Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.098/2019/
- szám A Pécsi Ítélőtábla dr. Vértényi Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: dr. Vértényi Jenő ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Horváth Ákos (ügyvéd címe) ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) alperes ellen - kölcsön megfizetése iránt indított perében a Zalaegerszegi Törvényszék
- június
- napján kelt 10.P.20.611/2018/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felperesnek 190.500.(százkilencvenezerötszáz) forint másodfokú perköltséget és az államnak - az adóhatóság külön felhívására - 2.500.000.-(kettőmillió-ötszázezer) forint feljegyzett másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint K. K. és K. Kné az alperes, valamint S. Cs. részére a
- október
- napján kelt adásvételi szerződéssel értékesítette a N. Kkt-t, melyből
- július
- napján átalakulás folytán jött létre a N. Kft..
- augusztus
- napján a Kft. felszámolás alá került.
- december 31-én az alperes mint adós és a N. Kft. mint hitelező kölcsönszerződést kötött, 33.500.000 forint összegű kölcsön nyújtásáról, jegybanki alapkamatot 5 %-kal meghaladó ügyleti kamat kikötése mellett, 5 év futamidőre azzal, hogy az adós a kölcsönösszeget a szerződés aláírásával egyidejűleg átveszi.
- augusztus 14-én a N. Kft. felszámolója a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, és felhívta az alperest, hogy a kölcsönt
- augusztus
- napjáig fizesse vissza. A Kft. könyvelési iratai hiányosak, az ismert iratok a kölcsön folyósítását, annak összegét tartalmazzák, egyúttal a kölcsön visszafizetésére bizonylat, okirat nem áll rendelkezésre. A kölcsönnyújtás időpontjában a cég rendelkezett a kölcsön összegének megfelelő tőkével. A felperes leszállított kereseti kérelmében kérte az alperest 33.500.000 forint tagi kölcsön 97,43 %a, és annak
- szeptember
- napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére kötelezni. Kifejtette, hogy a kölcsönadó N. Kft. felszámolását a Zalaegerszegi Törvényszék befejezettnek nyilvánította, és a perbeli követelésből befolyó összeget 97,43 %-ban a felperesnek adta át. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy a kölcsön szerződés színlelt, bár elismerte, hogy a szerződés formailag, alakilag helyes, azt aláírta, mindenféle kényszertől és fenyegetéstől mentesen, miután azt D.E. könyvelő elkészítette. Egyebekben kifejtette, hogy a cég nem neki, hanem a korábbi tulajdonosoknak nyújtott kölcsönt, ami a korábbi tulajdonosok ellen indított peres eljárás során megtérült. Utalt arra is, hogy a perbeli kölcsönszerződés azért is szabálytalan, mert az azt megalapozó taggyűlési határozat nem ismert, másrészt a cég által felvett banki hitelt készpénzben vették fel, a házipénztárban nem volt igazolt a pénz megléte, így azt a cég működése érdekében a szálloda felújítására használták fel, ebből a perbeli hitel nem volt nyújtható. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest 32.639.050 forint, valamint ennek
- szeptember
- napjától számított késedelmi kamata és perköltség megfizetésére. Kifejtette, hogy a perben a kereset alapját a kölcsönszerződés, tehát egy teljes bizonyító erejű magánokirat képezi, amely ellenkező bizonyításig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy az alperes megtette az abban foglalt nyilatkozatot, azaz a kölcsönt felvette illetve annak összegét átvette. Erre tekintettel az
- évi Pp.
- §-a alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a kölcsönszerződés ténylegesen nem jött létre, az színlelt, a kölcsön összegét nem vette fel. Kioktatás ellenére az alperes e kötelezettségének nem tett eleget. A hiányos könyvelési iratanyag tanúsítja a kölcsönösszeg alperesnek való kifizetését, ez a
- évi egyszerűsített beszámolóban is szerepel, amit szintén az alperes írt alá. Kiemelte, hogy a cég által felvett hitel felhasználása bizonylatokkal nem igazolható, nem támasztja alá semmi, hogy a cég működése körében került felhasználásra. Taggyűlési határozat hiányában is a rendelkezésre álló teljes bizonyító erejű magánokiratok (szerződés, éves beszámoló) a kölcsönszerződés létrejöttének, a kölcsön átvételének tényét igazolják. Alaptalannak találta az alperesnek azt a hivatkozását is, hogy a korábbi tulajdonosokkal kapcsolatos perben a perbeli kölcsön visszafizetésre került, abban az eljárásban ugyanis más időpontban felvett, más összegű kölcsönnel kapcsolatos igény érvényesítése történt, a két követelés nem azonos. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását. Elsődlegesen eljárási szabálysértésre hivatkozott, kifejtette, hogy az ítéletet meghozó bíró korábban az eljárásban nem járt el és az utolsó folytatólagos tárgyaláson elmulasztotta a tanácsváltozás miatti kötelező iratismertetést. Érdemi fellebbezési kérelmében kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg a tényállást és a megállapított tényállásból téves jogi következtetést is vont le. A szerződés mögött pénzmozgás nem volt, a szerződés színlelt volt, a cég a kölcsön összegével nem rendelkezett. Álláspontja szerint, ha a szerződő felek mindegyike úgy nyilatkozik, hogy kölcsönnyújtás nem történt, az bizonyítja azt a tényt, hogy a kölcsönszerződés színlelt, különös tekintettel a becsatolt számtalan, hasonló kölcsönszerződésre. Az eljárás során igazolta azt a tényt, hogy a társaság a szerződéskötés időpontjában nem rendelkezett tőkével, P. F. tanúvallomása ugyanis alátámasztja azt az előadást, hogy a hitelből a szálloda felújítása történt. Hivatkozott továbbá V. J. tanú vallomására, aki a büntető eljárásban szakértőként vizsgálta a Kft. könyvelését, és úgy nyilatkozott, a 90 millió Ft sorsát bizonylatok hiányában nem lehet nyomon követni. Kifejtette, hogy D.E. tanúvallomása, nyilatkozatai ellentmondásosak, nem hitelt érdemlőek, hisz ő volt, aki rábírta az alperest a szerződés aláírására. Vitatta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását is, hogy a korábbi tulajdonosokkal szemben folyó perben érvényesített követeléssel az alperessel szembeni követelés ne térült volna meg. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kifejtette, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a perbeli szerződés színlelt szerződés, nem igazolta azt, hogy a felvett 90.000.000.- forint hitelt a Kft. mire használta fel. A szerződéskötés illetve pénzátadás időpontjában a Kft. rendelkezett ekkora összeggel. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság az elsőfokú eljárás iratai alapján az alábbiakkal egészíti ki: A N. Kft.
- évi egyszerűsített éves beszámolója szerint a befektetett pénzügyi eszközök tárgyévi értéke 33.500.000 Ft-ban került megjelölésre, a kiegészítő mellékletben beruházás címszó alatt tétel nem szerepel, a beszámolót az alperes írta alá. A
- augusztus 27-én a felszámolás elrendelése folytán benyújtott, alperes által aláírt egyszerűsített éves (tevékenységet lezáró) beszámoló szerint a befektetett pénzügyi eszköz itt is 33.500.000 forint. Az így kiegészített tényállás alapján is egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntésével, annak jogi indokaival. A fellebbezéssel összefüggésben a másodokú bíróság az alábbiakra utal: Alaptalan az alperes eljárási szabálysértésre való hivatkozása. Az elsőfokú ítéletet meghozó bíró összesen négy tárgyalást tartott, az első tárgyalást
- január
- napján, az erről készült jegyzőkönyv szerint az eljáró bíró - a tanácsváltozás tényére figyelemmel - ismertette az iratokat (10.P.20.611/2018/
- számú jegyzőkönyv
- oldal
- bekezdés). Az elsőfokú bíróság az
- évi Pp.
- §-a alapján járt el, eljárási szabálysértést nem követett el. A felperes a perben jogutódként érvényesítette az igényét, a jogutódlás alapja a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Fpk.20-12-020283/
- számú végzése, melyben a felszámoló bíróság a társaságnak az alperessel, mint kölcsönvevővel szemben fennálló, jelen perben érvényesített követelését adta át a hitelezők, többek között a felperes részére 97,43%-ban. A felperes kereseti tényállítását a
- december
- napján kötött kölcsönszerződés, a
- évi egyszerűsített éves beszámoló, továbbá a felszámolási eljárás megindulásakor az alperes, mint a Kft. ügyvezetője által készített tevékenységet lezáró egyszerűsített éves beszámoló - melyben szintén befektetett pénzügyi eszközként került feltüntetésre a perbeli kölcsönösszeg - igazolja. Egyetért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a jogi álláspontjával, hogy a kölcsönszerződés az
- évi Pp.
- §
(1)bekezdés a) pontja, az egyszerűsített éves beszámoló illetve a tevékenységet lezáró mérleg az 1952. évi Pp. 196. §
(1)bekezdés d) pontja folytán teljes bizonyító erejű magánokiratnak minősül (Pécsi Ítélőtábla Pf.II.20.398/2010/6.), amely ellenkező bizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy a kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetve elfogadta vagy magára nézve kötelezőnek ismerte el. Az alperes ezen okiratok aláírását elismerte, azok valódiak, de az alperes mint aki a nyilatkozat valóságát vitatja, nincs elzárva ezen állítása bizonyításától (BDT 2011.2513.) Az 1952. évi Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján az alperest terhelte tehát az eljárásban annak a ténynek a bizonyítása, hogy a perbeli kölcsönszerződés színlelt, pénzmozgás nem történt, a Kft.-nek anyagi lehetősége a kölcsönadásra nem is volt, kizárólag könyveléstechnikai okokból került aláírásra a szerződés. Az alperes által fellebbezésében is felhozott hivatkozások azonban mindezek bizonyítására nem alkalmasak, az ugyanis nem elégséges, hogy az alperes és a Kft. képviseletében aláíró testvére így nyilatkozik. Az adós vagyonáról a tevékenységet záró mérleg alapján tájékozódik a felszámoló, a tevékenységet záró mérlegben feltüntetett vagyon ellenkező bizonyításig az adós társaság vagyona. A tevékenységet záró mérleget a számvitelről szóló
- évi C. törvény alapján kell elkészíteni, figyelemmel a kormányrendeletben írtakra. A perbeli tevékenységet záró mérleg alperesi aláírására tekintettel az alperesnek volt kötelessége annak a bizonyítása, hogy az abban foglalt adatok nem a társasági vagyon helyzetének valós állapotát tükrözik. E tény igazolására nem alkalmas a Kft. könyvelésének hiányosságaira való alperesi hivatkozás, különösen azért nem, mert az alperes
- július 12-től volt a Kft. vezető tisztségviselője és a régi Gt.30.§
(1)bekezdése szerint volt köteles e tisztséget ellátni. Amennyiben az iratok hiányosak annak jogkövetkezményeit ő tartozik viselni. Az alperes V. J. igazságügyi szakértő tanúvallomására hivatkozott, a tanú azonban azt emelte ki, hogy a Kft. könyvelési anyaga hiányos, pontosan nem állapítható meg, hogy
- évben hogyan alakult a társaságon belüli pénzmozgás. Az azonban megállapítható, hogy
- december 31-én a
- évi főkönyvi számlapokon látható, hogy visszafizetésként könyvelt összeg volt a kölcsön forrása (4.P.20.637/2016/22.sz. jegyzőkönyv
- oldal alulról a
- bekezdés). J.J. tanúval egyezően nyilatkoztak arról, hogy a társaságnak volt pénze arra, hogy a 2010-ben is folytassa a kölcsönök nyújtását. A 90 milliós banki hitel sorsa nem követhető, az iratok közt nincsenek olyan bizonylatok, melyek azt igazolnák, hogy a másik hitel kiváltásán túl fennmaradó összeget teljes egészében a panzió felújítására fordította a volna Kft. (4.P.20.637/2016/
- sz. jkv.
- oldal felülről
- bekezdés). Az alperes ekörben hivatkozott P. F. tanú előadására, aki azonban a felújítást nem követte, csak két alkalommal járt kint a helyszínen, így az ő tanúvallomása szintén nem igazolja az alperesi tényállítást, mely szerint a Kft. felhasználta a beruházáshoz a hitel teljes összegét (4.P.21.008/2017/
- számú jegyzőkönyv
- oldal). Helyesen állapította meg tehát az elsőfokú bíróság a bizonyítékok
- évi Pp.
- §
(1)bekezdése szerinti mérlegelésével, hogy a kölcsönügylet időpontjában a Kft.-nek rendelkezésére állt a kölcsönadott összeg, ahogy azt a szerződés, az egyszerűsített éves beszámoló, illetve a tevékenységet záró mérleg is rögzítette. Megjegyzi a másodfokú bíróság, hogy a
- évi egyszerűsített éves beszámolón a beruházás soron tétel nem is szerepel. Téves az alperesnek az a hivatkozása is, hogy a korábbi cégtulajdonosok (K. K. és K. Kné) ellen folyamatban volt peres eljárásban a perbeli kölcsön került visszafizetésre. E perrel érintett kölcsönügylet más összegre (38.000.000.ft) és lényegesen korábbi időpontban került megkötésre, s az alperes még tényállítást sem tett arra, hogy milyen összefüggés, láncolat van a két kölcsönügylet között. Az elsőfokú bíróság a fentiekre is tekintettel helyesen állapította meg, hogy a kölcsönszerződés valós ügyletet takar, az alperest a kölcsönszerződés alapján a kölcsön összegének visszafizetése terheli, ezért helyesen kötelezte az alperest a leszállított kereset szerinti tőke, valamint annak késedelmi kamata megfizetésére az általa hivatkozott jogszabályok alapján. A fentiek okán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét az
- évi Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése sikertelen volt, ezért az
- évi Pp.
- §-a alapján viseli a saját felmerült másodfokú költségeit. Köteles továbbá megfizetni az alperesnek az őt képviselő ügyvéd munkadíját, melynek összegét a másodfokú bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet
- §
(5)és
(6)bekezdése alapján állapított meg, figyelembe véve a másodfokú eljárásban kifejtett munka mennyiségét, valamint a tárgyaláson való jelenlétet. Az alperes köteles ezen felül megfizetni az államnak a feljegyzett másodfokú eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése folytán. Pécs,
- november
- Dr. Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet s.k. a tanács elnöke, Dr. Berki Csilla s.k. előadó bíró, Dr. Gyöngyösiné dr. Antók Éva s.k. bíró