Bhar.299/2019/5 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés] és a fellebbezéssel érintett II. r. vádlottat, mint visszaesőt 1 év 8 hónap szabadságvesztés és 2 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg és rögzítette, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsájtható. Szülői felügyeleti jogát kk. ... vonatkozásában megszűntette. Kötelezte az eljárás során rá eső bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete az I. r. vádlott vonatkozásában

1. szeptember hó
2. napján jogerőre emelkedett, így a felülbírálat e vádlottat nem érinti. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés és az ítélet egyéb rendelkezései ellen is fellebbezést jelentettek be. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A másodfokon eljárt törvényszék az elsőfokú bíróság megváltoztatta a II. r. vádlottal szemben akként, hogy az ellene kiskorú veszélyeztetésének bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Mellőzte e vádlott szülői felügyeleti jogának megszüntetését kk. ... tekintetében és mellőzte a bűnügyi költség megfizetésére történő kötelezését is. Egyben megállapította, hogy az elsőfokú eljárás során felmerült II. r. vádlottat terhelő bűnügyi költséget az állam viseli. A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész fellebbezést jelentett be II. r. vádlott terhére bűnösségének megállapítása, vele szemben szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés alkalmazása, továbbá szülői felügyeleti jogának megszüntetése és a bűnügyi költség megfizetésére kötelezése végett. A másodfokú bíróság ítéletét II. r. vádlott és védője tudomásul vették. A másodfokú bíróság a bűnösnek kimondott vádlottat a terhére rótt bűncselekmény vádja alól felmentette, ezáltal a büntetőeljárásról szóló
3. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.)
4. §

(2)bekezdés b) pontjának I. fordulata alapján megnyílt a harmadfokú eljárás lehetősége tekintettel arra, hogy a Be. 615. §

(3)bekezdés a) pontjában foglaltakkal együtt a törvényi feltételek fennállnak. A harmadfokú bíróság a felülbírálat során a Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pontjának
2. aa)alpontja értelmében a másodfokú bíróságnak a fellebbezéssel sérelmezett döntését és a Be. 618. §

(1)bekezdés b) pontjára tekintettel az első- és másodfokú bíróság eljárását arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Továbbá a 618. §

(2)bekezdése értelmében hivatalból dönt az egyszerűsített felülvizsgálatra vonatkozó kérdésekben, valamint a szülői felügyeleti jogra vonatkozó rendelkezésekről is. A fellebbviteli főügyészség átiratában a másodfokú bíróság által alapul vett a II. r. vádlott tekintetében értékelt tényállást túlnyomórészt megalapozottnak és harmadfokon irányadónak ítélte azzal, hogy álláspontja szerint az első- és a másodfokú bíróság egyaránt a perrendi szabályok betartásával járt el, azonban úgy ítélte meg, hogy a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztató és a II. r. vádlottat a terhére rótt bűncselekmény vádja alól bűncselekmény hiányában felmentő rendelkezése jogszabály téves alkalmazásával született. Anélkül, hogy a történeti tényállási elemek körében az első fokon megállapítottakat lényegesen megváltoztatta volna, a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjaiban írt okokra hivatkozással történő tényálláskiegészítésként, valójában azonban jogi tényként utalt a következőkre: A II. r. vádlott terhére róható cselekvőségekről, annak ellenére, hogy továbbra is súlyos kötelességszegésnek tekinthetők kk. ... sértett gondozása tekintetében, valójában nem nyert bizonyítást, hogy a kiskorú sértett testi, értelmi, érzelmi fejlődését veszélyeztették. A másodfokú bíróság ebben a körben, amely lényegét tekintve a felmentő rendelkezéséhez fűzött jogi indokolás része, kiemeli, hogy a II. r. vádlott 2013. április 26. napjáig jogerős szabadságvesztés büntetését töltötte, 2014. decemberétől kezdve viszont azért sem gondoskodhatott a kiskorú gyermekéről, mivel vele az édesanyja a közös háztartásból más településre költözött. Utalt arra, hogy a kiskorú gyermek gondozási kötelezettsége tekintetében felmerült súlyos kötelezettségszegést a másodfokú bíróság ugyan megállapította, ennek azonban a kiskorú gyermekre gyakorolt negatív hatását nem látta és e körben a szakértői vélemények kiegészítését sem tartotta szükségesnek azzal indokolva, hogy az ügyész nem indítványozta. A fellebbviteli főügyészség átiratában hivatkozott a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény rendelkezéseire, az alaptörvényhez fűzött indoklásra, a védőnői kapcsolattartásra, melyekből álláspontja szerint az a következtetés vonható le, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmény miatt a bűnösség megállapítására és a büntetés kiszabására a téves jogkövetkeztetés helyesbítésével és a helyes jogkövetkeztetés alkalmazásával lehetőség nyílik. Indítványozta a vádlott bűnösségének a Btk. 208. §

(1)bekezdésében meghatározott kiskorú veszélyeztetés bűntettében történő bűnösség megállapítását, vele szemben börtönbüntetés kiszabását és mellékbüntetésül közügyektől eltiltás alkalmazását, ezen túl annak megállapítását, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható, továbbá szülői felügyeleti jogának megszüntetését kk. ... tekintetében és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére történő kötelezést. A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség jelenlévő képviselője az átiratában foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. A védő a másodfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az első és másodfokú bíróságok a perrendi szabályok javarészbeni betartásával jártak el, azonban a Nyíregyházi Törvényszék ítéletéből megállapíthatóan döntését tanácsülésen hozta meg. Az ítélet indokolásából azonban az erre vonatkozó jogszabályi hivatkozás teljes egészében hiányzik, amelyet az ítélőtábla relatív eljárási szabálysértésként értékelt tekintettel arra, hogy a bíróság döntése végső soron a II. r. vádlott javára szólt. Az iratokból megállapíthatóan a másodfokú bíróság a Be. 621. §

(2)bekezdése alapján döntött a tanácsülésen történő elbírálásról, azonban a harmadfokú eljárásban a Be.

1. §-a alapján a másodfokú bírósági eljárásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A Be.
2. §

(4)bekezdése kimondja, hogy a tanács elnöke az ügyészséget, a vádlottat, a védőt és a fellebbezőt értesíti a tanácsülés kitűzéséről, a tanácsülés időpontjáról és tájékoztatja arról, hogy 8 napon belül a más által bejelentett fellebbezésre, indítványra vagy nyilatkozatra észrevételt tehetnek. Az iratokból megállapíthatóan az értesítés a tanácsülés kitűzéséről az érintetteknek kiadásra került, azonban ebből nem állapítható meg, hogy ehhez csatolásra került-e a Be. 598. §

(4)bekezdésében foglalt tájékoztatás is. A törvényszék az ítéletében az eljárására vonatkozó e jogszabályi hivatkozásokat elmulasztotta feltüntetni, azonban megállapíthatóan ez a határozatát érdemben nem befolyásolta. Az ítélőtábla úgy ítélte meg, hogy a törvényszék helytállóan hivatkozott a Be. 592. §

(2)bekezdés

1. c)és
2. d)pontjában írt okokból fennálló az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megalapozatlanságára, a tényállás részbeni iratellenességre, és helytelen ténybeli következtetésére. E körben a Be. 593. §

(1)bekezdés a) pontjában biztosított jogkörében eljárva törvényesen helyesbítette az iratok és ténybeli következtetés alapján a tényállást, illetőleg kiegészítette azt. A másodfokon eljárt bíróság igen részletes jogi indokát adta annak, hogy kiegészítve az elsőfokú bíróság ítéletének jogi indoklását, hogy a vádlott büntetőjogi felelőssége jelen ügyben miért nem állapítható meg. Csupán utal az ítélőtábla arra, hogy végül is a szakértői véleményekből az egyértelműen nem állapítható meg, hogy a gyermek kivizsgálásának az elmaradása, a testi-értelmi fejlődésének a hátramaradottsága pontosan mikortól kezdődött, hiszen maga az elsőfokú bíróság is rögzíti, hogy a gyermek

1. július
2. napjától nevelésbe vételre került, de
3. szeptemberében, sőt
4. áprilisában is elvégzett igazságügyi szakértői vizsgálat azt állapította meg, hogy továbbra sem volt szobatiszta, az erre való nevelést nehezen fogadta el, és továbbra is sajátos nevelési igényű különleges bánásmódra, rehabilitációs foglalkoztatásra jogosult, amelyből is arra lehet következtetni, hogy kétséget kizáró módon nem vonható következtetés arra, hogy a vádlott súlyos kötelességszegő magatartása veszélyeztett kk. ... testi, értelmi, érzelmi fejlődését. Mindezek alapján az ítélőtábla a Nyíregyházi Törvényszék érveit osztotta, és az általa hozott ítéletet a Be.
5. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A felmentés folytán a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be. 576. §

(1)bekezdése alapján az állam viseli. Az ítélőtábla rögzítette II. r. vádlott megváltozott lakcímét is. A Be. 605. §

(4)bekezdése alapján a határozat indokolása a helybenhagyás indokait röviden tartalmazza. Debrecen,

1. június
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. előadó bíró, Dr. Nagy Éva sk. bíró Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 1.Bf.665/2018/
3. számú ítélete a harmadfokú bíróság jelen végzésével
4. június
5. napján jogerőre emelkedett. Debrecen,
6. június
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke