A határozat elvi tartalma: Ha a köztisztviselő a munkáltató intézkedése alapján a munkakörébe nem tartozó munkát végez, és az eredeti munkakörét is ellátja, helyettesítési díj illeti meg. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.116/2019/
- A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Dr. Tánczos Rita előadó bíró Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró A felperes: felperes Az alperes: ... Önkormányzati Hivatal Az alperes képviselője: Dr. Czakó Károlyné dr. Ladányi Ilona ügyvéd A per tárgya: helyettesítési díj megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.387/2018/
- Az elsőfokú bíróság határozata: Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.M.482/2016/
- Rendelkező rész A Kúria a Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.387/2018/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A felülvizsgálati eljárásban felmerült 292.900.(kétszázkilencvenkétezer-kilencszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] [2] A tényállás A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes
- június 1-jétől
- szeptember 30-ig állt közszolgálati jogviszonyban az alperes jogelődjénél ... Önkormányzat Polgármesteri Hivatalánál, ahol jegyző munkakört töltött be. A jogelődnél F.I. 1981-től
- április 1-jéig állt alkalmazásban, majd jogviszonya nyugdíjazására figyelemmel szűnt meg. Munkaköri feladatai közé tartozott a szabálysértési ügyek intézése is. Nyugdíjazását követően feladatait szétosztották és
- május 1jétől a szabálysértésekkel kapcsolatos érdemi munkát a felperes végezte. Ennek körében tárgyalásokat és meghallgatásokat tartott, határozatokat hozott és tartotta a kapcsolatot az ügyészséggel. Az alperes jogelődjénél a helyettesítési díj mértékét megállapító szabályzat nem volt, és a felperes számára a szabálysértési ügyek intézéséért nem folyósítottak helyettesítési díjat. A felperes
- január 27-én ... Önkormányzat Képviselő- testületéhez és polgármesteréhez fordult mivel a szabálysértési ügyek intézésével kapcsolatos álláshelyet nem töltötték be, s ezt a munkát is a felperes végezte, helyettesítési díjat igényelt, ez azonban nem járt eredménnyel. A felperes keresete az alperes ellenkérelme [3] A felperes keresetében
- február 1-jétől
- augusztus 31-ig terjedő időszakra 2.971.280.forint helyettesítési díj és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy mind a korábban hatályban volt köztisztviselők jogállásáról szóló
- évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.), mind a később hatályos közszolgálati tisztviselőkről szóló
- évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) rendelkezései szerint helyettesítési díj illeti meg, mivel a megjelölt időszakban a betöltetlen szabálysértési ügyintézői munkakörbe tartozó feladatokat a saját feladatai mellett látta el. Hivatkozott arra, hogy
- január 27-én kelt beadványában megkísérelte igénye érvényesítését, mellyel az elévülési időt megszakította. A helyettesítési díj mértékét az illetménye 40%-ában határozta meg. [4] Az alperes a kereset elutasítását és a felperes költségben való marasztalását kérte. Álláspontja szerint nem a felperes, hanem mások végezték korábban a szabálysértési ügyintéző által ellátott feladatokat. A nyugdíjba távozott F.I. munkaköre nem volt betöltetlen, feladatait L.K.I. látta el a továbbiakban. Vitatta a felperes által igényelt helyettesítési díj mértékét is. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [5] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 9.M.482/2016/
- számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek a
- február 1-jétől
- augusztus 31-ig terjedő időszakra 2.929.040.forint helyettesítési díjat, valamint késedelmi kamatát, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte az alperest 2.940.- forint állam által előlegezett részköltség megfizetésére. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapítható volt, hogy a felperes F.I. nyugdíjba vonulását követően saját jegyzői munkaköre betöltése mellett részben ellátta a szabálysértési ügyintézői munkakörbe tartozó feladatokat, így őt helyettesítési díj illeti meg. Annak mértékét az elvégzett feladatokra figyelemmel a felperes illetménye 40%-ában állapította meg. [6] Az alperes fellebbezése folytán eljárt Miskolci Törvényszék 1.Mf.21.387/2018/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta azzal, hogy a fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. A per iratanyaga alapján megállapította, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozata szerint nem vitatta azt a felperesi állítást, hogy a szabálysértési ügyekben a határozatokat a felperes hozta. A perben a tanúk bizonyították, hogy a korábban F.I. által ellátott szabálysértési ügyek kapcsán végzett tevékenység túlnyomó részét a felperes végezte, miután F.I. jogviszonya megszűnt. E feladatok nem tartoztak a felperes, mint jegyző feladatkörébe, azt a korábbi feladatai ellátása mellett látta el a továbbiakban. A törvényszék kifejtette, hogy az alperes bárminemű szabálysértési ügyintézői munkakört érintő átszervezésre nem hivatkozott, illetve annak megtörténtét nem bizonyította. Bár az alperesnél nem volt helyettesítési szabályzat, az elsőfokú bíróság a helyettesítési díj összegét a jogszabály által biztosított 25-50%-os mértéken belül helyesen állapította meg. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [7] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria azt változtassa meg, a felperes keresetét utasítsa el és marasztalja a peres eljárás költségében, mivel az sérti a Ktv. 49/B. §
(1)és
(2)bekezdését, továbbá a helyi önkormányzatokról szóló
- évi LXV. törvény
- §-ában, illetve Magyarország helyi önkormányzatairól szóló
- évi CLXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mötv.)
- §-ában foglaltakat. Vitatta azt az ítéleti megállapítást, hogy F.I. nyugdíjba vonulása után a szabálysértési ügyeket Fodor Albert akkori polgármester osztotta szét a dolgozók között. Ezzel szemben a bizonyítás anyagából azt látta megállapíthatónak, hogy a szabálysértési iratokat a jegyző osztotta szét a Polgármesteri Hivatal munkatársai és saját maga között. Ugyancsak megalapozatlannak tartotta azt az állítást, hogy a felperes helyettesként, betöltetlen munkakörbe tartozó feladatként, többletmunkaként látta el ezt a tevékenységet. Érvelése szerint F.I. álláshelye megszüntetésre került, helyette nem vettek fel senkit és mindezt a minisztérium felé jelezték. Nem volt tehát olyan álláshely, amelyet helyettesíteni kellett volna. Ennek megfelelően érvelése szerint nem valósult meg a Kttv. 49/B. §
(1)és
(2)bekezdésében foglalt azon előírás, miszerint a köztisztviselőt abban az esetben illeti meg helyettesítési díj, ha a munkáltató intézkedése alapján munkakörébe nem tartozó munkát végez vagy többletfeladatként betöltetlen munkakört lát el. [8] A felperes nem a munkáltató intézkedése alapján látta el a feladatokat, hanem mint a Polgármesteri Hivatal vezetője, illetve rajta kívül bizonyos részfeladatokat más is végzett. A Mötv.
- §a megfelelő értelmezésével a jegyző, mint a Polgármesteri Hivatal vezetője és a hivatal dolgozói felett munkáltatói jogokat gyakorló személy utasítási jogánál fogva döntött a szabálysértési ügyek szétosztásáról úgy, hogy egyes részfeladatokat maga is elvégzett. [9] A Ktv. 49/B. §-a szerint helyettesítési díjat a munkavégzésben bármilyen okból akadályozott személy helyetti munkavégzés esetén kell fizetni, a perbeli esetben azonban F.I. álláshelye megszűnt, az ilyen megszűnt álláshellyel összefüggésben pedig a helyettesítés fogalmilag kizárt. Az Mötv.
- §-a a jegyző hatáskörébe utalja az önkormányzati és önkormányzati hatósági ügyekben való döntést. Ennek megfelelően nem helyettesként végezte tevékenységét a felperes. [10] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet hatályában tartsa fenn. Érvelése szerint iratellenesen állította az alperes, hogy a helyettesített álláshely megszüntetésre került volna, ezzel kapcsolatos bizonyítékot nem csatolt. Az álláshely megszüntetése a képviselő-testület hatáskörébe tartozott, ilyen döntést azonban nem hoztak és arra a perben az alperes sem hivatkozott. Vitatta azt az alperesi állítást is, hogy ha valamely hatáskör címzettje a jegyző, akkor azokat az ügyeket a jegyzőknek kell személyesen végeznie, mindez ugyanis a hivatali munkát ellehetetlenítené. A Kúria döntése és annak jogi indokai [11] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott. [12] A polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- §
(2)bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem egymással szorosan összefüggő kötelező tartalmi kellékei a jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely megjelölése, valamint annak kifejtése, hogy a fél a határozat megváltoztatását milyen okból kívánja. Ezen együttes törvényi feltételeknek akkor tesz eleget a fél, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha fél a felülvizsgálati kérelemben több egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell a fenti tartalmi követelményekkel (1/2016.(II.15.) PK vélemény 3. és 4. pont). [13] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kifogásolta, hogy az eljárt bíróságok a bizonyítás anyagával ellentétes, lényeges tényállásbeli megállapítást tettek, helytelenül rögzítették több esetben a tényállást, ezzel kapcsolatban azonban megsértett jogszabályhelyet (Pp. 206. §
(1)bekezdés) nem jelölt meg, így a felülvizsgálati eljárás keretén belül a tényállás felülvizsgálatára nem volt mód, és az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesnek tartott tényállást tekintette a felülvizsgálat alapjául. [14] Az alperes felülvizsgálati kérelmében azt is sérelmezte, hogy a Ktv. 49/B. §
(1)és
(2)bekezdésében foglaltak nem valósultak meg a perbeli esetben, ennek ellenére került sor a felperes számára a helyettesítési díj megállapítására. [15] A 2012. január 29-ig hatályban volt Ktv. 49. §
(1)bekezdése szerint, ha a köztisztviselő a munkáltató intézkedése alapján a munkakörébe nem tartozó munkát végez, é saz eredeti munkakörét is ellátja, illetményen felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. Ennek mértékét a helyettesítő köztisztviselő illetményének 25-50%-ában határozta meg. [16] A perbeli esetben a meghallgatott tanúk a felperes állításával egyezően adták elő, hogy a felperes F.I. nyugdíjba vonulását követően végezte a szabálysértési ügyekkel kapcsolatos érdemi tevékenységet. Az alperes állításával ellentétben Fodor A.D. egykori polgármester tanúvallomásában érdemben nem tudott nyilatkozni az adott időszak vonatkozásában, nem emlékezett arra, hogy a szabálysértési ügyek intézése miként történt F.I. nyugdíjba vonulását követően, nem emlékezett arra sem, hogy mi történt az adott álláshellyel. Ennek megfelelően nem állapítható meg az, hogy a felperes nem a munkáltató intézkedésére tekintettel végezte a saját munkaköri feladatai mellett a szabálysértési ügyintézői feladatokat. Önmagában az a körülmény, hogy az ezzel összefüggő egyes adminisztrációs tevékenységet más köztisztviselő látta el, nem zárja ki azt, hogy az érdemi ügyintézői tevékenységet - mely a szabálysértési ügyintézői munka túlnyomó részét képezi - 2008. május 1-jétől a felperes végezte. [17] A Mötv. 81. §
(3)bekezdése a jegyző feladatkörébe sorolja a hatáskörébe utalt önkormányzati és önkormányzati hatósági ügyekben való döntést is, ez azonban nem értelmezhető akként, hogy egy polgármesteri hivatalban valamennyi hatósági ügyet a jegyzőnek kellene végeznie. Amennyiben erre a feladatra a hivatal önálló ügyintézőket alkalmaz, úgy az ő feladatkörükbe tartozik az adott hatósági ügyek intézése. [18] Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy az alperes az eljárás során nem állította és nem bizonyította, hogy a perrel érintett időszakban olyan átszervezés történt az alperesnél, amely a szabálysértési ügyintézői munkakört érintette. A felülvizsgálati kérelmében is csupán ezzel kapcsolatos nyilatkozatot tett, nem jelölte meg azonban, hogy a per iratanyagában mely bizonyíték támasztja alá ezen állítását. [19] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [20] Az alperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés b) pontja alapján személyes illetékmentességet élvez, ezért a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. [21] A felperesnek a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban igazolt költsége nem merült fel, ezért a Kúriának e kérdésben nem kellett döntenie. [22] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- október
- Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró