Pf.20048/2019/9 – Győri Ítélőtábla

A Győri Ítélőtábla Pf.V.20.048/2019/9/I.szám A Győri Ítélőtábla dr. ...pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek az OBH Jogi Képviseleti Osztály által képviselt alperes neve (....) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár iránt a Győri Törvényszék előtt folyamatba tett perében Győrött, 2019.január 14.napján P.20.824/2017/53.szám alatt hozott ítélet ellen a felperes részéről 56.sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Megállapítja, hogy a pártfogó ügyvéd munkadíját a felperes, a fellebbezési illetéket pedig az állam viseli. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget. Indokolás A felperessel szemben indult nyomozás során a nyomozó hatóság

1. január
2. napján lefoglalta a tulajdonát képező ... forgalmi rendszámú, 22 éves Ford Fierre Tournier típusú személygépkocsit és annak indítókulcsát. A Veszprémi Városi Bíróság 12.Fk.840/2009/
3. számú,
4. május
5. napján kelt és
6. június 8-án jogerőre emelkedett határozatával elrendelte a gépkocsi zár alá vételét és megkereste a Veszprém Megyei Bíróság mellett működő bírósági végrehajtót a végrehajtás foganatosítása céljából. A megyei bírósági végrehajtó
7. június
8. napján zár alá vette a gépkocsit és azt az Város 1i Rendőrkapitányság telephelyén helyezte el. A Veszprémi Városi Bíróság
9. február 22-én jogerős 8.Fk.840/2009/
10. számú ítéletével megállapította a felperes bűnösségét, és a személygépkocsi zár alá vételét két magánfél javára megítélt polgári jogi igény biztosítására fenntartotta. A végrehajtó
11. január
12. napján átvette az Város 1i Rendőrkapitányság képviselőjétől a gépjárművet és a Veszprém Megyei Bíróság ... i telephelyén helyezte el.
13. július 25-én a gépkocsit a bíróság másik ...i bérleményébe szállították. A Veszprémi Járásbíróság 8.B.840/2009/71.számú
14. június
15. napján kelt határozatával feloldotta a zár alá vételt, és a gépkocsit kiadni rendelte a felperes részére. A még büntetésvégrehajtási intézetben tartózkodó felperes az édesapját hatalmazta meg a gépjármű átvételére. Tanú 1
16. szeptember
17. napján vette birtokba az autót, az átvételi jegyzőkönyv szerint hiánytalanul. A gépkocsi jelenleg erősen korrodált, több helyen sérült, a motorja üzemképtelen. A kábelek sérültek, az ülések szennyezettek. Rendeltetésszerű használatra alkalmatlan, gazdaságosan nem javítható. A felperes módosított keresetében 400.000,-Ft kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest a Polgári Törvénykönyvről szóló
18. évi IV. tv. (rPtk.)
19. §-a alapján. Azt állította, hogy az alperesnek a gépkocsit már
20. március 24-én ki kellett volna adnia, továbbá, hogy azt helytelenül tárolta, és a hosszabb ideig tartó és helytelen tárolás miatt annak forgalmi értéke jelentősen csökkent. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állítása szerint a gépjárművet a szabályoknak megfelelően tárolta, és a tárolás nincs ok-okozati összefüggésben a forgalmi érték csökkenésével. Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a pártfogó ügyvéd munkadíját a felperes viseli, míg az ügyben felmerült 24.000,-Ft illeték és 233.558,-Ft szakértői díj az állam terhén marad. Kötelezte a felperest, hogy perköltség címén fizessen meg 15 napon belül az alperes javára 50.000.Ft-ot. Ítéletének indokolásában rögíztette, hogy az alperes a büntetőeljárás során lefoglalt gépkocsit közhatalmi tevékenysége részeként őrizte, ezért az őrzés során bekövetkezett károkért - szerződésen kívüli károkozóként - fennállhat a Ptk.
21. §-a alapján a felelőssége. Azt is megállapította, hogy a felperes mind a zár alá vételt elrendelő, mind a büntetőjogi felelősség megállapításáról szóló bírósági határozatokkal szemben kimerítette a jogorvoslati jogát. A fentiek alapján a keresetet érdemben vizsgálta. Kifejtette, hogy az alperes az őrzési tevékenység végrehajtása érdekében a zár alá vétel foganatosításától kezdődően
22. január
23. napjáig teljesítési segédet vett igénybe. Mivel az rPtk.
24. §-a szerint a teljesítési segéd magatartásáért felelős, ezért a
25. június
26. napjától
27. szeptember
28. napjáig terjedő teljes tárolási időszakra vizsgálta a tárolás jogszerűségét. Rámutatott arra, hogy a felperesnek kellett bizonyítania azt, hogy a gépjármű állagromlása az alperes felróható és jogellenes magatartásának következménye, továbbá, hogy a kára 400.000,-Ft. A gépjármű állapotának felmérésére és a tárolás szakszerűségére szakértői bizonyítást folytatott le, és dr. Szakértő 1 igazságügyi szakértő szakvéleménye alapján megállapította, hogy valamennyi tárolási hely eleget tett az előírásoknak, mert mindegyik biztosította a gépkocsi védelmét és meggátolta az idegenkezű károkozást. Elfogadta a szakértő azon véleményét is, miszerint a gépjármű műszaki állapotára és idős voltára tekintettel nem jelentkezhetett nagyobb állagromlás az alperes őrzése alatt, mintha ugyanebben az időszakban üzemelt volna a gépkocsi, sőt abban az esetben a korróziós hatás még intenzívebb lett volna. A szakvélemény alapján az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kábelek sérülése, valamint az ülések szennyeződése nagy valószínűséggel a lefoglalás óta történt, de az műszaki szakértői eszközökkel nem állapítható meg, hogy az ténylegesen mikor, azaz a zár alá vétel ideje alatt, vagy a visszaadástól eltelt öt év alatt-e. Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes Tanú 1, Tanú 2 és Tanú 3 tanúk meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát, arra hivatkozva, hogy a gépkocsi elszállításkori állapotának rögzítése fényképfelvételekkel és a szemle adataival megtörtént, és a szakértő is elfogadta a szakvéleménye alapjául, ezért ennek igazolására további bizonyítás és bizonyíték szükségtelen. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését kérte a bizonyítás elégtelensége miatt. Másodlagos fellebbezési kérelme az alperes javára megítélt perköltség mérséklésére irányult. Megismételte, hogy a büntetőeljárás során a magánfelek mulasztása miatt az alperest intézkedési kötelezettség terhelte: már
29. március 24-én fel kellett volna oldania a zár alá vételt és ki kellett volna adnia a gépkocsit. Mivel ennek a kötelezettségének csak
30. szeptember 5-én tett eleget, 2,5 évig jogosulatlanul tartotta birtokban a gépkocsit, amely idő alatt annak az állaga tovább romlott. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság elutasította Tanú 2, Tanú 1 és Tanú 3 tanúk meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványát, holott a tanúk tudtak volna nyilatkozni a gépjármű állapotára. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást nem tárta fel teljeskörűen, de a tényállás hiányosságait a felperes személyes meghallgatásával az ítélőtábla pótolta. Az így kiegészített tényállás alapján az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az irányadó jogszabályok helyes alkalmazásával a felperes keresetéről érdemben helytállóan döntött. A felperes azzal indokolta a keresetét, hogy az alperes a gépjárművet jogtalanul hosszabb ideig és nem megfelelően tárolta, ezért annak állaga jelentősen romlott. A perben elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy érte-e a felperest kár, azaz a tulajdonában levő gépkocsi természetes amortizációt meghaladó értékvesztést szenvedett-e a zár alá vétel ideje alatt. Erről csak akkor lehet alappal állást foglalni, ha megállapítható a gépkocsi lefoglaláskori és zár alá vétel megszüntetésekori állapota. A felperes a gépkocsi visszaadásakori állapotára kérte tanúként meghallgatni a szüleit, valamint Tanú 2-t. A másodfokú tárgyaláson személyes meghallgatásán úgy nyilatkozott, hogy a lefoglaláskor a gépjármű rendszeresen szervizelt és hibátlan műszaki állapotú volt. Azt is előadta, hogy a javításokat Szerelő 1 autószerelő végezte. A fentiek alapján a lefoglaláskori műszaki állapotot Szerelő 1 tudta volna igazolni, az ő tanúkénti kihallgatását azonban a felperes nem indítványozta. Az sem igazolt a perben, hogy a kiadáskor milyen állapotban volt az autó. A felperes a személyes meghallgatásán maga adta elő, hogy a szülei már a személygépkocsi kiadásakor is idősek voltak, nem tudták felmérni a visszakapott autó állapotát, őt is csak természetes állagromlásról tájékoztatták, Tanú 2 pedig autómentő, aki csak az elszállításban vett részt. A felperes azt is előadta, hogy az autót a kiadást követően is Szerelő 1- el vizsgáltatta át, és tőle szerzett tudomást arról, hogy az autó milyen rossz állapotban van. Ezért a felperes által meghallgatni indítványozott tanúktól a gépkocsi kiadáskori műszaki állapotára érdemi információ nem volt várható a perben. Szerelő 1 meghallgatására pedig a felperes - ahogyan arra az ítélőtábla már rámutatott - nem terjesztett elő indítványt. A bizonyítást jelentősen nehezítette, hogy a felperes csak a kiadást követő 2 év után indított pert, ezért a perben eljárt szakértő kizárólag a sérülések tényét tudta megállapítani, de azt nem, hogy ezek a lefoglalás ideje alatt vagy utána következtek-e be. A felperesnek lehetősége lett volna korábban felméretni a gépjármű állapotát, különös tekintettel arra, hogy Szerelő 1- nek a felmérésért még fizetnie sem kellett. Attól a lehetőségtől sem volt elzárva, hogy hamarabb pert indítson, ebben ugyanis nem akadályozta az, hogy a szabadságvesztés büntetését töltötte. Ezt igazolja az a tény is, hogy jelen pert is a bv. intézetből indította meg. A perindítási késedelem okozta bizonyíthatatlanság következményeit ezért viselni köteles. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bírósággal egyezően akként foglalt állást, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem állapítható meg, hogy a gépjármű állaga mikor romlott le. Ezért nem igazolt az a felperesi állítás, hogy az alperes őrzési ideje alatt a gépjárműben az alperesnek felróhatóan állagromlásban megtestesülő kár következett be. Emiatt indokolatlan annak vizsgálata, hogy az alperes a gépkocsit hogyan tárolta, illetve, hogy a zár alá vételt korábban fel kellett volna-e oldania A felperes másodlagos fellebbezési kérelme is alaptalan. Az elsőfokú perköltség mérséklését annak túlzott mértékére hivatkozással támadta. Az ítélőtábla megítélése szerint az elsőfokú bíróság által megállapított 50.000,-Ft perköltség azonban arányban áll az elvégzett munkával, tekintettel arra, hogy az alperes képviselője egy, a székhelyétől eltérő bíróságon tartott tárgyaláson megjelent és a keresetre, valamint a felperesi előadásokra részletesen reflektáló előkészítő iratokat is előterjesztett. A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló
31. évi III. tv. (rPp.)
32. §