Bf.452/2019/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pont I. fordulat) minősíti. Ezért őt 1 (egy) év 6 (hat) hónapi időtartamra próbára bocsájtja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás Az első fokon eljárt törvényszék a vádlott bűnösségét pénzmosás bűntettében [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 399. §

(2)bekezdés a) pont] állapította meg és ezért ő 1 év 6 hónap szabadságvesztés büntetésre, továbbá 80 napi tétel, napi tételeként 1.000,- Ft összegű, végösszegében 80.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, míg annak fokozatát a végrehajtás elrendelése esetére börtönben határozta meg. Rögzítette, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rögzítette azt is, hogy a pénzbüntetést meg nem fizetése esetén annak meg nem fizetett része fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kerül átváltoztatásra. A vádlott vonatkozásában 163.000,- Ft összeg erejéig vagyonelkobzást rendelt el. Az első fokon eljárt bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette. A vádlott a bűnösség téves megállapítása miatt felmentés érdekében, védője elsődlegesen felmentés végett, másodlagosan gondatlanságból való elkövetés megállapítása céljából, harmadsorban a vagyonelkobzás alkalmazása miatt jelentett be jogorvoslatot. A védő fellebbezésének írásbeli indokolásában a történeti tényállást alapvetően helyesnek ítélete, hiszen az legnagyobb részt a vádlott elmondásán alapult. Téves azonban a törvényszék azon következtetése, miszerint a vádlottnak tudnia kellett, hogy a számlájára érkezett és annak munkáltatói utasításra felvett pénz bűncselekményből származik. Fellebbezése felmentésre irányult és a történeti tényállás kiegészítése iránt a vádlotti tudattartalmat érintő tényekkel. A törvényszék a védelem álláspontja szerint nem vizsgálta kellő alapossággal az alanyi oldalt. A vádlott tévedésben volt abban a vonatkozásban, hogy őt egy valódi munkáltató alkalmazza, ezért a tudattartalom nem terjedhetett ki még annak feltételezésére sem, hogy a munkáltatónak jogtalan ügyletei lehetnek és ő maga ilyenekhez nyújthat segítséget. A védő részletesen elemezte, hogy a vádlott miért nem lehetett tudatában annak, hogy a pénz bűncselekmény elkövetéséből származik. Utalt arra is, hogy a rendőrségre is elment, de nem foglalkoztak vele és a cselekmény elkövetése idején ő maga is megtévesztett volt. A védelem álláspontja szerint kétséget kizáróan nem nyert bizonyítást, hogy védence tudott vagy tudnia kellett volna arról, hogy a pénzösszeg bűncselekményből származik. Összefoglalva védence felmentését indítványozta tévedés okán. Ha a vádlott gondatlan lehetett a munkáltató egyes eljárásainak megítélésénél és ennél a vádbeli cselekménynél az úgynevezett gondatlan alakzatot a törvény nem rendeli büntetni, csak a szándékos elkövetést, így a gondatlanság megállapítása esetén is a vádlott felmentésének van helye bűncselekmény hiányában. Egyebekben az elsőfokú bírósági eljárásban elhangzott perbeszédét fenntartotta. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség átiratában a törvényszék ítéletének a helybenhagyását indítványozta. Úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával eljárva megalapozott tényállást állapított meg. Okszerűen vont következtetés a vádlott bűnösségére és helyes a bűncselekmény jogi minősítése is. Az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett arra, hogy a vádlott tekintetében kétséget kizáróan megállapítható, hogy a más által elkövetett büntetendő cselekményből származó dolgot részben magának, részben másnak megszerzett úgy, hogy a dolog eredetét az elkövetéskor ismerte. Az említett minősítést megalapozó törvényi tényállási elemek aggálytalanul megállapíthatóak a vádlott részéről, gondatlan elkövetés fel sem merülhet. A vádhatóság helyesnek ítélte a bűnösségi körülményeknek az értékelését is. Az ítélőtábla a védelmi fellebbezésekre figyelemmel a törvényszék ítéletét a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 599. §

(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen bírálta felül a Be. 590. §

(1)bekezdése alapján a megelőző eljárással együtt a

(2)bekezdésre figyelemmel arra tekintet nélkül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával járt el és javarészt megalapozott tényállást állapított meg. E tényállás a Be. 593. §

(1)bekezdésének a) pontja alapján a vádlott meg nem cáfolható előadására tekintettel az ítélet

1. oldal
2. bekezdése után kiegészítendő azzal, hogy a rendőrségre ment, ahol előadta a vele történteket, de a hatóság a bejelentésével nem foglalkozott. Rögzítendő továbbá, mivel a vádlott az elvárható gondosságot elmulasztotta, nem volt tudomása arról, hogy a bankszámlájára érkező pénzösszegek bűncselekményből származnak és a pénzügyi szolgáltatások igénybevételével a pénzösszegek eredetének elleplezésében közreműködött. Az így kiegészített tényállás megalapozott, ezt a másodfokú bíróság a Be.
3. §

(3)bekezdésére figyelemmel irányadónak tekintette. A törvényszék okszerűen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére, azonban tévedett a cselekmény jogi minősítését illetően. A törvényszék a vádlott cselekményét pénzmosás bűntettének [Btk. 399. §

(2)bekezdés a) pont] minősítette. A tévedés a vádlotti tudattartalom téves értékeléséből származott, melyről a törvényszék ítéletének

1. oldal közepétől adott számot. Az ítélőtábla ettől eltérő álláspontra helyezkedett és a védelmi fellebbezést részben alaposnak találta. A hosszabb ideje munkanélküli, 6 gyermeket nevelő vádlott az internet igénybevétele útján keresett álláslehetőséget, amelyet a ... néven bemutatkozó személytől megkapott. Munkaszerződéssel rendelkezett, telefonbeszélgetéseket folytatott leendő munkáltatójával. A vádlott védekezése - mely szerint munkáltatóját, munkaadóját valósnak hitte, legális munkaköri feladatának tekintette az első alkalommal kapott megbízást - nem cáfolható. A bankszámla nyitásának kérése a munkáltató részéről nem adott kételkedésre okot, hiszen a munkabérek túlnyomó többségének átutalása a bankszámlára történik. A netbanki kód megadása megtörtént a vádlott részéről annak kérésével, hogy az megváltoztatásra ne kerüljön. Amikor ez mégis megtörtént, a vádlott azonnal változtatott a kódon, amit a munkáltatóként bemutatkozó személy a bizalom hiányaként értékelt. A kapott feladatot a munkáltató utasítására végezte el és ugyancsak nem cáfolható azon vádlotti állítás, hogy fel sem merült benne az, hogy a munkáltató illegális tevékenységében vesz részt. Amikor azonban mégis kételyei támadtak a rendőrséghez fordult, ahol bejelentését gyakorlatilag nem vették komolyan és semmilyen intézkedés nem történt, azt a választ kapta, akkor menjen vissza, ha kár érte. A felvett juttatás összege ugyancsak nem tekinthető jelentősnek és önmagában nem vonható következtés a vádlott szándékosságára. Az elsőfokú bíróság indokolásából mellőzendők azon megállapítások, amelyek arra vontak következtetést, hogy a vádlott tudta, hogy a számlájára érkezett készpénz bűncselekmény elkövetéséből származik és szándékosan segítséget nyújtott ahhoz, hogy a pénz eredete és az alapbűncselekmény közötti kapcsolatot ily módon elrejtse. A vádlottnak a pénz felvétele során kifejtett magatartása természetesen szándékos, a gondatlanság a dolog bűnös eredetének a felismeréséhez kapcsolódik. Az ítélőtábla álláspontja szerint a körülményekből nem lehetett kétséget kizáró bizonyossággal következtetni arra, hogy a vádlott tudta, hogy az általa megbízói utasításra felvett készpénz bűncselekmény elkövetéséből származik és ő az elleplezéséhez szándékosan segítséget nyújtott. Arra vonható következtetés, hogy a vádlott abban a téves feltevésben volt, hogy megbízójával valós munkaszerződés jött létre és a munkáltató legális ügyletében vesz részt. E körben a másodfokú bíróság osztotta a védői érvelést, ugyanakkor a vádlott nem járt el kellő körültekintéssel, amikor nem törekedett annak ellenőrzésére, hogy a számlájára érkezett pénzt kitől kapta, e cselekménye azonban csak a hanyag gondatlanság megállapítására alkalmas. Kétségtelen, amikor kételyei ébredtek hatósághoz fordult, azonban ez nem járt eredménnyel. Az viszont tényként állapítható meg, hogy nem járt el kellő figyelemmel, cselekménye alkalmas a hanyag gondatlanság megállapítására, ezért -figyelemmel az állandó bírói gyakorlatra is - a Btk.
2. §

(1)bekezdés b) pontjának I. fordulata szerinti pénzmosás vétségeként minősül, amely két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (Kecskeméti Törvényszék B.528/2016/9, Pécsi Törvényszék B.223/2017/14, Szegedi Ítélőtábla Bf.423/2017/5.) Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során a bűnösségi körülményeket teljeskörűen feltárta. Figyelemmel az elsőfokú bíróság által helyesen feltárt enyhítő körülményekre, továbbá a cselekmény enyhébb minősülésére, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség csekélyebb fokára, arra, hogy a vádlottat hanyag gondatlanság terheli az ítélőtábla a büntetés elhalasztása mellett döntött és vele szemben a Btk. 65. §

(1)bekezdésére figyelemmel próbára bocsátás intézkedést alkalmazott, melyet a Btk. 65. §

(3)bekezdése alapján a rendelkező rész szerinti mértékeben állapított meg. Az ítélet járulékos rendelkezéseit az ítélőtábla törvényesnek ítélte. A fentiekben kifejtettek alapján a törvényszék ítéletét a Be. 604. §

(1)bekezdés b) pontjára tekintettel, a 606. §

(1)bekezdése alapján a jelzett körben megváltoztatta. Egyebekben a 604. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel, a 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyásáról határozott. Debrecen,

1. október
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. előadó bíró, Dr. Nagy Éva sk. bíró Záradék: A Miskolci Törvényszék 6.B.7/2019/
3. számú ítélete a másodfokú határozatban írt változtatással
4. október
5. napján jogerőre emelkedett. Debrecen,
6. október
7. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke