Bf.475/2018/44 – Szegedi Ítélőtábla

(6)bekezdés. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottat 588.579,- (ötszáznyolcvannyolcezer-ötszázhetvenkilenc) forint megfizetésére kötelezi, míg 42.936,(negyvenkettőezer-kilencszázharminchat) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Megállapítja, hogy I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott tartózkodási helye: BV Intézet neve. Egyebekben az elsőfokú ítéletnek fellebbezések folytán felülbírált részét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztés tartamába I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott által 2018. június 1. napjától 2019. október 30. napjáig letartóztatásban töltött időt is beszámítja. Megállapítja, hogy a másodfokú eljárás során felmerült 60.307,- (hatvanezer-háromszázhét) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottat testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat], testi sértés bűntettének kísérlete [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat], kábítószer birtoklásának vétsége [Btk.
2. §

(1)bekezdés,

(6)bekezdés], kábítószer-kereskedelem vétsége [Btk. 176. §

(1)bekezdés,

(5)bekezdés a) pont] miatt halmazati büntetésül 7 év szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy az I. rendű vádlott a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe az I. rendű vádlott által

1. augusztus
2. napjától
3. augusztus
4. napjáig és
5. április
6. napjától
7. május
8. napjáig előzetes fogva tartásban töltött időt beszámította. Rendelkezett a bűnjelekről és kötelezte az I. rendű vádlottat az elsőfokú eljárás során felmerült 629.515,- forint bűnügyi költség megfizetésére. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlottat az ellene súlyos testi sértés bűntette [Btk.
9. §

(1)bekezdés,

(3)bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette. Az első fokú ítélettel szemben ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor: Fellebbezett az ügyészség I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott terhére, a súlyos testi sértés bűntette alóli felmentése miatt, e bűncselekmény tekintetében a bűnösség megállapítása; I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott felmentés; a védő elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. A fellebbviteli főügyészség írásban az I. rendű vádlott terhére bejelentett fellebbezést visszavonta, így a felmentő rendelkezés jogerőre emelkedett. Ezen felül a tényállás, a jogi indokolás és a bűnösségi körülmények helyesbítése mellett az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A védő fellebbezése írásbeli indokolásában az első fokú ítélet megalapozatlanságára hivatkozott az I. rendű vádlott egészségi állapotát illetően. E körben az I. rendű vádlott beszámítási képességét érintve kifogásolta, hogy az ügyben szakértőként eljáró szakértő 1 neve korábban a kezelőorvosa volt az I. rendű vádlottnak. Korábbi kórházi zárójelentés az I. rendű vádlott esetében bipoláris zavart és skizofréniát állapított meg, a szakértői vélemény viszont nem, melyet a szakértők azzal indokoltak, hogy a gyógykezelése hatására állapotjavulás következett be, amit cáfol az a tény, hogy a kórház által felállított diagnózist gyógykezelés nem követett. A védő kifogásolta, hogy a sértettek sérülésére vonatkozó orvosszakértői vélemény személyes vizsgálat nélkül, kizárólag iratok alapján készült. Hivatkozott továbbá az I. rendű vádlott családjában - apa és apai nagyszülő - elforduló örökletes genetikai betegségre, illetve arra a körülményre, hogy az első fokú ítélet kihirdetését követően pszichiátriai javaslatra az I. rendű vádlottat az egészségügyi intézmény neve-ben kezelték. Indítványozta a kezeléssel kapcsolatban keletkezett iratok beszerzését, illetőleg orvosszakértői vélemény beszerzését az örökletes genetikai betegség fennálltára, majd ennek ismeretében újabb igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény beszerzését. Másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítését kérte. Az ítélőtábla a fellebbezések közül az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezést ítélte alaposnak. A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet és az azt megelőző eljárást a Be. 590. §

(1)és

(2)bekezdése alapján felülbírálta, ennek során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok betartásával teljeskörűen folytatta le. Ugyanakkor az I. rendű vádlott beszámítási képességét illetően utóbb felmerült új bizonyítékokra figyelemmel, a másodfokú eljárásban az első fokú ítélet tényállása megalapozottságának a tisztázása érdekében bizonyítás elrendelése vált szükségessé a Be. 594. §

(1)bekezdése alapján. Az ítélőtábla beszerezte az I. rendű vádlott kezelésére vonatkozó iratokat az egészségügyi intézmény neve-től, majd felhívta az ügyben korábban eljáró igazságügyi pszichiáter szakértőket szakvéleményük esetleges kiegészítésére. Szakértő 2 neve és szakértő 1 neve igazságügyi szakértők a fenti iratok ismeretében a korábbi

1. október
2. napján előterjesztett - szakvéleményüket fenntartották. Ezt követően a védelem csatolta a egészségügyi intézmény 2 neve zárójelentését, mely szerint az I. rendű vádlottnál betegség neve betegség fennállása lehetséges (a védő által hivatkozott örökletes genetikai betegség, szivacsos agyvelőgyulladás, hétköznapi nevén betegség neve), melynek kivizsgálásához - genetikai vizsgálat - az I. rendű vádlott hozzájárult. Erre figyelemmel az ítélőtábla elrendelte I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott újabb igazságügyi elmeorvos szakértői vizsgálatát, melynek során előírta a genetikai vizsgálat eredményének beszerzését és figyelembe vételét, melynek megismeréséhez az I. rendű vádlott hozzájárulását adta. Az igazságügyi szakértői vélemény szerint az I. rendű vádlott a genetikai vizsgálati lelete alapján 60%-os statisztikai eséllyel rendelkezik arra, hogy hetven éves koráig a prion betegség (betegség neve tünetegyüttes) kialakul. Jelenleg az elvégzett egyéb vizsgálatok e betegség fennállását nem igazolták. Ugyanakkor még abban az esetben is amennyiben utólagos visszatekintéssel az I. rendű vádlottnál a cselekmények időpontjában fennálló pszichés tünetek esetleg a betegség neve betegség bevezető tüneteinek bizonyulnának, illetve abban az esetben is amennyiben azok az érzelmileg labilis személyiségzavar tünetei voltak, nem érték el azt a mértéket, amely az I. rendű vádlottat korlátozta vagy képtelenné tette volna arra, hogy a cselekménye következményeit felismerje és a felismerésnek megfelelően cselekedjen. A fellebbezési tárgyaláson az ügyészség és a védő is fenntartotta írásbeli indítványait. I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott fellebbezését fenntartva védője által elmondottakhoz csatlakozott és kérte a büntetés enyhítését. Az ítélőtábla az iratok egybehangzó adatai alapján az első fokú ítéletet és annak tényállását, figyelemmel a Be.
3. §

(2)bekezdés a) pontjára, az alábbiak szerint helyesbítette: Az ítélőtábla mellőzte annak megállapítását, hogy az I. rendű vádlottal szemben a vádemelést követően több nyomozás is indult, mert az a jelen ügyben nem bírt jelentőséggel. Mellőzte az első fokú ítélet

1. oldal utolsó előtti francia bekezdés utolsó két mondatát, valamint az I. rendű vádlott pszichiátriai károsodására és össz-szervezeti károsodására vonatkozó megállapításokat, mivel ezen adatoknak a jelen büntetőügyben nem volt jelentősége. A tényállás I/a. pontja első bekezdése utolsó mondatát (Az éjszaka folyamán a szórakozó személy fogyasztott alkoholt.), mint értelmetlen, zavaró megfogalmazást mellőzte. A tényállás II. pontját akként helyesbítette, hogy sértett 1 sértett fog elvesztése maradandó sérülést okozott. A tényállás e pontját kiegészíti azzal, hogy sértett 1 megbocsátott az I. rendű vádlottnak. A tényállás IV. pontját helyesbítette, mely szerint a speed amfetamin tartalma volt 0,03 gramm. Az első fokú ítélet jogi indokolása több helyen elírást tartalmazott. Így a
2. oldal utolsó előtti francia bekezdése utolsó előtti mondatában sértett 2 I. rendű vádlott helyesen I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott, a
3. oldal negyedik bekezdés harmadik mondatában sértett 2 neve után mellőzte az „I. rendű vádlott" megjelölést. A
4. oldal második francia bekezdés harmadik mondata helyesen: „A sörösüveg az ütéstől eltörött, szétrobbant.". A
5. oldal ötödik bekezdését akként helyesbítette, hogy: „a bíróság I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott és tanú 1 tanú vallomásait ezen ténykörülmény vonatkozásában védekező jellegűnek találta, ezért azokat elvetette." A
6. oldal első francia bekezdés utolsó mondatából mellőzte az egyik „sértett 2 sértett" megállapítást, mert az a mondatban kétszer szerepel. A
7. oldal negyedik bekezdésében sértett 2 neve után az I. rendű vádlott megfogalmazás helyesen sértett. A
8. oldal ötödik bekezdésében a bíróság I.rendű vádlott neve I. rendű vádlott és sértett 1 sértett megváltoztatott vallomásait helyesen elvetette. A
9. oldal hatodik bekezdésében a maradandó fogyatékosság helyesen maradandó sérülés. A
10. oldal második bekezdésében a speed por amfetamin tartalma volt 0,03 gramm. Egyebekben az első fokú ítélet tényállása hiánytalan és megalapozott, az a fenti helyesbítésekkel irányadó volt a felülbírálat során. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást széles körben lefolytatta, az így beszerzett bizonyítékokat értékelve számot adott arról, hogy az egyes cselekmények kapcsán mely bizonyítékokat és milyen okból fogadott, illetve vetett el. Okfejtése logikus és megfelel az iratokban rögzítetteknek. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az I. rendű vádlott felmentését célzó fellebbezések a bizonyítékok mérlegelését támadják. Ami az igazságügyi pszichiátriai szakvéleményt illeti, szakértő 1 neve szakértő esetében nem kizáró ok a korábbi gyógykezelés ténye. A védőnek azon kifogása, hogy a sértettek sérülése vonatkozásában a szakértő személyes vizsgálat nélkül, kizárólag iratok alapján készített véleményt, nem foghat helyt, hiszen ez a szakértői protokollnak megfelel és ez nem befolyásolta a vélemény megalapozottságát sem. A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség. Így a tényállást támadó és az I. rendű vádlott felmentését célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból helyesen következtetett a törvényszék az I. rendű vádlott bűnösségére és a cselekmények minősítése is döntően törvényes. Ami sértett 2 és sértett 1 sértettek sérelmére elkövetett cselekményeket illeti, helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy mindkét cselekményt mindkét esetben az I. rendű vádlott, a testi sértés vonatkozásában egyenes szándékkal járt el, míg a bekövetkezett sérülés vonatkozásában eshetőleges szándék terheli. Tévedett azonban amikor sértett 1 esetében a bal felső I. fog elvesztését maradandó fogyatékosságként értékelte. Az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet
11. számú módszertani levele III. pontja értelmében az általános orvosszakértői gyakorlat tapasztalatai szerint általában nyolc napon belül gyógyulnak az egy-három fog meglazulása, luxatioja, a fogkorona letörése vagy a fogaknak a fogmedernyúlvány törése nélküli elvesztése. A módszertani levél IV. pontja szerint a fogak elvesztése maradandó fogyatékosságként értékelendő azzal, hogy annak pótlása funkcionális és esztétikai javulással járhat. A módszertani levél V. pontja szerint maradandó fogyatékosságot a sérülést elszenvedett ember testrészein, érzékszervein mutatkozó valamely képességének, szervének elvesztésében vagy használhatatlanná válásában, a test torzulásában megjelenő, a szervek működésében felismerhető olyan defekt állapot értendő, amely meghatározott időn belül kialakul és munkaképességcsökkenésként is mérhető. Az ítélőtábla álláspontja szerint mindezekre figyelemmel, egy fog - fogmedernyúlvány törés nélküli - elvesztése általában nyolc napon belül gyógyuló sérüléssel jár, és maradandó fogyatékosságot általában nem idéz elő, mert defekt kóros állapotot - amely munkaképesség-csökkenésként lenne értékelhető - nem okoz. Hasonló álláspontot fejtett ki a Kúria Bfv.II.331/2014/
12. számú határozatában. Jelen ügyben az irányadó tényállás szerint a sértett a szúrás következtében elvesztette a bal felső I. fogát, fogmedernyúlvány törése nélkül, így az a fentiekben kifejtettek szerint nem minősül maradandó fogyatékosságnak. Mivel az I. rendű vádlott e cselekménye is életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének minősül és azt az elsőfokú bíróság így is minősítette, így a fentieknek a minősítésre nincsen kihatása. Ugyanakkor a maradandó fogyatékosság okozása nem értékelhető súlyosító körülményként. Tévedett az elsőfokú bíróság amikor a tényállás III. pontjában írt bűncselekmény - kábítószerrel visszaélés vétsége - jogszabályi alapjánál felhívta a Btk.
13. §

(1)bekezdését is, hiszen az a cselekmény bűntetti alakzata, ezért az ítélőtábla a jogszabályi felhívást ennek megfelelően helyesbítette. Az elsőfokú bíróság által értékelt bűnösségi körülményeket tekintve az ítélőtábla az I. rendű vádlott javára további enyhítő körülményként értékelte sértett 1 sértett megbocsátását, az időmúlást tekintve azt a körülményt, hogy az első fokú ítélet kihirdetése óta is további közel másfél év eltelt. A súlyosító körülmények közül mellőzte, hogy az I. rendű vádlott magatartásával maradandó fogyatékosságot is okozott, a gátlástalan elkövetési módot indok nélküli elkövetésre módosította, és további súlyosító körülményként értékelte a többszörös halmazatot. Az így kiegészített és helyesbített bűnösségi körülmények mellett az ítélőtábla álláspontja szerint nem tévedett az elsőfokú bíróság amikor a bűncselekmények többszörös halmazatára, az indok nélküli elkövetési módra is figyelemmel az I. rendű vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztést szabott ki a büntetési célok elérése érdekében. Ugyanakkor figyelemmel az időmúlásra, amely még az I. rendű vádlott mulasztásait figyelembe véve is igen jelentős - hiszen az egyik cselekmény elkövetésétől közel hat év, míg a többi cselekmény elkövetésétől közel négy és fél év telt el - az Alkotmánybíróság e körben határozataiban kifejtetteket is figyelembe véve, indokolt az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetés tartamának enyhítése. A cselekmények jellegére figyelemmel helyes az I. rendű vádlott eltiltása a közügyek gyakorlásától, annak tartama azonban eltúlzott, figyelemmel az I. rendű vádlott büntetlen előéletére. E szempontok mentén az ítélőtábla a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamát öt évre enyhítette. Nem tévedett az elsőfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsáthatóságot illetően, amikor megállapította, hogy a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható, azonban a megfogalmazása nem felelt meg a törvény szövegének, ezért azt az ítélőtábla pontosította. Az elsőfokú bíróság az egyik cselekmény alól felmentette az I. rendű vádlott jogos védelem címén, ugyanakkor az e cselekménnyel összefüggésben felmerült bűnügyi költséget az I. rendű vádlottra terhelte. A Be. 574. §

(2)bekezdése értelmében a vádlottat csak azzal a cselekménnyel vagy a tényállásnak azzal a részével kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére lehet kötelezni, amelyre a bűnösségét vagy a felelősségét megállapították. A felmentő rendelkezéssel összefüggésben 42.936,- forint bűnügyi költség merült fel -

1. tétel alatt 31.547,- forint szakértői vélemény,
2. tétel alatt 3.200,- forint leírói díj, a
3. tétel alatti 24.568,forint szakértői díj egyharmada, azaz 8.199- forint - e vonatkozásban az ítélőtábla megállapította, hogy ezt az összeget a Be.
4. §

(2)bekezdése az állam viseli, és a vádlott által fizetendő elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség 588.579,- forint. (Észlelte az ítélőtábla, hogy az I. rendű vádlottat érintő bűnügyi költség összegének számítása során számítási hibát vétett az elsőfokú bíróság, annak összege helyesen 631.515,- forint volt.) A Be. 451. §

(7)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 561. §

(2)bekezdés b) pontjára, a 184. §

(2)bekezdés f) pontjára és a 10. §

(1)bekezdés

1. pontjára - megállapította, hogy az I. rendű vádlott tényleges tartózkodási helye a BV Intézet neve. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket részben alaposnak ítélve, az első fokú ítéletet hivatalból is felülbírálva, azt a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben pedig a Be. 605. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Az I. rendű vádlott által

1. június
2. napjától
3. október
4. napjáig letartóztatásban töltött időt is beszámította a kiszabott szabadságvesztésbe a Btk.
5. §

(1)és

(2)bekezdése alapján. A másodfokú eljárásban felmerült 60.307,- forint bűnügyi költséget a Be. 613. §

(2)bekezdése alapján az állam viseli. Az ítélet ellen a Be. 458. §

(2)bekezdés a) pontja alapján - figyelemmel a Be. 615. §

(1)bekezdésére - nincsen helye fellebbezésnek. Szeged,

1. október
2. Dr. Harangozó Attila sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk.. Cserháti Ágota sk. előadó bíró bíró A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.475/2018/
3. számú ítélete és a Gyulai Törvényszék 13.B.189/2017/
4. számú ítéletének fellebbezések folytán felülbírált és jelen ítélettel meg nem változtatott része a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
5. október
6. Dr. Harangozó Attila sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő