, illetve alkalmas minősítés hiányában a garantált illetményen felül megállapított munkáltatói döntésen alapuló illetményrészre nem tarthat igényt, az ennek hiányában megállapított illetményrész semmis, így azzal kapcsolatban a közalkalmazott nem támaszthat igényt. A Kúria döntése és annak jogi indokai [25] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott. [26] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Felülvizsgálati kérelem hiányában az eljárásnak már nem volt tárgya a jogerős ítéletben a felperes

1. augusztus 1-től
2. december 31-éig terjedő időre megítélt illetmény-különbözet iránti igénye, kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az eljárt bíróságok a minősítés hiányára alapítottan megalapozottan állapították-e meg a munkáltatói jognyilatkozat semmisségét. [27] A peridőszakban hatályos Kjt.
3. §

(7)bekezdése alapján az

(5)bekezdésben, illetve a 79/A. §-ban foglaltak alkalmazásával meghatározott illetménynél (garantált illetmény) magasabb összegű illetmény akkor állapítható meg, ha a közalkalmazott kiválóan alkalmas vagy alkalmas minősítést kapott. A Kjt. 66. §

(8)bekezdése kimondja, hogy a

(7)bekezdéstől eltérően a közalkalmazotti jogviszony létesítésekor a garantált illetménynél magasabb összegű illetmény megállapítható azzal, hogy - az egy évet meg nem haladó időtartamú határozott idejű közalkalmazotti jogviszony kivételével - egy év elteltével a közalkalmazottat minősíteni kell. Ha ekkor a közalkalmazott alkalmatlan vagy kevéssé alkalmas minősítést kapott, illetményét - e törvény erejénél fogva a besorolás szerinti - garantált mértékre kell csökkenteni. [28] Az eljárt bíróságok ítéletének indokolása szerint a felperes

1. évi kinevezését követően a munkáltató a minősítést elmulasztotta, ezért az a munkáltatói jognyilatkozat, amely
2. és
3. évben minősítés hiányában is munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt állapított meg a felperes részére, semmis. A törvényszék a jogerős ítéletében iratellenesen állapította meg, hogy a felperes a fellebbezésében a minősítés hiányára alapított semmisség megállapítását nem támadta. A törvényszék az ítéletének indokolásában maga is utalt arra, hogy a felperest a munkáltató eljárásának hiányában sem pozitív, sem negatív irányban nem lehetett minősíteni, azonban a jogkövetkezményeket tekintve az alperes mulasztását a felperes terhére értékelte. [29] Az eljárt bíróságok következtetésével a Kúria nem értett egyet. [30] A Kjt.
4. §

(1)bekezdés c) pontja szerint a közalkalmazottat a 66. §

(1)-

(3)bekezdés, 66/A. §

(1)bekezdés, illetve a 79/E. § szerinti garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapítása előtt minősíteni kell. E jogszabályi rendelkezésből azonban nem következik, hogy a garantáltnál magasabb összegű illetmény megállapítását közvetlenül kell megelőznie a közalkalmazott minősítésének. A perbeli adatok szerint az alperes a felperes minősítését jogszabályi kötelezettsége ellenére elmulasztotta, így nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a munkáltatói döntésen alapuló illetményrész besorolási okiratban történő megállapítása előtt a felperes nem felelt meg a garantált összegnél magasabb összegű illetmény megállapítása feltételének. [31] Az alperes a minősítést előíró jogszabályi kötelezettségét elmulasztotta, ezért a Kjt. 2.§

(3)bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 6.§

(1)bekezdése szerint saját felróható magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhatott. [32] Az alperes a peridőszakban a felperes részére minősítés nélkül állapította meg a garantált összegen felüli munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt, ezért a Pp. 164.§

(1)bekezdése alapján a perben őt terhelte a bizonyítás arra nézve, hogy a felperes „kevéssé alkalmas” minősítése alapján arra nem volt jogosult. Minthogy ezt a perben nem igazolta, a bizonyítás sikertelensége a terhére esett. [33] A fentiekből következően az eljárt bíróságok munkáltatói jognyilatkozat semmisségére alapított következtetése jogszabálysértő volt, ezért a Kúria a felperesi keresetet 20152016. évekre elutasító jogerős ítéleti rendelkezést az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően a Pp. 275. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a közigazgatási és munkaügyi bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. [34] A megismételt eljárás során a felperes 2015-

1. évi illetménykülönbözet iránti igényét a perben jogszerűen megállapított
2. évi illetmény alapulvételével kell elbírálni. Záró rész [35] A Kúria a felülvizsgálati eljárás költségét és illetékét a Pp.
3. §

(5)bekezdése alapján csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. [36] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. ,

1. április
2. . Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző