Bhar.497/2019/6 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés b) pont II. fordulat és

(2)bekezdés I. fordulat] minősíti. Az indítási naplóra vonatkozó rendelkezést mellőzi. Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Gyöngyösi Járásbíróság a 2018. szeptember 13. napján kelt ügyszám1/6. számú ítéletével vádlottat az ellene emelt, a Btk. 347. §

(1)bekezdés a) pontjába ütköző és minősülő egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére részbeni megalapozatlanság miatt, a bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. Az elsőfokú bíróság ítéletét vádlott és a védője tudomásul vették. A másodfokon eljárt Egri Törvényszék a 2019. június 25. napján kelt ügyszám/6. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, vádlottat bűnösnek mondta ki egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében [Btk. 347. §

(1)bekezdés b) pont], s ezért őt 100 napi tétel, egy napi tétel összege 2000 forint, így összesen 200 000 forint pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, valamint az indító napló büntető iratoknál való elhelyezéséről. A másodfokú bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, az ellen vádlott védője jelentett be fellebbezést, védence elsődlegesen bűncselekmény, másodlagosan bizonyítottság hiányában történő felmentése végett. Álláspontja szerint egyrészt nem helytálló a másodfokú bíróság azon álláspontja, hogy „a Gyöngyösi Járásbíróság az irányadó jogszabályt tévesen értelmezte, jogszabályt helytelenül alkalmazta és nem vont valamennyi releváns bizonyítékot az értékelés körébe, a tényállást hiányosan derítette fel és ezért az ítélete részben megalapozatlan, amely miatt védencem bűnösségének megállapítására került sor", másrészt „legális használat esete valósult meg". Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a Btk. 347. §

(1)bekezdés

1. b)pontjába ütköző bűncselekményben mondta ki védence bűnösségét, holott az elsőfokú eljárás ugyanezen szakasz
2. a)pontja alapján folyt le, s ha „már az elsőfokú eljárásban más bűncselekményben vádolják, vélhetően a bizonyítási indítványok is más irányt vettek volna. E bizonyítási indítványokat - a másodfokon értékelt vád hiányában - értelemszerűen nem tehette meg a védencem, hiszen e minősítést nem közölték". A fellebbviteli főügyészség az átiratában a másodfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását indítványozta akként, hogy a vádlott cselekményét az ítélőtábla a Btk. 347. §

(1)bekezdés b) pont II. fordulat,

(2)bekezdés I. fordulata szerint minősítse, egyebekben a Be.

1. §-ára figyelemmel hagyja helyben. Az ítélőtábla elsődlegesen azt rögzíti, hogy vádlott védője által bejelentett fellebbezés a Be.
2. §

(1)bekezdés, illetve

(2)bekezdés a) pontja értelmében joghatályos, az megnyitja a harmadfokú felülbírálat lehetőségét. Az ítélőtábla a fellebbezés elbírálására a Be. 620. §

(1)bekezdés szerinti nyilvános ülést tűzött, melyen az ügyész az írásbeli indítványában foglaltakat teljes egészében fenntartotta, míg vádlott vádlott védője a fellebbezését azzal tartotta fenn, hogy az ügyészi indítványban foglaltak elutasítását kérte. A harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel sérelmezett ellentétes döntését és az első- és a másodfokú bírósági eljárást arra tekintet nélkül bírálta felül, hogy ki milyen okból fellebbezett [Be. 618. §

(1)bekezdés

1. a)pont
2. aa)alpont, illetve
3. b)pont]. A felülbírálat során az ítélőtábla egyrészt megállapította, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le a büntetőeljárást. A védő fellebbezésében foglaltakra reagálva itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy a védekezés szempontjából a vádiratba foglalt tényeknek van jelentősége. Jelen ügyben pedig a vádirat minden releváns tényt tartalmaz, ezért a védekezési jog nem csorbult. Az ítélőtábla következő megállapítása, hogy a másodfokú bíróság által rögzített tényállás részben megalapozatlan. A helyes tényállás azonban a Be. 619. §

(3)bekezdése alkalmazásával az elsőfokú-, illetve másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján megállapítható, ezért az ítélőtábla a tényállást hivatalból kiegészíti, illetve helyesbíti a következők szerint: - A Gyöngyösi Járásbíróság

1. szeptember
2. napján kihirdetett ítélete ügyszám1/
3. számú (másodfokú bíróság ítéletének indokolás első sora). - A Renault S 150 TI típusú tehergépkocsi alvázszáma helyesen ALVÁZSZÁM, mely
4. szeptember
5. napjától állt a CÍM alatti székhelyű cég tulajdonában (Bf.1/
6. számú iratai). - Az ítélőtábla mivel az „indítási napló" sem az elsőfokú-, sem a másodfokú tárgyaláson nem lett a tárgyalás anyagává téve, mellőzi a másodfokú bíróság ítéletének
7. oldal alulról a
8. bekezdéséből a 74-es számtól a bekezdés végéig terjedő részt. Az irányadó tényállásból okszerűen vont következtetést a másodfokú bíróság vádlott bűnösségére, melynek részletes, meggyőző és a logika szabályainak is mindenben megfelelő indokát adta. Ezen kiegészítést sem igénylő indokok közül - a már kifejtettekkel egyezően - az ítélőtábla mellőzi az indítási napló és az abban szereplő tények feltüntetését azzal, hogy tanú 2 és tanú 1 tanúk elfogadott vallomásai alapján a tényállás a tehergépkocsi rendszeres használata vonatkozásában az indítási napló adatainak a hiányában is tisztázott. A bűncselekmény minősítése kérdésében az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészség álláspontját osztotta. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a tehergépkocsit nem kérelemre, hanem hivatalból vonták ki a forgalomból, a próbarendszámot - a kérelemben és az engedélyben foglaltaktól eltérően - nem a tehergépkocsi javítása, szervizelése vagy üzemi körülmények között történő tesztelése céljából használták, hanem közúti szállításra és nem ideiglenes jelleggel, hanem szinte napi rendszerességgel, ezért a vádlott cselekménye a Btk.
9. §

(1)bekezdés b) pontjába ütközik. Ezen minősítéssel az ítélőtábla is egyetért azzal, hogy megjelöli ezen törvényhely II. fordulatát, mely a „használ fel" elkövetési magatartás. A próbarendszámmal felszerelt tehergépkocsi

1. április
2. napjától
3. február
4. napjáig rendszeresen végzett szállítási tevékenységet, melyre figyelemmel a bűncselekmény folytatólagosan [Btk.
5. §

(2)bekezdés], valamint üzletszerűen [Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pont] elkövetett, ezért vádlott által elkövetett bűncselekmény helyes minősítése a Btk.
2. §

(1)bekezdés b) pont II. fordulatába ütköző és a

(2)bekezdés I. fordulat szerint minősülő folytatólagosan elkövetett egyedi azonosító jellel visszaélés bűntette. A másodfokú bíróság helyesen tárta fel a büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket, s azokat, valamint vádlott személyi társadalomra veszélyességét, az általa megvalósított bűncselekmény tárgyi súlyát és a bűnösségének a fokát is megfelelően értékelte a büntetés nemének és mértékének a megválasztásakor, annak enyhítésére az ítélőtábla - a súlyosabb minősítésre is tekintettel - alapot nem látott. A másodfokú bíróság általi minősítésnél ugyanis a büntetés mértéke három évig, míg az ítélőtábla szerinti minősítésnél egytől-öt évig terjedő szabadságvesztés, melynek következtében az ítélőtábla a pénzbüntetés alkalmazhatóságánál nem a másodfokú bíróság által megjelölt Btk. 33. §

(4)bekezdését, hanem a Btk. 82. §

(3)bekezdését hívja fel. Az indítónapló lefoglalását az elsőfokú bíróság megszüntette, s azt a gazdálkodó szervezet 2 -nek rendelte kiadni, míg a másodfokú bíróság az iratoknál történő elhelyezéséről határozott. Mivel az indítási napló a bizonyítási eljárásban bizonyítékként nem került felhasználásra, ezért az ítélőtábla a másodfokú bíróság indítási naplóval kapcsolatos rendelkezését mellőzte, s így az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos döntése az irányadó. A másodfokú bíróság egyéb rendelkezései törvényesek. Az eddig kifejtettekre figyelemmel az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 624. §

(1)bekezdése alkalmazásával - a rendelkező részben írtak szerint - megváltoztatta, míg egyéb helyes rendelkezéseit a Be.

1. §-a alapján helybenhagyta. Debrecen,
2. november
3. Dr. Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke, Dr. Szabó József sk. előadó bíró, Dr. Diószegi Attila sk. bíró Záradék: Az Egri Törvényszék ügyszám/
4. számú ítélete az ítélőtábla ítéletében írt változtatásokkal jogerős. Debrecen,
5. november
6. . Ficsór Gabriella sk. a tanács elnöke