A határozat elvi tartalma: Adózói magatartásáért az adózó felelősséggel tartozik. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Kfv.V.35.571/2018/
- szám A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke Dr. Kurucz Krisztina előadó bíró Dr. Stefancsik Márta bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Huszár Dániel ügyvéd Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság Az alperes képviselője: dr. Alvári Diána jogtanácsos A per tárgya: adóügyben hozott általi felülvizsgálata közigazgatási határozat bíróság A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- június
- napján kelt 7.K.27.361/2017/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.361/2017/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (azaz tízezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak felhívásra 50.000 (azaz ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Megyei Adó- és Vámigazgatósága a felperesnél
- január 1-től
- augusztus 14-ig terjedő, felszámolást megelőző időszakra elrendelt, valamennyi adóra és költségvetési támogatásra lefolytatott bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként, új eljárás keretében, a
- december
- napján kelt határozatával a felperest társasági adó (tao) adónemben 500.000 Ft adóhiánynak minősülő - adókülönbözet, 250.000 Ft adóbírság és 18.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte, a társaság adózás előtti eredményét
- évben -50.642.000 Ft-ban,
- január
- és augusztus
- közötti időszakra -62.625.000 Ftban állapította meg. [2] Az elsőfokú adóhatóság a lefolytatott bizonyítás eredményeként megállapította, hogy felperes vizsgált időszaki ügyvezetője: Sz. S.
- évben összesen: 61.500.000 Ft-ot,
- évben 4.000.000 Ft-ot vett fel a cég pénztárából anélkül, hogy a könyvelésben kimutatásra került volna a pénzkifizetéshez kapcsolódó gazdasági esemény, az összegek bizonylatolt felhasználása. Az ügyvezető így a cégtől a személyi jövedelemadóról szóló
- évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 28.§
(1)bekezdése alapján egyéb jövedelmet szerzett, amely összeget a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 86.§
(2)és
(7)bekezdései alapján a társaság adózás előtti eredményének meghatározása során rendkívüli ráfordításként kell figyelembe venni. [3] A fellebbezés folytán eljárt alperes a
- május
- napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. [4] Indokolása szerint a megismételt eljárásban az elsőfokú adóhatóság a felettes szerv utasításának megfelelően a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a társaság könyvelője által rendelkezésre bocsátott 2008-
- évre vonatkozó könyvelési anyag, a nyilatkozat tételre felhívott személyek által elmondottak, a beszerzett okiratok alapján okszerűen állapította meg a tényállást, amelyre az irányadó jogszabályokat megfelelően alkalmazta, jogkövetkezményei jogszerűek. [5] Az adózó számviteli nyilvántartásait, bizonylatait nem cáfolta meg azon előadása, hogy az ügyvezetőjének 2013.,
- években teljesített kifizetések valamely korábban nyújtott kölcsön visszafizetései, illetve K. I. (a továbbiakban: K.I. magánszemély) részére teljesített kölcsönnyújtás voltak, vagy abból az ügyvezető bármit is fizetett volna K. J.-nak (a továbbiakban: K.J. magánszemély) a társaság helyett, még az sem bizonyos, hogy a felperesnek kötelezettsége állt fenn az ügyvezetőjével szemben. A kereseti kérelem [6] A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú hatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint a hatóság a tényállás indokolási kötelezettségét nem teljesítette. tisztázási és Az elsőfokú határozat [7] [8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint a felperes csak állította, de konkrétan, tényszerűen nem jelölte meg, hogy a revízió milyen tényállási elemek vonatkozásában mulasztotta el azok felderítésének kötelezettségét. Az adóhatóság igazolta, hogy a vizsgált időszakban felperes az ügyvezetője részére 65.500.000 Ft-ot kifizetett. A felperesnek bizonyítania kellett volna, hogy ezen összegből történt az általa állított 46.000.000 Ft kölcsöntartozás visszafizetése, illetve 19.500.000 Ft kölcsön folyósítása. A felperes állításait azonban a számviteli nyilvántartásai, bizonylatai semmilyen formában nem bizonyították. Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a számviteli bizonylatokat tanúbizonyítással helyettesíteni nem lehetséges, így az elsőfokú adóhatóságot további tanúbizonyítási kötelezettség nem terhelte. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését kérte. [10] Előadta, hogy keresetében a polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 152.§
(2)bekezdése alapján kérte a Debreceni Járásbíróság előtt a K.I. magánszeméllyel szemben indított polgári peres eljárás befejeződéséig a közigazgatási per felfüggesztését. A kérelmet az elsőfokú bíróság nem bírálta el, és az ítéletben sem adott számot arról, hogy a felfüggesztést miért mellőzte. Álláspontja szerint a polgári per mikénti eldöntése a közigazgatási per szempontjából előkérdés. Sérelmezte, hogy szakértő bizonyítási indítványt is előterjesztett, azonban az elsőfokú bíróság e kérelemről a Pp. 2.§-3.§-aiban, a 164.§
(1)bekezdésében, a 177.§
(1)bekezdésében foglaltak ellenére nem döntött. [11] A felperes a továbbiakban előadta, hogy a hatóság és az elsőfokú bíróság az adózó javára szolgáló tényeket, körülményeket nem tisztázta, nem bizonyította. Részletezte a bizonyítékok álláspontja szerinti helyes értékelését, elismerve könyvelése hiányosságait, majd kifejtette, hogy az ítélet a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerűtlen, téves minősítése okán - a Pp. 221.§, az Art. 97.§ rendelkezéseivel is ellentétesen - jogsértő. [12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [13] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [14] Elsődlegesen kiemeli a Kúria, hogy a jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, ténykérdésben perújítási, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatta felül (Pp. 272.§
(2)bekezdés, 275.§
(2)bekezdés, BH
- 490., KGD
- 262.). [15] A továbbiakban rögzíti a Kúria, hogy a bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el, feladata a jogvitákban a felek jogainak érvényesítése. A bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van (Pp. 2.§
(1)bekezdése, 3.§
(1)-
(2)bekezdései), a keresetről a per érdemében ítélettel határoz, az írásbafoglalt ítéletnek tartalmaznia kell az ítélet rendelkező részét és indokolását (Pp. 212.§
(1)bekezdés, 220.§
(1)bekezdés d) pont). Az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre, azonban a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen (Pp. 213.§
(1)bekezdés, 215.§). [16] A felperes sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a közigazgatási pert nem függesztette fel a részéről a Debreceni Járásbíróság előtt K.I. magánszeméllyel szemben indított polgári per jogerős befejeződéséig. [17] Rögzíti a Kúria, hogy a Pp. 152.§
(2)bekezdése alapján a bíróság a tárgyalást akkor felfüggesztheti fel, ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás már folyamatban van. Az elsőfokú bíróság felperes perbeli jogainak teljes körű biztosítása érdekében a Pp. alapelvi rendelkezéseinek (2.§, 3.§) és a bizonyításra vonatkozó előírásainak (164.§
(1)bekezdés) megtartásával kettő alkalommal beszerezte betekintésre a járásbírósági iratokat (7-I., 9-I. számú végzések), abból a keresetlevelet és annak mellékleteit fénymásolt formában az iratokhoz szereltette (8. szám alatt), azokat tárgyaláson ismertette és a per anyagává tette (Pp. 143.§
(1)bekezdés,
- számú tárgyalási jegyzőkönyv), a Debreceni Járásbíróság tájékoztatása szerint (15., 16.,
- számú iratok) a polgári perben K.I. magánszemély-alperes idézései nem szabályszerűek, a tárgyalásra szóló idézés a „címzett ismeretlen helyre költözött" jelzéssel érkezett vissza, nyilatkozatot nem tett, ezért a per szünetel. A Debreceni Járásbíróság részéről a peres eljárás szünetelésének megállapításával a 30.P.21.776/
- számú polgári per befejeződött, és mivel a Pp. 152.§
(2)bekezdése szerint csak folyamatban lévő per alapján lehet a tárgyalást felfüggeszteni, az elsőfokú bíróságnak e tények és törvényi rendelkezés folytán nem volt jogszabályi lehetősége a közigazgatási per felfüggesztésére. Az elsőfokú bíróság nem rendelkezett külön végzésben a tárgyalás felfüggesztési kérelem elutasításáról, hanem az ítéletében rögzítette a kérelem teljesítésének akadályát (a polgári per „a felperes érdekkörében felmerült okból szünetel, mert nem tudta megjelölni K.I. magánszemély idézhető lakcímét), amely eljárása az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki. A Kúria megállapította, az elsőfokú bíróság eljárása a per tárgyalásának felfüggesztése iránti kérelem körében rendkívül alapos volt, a Pp. 152.§
(2)bekezdését nem sértette meg. [18] A Pp 177.§
(1)bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. A felperes a perben nem tárta elő, nem munkálta ki, hogy mi az a tény, körülmény, amelyet szakértői véleménnyel lehet csak bizonyítani, továbbá szakértő kirendelésére irányuló konkrét kérelmet elő sem terjesztett, mert e bizonyítás elrendelését tanúmeghallgatások eredményétől tette függővé („ettől feltételezetten" -
- számú tárgyalási jegyzőkönyv
- oldal). Nem volt tehát a Pp. 177.§-ában foglaltaknak megfelelő tartalmú, és előterjesztett szakértői bizonyítási indítványa a felperesnek, így az elsőfokú bíróság a Pp. e törvényhelyét meg sem sérthette. [19] A bíróság a bizonyítási indítványhoz nincs kötve, mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását (kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság továbbá a bizonyítási eszközök alkalmazásához sincsen kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas (Pp. 3.§
(4)-
(5)bekezdés). A jogerős ítélet tartalmazza, hogy az alperes már beszerezte azoknak a személyeknek (felperes ügyvezetőjének, K.J. magánszemélynek) a nyilatkozatait, akiket felperes a perben is meghallgatni kért, továbbá, hogy a könyvelés számviteli bizonylatait tanúvallomásokkal pótolni nem lehetséges, így a Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárás során eljárási jogszabályt az (ismételten meghallgatni kért) személyek meghallgatásának mellőzésével nem sértett. [20] A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a Pp. 275.§-ának
(1)bekezdése alapján a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye. A Kúria a közigazgatási határozatok, a kereset, a jogerős ítélet illetve a felülvizsgálati kérelem összevetése alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felperes keresetét teljes körűen elbírálta (Pp. 213.§
(1)bekezdés), rendelkezését részletesen megindokolta, a bizonyítékok helyes értékelésével (Pp. 206.§
(1)bekezdés), megfelelő jogértelmezéssel és jogalkalmazással meghozott döntése jogszerű. Az elsőfokú bíróság vizsgálta a hatóság bizonyítási eljárását, a beszerzett bizonyítékok értékelését, és a Pp. 221.§
(1)bekezdésében foglaltaknak megfelelő jogi indokolású, helytálló döntéssel állapította meg, hogy az alperes nem sértett eljárási és anyagi jogszabályt akkor, amikor a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként azt állapította meg, felperes a volt ügyvezetőjének átadott összegek további felhasználását bizonyítékkal nem igazolta, így az ellenkezőjének bizonyítása hiányában az Szja tv. 28.§
(1)bekezdése alapján az ügyvezető egyéb jövedelmének minősülnek a részéről a felperestől átvett összegek. A felperes a volt ügyvezetőjének kifizetett összegek felhasználását a perben sem bizonyította, így az elsőfokú bíróság a bizonyítatlan keresetet jogszerűen utasította el. [21] Mindezek folytán a Kúria a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275.§-ának
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A döntés elvi tartalma [22] Adózói magatartásáért az adózó felelősséggel tartozik. Záró rész [23] A Kúria a felperest a Pp. 270.§-ának
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§-ának
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltsége megfizetésére. [24] A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viseléséről a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§-ának
(1)bekezdése, a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986./VI.26./ IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése alapján rendelkezett. [25] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. Budapest,
- szeptember
- . Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kurucz Krisztina sk. előadó bíró, Dr. Stefancsik Márta sk. bíró