Bhar.257/2019/4 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól felmenti. Az első- és másodfokú eljárásban felmerült 20 000 (húszezer) forint bűnügyi költséget a magánvádló köteles viselni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A Budaörsi Járásbíróság az 5.B.471/2017/9. számú ítéletében at vádlottat felmentette az ellene rágalmazás vétsége [a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 226. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés

1. b)és
2. c)pont] miatt emelt vád alól. Megállapította, hogy az illeték lerovásával felmerült 10 000 forint bűnügyi költséget a magánvádló köteles viselni. Az elsőfokú ítélet ellen a magánvádló – jogi képviselője útján – a felmentés miatt, elsődlegesen a bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése érdekében jelentett be fellebbezést. A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.179/2019/5. számú határozatával megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, és a vádlottat bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétségében [Btk. 226. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont], ezért őt 1 évre próbára bocsátotta. Továbbá kötelezte a vádlottat, hogy az első- és a másodfokú eljárásban felmerült 20 000 forintot a másodfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizesse meg a magánvádlónak. A másodfokú határozat ellen a vádlott védője felmentés érdekében jelentett be fellebbezést. A fellebbezés részletes indokolása szerint a cikkben „jelenlegi” alpolgármesterről van szó, a szerző a kölcsönfelvétel időpontját is feltünteti, és ezzel egyértelművé teszi, hogy a kölcsön felvételekor a magánvádló férje még nem volt alpolgármester. A cikk nem tartalmaz olyan megállapítást, hogy a magánvádló a férjével együtt jutott hozzá a kölcsönhöz, sőt megjelöli azt a két, egymástól több héttel eltérő időpontot, amikor a kölcsönt megkapták. Nem valótlan és nem sugalmazás az, hogy ilyen kölcsönhöz az átlag állampolgár nem férhet hozzá, ugyanis a kérdéses munkáltatói kölcsön kizárólag meghatározott jogviszony fennállása esetén vehető igénybe. Az írásokban szövegszerűen nem jelenik meg a másodfokú bíróság által meghatározott, „nyilvánvaló jogellenességre” irányuló sugalmazás sem. A védő szerint a cikket szerző vádlott a kamatkedvezménnyel történő kölcsönfelvételt nem jogellenesnek, hanem amorálisnak tartja. Joggal feszegeti azt a kérdést, hogy a kifejezetten magas tiszteletdíjban részesülő alpolgármester nem szorul rá ilyen kedvezményre, amelynek költségét az adófizetők pénzéből finanszírozzák. Ez érvényes a magánvádlóra is, aki vagyonközösségben él az alpolgármesterrel, a vagyongyarapodás tehát rá is kihat, ezért bizonyos mértékű tűrési kötelezettsége is keletkezik. Ami erkölcsileg kifogásolható, az nem lesz automatikusan jogellenes, a vádlottnak erre vonatkozó megállapításai véleménynek minősülnek. Külön is kiemelendő, hogy a cikkben a „vissza fogja-e fizetni a kölcsönt?” kérdés az alpolgármester, és nem a magánvádló vonatkozásában merült fel, így ez jelen eljárásban nem értékelhető. A másodfokú bíróság jogértelmezésének elfogadása azzal járna, hogy a sajtó csak abban az esetben illethetné kritikával a közszereplők, közhivatalt viselők tevékenységét, ha azok bűncselekményt valósítanának meg. A magánvádló jogi képviselője észrevételeket fogalmazott meg a vádlott javára bejelentett fellebbezés indokolásában foglaltakkal kapcsolatban. Tévesnek nevezte azt a megállapítást, amely szerint a cikk egyértelműen kiemelné azt, hogy a magánvádló a férje alpolgármesteri tisztségét megelőző időszakban, pusztán saját közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel – függetlenül férje tisztségétől – jutott hozzá a kölcsönhöz. Sőt a cikk szerzője mondatai összességével azt a következtetést alakítja ki az olvasóban, hogy a magánvádló mint az alpolgármester felesége e hatalmi pozícióhoz való kötődése útján, azt kihasználva, a nyilvánosságot kerülve, privilegizált lehetőségként kapott az önkormányzattól olyan kölcsönt, amelyhez más állampolgár nem juthatott volna hozzá. E benyomást erősíti a cikkhez kapcsolódó képi megjelenítés is, amelyben a cikk írója mintegy titkot fed fel a tekintetben, hogy kamatmentes kölcsönt érdemelt ki az alpolgármester és felesége („Tudta? Kaphat kamatmentesen 2 000 000 forintot. Van, akinek sikerült! Neki és feleségének sikerült!”). Ezzel szemben az igazság az, hogy a kölcsönhöz jogszabály alapján bármely közalkalmazott hozzájuthatott, illetve a magánvádló szerződéskötésének időpontjában még nem is állt fenn házasság, illetve élettársi kapcsolat dr. B.I.vel. Tovább emeli a vádlott által kívánt titkolt, rejtett jellegét a kölcsönfelvételnek a cikk felütése, amely „aranyröggel felérő” információként jelöli meg a cikk tartalmát képező kölcsönfelvételt, mintha az mindeddig nem lett volna nyilvános, illetve azt az ügyletben részt vett felek eltitkolni törekedtek volna. Ezek az adatok mindvégig nyilvánosak voltak, a kölcsönfelvétel alapját pedig jogszabály képezte. Az a hivatkozás, hogy a cikk megjelöli a kölcsönfelvétel időpontját, illetőleg bizonyos kontextusban, hogy a „jelenlegi” alpolgármesterről van szó, nem változtat a cikk társadalmi veszélyességén, mivel e tények elszigetelten, a valósághoz tartozó további releváns tényekkel össze nem fésülhető módon kerültek megjelölésre. Összhatásában a cikk szerzője azt alakítja ki az olvasóban, hogy a kiemelkedő jövedelemmel rendelkező alpolgármester és az ő felesége együttesen az önkormányzattól, az adófizetők pénzéből kapott – körül nem határolt forrású – kölcsönt, amelynek a visszafizetését is kérdőjelessé teszi a cikk. Az írás még hozzávetőlegesen sem tünteti fel a házasságkötés időpontját, vagy a magánvádló férjének alpolgármesteri kinevezésének időpontját, így a kölcsönfelvétel tényének feltüntetése elszigetelt, kronológiai sorrend kiállítására nem alkalmas. Alaptalan hivatkozik a fellebbezés arra, hogy a két jogügylet nem került összemosásra, hiszen a cikkhez kapcsolódó képanyag külön is kiemeli, hogy „Neki és feleségének már sikerült!”, amely egyértelműen azt jelenti, hogy közös célként realizáltak általánosan meg nem valósítható eredményt. A kölcsönfelvételhez kapcsolódó tényalapok a cikk alapján egyértelműen az alpolgármesteri tisztség és a házastársi kapcsolat, a fellebbezésben hivatkozott jogviszony, munkakör utalás szintjén sem került megjelenítésre. A bírói gyakorlat a rágalmazás körébe vonja az olyan elkövetési magatartásokat is, amikor az elkövető – elmosva a tényállítást – elszórva, információ-ködösítéssel, enyhének tűnő csúsztatásokkal adja át a következtetés alapjait azzal, hogy a hallgatóság gondolati világában mintegy reakcióként, automatikusan alakuljon ki az a tény, amely egyébként leírt formájában kétséget nem tűrő módon maga után vonná az érintett társadalmi megbecsültségének csorbítását. Ennek az elkövetési formának markáns példája a jelen eljárás tárgyát képező cikk, amelyet a csatolt facebook észrevételek, mint a leírtaknak az olvasók fejében kialakult „végeredményei” igazolnak. Ezek az olvasói visszajelzések is azt mutatják, hogy a cikk teljességének értékelése nem abba az irányban tereli a figyelmet, hogy a kölcsönfelvétel amorális, hanem igenis a cikk teljes kontextusában felveti az ügylet jogszerűtlenségét, illetve a kölcsönt felvevők büntetőjogi felelősségét is. Ez a becsületet csorbító, valótlan sugalmazás egyértelműen maga után vonja a rágalmazás bűncselekmény megvalósítását a vádlott részéről. A vádlott javára bejelentett fellebbezés alapos. Az ítélőtábla – a Be. 621. §

(2)bekezdés szerint tanácsülésen eljárva – a Be. 618. §

(1)bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését az azt megelőző elsőfokú és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Megállapította, hogy a járásbíróság és a törvényszék az eljárási szabályokat maradéktalanul betartották. A járásbíróság által megállapított, illetőleg a törvényszék által helyesbített és kiegészített tényállás megalapozott, mert felderített, hiánytalan, irathű és helytelen ténybeli következtetésektől mentes, így azt az ítélőtábla is irányadónak tekintette a másodfokú határozat felülbírálata során [Be. 619. §

(1)bekezdés]. Egyébként a tényállást a fellebbezésben támadás nem érte, a védelem a másodfokú bíróság jogkövetkeztetését sérelmezte. Az első- és másodfokon eljárt bíróságok részletesen foglalkoztak az eljárás tárgyát képező bűncselekmény büntető anyagi jogi szabályozásával, a törvényi tényállási elemek helyes értelmezésével és az ítélkezési gyakorlattal is, a határozatok jogi indokolása helyesbítésre, kiegészítésre nem szorult. A másodfokú bíróság – az irányadó ítélkezési gyakorlatra is figyelemmel – helyesen fejtette ki, hogy a vádlott által megvalósított magatartás tényállásszerűségének vizsgálatakor nem csak a boldoguljerdenblog.hu oldalon

1. június 17-én „Vajon miért hazudik az érdi önkormányzat az alpolgármester és feleségének kölcsönéről?” címmel, illetve
2. június 25-én „B. alpolgármester kölcsön 2.
3. Vajon Érd jegyzője igazat mond-e a kölcsön kapcsán?” címmel megjelent cikkek tartalmának van jelentősége, hanem a fényképeknek és az azokhoz fűzött kifejezéseknek (képaláírásoknak) is. Utóbbiak kapcsán hangsúlyozni kell, hogy az állampolgárok széles köre számára ismert politikai hirdetések jellegzetességeit, motívumait („Tudta?” kérdés feltétele/rövid, határozott válaszok/egy adott közösség teljesítményére vonatkozó megállapítások/fénykép használata) idéző fényképes és szöveges „felvezető” figyelemfelkeltő jellegű, de nyilvánvalóan nem nélkülözi az érdi városvezetést célzó politikai jellegű irónia vagy éppen gúny megfogalmazását sem. E tényeknek az értékélésén túl az is rögzíthető, hogy a nyilvánosságra hozott konkrét ügyletre vonatkoztatható és a fényképpel együtt értelmezhető kifejezések részben a kölcsön összegével és annak visszafizetése feltételeivel kapcsolatos – a magánvádló által sem vitatott – tényeket tartalmaz („Kaphat 15 évre kamatmentesen 2.000.000 forintot”), részben pedig olyan megállapításokat („Van akinek sikerült! Neki és a feleségének már sikerült”), amelyek tényállításként nem értékelhetőek. A tényállításoknak, illetve azoknak a becsület csorbítására alkalmasságának vizsgálata során – a büntetőjogi felelősség megállapítása szempontjából – csak a magánvádlóra vonatkozó kijelentéseknek (mondatoknak, mondatrészeknek) van jelentősége. Miként arra az elsőfokú ítélet indokolása (
4. oldal első bekezdés) helytállóan hivatkozik, a
5. június 17-én megjelent cikk címében és szöveges részében „Vajon miért hazudik az érdi önkormányzat az alpolgármester és feleségének kölcsönéről?”, illetőleg a „Reméljük (…) nem szándékosan hazudtak.”, valamint a
6. június 25-i cikk címében szereplő „Vajon Érd vezetője igazat mond-e a kölcsön kapcsán?” mondatok kizárólag az önkormányzattal, a sajtófőnökkel és a jegyzővel szemben fogalmaz meg kijelentéseket, amelyeknek viszont jelen ügyben nincs relevanciája. Ugyancsak ide sorolható a kölcsön visszafizetése elmaradásának lehetőségét kérdés formájában felvető, kizárólag az alpolgármesterre vonatkozó mondat is. Ebből következően – szemben a másodfokú bíróság álláspontjával (másodfokú ítélet
7. oldal második bekezdés) – a vádlott terhére nem értékelhető, hogy ez a feltételezés dr. B.I. kapcsán mit sejtet, illetve sugalmaz az olvasók számára. A cikkeknek konkrétan a magánvádlóra vonatkozó részeivel kapcsolatban az állapítható meg, hogy már a
8. június 17-én megjelent írás tartalmazta a magánvádló vonatkozásában a kölcsönfelvétel időpontját („
9. tavaszán”), miként – a „jelenlegi” kifejezés használatával – lényegében azt is jelezte, hogy a magánvádló a kérdéses időpontban még nem volt B.I. felesége, illetve B.I. nem volt alpolgármester. A cikkeknek a kölcsönfelvétel tényére, összegszerűségére és visszafizetésének feltételeire vonatkozó tényállításai az eljárás során a magánvádló részéről sem voltak vitatottak, illetve azokat a csatolt okiratok is alátámasztják. Nem osztotta az ítélőtábla a másodfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy a tényállítások a a jogellenesség vagy konkrétan csalás képzetét keltik (másodfokú ítélet
10. oldal negyedik és ötödik bekezdés). Egyrészt a vádlott a
11. június 17-i cikkben kifejezetten utalt arra, hogy a kamatmentes kölcsön számos cégnél „bevett szokás”, másrészt azt is hangsúlyozta, hogy a kölcsönt – annak futamideje, kamatmentessége, az alpolgármester jövedelmi viszonyai, illetőleg az adófizetők pénzének felhasználása miatt – morálisan tartja megkérdőjelezhetőnek. Ez viszont értékítéletet tartalmazó vélemény, tehát tényállításnak nem minősül. Az írásokban megjelenő sejtetés, illetőleg a cikkek címében direktebben is meghatározott közlés, amely szerint az önkormányzat vagy a jegyző hazudik (nem mond igazat) a kérdéses kölcsönről, a korábbiakban írtak szerint nem a magánvádlóra vonatkozik, továbbá a sajtófőnök és a jegyző válaszára alapítottan fogalmaz meg kifogásokat. A vádlott részéről a Facebook nevű közösségi hálózaton is közzétett
12. június 17-i cikkhez fűzött észrevétel („Ezek szerint nem mindig lehet kijönni a képviselői és alpolgármesteri fizetésből”) sem a magánvádlóra vonatkozik, az egyébként sem értékelhető akként, hogy vádlott a kölcsönnek a lakásvásárlás céljától eltérő felhasználását sugallja. A vádlott – figyelemmel a kölcsönfelvétel időpontjának feltüntetésére is – a cikkeiben nem állítja, sőt nem is sugalmazza, hogy a magánvádló azért kapott munkáltatói kölcsönt, mert őt ahhoz dr. B.I. – a hivatali helyzetével visszaélve – hozzájuttatta. Sőt a cikkek olyan tényállítást sem tartalmaznak, amely arra utalna, hogy akár a magánvádló, akár az ő érdekében eljáró más személy a kölcsönfelvétel kapcsán bűncselekményt (például költségvetési csalást, vesztegetést) valósított meg. Az ítélőtábla tehát az első fokon eljárt járásbíróság álláspontját osztotta a tekintetben, hogy a kérdéses cikkek kapcsán a szükségszerű – a becsület csorbítására alkalmas tény állításában, híresztelésében vagy ilyen ilyen tényre közvetlen utalásban megnyilvánuló – elkövetési magatartás nem állapítható meg. A járásbíróság azt is helyesen fejtette ki, hogy a vádlott magatartása alkalmas lehet a Polgári Törvénykönyvről szóló
13. évi V. törvény Harmadik Részének 2:43 § d) pontjában meghatározott, a becsület és jóhírnév megsértésének megállapítására, az e körben az elsőfokú ítélet indokolásában (
14. oldal harmadik, negyedik és ötödik bekezdés) kifejtettekkel az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett. Mindezekre tekintettel az ítélőtábla a Be.
15. §

(1)bekezdés szerint megváltoztatta a másodfokú határozatot, és a vádlottat a folytatólagosan elkövetett rágalmazás vétsége [Btk. 226. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b) pont] miatt emelt vád alól – a Be. 566. §

(1)bekezdés a) pontja alapján (a cselekmény nem bűncselekmény) – felmentette. A bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés a Be. 782. §

(1)bekezdésén alapul. Az ítélőtábla határozata elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 615. §

(1)bekezdése zárja ki. Budapest,

1. november
2. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke . Lőrinczy Attila István s.k.. Németh Nándor s.k. előadó bíró bíró A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság
3. június
4. napján meghozott 1.Bf.179/2019/
5. számú ítélete – a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 4.Bhar.257/2019/
6. számú határozata folytán –
7. november
8. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
9. november
10. Dr. Hrabovszki Zoltán s.k. a tanács elnöke