← Magyarország

Gf.40128/2019/8 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.128/2019/8/II. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Róna András Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt felperes (cím) felperesnek, a Dr. Dávid Katalin Ügyvédi Iroda (cím) által képviselt alperes (cím) alperes ellen, ingatlannyilvántartási bejegyzés törlése iránt indított perében, amelybe az alperes pernyertessége érdekében a dr. képviselő ügyvéd (cím) által képviselt Alperesi beavatkozó (cím) beavatkozott, a Fővárosi Törvényszék

  1. október
  2. napján kelt, 26.G.44.132/2017/
  3. számú ítélete ellen, az alperesi beavatkozó által benyújtott fellebbezés folytán a
  4. október
  5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (Kétszázezer) forint elsőfokú, az alperesi beavatkozónak összesen 1.000.000 (Egymillió) forint első- és másodfokú ügyvédi munkadíjból álló perköltséget, valamint az államnak - az állami adóhatóság külön felhívására - az alperesi beavatkozó illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 2.500.000 (Kétmillióötszázezer) forint másodfokú eljárási illetéket. Ezen ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye Indokolás Az elsőfokú bíróság a
  6. sorszámú ítéletével elrendelte a ... belterület ... helyrajzi szám alatti, természetben a ..., ... „felülvizsgálat alatt"/... szám alatti ingatlan (a továbbiakban: Ingatlan) tulajdoni lapján a III/
  7. pontban 54.000.000 forint és járulékai erejéig bejegyzett önálló zálogjog, illetve a III/
  8. pontban bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlését. Felhívta a ... Kormányhivatal ... Hivatalát, hogy a fenti földhivatali bejegyzés törlésével az eredeti állapotot érvénytelenség címén állítsa helyre. Kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 3.807.000 forint perköltséget. Az elsőfokú ítéletben megállapított releváns tényállás szerint az Ingatlan tulajdonjogát a felperes adásvétel címén
  9. március
  10. napján szerezte meg. A jelen perben nem szereplő BK tulajdonjogát az Ingatlanra vétel jogcímén
  11. június 29-i hatállyal jegyezték be, a felperes tulajdonjogának egyidejű törlése mellett. BK ekkor a felperes önálló cégjegyzési joggal rendelkező ügyvezetője volt. BK, valamint BWA mint adósok és a Z Zrt. mint hitelező között
  12. június
  13. napján kölcsönszerződés jött létre, amelynek alapján a hitelező 54.000.000 forint kölcsönt nyújtott BK-nak. A kölcsönszerződés biztosítékaként BK egyrészt önálló zálogjogot és ennek biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat engedett a hitelezőnek, az akkor tulajdonában álló Ingatlanra, ezen felül arra a hitelezőnek vételi jogot is biztosított 60.000.000 forint vételáron. A hitelező a kölcsönszerződést
  14. október 19-én felmondta, a felmondás hatályosult. A vételi jog gyakorlásával összefüggően tulajdonjog bejegyzésére nem került sor. A Budapesti Ügyvédi Kamara támogatásával működő Eseti Választottbíróság a
  15. június
  16. napján kelt ítéletében megállapította, hogy a felperes mint eladó és BK mint vevő között az Ingatlanra vonatkozóan
  17. június
  18. napján kelt adásvételi szerződés semmis, és megkereste az illetékes földhivatalt, hogy BK Ingatlanra vonatkozó tulajdonjogát törölje, és a felperes tulajdonjogát, eredeti állapot helyreállítása címén jegyezze vissza. A Z Zrt.
  19. október
  20. napján az adósokkal szembeni követelését az alperesre engedményezte, az alperes a
  21. december
  22. napján kelt engedményezési szerződéssel a követelést a beavatkozóra engedményezte tovább. Az Ingatlan egyedüli tulajdonosa - eredeti állapot visszaállítása jogcímén - jelenleg a felperes, az Ingatlant terhelő önálló zálogjog, valamint az elidegenedési és terhelési tilalom jogosultja az alperes. Az alperesi beavatkozó jelzálog bejegyzés iránti kérelmét az illetékes földhivatal elutasította. A felperes módosított kereseti kérelme arra irányult, hogy a bíróság az Ingatlan tulajdoni lapján III/
  23. pontban 54.000.000 forint és járulékai erejéig bejegyzett önálló zálogjog, illetve a III/
  24. pontban bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlését rendelje el. Kereseti kérelmét elsődlegesen arra alapította, hogy a törölni kért bejegyzéseknek a választottbírósági döntésre figyelemmel nincs és nem is volt okirati alapja, mivel a tulajdonostól nem állt rendelkezésre bejegyzési engedély. Miután a választottbírósági döntés megállapította a perben érintett adásvételi szerződés érvénytelenségét és elrendelte, hogy a felperest az eredeti állapot helyreállítása címén tulajdonosként jegyezzék vissza, az ingatlan-nyilvántartásról szóló
  25. évi CXLI. törvény (Inytv.)
  26. §

(1)bekezdés aa) pontja alapján a korábban bejegyzett önálló zálogjog, illetőleg elidegenítési és terhelési tilalom a felperes visszajegyzett jogát sérti. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a nyilvántartott tény (a tulajdonos személye) változott meg a választottbírósági döntés alapján. E körben a kérelmét az Inytv. 62. §
(1)bekezdés c) pontjára alapította. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a felperes nem kezdeményezett egyeztetést. Érdemi ellenkérelmében utalt arra, hogy a perben érintett követelését és biztosítékait a beavatkozóra engedményezte, azoknak már nem jogosultja. Kifejtette, álláspontja szerint az Inytv. 62. §
(1)bekezdés aa) pontja alkalmazásához az volna szükséges, hogy a zálogszerződés érvénytelennek minősüljön. E kérdésben azonban BK keresetét a Fővárosi Törvényszék elutasította, ezen ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla helybenhagyta, érvényes szerződés alapján bejegyzett jog törlésére pedig nincs jogi lehetőség. Hangsúlyozta, a bejegyzett jogot jóhiszeműen, ellenérték fejében szerezte. Utalt arra is, hogy a perbeli jogokat 2010. október 28. napján jegyezték be, így azokra vonatkozó törlési kereset benyújtására az akkor még hatályos Inytv. 63. §
(2)bekezdése által biztosított három éves jogvesztő határidő irányadó. Az alperes pernyertessége érdekében fellépett beavatkozó szintén a kereset elutasítását kérte. Maga is úgy látta, hogy a törlés alapját a bejegyzés alapjául szolgáló határozat, illetőleg jogügylet érvénytelensége kell, hogy adja. Ám a bejegyzés alapjául szolgáló jogügylet érvényességét a Fővárosi Ítélőtábla már elbírálta, így az ítélt dolognak minősül, ezért a per megszüntetését kérte. Az elsőfokú bíróság az ítélete jogi indokolása szerint mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az alperes és a beavatkozó által megjelölt okból helye van-e a per megszüntetésének. Mivel a kereset ingatlannyilvántartási bejegyzések törlésére irányul, úgy ítélte, a jogvita sajátosságai folytán a peres felek közötti egyeztetés kizárt. A beavatkozó ítélt dologra történt hivatkozásával azért nem értett egyet, mert a jelen per tárgya nem a zálogjogot alapító szerződés érvényessége. A törvényszék ezt követően azt vizsgálta, hogy a felperes a keresetet határidőben terjesztette-e elő, figyelemmel arra is, hogy a perben nem merült fel adat arra, miszerint az alperes, illetőleg jogelődei ne minősülnének jóhiszemű jogszerzőnek, ilyet a felperes sem állított. E tekintetben rögzítette, hogy a tulajdoni lap III/
  1. és
  2. alrovataiba történt bejegyzés időpontja nem
  3. október
  4. napja volt. A felperes által megjelölt Inytv.
  5. §-a
  6. március
  7. napjától nincs hatályban, ugyanakkor a felperes a keresetét a perben alkalmazandó Ptk. 5:
  8. §-ában foglalt három éves jogvesztő határidőn belül terjesztette elő. Az alperes arra való hivatkozását, hogy követelését a beavatkozóra engedményezte, a törvényszék nem tartotta elfogadhatónak, mert a beavatkozó jogszerzését az ingatlannyilvántartáson még nem vezették át. Az elsőfokú bíróság kiemelte, a felperesre hárult a keresetlevélben megtett állításai bizonyítása. A felperes azt állította, hogy a bejegyzés érvénytelenségének oka az annak alapjául szolgáló jogügylet (a
  9. június
  10. napján kelt adásvételi szerződés) érvénytelensége. A jelen perben nyilvántartott jognak minősül a felperes korábban törölt tulajdonjoga. E jognak nem kell feltétlenül azonosnak lennie azzal a joggal, amelynek törlését a felperes kéri. E körben az elsőfokú bíróság utalt a 3/
  11. (XII. 6.) PK véleményre, amelyből azt a következtetést vonta le, hogy az ingatlan-nyilvántartásból korábban törölt tulajdonjog jogosultja mint később visszajegyzett tulajdonos, az adásvételi szerződés érvénytelenségére figyelemmel kérheti a később bejegyzett jelzálogjog, illetőleg elidegenítési és terhelési tilalom törlését, hiszen ezek sértik nyilvántartott jogát. Az adott esetben BK és a felperes által kötött perbeli adásvételi szerződés létrejötte előtti helyzet, az eredeti állapot még nem állt helyre, ami a felperes jogát nyilvánvalóan sérti; a felperes mint eredeti jogosult a tulajdonjoga alapján lép fel. A törvényszék a másodlagos kereseti kérelem megalapozottságát az elsődleges kérelem alaposságára figyelemmel nem vizsgálta. Az elsőfokú bíróság ítéletét a beavatkozó támadta fellebbezéssel, elsődlegesen annak megváltoztatását és a felperes keresetének teljes elutasítását, másodlagosan hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérve. Fellebbezésének indokolásában kifejtett álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból egyéb tényekre tévesen következtetett és helytelen jogi álláspontra jutott. Azt is figyelembe kellett volna vennie: jelzálogjog úgy is alapítható, hogy a zálogtárgyat a biztosított követeléstől függetlenül, meghatározott összeg erejéig terhelje. Az önálló zálogjog nem járulékos, hanem önállóan illeti meg a követelés jogosultját. Ebből következően nem a perben hivatkozott adásvételi szerződésnek van jelentősége, hanem a Fővárosi Ítélőtábla döntése értelmében érvényes, zálogjogot alapító szerződésnek. Nem az ingatlan tulajdoni viszonyai bírnak relevanciával, mert ebben az esetben érvényes zálogjogot alapító szerződés ellenére kellene törölni a zálogjogot egy olyan szerződés alapján, amelyhez sem az alperesnek, sem az alperesi beavatkozónak nincs köze. A beavatkozó sérelmezte továbbá, hogy a pert megelőző egyeztetés iratait a felperes nem nyújtotta be, továbbá a három éves jogvesztő határidőn belüli perindítást is elmulasztotta. Véleménye szerint e körben azt kellett volna az elsőfokú bíróságnak vizsgálnia, hogy a felperes ténylegesen mikor értesült a zálogjog alapításáról. Hivatkozott arra is, hogy a szerződéses konstrukcióra figyelemmel kényszerű pertársaság alakult ki, ezért az elsőfokú bíróságnak fel kellett volna hívnia a felperest, hogy a beavatkozót - mint a zálogjog jogosultját - állítsa perbe. A felperes a beavatkozó fellebbezésének hivatalból történő elutasítását kérte, mert álláspontja szerint nem rendelkezik önálló fellebbezési joggal. Az ítélőtábla a tényállást a következőkkel egészíti ki: Az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint az Ingatlan tulajdoni lapján szereplő, a felperes keresetében törölni kért III/
  12. és III/
  13. sorszámú, „bejegyzés kijavítása, engedményezés a III/
  14. sorszámú bejegyzés ranghelyén jelzálogjog jogosult változás miatt" megjelöléssel eszközölt bejegyzések alapjául a ... Földhivatal ... ügyiratszámú,
  15. február 9-én kelt határozata szolgált, amely - egyéb rendelkezések mellett - az Inytv.
  16. §
(4)bekezdése alapján hivatalból jegyezte vissza az alperes javára a perbeli önálló zálogjogot, valamint elidegenítési és terhelési tilalmat. Az Ingatlan tulajdoni lapjának tanúsága szerint az alperes javára a III/
  1. sorszámú bejegyzésre utalással eredetileg a ... számú földhivatali határozat alapján került sor III/
  2. sorszám alatt
  3. október 28-án a perbeli önálló zálogjog, III/
  4. sorszám alatt
  5. december 19-én az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzésére. E bejegyzéseket a .. számú határozat alapján
  6. július 25-én törölték, hivatalból történő visszajegyzésüket a fent említett ... számú határozat rendelte el, a III/
  7. és III/
  8. számú bejegyzésekhez kapcsolódó érkezési idővel (
  9. 10.28.) azonos érkezési idő feltüntetése mellett. A III/
  10. és
  11. sorszámú bejegyzések a ... számú határozat alapján,
  12. október 28-án születtek a perbeli önálló jelzálogjognak, valamint elidegenítési és terhelési tilalomnak a Z Zrt. javára történő bejegyzéséről. A ... Körzeti Földhivatal ... számú határozatának indokolása szerint e bejegyzések a .... számú közjegyzői okirat és a Z Zrt. bejegyzési kérelme alapján történtek. A Z Zrt. mint hitelező javára a perbeli önálló zálogjogot, valamint az ennek biztosítására szolgáló elidegenítési és terhelési tilalmat a közjegyzői okiratba foglalt,
  13. június 17-én kelt szerződéssel alapították, amelynek III/
  14. pontjában a zálogkötelezett BK visszavonhatatlanul hozzájárult az önálló zálogjog, valamint az elidegenítési és terhelési tilalom 54.000.000 forint és járulékai erejéig történő bejegyzéséhez a Z Zrt. javára. A felperes a Budapest Ügyvédi Kamara támogatásával működő Eseti Választottbíróság előtt
  15. április 30-án indított keresetet az Ingatlanra BK vevővel
  16. június 17-én kötött adásvételi szerződésük semmisségének megállapítása iránt. BK a
  17. június 17-én kelt vételi jogot, valamint önálló zálogjogot alapító szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Z Zrt. és társai alperesek ellen pert indított. Keresetét a Fővárosi Törvényszék a ... számú ítéletével elutasította, amely a Fővárosi Ítélőtábla .... számú helybenhagyó határozatával
  18. október
  19. napján jogerőre emelkedett. A fellebbezés alapos. Az elsőfokú bíróság az ítélőtábla kiegészítésével a tényállást helyesen állapította meg, abból azonban helytelen jogi következtetésre jutott. Az ítélőtábla mindenekelőtt kiemeli, hogy a beavatkozó a polgári perrendtartásról szóló, jelen perre hatályos
  20. évi III. törvény (Pp.)
  21. §
(1)bekezdése értelmében az elsőfokú ítélet elleni fellebbezésre - mint az általa támogatott fél cselekményével ellentétben nem álló, olyan cselekményre, amelyet az általa támogatott fél megtehetett, ám elmulasztott - joghatályosan jogosult volt. Előrebocsátja továbbá a következőket: A felperes 2010. évi sajtóhírekre, illetőleg sajtóközleményre való utalással, a másodfokú eljárás folyamán a Pp. 235. §
(1)bekezdése által nem megengedetten hivatkozott arra, hogy az alperes rosszhiszemű jogszerző, mivel ezt az elsőfokú eljárásban nem hozta fel. A beavatkozó a fellebbezésében alaptalanul sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem szüntette meg a pert, továbbá indokolatlanul hivatkozott a kötelező pertársaságra vonatkozó szabály figyelmen kívül hagyására. A Pp. 157. § a) pontja alapján ugyanis nincs helye a per megszüntetésének abban az esetben, ha a keresetlevelet a Pp. 130. §
(1)bekezdésének
  1. i)pontja értelmében kellett volna idézés kibocsátása nélkül elutasítani; a beavatkozó jelzálogjoga pedig az ingatlan-nyilvántartásba nem bejegyzett, így a Pp. 51. §
  2. a)pontja szerinti kötelező pertársaság esete nem áll fenn. A beavatkozó ugyanakkor az alábbiak szerint érdemben helytállóan hivatkozott a fellebbezésében arra, hogy a felperes a keresetét a rendelkezésére álló jogvesztő határidőn túl indította. A felperes 2017. augusztus 25. napján indított keresete az Ingatlan tulajdoni lapján az alperes javára III/32. sorszám alatt szereplő, 54.000.000 forintra és járulékaira fennálló önálló jelzálogjog, valamint a III/33. sorszámon feltüntetett elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzésének elsődlegesen az Inytv. 62. §
(1)bekezdés
  1. aa)pontja, másodlagosan
  2. c)pontja alapján történő törlésére irányult. Az alperes érdemben a keresetindítás elkésettségével, valamint a törölni kért bejegyzések alapjául szolgáló jogügylet (az önálló jelzálogjogot, valamint az azt biztosító elidegenítési és terhelési tilalmat alapító szerződés) érvényességével védekezett. A perben elsődlegesen tehát abban a kérdésben kellett állást foglalni, hogy a felperes betartotta-e a keresetindításra megállapított határidőt. Az Inytv. keresetindításkor - 2017. augusztus 25. napján - hatályos 62. §
(1)bekezdésének
  1. aa)pontja szerint keresettel kérheti a bíróságtól a bejegyzés törlését és az eredeti állapot visszaállítását érvénytelenség címén az, akinek nyilvántartott jogát a bejegyzés sérti, továbbá az ügyész; míg a
  2. c)pont értelmében a bejegyzés törlését az az érdekelt, aki bizonyítja, hogy a bejegyzett jog elévült vagy megszűnt, illetőleg a nyilvántartott tény megváltozott, a
(2)bekezdésben írott azon további feltétellel, hogy a bejegyzés az ingatlanügyi hatósági eljárásban nem törölhető, illetve a sérelem nem orvosolható, továbbá ha azokat eredménytelenül kísérelték meg. A törlési perre a
  1. évi CLXXVII. törvény (Ptké.)
  2. §-a alapján a Polgári Törvénykönyvről szóló
  3. évi V. törvény (új Ptk.) rendelkezéseit kellett alkalmazni. A
  4. március 15-én hatályba lépett új Ptk. 5:
  5. §-a úgy rendelkezik: az anyagi jog szerinti jogosult vagy a bejegyzés törlése esetén jogosulttá váló személy a jogsértő vagy utólag helytelenné vált bejegyzés alapján, a bejegyzés teljességében és helyességében bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében jogot szerző harmadik személlyel szemben a törlési keresetet az anyagi jog szerinti jogosult esetén az eredetileg érvénytelen bejegyzésről szóló határozat kézbesítéstől számított hat hónap alatt, a bejegyzés törlése esetén jogosulttá váló személy esetén pedig az utólag helytelenné vált bejegyzés alapján történt jogszerzés bejegyzéséről szóló határozat kézbesítésétől számított hat hónap alatt indíthatja meg, ha a határozatot a részére kézbesítették. Ha kézbesítés nem történt, a törlési keresetet a bejegyzés hatályossá válásától [Ptk. 5:
  6. §
(4)bekezdés] számított hároméves határidő alatt lehet megindítani. E határidők elmulasztása jogvesztéssel jár. Az érvénytelenségi és a törlési per kapcsolatáról szóló 3/
  1. (XII.6.) PK vélemény - amelyet az új Ptk. alapján elbírálandó ügyekben irányadó elvi iránymutatásokról szóló 1/
  2. Polgári jogegységi határozat sem helyezett hatályon kívül -
  3. pontjában a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma úgy foglalt állást: „Az érvénytelen bejegyzésen alapuló további bejegyzés a jogszerző jóhiszeműsége esetén az ingatlan-nyilvántartásból akkor törölhető, ha a törlési per indítására jogosult személy a pert a három éves jogvesztő határidőn belül a további jogszerzővel szemben is megindította. E határidő eltelte után indított perben a jóhiszemű további jogszerző jogának a törlését az ingatlannyilvántartás közhitelessége kizárja.". A Kúriának ezzel összhangban kifejeződő gyakorlata (EBH
  4. 1866., BH
  5. 251., BH
  6. 16.) szerint a törlési kereset indítására vonatkozó határidőt a közvetlen jogszerző (jelen esetben BK) ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzésétől kell számítani. Az Ingatlan tulajdoni lapjának adatai szerint BK tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba
  7. június 17-i hatállyal jegyezték be (tulajdoni lap II. rész
  8. sorszám). A perbeli, jelenleg az alperes javára bejegyzett önálló jelzálogjogot, valamint elidegenítési és terhelési tilalmat eredetileg a Z Zrt. mint az Ingatlanra BK-hoz képest további jogszerző javára jegyezték be, az erre irányuló kérelem érkezési időpontjának megfelelően,
  9. október 28-i hatállyal. Az alperes nem vitásan a Z Zrt. engedményeseként vált a perbeli önálló jelzálogjog, valamint elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjává, ami nem változtat azon, hogy az Ingatlanra e jogok bejegyzése
  10. október
  11. napja óta hatályos. [Az alperes és a Z Zrt. közötti engedményezés folytán a jogosult személyében beállott változást az ingatlan tulajdoni lapjára az alperes javára már a kereseti kérelemmel érintett III/32-
  12. szám alatti bejegyzéseknél korábban, III/25-
  13. sorszám alatt bejegyezték. A III/32-
  14. sorszámú bejegyzések csupán a III/25-
  15. sorszámú, törölt bejegyzések hivatalból való visszajegyzésére vonatkoznak, így változatlanul a Z Zrt. eredeti bejegyzési kérelmének megfelelő
  16. október 28-i érkezési időt viselik („bejegyző határozat, érkezési idő: .../10.10.28").] Tekintettel arra, hogy a fentiekben részletezettek szerint a felperes törlési keresete benyújtásának határideje BK tulajdonjogára vonatkozó bejegyzés hatályosulásától számít, a törlési per megindítására biztosított három éves jogvesztő határidő többszörösen eltelt, a felperes a keresetindítással elkésett. A fentiek alapján azt már nem kellett vizsgálnia az ítélőtáblának, hogy az Ingatlanra vonatkozóan a felperes és BK között létrejött adásvételi szerződés megalapozná-e a felperes keresetét, amennyiben azt határidőben terjeszti elő [EBH
  17. 2134, BH
  18. 16]. A másodlagos kereseti kérelem az adott tényállás alapján azért alaptalan, mert a felperes a bejegyzett önálló zálogjog törlését nem az Inytv.
  19. §
(1)bekezdés c) pontja szerinti valamely okot megalapozó tényre, hanem az eredeti bejegyzés érvénytelenségére alapította. Az ítélőtábla végezetül kiemeli, a felperes a per 2019. október 9. napján megtartott másodfokú tárgyalásán a Pp. 247. §
(1)bekezdése értelmében a keresetében törölni kért bejegyzésekre vonatkozóan - a Pp. 235. §
(1)bekezdésére figyelemmel - már nem tehetett a Pp. 146. §
(5)bekezdés a) pontja szerinti nyilatkozatot, azaz nem hivatkozhatott a keresettel érvényesített jog megalapozásához a ... ügyiratszámú,
  1. február 19-én kelt földhivatali határozat indokolására utalással felhozott új tényre. A Fővárosi Ítélőtábla az előzőekben kifejtettekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
  2. §
(2)bekezdés második fordulata alapján megváltoztatta és a keresetet elutasította. A fellebbezés eredményre vezetett, ezért a felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes elsőfokú, továbbá a beavatkozó első- és másodfokú - az alperesnek az elsőfokú bíróság, a beavatkozónak az elsőfokú bíróság és az ítélőtábla előtti jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjakból álló - perköltségének megfizetésére, valamint a beavatkozó illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 2.500.000 forint másodfokú eljárási illeték viselésére. Az első fokon felmerült ügyvédi munkadíjak mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdésének a)-b) pontja, a másodfokú eljárásra nézve a 3. §
(5)bekezdése alapján állapította meg, a 4/A. §-ban foglaltakra is figyelemmel. Budapest,
  1. október
  2. dr. Vuleta Csaba s.k. a tanács elnöke dr. Rápolti Barbara s.k. előadó bíró dr. Mizerák Judit s.k. bíró A kiadmány hiteléül: (Szénási Rita)

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.