Mfv.10049/2019/4 – Kúria

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.049/2019/

1. A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina előadó bíró Dr. Tánczos Rita bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Balázs Ildikó ügyvéd Az alperes: ... Rendőr-főkapitányság Az alperes képviselője: Juhászné dr. Grunda Erzsébet kamarai jogtanácsos A per tárgya: kártérítési határozat hatályon kívül helyezése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 5.Kf.650.083/2018/
2. Az elsőfokú bíróság határozata: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 52.M.2709/2016/
3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 5.Kf.650.083/2018/
4. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000.- (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Az 50.000.- (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Tényállás [1] A felperes a ... Megyei Rendőr-főkapitányság ... Rendőrkapitányság Közrendvédelmi Osztály Őr- Járőrszolgálati Alosztály állományában [2] [3]
5. november 1-ig járőr beosztásban teljesített szolgálatot, majd a ... Rendőr-főkapitányság ... Kerületi Rendőrkapitányságának állományába került. A felperest a
6. május 6-án J. Zs. sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt a ... Törvényszék a
7. február 22-én kelt 3.B.461/2011/
8. számú ítéletével bűnösnek találta a Büntető Törvénykönyvéről szóló
9. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.)
10. § szerinti hivatali visszaélés bűntettében, valamint a Btk.
11. §

(1)bekezdés szerinti hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntettében, ezért halmazati büntetésül 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, 1 napi tétel összegét 2500.- forintban állapította meg. A testi sértés vétsége miatt a felperessel szemben indult büntetőeljárást megszüntette. A felperes fellebbezése alapján eljárt Győri Ítélőtábla a 2013. május 14-én kelt Bf.73/2012/10. számú jogerős ítéletében az elsőfokú büntető ítéletet megváltoztatta, a vádlottat az ellene a Btk. 170. §

(1)bekezdés szerinti könnyű testi sértés vétsége miatt emelt vád alól felmentette, mellőzve a megszüntetésre vonatkozó rendelkezést, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ezt követően J. Zs. sértett

1. május 26-án a rendőri intézkedéssel összefüggésben személyiségi joga megsértése miatt kártérítési eljárást indított a ... Megyei Rendőr-főkapitányság ellen. Az ügyben első fokon eljárt ... Törvényszék a
2. október 28-án kelt 13.P.20.069/2015/
3. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes azzal, hogy a hivatásos állományba tartozó rendőre
4. május 26-án megbilincselte és bántalmazta a sértettet, megsértette annak emberi méltóságát, ezért a rendőrkapitányságot 200.000.- forint és ezen összeg
5. május 27-től számított kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan az 1.500.000.- forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmet elutasította. A fellebbezés folytán eljárt Győri Ítélőtábla a
6. március 3-án kelt Pf.I.20.219/2015/5/I. számú jogerős ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta. Megállapította, hogy az alperes hivatásos állományába tartozó rendőre J. Zs.
7. május 26-ai megbilincselésével és bántalmazásával, továbbá az előállításával megvalósította a testi- lelki egészséghez való joga, valamint a személyes szabadsághoz való joga megsértését. Kimondta, hogy az alperes 15 napon belül magánlevélben köteles J. Zs. felé a rendelkező részben írt cselekményekkel kapcsolatos sajnálkozását kifejezni. A rendőrkapitányság által a sértett javára fizetendő nem vagyoni kárpótlás összegét 500.000.- forintra és ennek elsőfokú ítéletben írt kamataira felemelte. A jogerős ítélet indokolása szerint a bántalmazást illetően a tényállás nem volt vitatott, a büntetőjogi felelősség megállapításához szükséges cselekmények vonatkozásában a Pp.
8. §

(2)bekezdése alapján a jogerős ítélet kötötte a bíróságot. Megállapította, hogy a testi sértés a gerincbe térdeléssel és bilincseléssel megvalósult. Kitért arra, hogy téves volt a sértetti közrehatással kapcsolatos elsőfokú bírói érvelés, [4] [5] mert a sérelmet szenvedett fél semmilyen magatartása nem teszi megengedhetővé vagy csekélyebb jelentőségűvé a megvalósult jogsértést. A ... Megyei Rendőr-főkapitányság

1. április 12-én J. Zs. sértett részére az 500.000.- forint tőkeösszeget és annak 102.043.forint összegű kamatát megfizette. A felperessel szemben ezt követően megindított kártérítési eljárás során a ... Rendőr-főkapitányság ... Kerületi Rendőrkapitányság Kapitányságvezetője a 01010-124/8-4/
2. Ka. számú határozatában a felperest a
3. május 26-án történt rendőri intézkedés ügyében nem vagyoni kárpótlás megtérítése miatt keletkezett kárral összefüggésben a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló
4. évi XLII. törvény (a továbbiakban: Hszt.)
5. §-a alapján 602.043.- forint kár megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint a
6. április 12-én a sértett részére megfizetett 602.043.- forint összegű kára keletkezett. Utalt a Belügyminiszter irányítása alatt álló fegyveres szervek és hivatásos állományú tagjainak kártérítési felelősségéről szóló 23/
7. (III.19.) BM rendelet (a továbbiakban: BM rendelet)
8. §-ára, amely ilyen esetben a kártérítési eljárás lefolytatását és a kár megtérítését írja elő. Megállapította, hogy a felperes ténybeli magatartásának szándékosságát a büntető bíróság, a magatartás és a kár közötti okozati összefüggést pedig a polgári bíróság jogerős ítéletében megállapította. A felperes keresetet és az alperes ellenkérelme [6] [7] A felperes a szolgálati panaszának elutasítását követően előterjesztett keresetében a kártérítési határozat, valamint a panaszát elutasító határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan az alperesre terhesebb 95%-5%-os kármegosztás alkalmazását kérte. Álláspontja szerint a munkáltató késedelmesen indította meg vele szemben a kártérítési eljárást, mert az a Hszt.
9. §

(2)bekezdésében szabályozott 15 napon túl történt. Érdemben is vitatta a határozatban foglaltakat és sérelmezte, hogy az alperes nem tájékoztatta a polgári perről, így nem tette lehetővé, hogy abba érdemben beavatkozzon. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [8] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az 52.M.2709/2016/

1. számú ítéletével a ... Rendőr-főkapitányság ... Kerületi Rendőrkapitányság vezetőjének 01010-124/8-4/
2. Ka. számú kártérítésre kötelező határozatát a ... Rendőrkapitánya által 01000-124/164-1/
3. Ka. számon hozott panaszelbíráló határozatra is kiterjedően a 402.043.- forint kár megfizetését meghaladó részében hatályon kívül helyezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest 20.000.- forint perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolásában az eljárási határidőket vizsgálva elsődleges megállapította, hogy a felperes szolgálati helye
4. november 1-től megváltozott, ezért a BM rendelet 14/A. §

(1)bekezdése alapján a kártérítési eljárás elrendelésére és lefolytatására az alperes vezetője volt jogosult. Rögzítette, hogy a ... Megyei Rendőr-főkapitányság az anyagot

1. április 15-én küldte meg az alperes vezetőjének, aki az ítéletet átirattal együtt május 4-én továbbította a felperes szolgálati helye szerint illetékes állományilletékes parancsoknak, ennek érkeztetése május 9-én történt. Ebből következően a kártérítési eljárás megindításáról
2. május 23-án rendelkező határozat határidőben keletkezett. [9] Az elsőfokú bíróság nem értett egyet a felperes azon okfejtésével sem, hogy az alperes a BM. rendelet 11.§

(1)bekezdése megsértésével nem vizsgálta a határozathozatalhoz szükséges tényállást, a kár összegét és a felróhatóság mértékét. Álláspontja szerint az alperes a kártérítési eljárásban beszerezte a büntető és a polgári per iratanyagát, ennek alapján állapította meg a kár összegét, a felperes károkozó magatartása és a kár keletkezése között fennálló ok-okozati összefüggést, továbbá vizsgálta a felperesi magatartás felróhatóságát. [10] A közigazgatási és munkaügyi bíróság rögzítette, hogy

1. június 13-án a felperessel a rendelkezésre álló iratok ismertetésre kerültek, azonban ő nyilatkozatot nem tett, hanem az iratok másolatát, valamint gondolkodási időt kért. A
2. június 21-én felvett meghallgatási jegyzőkönyv tanúsága szerint a felperes az üggyel kapcsolatban nem tett észrevételt, vagyis saját elhatározásából nem élt a jogszabály által biztosított garanciális jogosultságával, ezért alaptalanul kifogásolta a kár megállapításával és összegszerűségével kapcsolatos tényállás felderítetlenségét is. [11] A felperes alaptalanul és eredménytelenül hivatkozott arra is, hogy a megállapított bűncselekményeket nem követte el, minthogy ezt a Győri Ítélőtábla jogerős ítéletében megállapította, ezzel ellentétes megállapítást pedig a Pp.
3. §

(2)bekezdése alapján a polgári perben eljáró bíróság sem tehetett. Hangsúlyozta továbbá, hogy sem a Hszt., sem a BM rendelet nem tartalmaz olyan kógens előírást, amely szerint a kártérítési eljárás lefolytatásának előfeltétele lenne a károkozóval szembeni fegyelmi eljárás lefolytatása. A felperessel szemben pedig a korábbi munkáltatója, a ... Megyei Rendőr-főkapitányság ... Rendőrkapitánysága 2013. szeptember 24-én a 11010-103/73-14/2011. Fe. számú határozatban a Hszt. 123. §

(1)bekezdés f) pontjában meghatározott egyel alacsonyabb rendfokozatban 2 évig történő fenyítést szabott ki. [12] Az elsőfokú bíróság nem találta megalapozottnak a felperes azon hivatkozását sem, hogy a károkozás időpontjában nem láthatta előre, hogy J. Zs. sértett személyiségi jogai is sérülnek és e tárgyban majd polgári peres eljárás lesz folyamatban. Megállapította, hogy a rendőrnek az intézkedés során az objektivitást és a tárgyszerűséget meg kell őriznie. Be kell tartani az arányosság, a fokozatosság elvét és kerülnie kell a szükségszerűtlen hátrányokozást. A felperesnek végzettségénél fogva és gyakorlata alapján fel kellett ismernie, hogy a konkrét esetben elvégzett intézkedései és cselekményei ezeket a határokat átlépik. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a szándékosan elkövetett bűncselekmények mellett, illetve azzal együttesen a felperesnek legalább az eshetőleges szándéka kiterjedt a személyiségi jogi sérelem okozására is, azt a felperes tudata átfogta. A büntető ítélet szerint a sértettet meg akarta alázni és a rendőri eszközöket megszégyenítésre, valamint fájdalom okozására használta fel. Mindezek alapján alaptalanul hivatkozott arra, hogy nem kellett számolnia a személyiségi jogi sérelem miatti kár bekövetkezésével és az ez iránti igény érvényesítésével. [13] A közigazgatási és munkaügyi bíróság megállapította, hogy a Pp. 58. §

(1)bekezdése szerinti perbehívás a fél számára nem kötelezettség, csupán egy lehetőség, ezért a korábbi munkáltatója nem volt köteles a felperes perbehívására. Azt sem róható a ... Megyei Rendőrkapitányság terhére, hogy milyen terjedelmű előkészítő iratot terjesztett elő, továbbá, hogy az elsőfokú ítélet ellen nem élt fellebbezéssel. [14] Az elsőfokú bíróság azonban az alperes terhére értékelte, hogy a polgári peres eljárás során nem tett eleget a Hszt. 3. §-a szerinti együttműködési kötelezettségének és a felperest nem tájékoztatta a polgári peres eljárás létéről, így elzárta a Pp. 54. §

(1)bekezdésében foglalt beavatkozás lehetőségétől. Lényeges körülménynek tartotta, hogy a polgári perben a ... Megyei Rendőrfőkapitányság a kereset jogalapját elismerte, vagyis a büntető ítéletben foglalt tényállásra kiterjedően elismerő nyilatkozatot tett, ezért a sértett által indított polgári perben eljáró bíróságnak bizonyítási eljárást a jogalap kérdésében már nem kellett lefolytatnia. Helytelenül hivatkozott a felperes arra, hogy a Hszt. nem tartalmaz kármegosztásra vonatkozó szabályozást, mert ezt a Hszt. 235. §

(3)bekezdése rögzíti. Ennek alapján a rendvédelmi szerv közrehatását az együttműködési kötelezettség megszegése vonatkozásában állapította meg és mérlegeléssel a felperesre terhesebb 1/3 - 2/3 arányú kármegosztás alapján a kár összegét 402.043.- forintra leszállította. [15] A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék az 5.Kf.650.083/2018/

1. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta. Egyetértett az elsőfokú bíróság eljárási határidőkkel kapcsolatos okfejtésével, továbbá azzal is, hogy a kártérítési eljárás során a munkáltató a tényállást kellően felderítette. Nem tekinthető ugyanis érdemi hivatkozásnak az a felperesi magyarázat, hogy azért nem tett nyilatkozatot, mert a rendőrségen belül „semmi esélye nem volt". A károkozó nyilatkozattétele nem kötelezettség, hanem a Hszt. által biztosított garanciális lehetőség, amellyel a felperes saját elhatározásából nem élt, ezért utóbb már nem hivatkozhat a tényállás tisztázatlanságára. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság az eljárása során nem sértette meg sem a Pp.
2. §

(1)bekezdésében, sem az Alaptörvény XVIII. cikk

(1)bekezdésében foglalt pártatlan és tisztességes eljáráshoz való jogát sem. [16] A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes alaptalanul kifogásolta a Pp. 58. §

(1)bekezdésének figyelmen kívül hagyását is, amelyet az elsőfokú bíróság kellően indokolt. A felperes Alaptörvény XXVIII. cikk

(7)bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joga sem sérült, ennek érvényesítésére nyújtott lehetőséget a kártérítési, illetve a bírósági eljárás is. A törvényszék szerint az együttműködési kötelezettség megsértését helytállóan mérlegelte az elsőfokú bíróság, mindezek alapján döntése megfelelt a jogszabályoknak. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [17] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő „megváltoztatását" és a keresetnek történő helyt adást, valamint az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint az ítéletek megalapozatlanok, jogszabálysértőek és iratellenesek. Az első- és másodfokú bíróság határozatát a Pp. 206. §

(1)bekezdésében foglaltak megsértésével hozta meg és azt a Pp. 221. §

(1)bekezdésébe ütközően indokolta. Érvelése szerint az eljárt bíróságok a jogszabályi környezetet nem teljes körűen vizsgálva jutottak arra a helytelen következtetésre, hogy a kártérítési eljárás megindítására határidőben került sor. Ítéletük indokolásában nem foglalkoztak azzal, hogy az alpereshez mikor érkezett meg a ... Megyei Rendőr-főkapitányság megkeresése és nem értékelték azt sem, hogy az alperes és az irányítása alatt álló rendőrkapitányság között a kommunikáció 1 hónapot vett igénybe. A megelőző eljárás során is hivatkoztak a Kúria Mfv.II.10.612/2011/5. számú ítéletében foglalt álláspontra, amely szerint a vagyoncsökkenés bekövetkeztével a kár a munkáltató számára ismertté válik. A perbeli esetben a vagyoncsökkenés 2016. április 12-én állt be, amikor a ... Megyei Rendőr-főkapitányság kifizette a 602.043.forintot J. Zs.nak. A Hszt. 237. §

(2)bekezdése az eljárás megindítására 15 napos jogvesztő határidőt ír elő, amelyet a bíróságok nem vettek figyelembe. [18] A felülvizsgálati érvelés szerint az eljárt bíróságok a Hszt 228.§

(3)bekezdésének megsértésével nem értékelték megfelelően a rendvédelmi szerv kárenyhítési kötelezettségének elmulasztását. Nem vették figyelembe, hogy a polgári peres eljárás idején - még az elsőfokú ítélet meghozatalakor is - a ... Megyei Rendőrfőkapitányság állományába tartozott, ennek ellenére nem tájékoztatták a személyét érintő peres eljárásról, ami sérti a Hszt.

1. §-ában foglalt együttműködési kötelezettséget és a Hszt.
2. §-ában foglalt rendeltetésellenes joggyakorlást valósít meg. A rendvédelmi szerv kárenyhítési kötelezettsége körébe tartozott volna, hogy a polgári perről a felperesnek tudomása legyen, abba beavatkozhasson, valamint az is, hogy az alperes a polgári per során minden elvárhatót megtegyen a per kedvező kimenetele érdekében. Mindezeket azonban a ... Megyei Rendőr-főkapitányság elmulasztotta. [19] Az eljárt bíróságok jogszabálysértően jutottak arra a következtetésre is, hogy a Pp.
3. §

(1)bekezdését az adott esetben nem kellett figyelembe venni. Az Alaptörvény XXVIII. cikk

(7)bekezdése mindenki számára lehetővé teszi a jogorvoslati jogot és azzal, hogy a polgári bíróság által kiszabott szankciót tovább delegálta a ... Megyei Rendőr-főkapitányság alperes útján a felperesre, a felperes jogát, jogos érdekét sértette, amely ellen semmifajta jogorvoslati lehetősége nem volt. Arra sem voltak figyelemmel a bíróságok, hogy a Pp. 4. §

(2)bekezdésében írt szabályából következően, ha a jogerősen elbírált bűncselekmény vagyoni jogi következményei felől polgári perben kell határozni, a bíróság a határozatában ugyan nem állapíthatja meg, hogy az elítélt nem követte el a terhére rótt bűncselekményt, egyéb tekintetben azonban a büntetőeljárás lefolytatása és eredménye a polgári bíróságot nem köti, ezért a kártérítési felelősség a polgári jog szabályai szerint elbírálható (BH.2011.101.). [20] Az eljárt bíróságok álláspontjával szemben az alperes tényállástisztázási kötelezettségének nem eleme a károkozónak nevezett személy nyilatkozattételi kötelezettsége, viszont az ítélet indokolásából egyértelmű, hogy ezt az eljárt bíróságok a felperes terhére rótták és rosszhiszeműnek állították be, amely sérti a pártatlanság Pp. 2. §

(1)bekezdésében foglalt követelményét. [21] Az előreláthatóság körében az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy még a hatóság sem látta előre a felelősség kérdését, hiszen a polgári eljárásban pernyertes J. Zs. szabálysértési felelősségét a hatóság megállapította. E körülményt csak mellékesen veti fel az elsőfokú ítélet, míg a másodfokú ítélet ezzel nem foglalkozott. Annak megállapítása, hogy a felperesnek a személyiségi jogsérelemmel, mint kárral mindenképpen számolnia kellett, nem igazolja a felperes vétkességét, valamint az okozati összefüggést sem. Teljesen figyelmen kívül hagyták a bíróságok, hogy az alperes által határozatában hivatkozott kár a polgári per kapcsán egy olyan ügyben keletkezett, amelyben beavatkozási lehetősége nem volt, sőt arról tudomással sem rendelkezett, vagyis ok-okozati összefüggés sem állhat fenn a kár nagysága és a felperes vétkessége között. Mivel kárként a polgári per elvesztése kapcsán jelentkező 602.043.- forint minősül, így ennek keletkezésében, vagyis a polgári per elvesztésében való felperesi felelősség vizsgálata volt szükséges. [22] Az alperes a felülvizsgálat ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint a kártérítési eljárás megindítására a jogszabályi határidőn belül került sor, a kár megállapításával, annak nagyságrendjével összefüggésben az eljárt bíróságok a tényállást felderítették és indokolási kötelezettségüknek is eleget tettek. A Kúria döntése és jogi indokai [23] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan. [24] A Pp. 275. §

(2)bekezdésének rendelkezése szerint a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül. [25] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a tényállás megállapítását a bizonyítékok okszerűtlen értékelését vitatva, megsértett jogszabályhelyként a Pp. 206. §

(1)bekezdését, valamint a Pp. 221. §

(1)bekezdését is megjelölte. A Pp. 206. §

(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadása és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg. A bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. [26] A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH.1995.193., BH.1999.44.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálattal eredményesen akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelése körében nem történt-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az erre alapított felülvizsgálati kérelem akkor lehet eredményes, ha jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat, azok egybevetése során nem a maguk összességében értékelte és ennél fogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen vagy lényeges logikai ellentmondást tartalmaz [27] A Kúria álláspontja szerint az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. §

(1)bekezdésében foglaltak szerint értékelték, megállapításaik egymással és a per egyéb adataival nem voltak ellentmondásban és nem jutottak kirívóan okszerűtlen, logikátlan eredményre sem. [28] A felperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozatlanul hivatkozott a vele szemben indított kártérítési eljárás elkésettségére. A BM rendelet 14/A. §

(1)bekezdése szerint a kártérítési eljárást az eljárás megindításkori szolgálati hely szerint illetékes eljáró szerv folytatja le abban az esetben is, ha a károkozás óta eltelt idő alatt a károkozásért felelősnek tartott személy vagy az eljárás alá vont személy szolgálati helye megváltozott és így a károkozás nem a jelenlegi, hanem olyan korábbi szolgálati helyhez kapcsolódik, ahol a hivatásos állomány tagja korábban szolgálatot teljesített. A Hszt. 237. §

(1)bekezdése szerint a hivatásos állomány tagja kártérítési felelősségének megállapítására az állományilletékes parancsnok jogosult, aki a

(2)bekezdés alapján a kár összegének és a károkozó személyének megállapítását követő 15 napon belül indítja meg a kártérítési eljárást. [29] Nem volt vitatott a perben, hogy a ... Megyei Rendőr-főkapitányság J. Zs. sértett részére az ítélőtábla jogerős ítélete szerinti marasztalás összegét, azaz 602.043.- forintot

1. április 12-én fizette meg, továbbá az sem, hogy a felperes szolgálati helye
2. november
3. óta az alperes ... kerületi Rendőrkapitányságán volt. Ebből következően az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy a 15 napos határidő kezdetét a kártérítési eljárás megindítására és lefolytatására jogosult állományilletékes parancsnok tudomásszerzésétől lehetett vizsgálni, amely a rendelkezésre álló iratok alapján
4. május 9-én volt. Ebből következően a
5. május 23-án az eljárás a jogszabályban meghatározott határidőn belül került elrendelésre. [30] Az eljárt bíróságok helytállóan utaltak arra, hogy a felperes szolgálati helyének megváltozása folytán a perbeli esetben a károsult munkáltató és a felperest ténylegesen foglalkoztató ...RFK személye az adott esetben nem egyezett meg, ezért az általa hivatkozott kúriai ítélet a perbeli esetben nem vehető figyelembe, mert a kártérítés megfizetése ugyanis nem az alperest, hanem a felperes korábbi foglalkoztatóját terhelte. [31] A felperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul sérelmezte a beavatkozásról történő értesítés hiányának a kármegosztás körében történő helytelen értékelését. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában helytállóan állapította meg, hogy a Pp. 58.§

(1)bekezdésében szabályozott perbehívás a fél számára nem kötelező, csupán lehetőség, amelynek elmulasztása önmagában nem ad alapot a kármegosztásra. A felperes az Alaptörvény XXVIII. cikk

(7)bekezdésében biztosított jogorvoslati joga a büntetőeljárásban és a jelen munkaügyi perben is biztosított volt, érdemi védekezését és álláspontját ezen eljárások alatt terjeszthette elő. [32] A felperes alaptalanul panaszolta a kártérítési eljárás során történő tényállás felderítési kötelezettség elmulasztását is. Helytálló az eljárt bíróságok azon álláspontja, mely szerint a munkáltató mindent megtett a tényállás felderítése körében, így beszerezte a polgári és büntetőeljárás iratait, valamint a felperest is nyilatkozattételre hívta fel, amely garanciális jogával azonban a felperes nem élt, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő. Az ekként rendelkezésre álló jogerős bírósági ítéletek alapján a felperes magatartásának szándékossága, valamint e magatartás és a kár közötti okozati összefüggés bizonyított volt. [33] Alaptalan a felperes sértetti közrehatásra történő hivatkozása is. Az ítélőtábla jogerős ítéletében kifejtette, hogy a kártérítés alapját képező testi sérülést a felperes a gerincbe térdeléssel és a megbilincseléssel okozta, míg a személyiségi jogsértés e magatartásokon túl J. Zs. előállításával valósult meg. Az emberi méltóság megsértése, mint személyiségi jogi sérelem abszolút szerkezetéből következően a közrehatás értékelése kizárt, így kármegosztás alapjául sem szolgálhat. [34] Megalapozatlan a felperes azon érvelése is, hogy a felperesnek csupán a polgári eljárásjog szabályai szerinti magatartása volt vizsgálható és a bűnösség megállapításán túl a büntetőügy iratai figyelmen kívül hagyandóak lennének. A felperest a büntető bíróság hivatali visszaélés és hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette miatt jogerősen elítélte, amely bűncselekmény alapjául szolgáló szándékos magatartással összefüggésben keletkezett a sérült kára. Ebből következően az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg, hogy nem voltak figyelmen kívül hagyhatók a büntetőeljárásban beszerzett bizonyítékok, ezért a polgári peres eljárás során magát a szándékos bűncselekmény elkövetését a munkáltató már megalapozottan nem vitathatta. [35] Az eljárt bíróságok a Pp. 54.§

(1)bekezdésében szabályozott beavatkozás lehetőségéről történő értesítés hiányát az együttműködési kötelezettség megsértéseként értékelve kármegosztást alkalmaztak, amely körben ítéletüket a Pp. 221.§

(1)bekezdésének megfelelően, kellő részletességgel indokolták. A felperes e körben előterjesztett felülvizsgálati érvelése megalapozatlan volt, az általa előadottak az alperesre terhesebb kármegosztást nem alapoznak meg. [36] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [37] A felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. [38] A felperes munkavállalói költségmentességére tekintettel a felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. [39] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján a

1. szeptember 18-án megtartott tárgyaláson bírálta el. [40] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp.
2. §

(1)bekezdés e) pontja zárja ki. Budapest,

1. szeptember
2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Tánczos Rita s.k bíró