Mpk.10560/2018/3 – Kúria

(1)bekezdés f) pontjával és a Pp. 85/A. §

(2)bekezdés b) pontjával indokolták, azonban ez a körülmény nem tekinthető elírásnak vagy számítási hibának, így e jogi tévedés a határozat kijavításával jogszerűen nem orvosolható, nincs olyan jogszabály, amelynek alapján ez a jogi tévedés a felperes kérelmei alapján a Kúria eljárásában orvosolható lett volna.

1. III. Tv.
2. § A Kúria mint másodfokú bíróság végzése Az ügy száma: Mpk.II.10.560/2018/
3. A tanács tagjai: . Stark Marianna a tanács elnöke, előadó bíró é dr. Csernay Krisztina bíró . Tálné dr. Molnár Erika bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Galambos Károly ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Bodnár Erika ügyvéd Az ügy tárgya: közalkalmazotti jogviszony megszüntetése A fellebbezéssel élő fél: felperes Az elsőfokú határozat: Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.25.572/2018/
4. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.25.572/2018/
5. számú végzését helybenhagyja. A másodfokú eljárás illetékét az állam viseli. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] [2] [3] [4] A tényállás A felperes - aki közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperessel munkaügyi pert indított, kereseti kérelme szerint az alperes
6. május 28-án kelt rendkívüli felmentése jogellenessége jogkövetkezményei iránt. Az előzményi per iratai szerint munkavállalói költségkedvezményre jogosult. A Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 4.M.179/2015/
7. számú végzésével a per tárgyalását a 4.M.58/
8. számon indult per jogerős befejezéséig felfüggesztette. A végzés ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő. A Balassagyarmati Törvényszék 2.Mpkf.20.738/2017/
9. számú végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 5.000,- Ft fellebbezési költséget és az állam javára - külön felhívásra - 7.000,- Ft fellebbezési eljárási illetéket. A végzés ellen fellebbezésnek nem volt helye. A felperes a Pkf.
10. sorszámú beadványában azt indítványozta, hogy a törvényszék a
11. számú végzését javítsa ki és a felperes 7.000,- Ft [5] [6] [7] [8] [9] fellebbezési illetékben történő marasztalását mellőzze. Amennyiben a végzés kijavítása iránti kérelme nem vezetne eredményre, kérte az illetékekről szóló
12. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.)
13. §

(1)bekezdése alapján a 7.000,- Ft illeték törlését. Amennyiben az első- és másodlagos kérelme nem vezet eredményre, harmadlagosan kérte a beadványát a Balassagyarmati Törvényszék 2.Mpkf.20.738/2017/

1. számú másodfokú eljárásban hozott illetékben marasztaló rendelkezése elleni fellebbezésnek tekinteni. A Balassagyarmati Törvényszék a
2. számú végzés ellen előterjesztett kijavítás iránti kérelmet és fellebbezést 2.Mpkf.20.738/2017/
3. számú végzésével elutasította. A végzés indokolása szerint a határozat meghozatala során a bíróság elírást, vagy téves számítást nem alkalmazott, a Pp.
4. §-a alapján a határozat kijavításának nincs helye. Az Itv.
5. §

(1)bekezdése az illeték törlésére sem ad lehetőséget. Megállapította, hogy a 3. számú végzés ellen a Pp. 254. §

(1)bekezdése alapján fellebbezésnek helye nincs, így a bíróság a kijavítás, az illeték törlése iránti kérelmet és a fellebbezést hivatalból elutasította. A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Ebben azt indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla kijavítási kérelem elutasítása tekintetében a törvényszék végzését változtassa meg és a kijavítási kérelemnek, másodlagosan az illeték törlése iránti kérelemnek adjon helyt. Kérte a

1. számú végzéssel szemben előterjesztett fellebbezés elutasítására vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárásra és új határozat hozatalára való kötelezését. A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pkf.25.572/2018/
2. számú végzésével a törvényszék végzését helybenhagyta és kötelezte a felperest, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatal felhívására térítsen meg az államnak 18.000,- Ft fellebbezési illetéket. A végzés ellen fellebbezésnek nem volt helye. A határozat indokolásában foglaltak szerint jogszabály alkalmazásával összefüggő esetleges tévedés korrigálása kijavítás iránti kérelemmel nem érhető el. A perbeli esetben azonban a 6/
3. (VI.26.) IM rendelet
4. §

(1)bekezdés f) pontja alapján a felperest nem illetékmentesség, hanem jövedelmi és vagyoni viszonyaira tekintet nélkül költségfeljegyzési jog illette meg, amely a rendelet 3. §

(2)bekezdése és a Pp. 85/A. §

(2)bekezdés b) pontja szerint az illetékfeljegyzés jogkedvezményét foglalja magában. Az illetékfeljegyzési jog alapján a félnek az illetéket nem kell előzetesen megtérítenie, arról a bíróság utólag dönt az ítéletben, vagy az eljárást befejező egyéb határozatban. A másodfokú bíróság fellebbezési eljárása a 4.M.179/2015/

1. számú végzés elleni fellebbezés elbírálására irányult, az eljárást befejező érdemi határozatnak így az ennek felülbírálatáról rendelkező 2.Mpkf.20.738/2015/
2. számú végzés tekinthető. Az ítélőtábla határozatának indokolása kitért arra, hogy az eljárás az Itv.
3. §

(1)bekezdés g) pontja alapján a határozat kijavítása, illetve kiegészítése iránti kérelem elbírálására irányult, ezért az illetékmentes. Az e tárgyban meghozott végzés elleni fellebbezés esetére azonban a jogszabály az illetékmentesség kedvezményét nem biztosítja. Erre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a felperest az Itv. 47. §

(1)bekezdése szerint meghatározott mértékű le nem rótt fellebbezési illeték megtérítésére kötelezte. [10] Ezt követően a felperes a Fővárosi Ítélőtábla végzése ellen kijavítás iránti kérelmet és fellebbezést is előterjesztett. Elsődleges kérelme szerint a végzés kijavítását, a 18.000,- Ft fellebbezési illetékben történő marasztalás mellőzését kérte, valamint annak a rendelkezésnek mellőzését, hogy a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek. Az elsőfokú végzés [11] A Fővárosi Ítélőtábla 1.Pkf.25.572/2018/

1. számú végzésével a felperes 1.Pkf.25.572/2018/
2. számú végzés kijavítása iránti kérelmét, és a végzés ellen előterjesztett fellebbezését - utóbbit hivatalból - elutasította. [12] A határozat indokolásában foglaltak szerint a Fővárosi Ítélőtábla a
3. számú végzése rendelkező részében számítási hibát nem vétett, abban elírás sincs, a végzés indokolása tartalmazza, hogy az illeték összege, és annak megfizetésére kötelezés mely jogszabályi rendelkezésen alapul, ezért a végzés kijavítása iránti kérelmet elutasította. Ebből következően az illeték törlésére vonatkozó felperesi kérelmet megalapozatlannak ítélte. [13] A Fővárosi Ítélőtábla a
4. számú végzését másodfokú eljárásban hozta meg, a Pp.
5. §-a alapján pedig ezen határozat ellen nincs helye fellebbezésnek, a határozat a Pp. 233/A. § kivételei közé sem tartozik, ezért a fellebbezést az ítélőtábla a Pp.
6. §-a alapján hivatalból elutasította. A felperes fellebbezése [14] A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérte annak megváltoztatását és a kijavítási kérelemnek, másodlagosan az illeték törlése iránti kérelemnek való helyt adást, valamint a
7. számú végzéssel szemben előterjesztett fellebbezés hivatalból való - elutasítására vonatkozó rendelkezés hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását az alperes fellebbezési költségben való marasztalása mellett. [15] A fellebbezés érvelése szerint a kijavítás iránti kérelmében a felperes elsődlegesen a 18.000,- Ft fellebbezési illetékben történő marasztalásának mellőzését kérte. A Fővárosi Ítélőtábla a
8. számú végzésének indokolásában arra utalt, hogy felperest a kijavítási kérelmet elutasító másodfokú bírósági döntéssel szemben illetékmentesség nem illeti meg az Itv.
9. §

(1)bekezdés g) pontja alapján, amelyre tekintettel illeték fizetésére köteles. Nem adta azonban indokát annak, hogy az Itv. 47. §

(1)bekezdése alapján miért lenne köteles - a 7.000,- Ft illeték megfizetésére kötelezését támadó - a kijavítási kérelem elutasítása elleni fellebbezésére tekintettel 18.000,- Ft illeték megfizetésére. [16] Álláspontja szerint mivel a fellebbezési pertárgyérték az Itv. 39. §

(1)bekezdése alapján 7.000,- Ft volt, amelynek 3%-a 210,- Ft, így fellebbezési illetékként 7.000,- Ft illetéket lehetett volna a terhére megállapítani. Jóllehet a határozat indokolása nem tért ki rá, de felperes álláspontja szerint nem lehetett figyelembe venni az illeték meghatározásánál az Itv. 39. §

(3)bekezdés c) pontját. Ettől függetlenül az ítélőtábla előtti eljárás nem volt peres eljárás, mivel a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést elbíráló végzésével a 2.Mpkf. végzés elleni fellebbezést bírálta el, így a nemperes eljárásban is a nem meghatározható pertárgyérték legfeljebb 300.000,- Ft lehetett volna, amely alapján a 3%-os illeték mértéke 9.000,- Ft. [17] A perben még irányadó

1. évi III. törvény (Pp.) alapján a felperest nemcsak a Pp. 85/A. §-a szerinti tárgyi költségfeljegyzési jog illette meg, hanem a Pp. 358/B. §-a alapján munkavállalói költségkedvezmény is, amely jogosultságot a bíróság hivatalból vizsgálja. A Fővárosi Törvényszék
2. számú végzése tekintetében a 7.000,- Ft illeték mellőzése iránti kijavítási kérelmében a munkavállalói költségkedvezményére és a tárgyi költségfeljegyzési jogára is hivatkozott. [18] A fellebbezési érvelés szerint a másodlagosan előterjesztett fellebbezés hivatalból való elutasítása jogszabálysértő, mert a felperes álláspontja szerint a fellebbezés nem nyílt meg. A fellebbezés a felperes szerint abban az esetben nyílt volna csak meg, ha a kijavítási kérelem tárgyában az eljárt bíróságok jogerős határozatot hoznak. A Kúria döntése és jogi indokai [19] A felperes fellebbezése az alábbiak miatt nem megalapozott. [20] Az illetékre és a munkavállalói költségkedvezményre vonatkozó szabályok alkalmazásáról szóló 2/
3. (IV.8.) KMK vélemény (a továbbiakban: KMK vélemény) II. pontjában foglaltak szerint az illeték alapja és mértéke a munkaügyi perben is a peres eljárás egyes különálló szakaszaiban külön vizsgálandó (1/
4. KMPJE). [21] A felperes a törvényszék végzése elleni fellebbezésében a kijavítás iránti kérelme elutasítását sérelmezte, a fellebbezésében vitássá tett követelés értéke valóban 7.000,- Ft volt, de nem ezt kellett az illeték alapjának tekinteni, hanem az Itv.
5. §

(3)bekezdés c) pontja szerint a peres eljárásokban meg nem határozható pertárgyértéket, ami 600.000 forint. [22] Az Itv. 47. §

(1)bekezdése szerint a fellebbezés illetéke végzés elleni fellebbezés esetében a 39-

1. § szerint megállapított illetékalap után 3%, de legalább 7.000,- Ft, legfeljebb 300.000,Ft. [23] Az ítélőtábla ezért nem vétett számítási hibát, amikor a peres eljárásokban irányadó meg nem határozható pertárgyérték 600.000,Ft-os mértéke alapján határozta meg a 3%-os illeték mértékét 18.000 forintban. [24] Téves érvelést tartalmaz a fellebbezés arról, hogy a fellebbezéssel támadott végzést az Ítélőtábla nem peres eljárásban hozta meg. Az eljárás a felperes keresetével és nem kérelmével indult, ezért az mindvégig munkaügyi pernek minősül akkor is, ha a bíróság tárgyaláson kívül hozta meg a határozatát. [25] Az Ítélőtábla a
2. számú végzésével a felperes fellebbezése tárgyában döntött, ezért az Itv.
3. §

(1)bekezdés g) pontja nem volt alkalmazható. [26] A Pp. 224. §

(1)bekezdése szerint a bíróság névcsere, hibás névírás, szám- vagy számítási hiba vagy más hasonló elírás esetén a határozat kijavítását végzéssel bármikor hivatalból is elrendelheti. [27] Az adott ügyben tévedtek ugyan a bíróságok, amikor az illeték viseléséről szóló rendelkezésüket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 3. §

(1)bekezdés f) pontjával és a Pp. 85/A. §

(2)bekezdés

1. b)pontjával indokolták, azonban ez a körülmény nem tekinthető elírásnak vagy számítási hibának, így e jogi tévedés a határozat kijavításával jogszerűen nem orvosolható, nincs olyan jogszabály, amelynek alapján ez a jogi tévedés a felperes kérelmei alapján a Kúria eljárásában orvosolható lett volna. [28] A KMK vélemény I.
2. c)pontja szerint a 2010. január 1-jétől indult perekben a munkavállalói költségkedvezményt a jogosultságot megalapozó feltételek megléte esetén a bíróság a per egész tartama alatt hivatalból engedélyezi. [29] A munkavállalói költségkedvezmény munkaügyi perben a munkavállaló javára a Pp. 84. §

(1)bekezdésében foglalt teljes költségmentességet jelent. A munkaügyi perekben a munkavállalót az előírt jogszabályi feltételek alapján bírói mérlegeléstől függetlenül a per egész tartamára, alanyi jogon illeti meg. Az arra való jogosultságot a bíróságnak hivatalból kell vizsgálnia. Tehát a munkavállalói költségkedvezmény az arra jogosító feltételek fennállása esetén alanyi jogon illeti meg a munkavállalót, és ez alapján mentesül a törvény erejénél fogva pervesztessége esetén is az illetékfizetési kötelezettség alól. Az engedélyezett munkavállalói költségkedvezmény a per egész tartamára szól a Pp. 358/B. §-a alapján. Mindezeket az adott ügyben eljárt törvényszék és az Ítélőtábla figyelmen kívül hagyta, de ez a Pp. 224. §

(1)bekezdése alapján nem orvosolható. [30] A KMK vélemény III. pontja szerint a munkavállaló az őt megillető illetékmentesség folytán a munkaügyi perben is a perszakaszonként megállapított illetékalap után külön-külön számított eljárási illeték megfizetése alól mentesül. [31] A fellebbezést érdemben elbíráló törvényszék másodfokú végzése ellen a Pp.

1. §-a alapján nem volt helye fellebbezésnek. E körben az ítélőtábla a fellebbezés hivatalból történő elutasítását helybenhagyta, valamint helybenhagyta a felperes kijavítási kérelmének elutasítását is. Ezek a rendelkezések szintén nem vonhatóak a Pp.
2. §

(1)bekezdése körébe. [32] Minthogy a felperes fellebbezése olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, a fellebbezés Pp.

1. §-a alapján történt elutasítása megfelelt a jogszabályoknak, ezért a Kúria, mint másodfokú bíróság a Fővárosi Ítélőtábla fellebbezéssel támadott végzését a Pp.
2. §

(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Záró rész [33] A felperes a másodfokú eljárásban pervesztes lett. Mivel azonban az alperesnek a másodfokú eljárásban bizonyított költsége nem merült fel, az erről történő határozathozatalt a Kúria a Pp. 78. §

(2)bekezdése szerint mellőzte. [34] A pervesztes felperes munkavállalói költségkedvezményre jogosult, ezért a másodfokú eljárás illetékét - a határozatban kifejtettek szerint - a 6/

1. (VI.26.) IM rendelet
2. §-a értelmében az állam viseli. Budapest,
3. június
4. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró, Dr. Tálné dr. Molnár Erika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő