Mfv.10081/2019/4 – Kúria

(2)bekezdés g) pontja, 33/A. §

(1)bekezdés a) pontja mint megsértett jogszabályhely megjelölése hiányában nem vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet alperest marasztaló döntése jogszerű-e. 1952. III. Tv. 272. §

(2)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Mfv.I.10.081/2019/

1. A tanács tagjai: . Hajdu Edit a tanács elnöke . Rózsavölgyi Bálint előadó bíró . Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró A felperes: felperes neve A felperes képviselője: . Farkasné dr. Boleraczky Eszter ügyvéd Az alperes: alperes neve Az alperes képviselője: . Pál Péter ügyvéd fél címe 3 A per tárgya: közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.610/2018/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi 32.M.386/2017/
3. Bíróság Rendelkező rész A Kúria a Budapest Környéki Törvényszék 8.Mf.20.610/2018/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás során meg nem fizetett 376.921 (háromszázhetvenhatezer-kilencszázhuszonegy) forint illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] [3] [4] [5] [6] A felperes
5. szeptember 1-től állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél,
6. június 1-től a munkaköre egyetemi docens volt. Az alperes
7. október 3-i keltezéssel megállapodás-tervezetet készített a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetésére, azt azonban a felperes nem írta alá.
8. január 17-én az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyának felmentéssel tervezett megszüntetésére tekintettel a közalkalmazottak jogállásáról szóló
9. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 30/A. §

(1)bekezdése alapján tájékoztatta a felperest, hogy másik munkakört a részére felajánlani nem tud. A felperes

1. február 5-én, pénteken, e-mailben jelezte az alperes Gazdaság- és Társadalomtudományi Kara dékánjának, Dr. tanú 1nek, hogy megbetegedett, azonban a háziorvosához legközelebb csak hétfőn tud elmenni. A betegségétől függetlenül
2. február 22-től
3. február 24-ig tartó időszakra szabadságot is kért. A dékán aznap kelt válaszában a szabadságigényre nem nyilatkozott. A felperes
4. február 6-tól
5. március 3-ig keresőképtelen volt, ugyanakkor
6. február 24-én - a
7. december 8-án kezdődött habilitációs eljárás keretein belül - két habilitációs előadást tartott a K.-i Egyetemen. Az alperes a
8. március 17-én meghozott határozatával a felperes közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli felmentéssel, a Kjt.
9. §

(2)bekezdés g) pontjára, illetve a 33/A. §

(1)bekezdés a) pontjára történt hivatkozással megszüntette. A rendkívüli felmentés indokolása értelmében a felperes folyamatos keresőképtelenségének időszaka alatt

1. február 24-én a K. Egyetemen habilitációs előadásokat tartott. A felperes keresete és az alperes ellenkérelme [7] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a közalkalmazotti jogviszonya jogellenes megszüntetésére tekintettel 3.258.214 forint elmarad jövedelem címén járó kártérítés, 4.624.800 forint végkielégítés, ezek kamatai, valamint perköltsége megfizetésére. [8] Arra hivatkozott, hogy az alperes a joggyakorlásra nyitva álló 15 napos szubjektív határidőt elmulasztotta, a felmentés indoka egyébként megalapozatlan, mert a közalkalmazotti jogviszonyából származó kötelezettségét jelentős mértékben nem szegte meg. [9] Azt is előadta, hogy az alperes magatartása joggal való visszaélést valósított meg. [10] Utalt arra, hogy azért nyújtott be habilitációs pályázatot a K. Egyetemen, hogy a munkavállalási esélyeit növelje. Az Országos Doktori Tanács engedélyezte a habilitációs eljárás lefolytatását, ez pedig az alperes előtt is ismert volt. Álláspontja szerint mindebből az következik, hogy az alperes rektora már
2. március 6-át megelőzően tudomást szerzett a
3. február 24-ei előadás tényéről, ezért a joggyakorlással elkésett. [11] A habilitációs előadás megtartása már csak komoly kutatómunka alapján készített és elfogadott habilitációs pályázat megerősítése, így az megterhelést nem jelentett az egészségi állapotára nézve. Utalt arra, hogy keresőképtelensége alatt járóbeteg volt. A hatalmas munkát jelentő pályázat elkészítése után, szabadságigénye válasz nélkül maradását követően, ment el az eljárást lezáró előadást megtartani. [12] A felperes arra az esetre, amennyiben magatartása mégis súlyos kötelezettségszegésnek minősülne, hivatkozott a fokozatosság elvének sérelmére. Véleménye szerint a legsúlyosabb munkáltatói intézkedés alkalmazását a történtek nem indokolják. Az alperesnek
4. október 10-től kifejezett szándéka volt jogviszonyának megszüntetése. [13] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Arra hivatkozott, hogy a szubjektív határidőt megtartotta,
5. március 6-át megelőzően sem a rektor, sem a dékán nem tudott a
6. február 24-i előadás megtartásáról. A felperes a dékán részére
7. március 6-án adta át a keresőképtelenséget igazoló orvosi dokumentumokat, és nyilatkozott akként, hogy
8. február 24-én megtartotta a habilitációs előadást, így a rektor számára mindez csak
9. március 6-a után vált egyértelművé. [14] A rendkívüli felmentés indoka az alperes szerint megalapozott, mivel a felperes megszegte az együttműködési kötelezettségét, amely a keresőképtelenség alatt is fennáll. A habilitációs előadások jellege azon túl, hogy a munkaköri leírásban foglaltakkal nagymértékben megegyezett, többletterhet is rótt a felperesre. Az eljárás eredménye jelentősen kihathat az egyetemi oktató felperes további szakmai előmenetelére. Az első- és másodfokú ítélet [15] A Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a
10. március 6-án meghozott 32.M.386/2017/
11. számú ítéletében a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményeként kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek elmarad jövedelem címén járó kártérítésként 3.258.214 forintot, 4.624.800 forint végkielégítést, ezek járulékait, továbbá perköltséget. Rögzítette, hogy az eljárási illetéket az állam viseli. [16] Az elsőfokú bíróság ítéletében hivatkozott a Kjt.
12. §

(2)bekezdés g) pontjára, a 33/A. §-ában foglaltakra, a Kjt. 2. §

(3)bekezdése alapján alkalmazandó a munka törvénykönyvéről szóló

1. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.)
2. §-ának rendelkezéseire, továbbá a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló
3. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.)
4. §-ában rögzítettekre. [17] A rendelkezésére álló bizonyítékok alapján azt állapította meg, hogy a rendkívüli felmentés közlésére nyitva álló szubjektív határidőt az alperes megtartotta. [18] A rendkívüli felmentés indokával összefüggésben kifejtette, hogy a közös megegyezésről szóló tervezet, valamint a felmentésről szóló tájékoztatás igazolták, miszerint az alperesnek egyértelműen szándékában állt megszüntetni a felperes közalkalmazotti jogviszonyát, a felperes ilyen körülmények között indította meg a habilitációs eljárást. Az alperes ugyan helytállóan hivatkozott az Ebtv. előírásaira, azonban önmagában a habilitációs előadás megtartása a felperes keresőképtelenségét nem befolyásolta, és nem eredményezte az együttműködési kötelezettség megszegését sem. [19] A felperes nem volt fekvőbeteg, így a habilitációs előadások megtartásának fizikai akadálya nem volt, ezeket az egyszeri előadásokat pedig nem lehetett a felperes alapvető munkaköri feladatként ellátott előadások tartásához hasonlítani. A habilitáció az alperesre nézve hátránnyal nem járt, inkább a presztizsét emelte. [20] Összességében úgy foglalt állást, hogy a felperes nem sértette meg az együttműködési kötelezettségét azzal, hogy az adott helyzetben a keresőképtelensége alatt megtartotta a habilitációs előadásokat, ezért a közalkalmazotti jogviszonyból származó lényeges kötelezettségét nem szegte meg, következésképpen jogellenes a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése, ezért az általa összegszerűségében nem vitatott keresettel egyezően marasztalta az alperest. [21] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság, a
5. október 31-én meghozott 8.Mf.20.610/2018/
6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az elmarad jövedelem címén járó kártérítés összegét 3.769.212 forintra emelte, módosította a kamatfizetés kezdő időpontját, egyebekben az elsőfokú döntést helybenhagyta. Kötelezte az alperest másodfokú perköltség megfizetésére, rögzítette, hogy a fellebbezési illetéket az állam viseli. [22] A törvényszék ítéletének indokolása értelmében az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és a bizonyítékokból helytálló következtetést vont le, döntésével a törvényszék egyetértett. [23] Az Mt.
7. §

(2)bekezdése alapján a keresőképtelenség ideje alatt is fennálló együttműködési kötelezettségre figyelemmel a felperesnek a keresőképtelensége tényét, valamint annak várható időtartamát kellett az alperes tudomására hoznia, ennek pedig teljes mértékben eleget tett. A felperes azzal, hogy a keresőképtelensége alatt habilitációs előadásokat tartott, minősített kötelezettségszegést nem követett el. [24] A habilitációs eljárás megindítása az adott személy egyéni elhatározásától függ, a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján pedig a felperesnek az alperesnél nem volt kötelessége habilitációs eljárásban való részvétel, így alaptalanul állította az alperes, hogy az ennek keretében tartott előadás a felperes munkaköri feladataival megegyezett. [25] A felperes a keresőképtelenségét igazoló dokumentációt az alperesnél leadta, tehát az Mt. 55. §

(1)bekezdés a) pontja alapján mentesült a munkavégzési kötelezettség alól, azonban ebből az nem következik, hogy a táppénzes időszak alatt semmilyen tevékenységet nem végezhetett. [26] A másodfokú eljárásban a felperes az eltelt időre tekintettel a keresetét felemelte, így a másodfokú bíróság a kérelemmel egyezően a marasztalási összeget, illetve a kamatfizetés kezdő időpontját módosította. Az alperes felülvizsgálati kérelme és a felperes ellenkérelme [27] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a felperes keresetének elutasítását kérte. Megsértett jogszabályhelyként a keresetlevél benyújtásának időpontjára tekintettel alkalmazandó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §

(1)bekezdését jelölte meg. [28] Azt adta elő, hogy a saját és a K. Egyetem habilitációs szabályzata alapján megállapítható, hogy a habilitációs előadások a felperes munkaköri leírásában foglaltakkal egyrészt nagymértékben megegyeztek, másrészt többletterhet is róttak rá, hiszen az általa előadottakat vita keretében meg kellett védenie, amelyet szakértői bizottság értékelt. Az eljárás eredménye nagymértékben kihat a felperes mint egyetemi oktató további szakmai előmenetelére, megítélésére, ezért a hallgatóknak tartott „átlagos” egyetemi előadáshoz képest jóval nagyobb felkészültséget is igényelt. [29] Fenntartotta azon álláspontját, miszerint a felperes munkaköri leírása szerint munkafeladatát képezte az előadások és idegen nyelvű előadások rendszeres tartása. Bár a habilitációs eljárásban történő részvételt a munkaköri leírás kimondottan nem tartalmazta, de az önálló tudományos munka egyértelműen ennek keretében értelmezhető. [30] Megítélése szerint az eljárt bíróságok figyelmen kívül hagyták azt a tényt, hogy a munkaköri leírás értelmében a felperes köteles volt együttműködni az egyetem és a kar vezetőivel, munkatársaival. Megítélése szerint a K. Egyetemen tartott habilitációs eljáráson belül végzett magyar és idegen nyelvű előadás mint önálló tudományos munkavégzés, egyértelműen a felperes munkaköri feladatához tartozott. [31] Hivatkozott a Kúria Mfv.II.11.070/2011/5. szám alatti ítéletére, miszerint a munkavállaló együttműködési kötelezettsége a keresőképtelenség időtartama alatt is fennállt, valamint utalt a BH1999.573. számú döntésre is. [32] Összességében úgy foglalt állást, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem megfelelően értékelte, ezért azokból téves következtetést vont le. [33] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását és az alperes perköltségben marasztalását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [34] A felülvizsgálati kérelem nem alapos. [35] A Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. A Pp. 272. §

(2)bekezdése szerint pedig a felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, azt, hogy a fél milyen tartalmú határozat meghozatalát kívánja, továbbá elő kell adni - a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése mellett -, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. [36] A felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő tartalmi kellékei tehát a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat meghozatalát milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az erre vonatkozó jogi állás miatt részletesen kifejti, vagyis a jogszabálysértésre való hivatkozását, indokait is ismerteti. Amennyiben a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előzőekben meghatározott tartalmi követelményekkel. [1/2016. (II.15.) PK vélemény 4-6. pont]. [37] Az alperes megsértett jogszabályhelyként kizárólag a Pp. 206. §

(1)bekezdését jelölte meg. A felülvizsgálati kérelemben ugyan számos jogszabályhelyet felsorolásszerűen rögzített, ugyanakkor azok nem tekinthetőek az előzőekben részletezett törvényi feltételeknek megfelelő [Pp. 272. §

(2)bekezdés] felülvizsgálati előadásnak, az eljárt bíróságok által megsértett jogszabályhely megjelölésnek. Azokkal összefüggésben jogi érvelést az alperes egyáltalán nem terjesztett elő, ezért ezen jogszabályok tekintetében az esetleges jogszabálysértést a Kúria nem vizsgálhatta. [38] A Pp. 206. §

(1)bekezdésének megsértése mellett az alperes anyagi jogszabálysértésre nem hivatkozott, ennek hiánya miatt a kérelem nem vezethet a felülvizsgálati kérelemmel elérni kívánt célhoz, vagyis a kereset elutasításához. A Kúria a rendkívüli felmentés alapjául szolgáló Kjt. 25. §

(2)bekezdés g) pontja, 33/A. §

(1)bekezdés a) pontja mint megsértett jogszabályhely megjelölése hiányában nem vizsgálhatta, hogy a jogerős ítélet alperest marasztaló döntése jogszerű-e. Az alperes az általa állított eljárásjogi jogszabálysértés tekintetében nem kérte azt sem, hogy a Kúria az előadása szerint jogszabálysértő másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett utasítsa akár az elsőfokú-, akár a másodfokú bíróságot új határozat hozatalára. [39] Minderre figyelemmel a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértés megállapítására nem adott módot, ezért a Kúra a Pp. 275. §

(3)bekezdése értelmében a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. Záró rész [40] Az eljárás során az alperes pervesztes lett, ezért a Pp. 78. §

(1)bekezdésére tekintettel köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét. [41] A Kúria a pertárgy értékét a Pp. 24. §

(1)bekezdése szerint határozta meg, figyelemmel a Pp. 349/B. §

(1)bekezdésében foglaltakra is. Az illeték mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §

(1)bekezdése értelmében állapította meg. [42] Perköltségként merült fel a felperes oldalán az őt képviselő ügyvéd munkadíja, melyet a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja, valamint

(5)és

(6)bekezdései alapján határozott meg. [43] A pervesztes alperes az Itv. 5. §

(1)bekezdés c) pontja értelmében illetékmentes, ezért a feleket megillető tárgyi költségfeljegyzési jog folytán meg nem fizetett eljárási illetéket az állam viseli a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban elnevezésű 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése és

1. §-a értelmében. [44] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
2. §

(1)bekezdése értelmében nyilvános tárgyaláson bírálta el. [45] Ez ellen az ítélet ellen a Pp. 271. §

(1)bekezdésének e) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak. Budapest,

1. október
2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, Dr. Rózsavölgyi Bálint sk. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró