Bfv.1526/2013/11 – Kúria

(2)bekezdésében meghatározott vallomástétel megtagadásának jogával, felülvizsgálati okot nem képez. II. A hatásköri szabályokat nem befolyásolja a tételkeretet módosító általános részi rendelkezés. III. Bombariadó miatt kialakult helyzetre figyelemmel - miután a kirendelt tolmács végleg eltávozott a nyilvános ülésről - a másodfokú bíróság jogszerűen járt el, amikor nem vizsgázott tolmácsot rendelt ki eseti tolmácsként azt követően, hogy a jegyzőkönyv szerint messzemenőkig figyelemmel volt az érintett terheltek és védőik nyilatkozatára, valamint az eseti tolmácsként szóba jöhető személy ügybeni érintetlenségére. KÚRIA Bfv.II.1526/2013/11.szám A Kúria Budapesten, a

1. május
2. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: Az embercsempészés bűntette és más bűncselekmény miatt I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Vásárosnaményi Városi Bíróság 3.B.137/2010/
3. számú ítéletét, illetőleg a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 1.Bf.536/2011/
4. számú ítéletét II. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A Vásárosnaményi Városi Bíróság a
5. április
6. napján kihirdetett 3.B.137/2010/
7. számú ítéletével II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként, folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettében [
8. évi IV. törvény a továbbiakban: korábbi Btk. -
9. §

(1)bekezdés b) pont,

(3)bekezdés c) pont]. Ezért őt 4 év fegyházbüntetésre ítélte. Megállapította, hogy II. rendű terhelt a bűncselekményt bűnszervezetben követte el; feltételes szabadságra nem bocsátható. Az előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. Rendelkezett a büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről. A kétirányú fellebbezés folytán másodfokon eljárt Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Bíróság a

1. december
2. napján tartott nyilvános ülésen meghozott 1.Bf.536/2011/
3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a II. rendű terhelt szabadságvesztés büntetését 5 év fegyházbüntetésre súlyosította, egyben vele szemben 1.000.000 Forint vagyonelkobzást alkalmazott. Rendelkezett az első fokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ítélet kihirdetéséig előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe történő további beszámításáról. Egyebekben az első fokú ítéletet a II. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. Az első fokon eljárt Vásárosnaményi Városi Bíróság ítéletének történeti tényállásában a II. rendű terhelt által megvalósított cselekményeket rögzítő tényállási pontokat megelőzően összegző megállapításokat tett. Ennek lényege szerint II. rendű terhelt és A A H egy embercsempészésre szakosodott nemzetközi bűnszervezet szervezőjeként
4. év második felétől és
5. évben anyagi haszonszerzés végett harmadik országból származó személyek meg nem engedett módon a Magyar Köztársaság területére (U államhatárán keresztül történő) becsempészésében, majd a Magyar Köztársaság államhatárának meg nem engedett módon való átlépését követően B-re, illetve külföldi országokban történő továbbszállításában vett részt. A harmadik országból származó személyek érvényes úti okmányokkal, illetve szükséges engedélyekkel a határátlépéshez nem rendelkeztek. Hazájukban még elindulás előtt különböző nagyságrendű összegekben fizettek az embercsempészeknek, hogy az embercsempész hálózat működése révén hazájukból elindulva U-nán keresztül elérjék úti céljukat. A A H és a II. rendű terhelt tevékenységét anyagi haszonszerzés végett végezte. E tevékenységük végrehajtása során szintén anyagi haszonszerzés végett segítséget nyújtottak III. rendű és IV. rendű terheltek is. A létrejött bűnszervezeten belül
6. és
7. évben a magyar oldalon a II. rendű terhelt és A A H végezte a szervezést és az irányítást, melyben segítette őket III. rendű és IV. rendű terhelt is. Az embercsempészésre szakosodott szervezeten belül a (VII. és VIII. rendű terheltek kivételével a többi tizenegy) terheltek között a feladatokat megosztották, a szervezői, irányítói és a végrehajtói tevékenységek egymástól külön váltak. Az elsőfokú bíróság ítéletében ezt követően 11 pontban konkretizálta a terheltek marasztalásának alapjául szolgáló tényállást. E tényállási pontok közül a felülvizsgálati indítványt benyújtó II. rendű terhelt az 1., 2., 3/A., 3/B., 3/C., 4., 5., 9.,
8. és
9. tényállási pontban érintett. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság másodfokú ítéletében az elsőfokú bíróság összegző megállapításait kiegészítette azzal, hogy a II. rendű terhelt és - III., IV., V., VI., X. és XIII. rendű társai tisztában voltak azzal, hogy egy bűnszervezet keretein belül, annak szerves részeként követik el a bűncselekményeket. A bűncselekmények elkövetése révén a II. rendű terhelt legalább 1.000.000 forint haszonra tett szert. II. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen II. rendű terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt eljárási szabálysértések miatt, ekként a Be.
10. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott okból. Indítványában az alábbiakat sérelmezte: az elsőfokú eljárást megyei bíróságnak kellett volna lefolytatnia, nem pedig városi (helyi) bíróságnak; a másodfokon eljárt megyei bíróság nyilvános ülésén ügyész nem volt jelen, tolmácsot sem biztosítottak részére; bűnösségének megállapítása ellenére az embercsempészés bűncselekményét nem követte el; az eljárások folyamán azért nem tett vallomást, mert életveszélyesen megfenyegették. Mindezekre figyelemmel a vele szemben kiszabott büntetés enyhítését és a feltételes szabadságra bocsátás kizárására vonatkozó rendelkezés mellőzését indítványozta. A Legfőbb Ügyészség a BF.4/2014. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta, és az ügyben hozott első- és másodfokú határozatok hatályában történő fenntartását indítványozta. III. A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványában hivatkozott - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában meghatározott - okból, másrészt - a Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. §

(4)-

(5)bekezdések] bírálta felül.

1. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be.
2. §

(1)bekezdésének első fordulata alapján tanácsülésen, a Be. 420. §

(1)bekezdés első mondatának első fordulata szerinti összetételben bírálta el. A Kúria az eljárás formájának meghatározásakor figyelembe vette a törvényi szabályozás idő közbeni megváltozását. A büntetőeljárásról szóló törvény a felülvizsgálati indítvány elbírálására korábban is kétféle eljárási formát jelölt meg, a tanácsülést és a nyilvános ülést [Be. korábbi 420. §

(1)bekezdés]. Ugyanakkor tételesen meghatározta, hogy az elbírálás mely esetekben tartozik tanácsülésre [Be. korábbi 424. §

(1)bekezdés a)-d) pont], amelyből az következett, hogy az egyéb esetek nyilvános ülésre tartoztak. Ezt az elbírálási rendet az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról szóló

1. évi CLXXXVI. törvény a büntetőeljárási törvény módosításával
2. január
3. napjától kezdődő hatállyal megváltoztatta. A módosított eljárási szabályok szerint a Kúria a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálja el, kivéve, ha az ügyész a terhelt terhére nyújtott be felülvizsgálati indítványt, ebben az esetben az indítványról nyilvános ülésen határoz [Be.
4. §

(1)bekezdés]. A törvényben meghatározott egyetlen kivétellel tehát az elbírálás elsődleges formája, az érdemi elbírálás tekintetében is a tanácsülés azzal, hogy - a Kúria döntése szerint - tanácsülésre tartozó ügyben nyilvános ülés is kitűzhető [Be. 424. §

(2)bekezdés].

1. A Kúria a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
2. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén van lehetőség. Az
3. évi XIX. törvény (Be.)
4. §-a

(1)bekezdésének

1. a)és
2. b)pontja alapján felülvizsgálatnak büntető anyagi jogi szabálysértés, valamint a
3. c)pontja alapján ún. abszolút eljárási szabálysértések esetén van helye. A felülvizsgálati eljárásban a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható és nem bírálható felül. A Be. 423. §ának

(1)bekezdésében foglaltakból következően tehát a jogkérdés a felülvizsgálati eljárásban kizárólag a jogerős ítéletben rögzített tények alapján vizsgálható. A Be. 423. §-ának

(1)bekezdése kizárja a tényállás vitatásának lehetőségét, a jogerős határozat megalapozatlanságára hivatkozás ennek értelmében érdemben nem vizsgálható. Figyelmen kívül maradnak azok az érvek, amelyek a tényállás bizonyítatlanságára, nem megfelelő felderítettségére, bizonyos bizonyítékok beszerzésének elmulasztására, illetőleg a bíróságok által értékelt bizonyítékok bizonyító erejének kétségbevonására utalnak. E törvényi rendelkezésekből következően a felülvizsgálati indítványnak az a része, amikor II. rendű terhelt arra hivatkozik, hogy embercsempészésben egyáltalán nem vett részt, ezáltal vitatja az ítéletben tett ténymegállapítások helyességét, a beszerzett bizonyítékok törvényességét, mikénti értékelését, a felülvizsgálat törvényben szabályozott keretei okán törvényben kizárt. Az a hivatkozása pedig, hogy vallomást azért nem tett, mert megfenyegették, nem nyitja meg a felülvizsgálati eljárás lehetőségét. Az a körülmény ugyanis, hogy milyen okból élt a Be. 117. §-ának

(2)bekezdésében biztosított vallomástétel megtagadásának jogával, felülvizsgálati okot nem képez. A felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be.419. §

(1)bekezdés, Be. 388. §

(2)bekezdés],

1. II. rendű terhelt az előterjesztett felülvizsgálat indokaként olyan eljárási szabálysértésekre is hivatkozott, amelyek a Be.
2. §-a

(1)bekezdésének c) pontjába tartozó okok, ezért a Kúria a továbbiakban ezekben foglalt állást. A Be. 416. §-a

(1)bekezdésének c) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §

(1)bekezdésének I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott ún. abszolút eljárási szabálysértéssel került sor.
3. a)Felülvizsgálati indítványában eljárási szabálysértésként hivatkozott a II. rendű terhelt arra, hogy első fokon az ügy letárgyalására a "megyei bíróság lett volna jogosult a Be. 16. §

(1)bekezdésének a) pontja értelmében". A Be. 373. §-a

(1)bekezdésének II/c) pontja szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bíróság a hatáskörét túllépte. Jelen ügyben a Vásárosnaményi Városi Ügyészség a B.245/

1. számú vádiratában
2. június
3. napján emelt vádat I. rendű terhelt és 12 társa - köztük a II. rendű terhelt - ellen. II. rendű terheltet vádiratában 1 rendbeli, az
4. évi IV. törvény (továbbiakban: korábbi Btk.)
5. §-a

(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott és a

(3)bekezdésének c) pontja szerint minősülő és büntetendő bűnszervezet tagjaként folytatólagosan elkövetett embercsempészés bűntettének elkövetésével vádolta, mint társtettest. Ekkor a büntető kódex a hivatkozott bűncselekmény büntetési tételét két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztésben határozta meg, a vádemeléssel érintett terheltek közül ennél súlyosabb bűncselekménnyel senki nem lett megvádolva. A négyszintű bírósági szervezet szintjei között a hatásköri szabályok osztják el az ügyeket. A bíróságok hatáskörét a vádirat benyújtásakor - 2010. június 4-én - hatályban volt Be. 15. és 16.§ai határozták meg. A Be. 15. §-a szerint az általános hatáskörű elsőfokú bíróságok a helyi bíróságok. Az általános hatáskörből kivett, kiemelt hatáskörbe tartozó bűncselekményeket pedig a 16. §ának

(1)bekezdése sorolja fel. Ezek elsőfokú elbírálása a megyei bíróság hatáskörébe tartozik. A Be. 16. §

(1)bekezdésének a) pontja a bűncselekmények büntetési tétele alapján határozta meg a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyeket. A törvény erről akként rendelkezett, hogy ezek azok a bűncselekmények, amelyeknél a Btk. Különös Részében írt büntetési tétel (speciális) maximuma 15 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés. A 16. §

(1)bekezdésének további pontjai - b)-től h)-ig - taxatíve sorolják fel azokat a bűncselekményeket, amelyek miatti eljárás a megyei bíróság elsőfokú hatáskörébe tartozik. E törvényi szabályozásból egyértelműen következik, hogy amennyiben a törvényalkotó a megyei bíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmények tételes felsorolása körében nem nevesített valamely bűncselekményt - márpedig a korábbi Btk.

1. §-ában meghatározott bűncselekményt ez a felsorolás nem tartalmazza -, akkor a hatásköri szabályokat a vád tárgyává tett bűncselekmény Btk. Különös Részében megjelölt büntetési tételkerete határozta meg. Töretlen a bírói gyakorlat a fenti jogszabályi rendelkezés alapján abban is, hogy a hatásköri szabályokat nem befolyásolja a tételkeretet módosító általános részi rendelkezés. Ekként az a körülmény, hogy a II. rendű terhelttel szemben bűnszervezet tagjaként került sor vádemelésre, ami a korábbi Btk.
2. §-ának

(1)bekezdése alapján a büntetési tétel felső határát a kétszeresére emelte - vagyis a kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetén a kiszabható szabadságvesztés felső határa 16 évre emelkedett - a hatásköri szabályokat nem befolyásolta. Ebből következően a hatásköri szabályok megsértése nélkül került sor vádemelésre, majd pedig az elsőfokú eljárás lefolytatására a Vásárosnaményi Városi Bíróság által. b) Nem találta alaposnak a Kúria a másodfokú nyilvános ülés vonatkozásában az ügyész távollétére, valamint a tolmács biztosításának elmulasztására - ezáltal a Be. 373. §-a

(1)bekezdésének II/d) pontjában meghatározott abszolút eljárási szabálysértésre - vonatkozó terhelti érvelés sem. A Be. 373.§-a

(1)bekezdésének II/d) pontja szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a részvétele a törvény értelmében kötelező. Az ügyben másodfokon eljárt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság által

1. december
2. napján tartott nyilvános ülésről készült 1.Bf.536/2011/
3. számú jegyzőkönyv szerint a nyilvános ülésen ügyész valóban nem volt jelen. Az ügyész távollétében megtartott nyilvános ülés azonban a másodfokú bíróság eljárás szabályait nem sértette. Egyrészt azért, mert a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség másodfokú indítványában írásban már úgy nyilatkozott, hogy nem kíván a nyilvános ülésen jelen lenni, másrészt ennek jogszabályi alapja is van, miután a Be.
4. §-ának

(2)bekezdése úgy rendelkezik, hogy a másodfokú eljárásban a nyilvános ülésen az ügyész részvétele nem kötelező. c) A Kúria a tolmács kérdéskörében az alábbiakat állapította meg: A II. rendű terhelt e állampolgár. Az eljárási iratokból kitűnően mind a nyomozás során, mind az első- és másodfokú bírósági eljárás során az eljáró hatóságok a. nyelvű tolmácsot rendeltek ki az anyanyelv-használati jogának gyakorlása érdekében. A II. rendű terhelt által sérelmezett másodfokú eljárásban a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság által először

1. november
2. napjára kitűzött és e napon megtartott nyilvános ülésről készült 1.Bf.536/2011/
3. számú jegyzőkönyv tanúsága szerint a nyilvános ülés bombariadó miatt 9 óra helyett 10.30 órakor kezdődött. A tanács elnöke ekkor közölte, hogy dr. A S N tolmács a bombariadót követően a bíróság épületébe nem jött vissza, D-be hazautazott, mert azt hitte, hogy elmarad a nyilvános ülés. Ezt követően a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terheltek védői a tanács elnökéhez azt a javaslatot intézték, hogy a tárgyalóteremben tartózkodó, magyarul és a-ul jól beszélő E B jelölje ki a bíróság tolmácsnak. A tanács elnökének kérdésére a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terheltek úgy nyilatkoztak, hogy „E B elfogadjuk tolmácsként". Miután nevezett a személyi adatainak rögzítését követően kérdésre közölte, hogy nincs rokonságban és perben az érintett terheltekkel, a bíróság E B eseti tolmácsként kirendelte, majd figyelmeztette a hamis tolmácsolás törvényes következményeire. Ezt követően, majd a
4. december
5. napjára napolt nyilvános ülésen - a /
6. sorszámú jegyzőkönyv adatai alapján - tolmácsként E B volt jelen. A jegyzőkönyvek tanúsága szerint sem a személye, sem a tolmácsi tevékenysége ellen kifogás nem merült fel. A Be. alapvető rendelkezései körébe tartozó
7. §-ának

(2)bekezdése szerint a büntetőeljárásban mind szóban, mind írásban mindenki az anyanyelvét használhatja. Az alapvető rendelkezésnek minden büntetőeljárásban mérlegelés nélkül. feltétlenül érvényesülnie kell, mindenféle A Be. 114. §-ának

(1)bekezdése kifejezetten előírja, hogy ha nem magyar anyanyelvű személy az eljárás során az anyanyelvét törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján, az abban meghatározott körben - regionális vagy nemzetiségi nyelvét kívánja használni, tolmácsot kell igénybe venni. E §

(3)bekezdése ugyanakkor lehetővé teszi, hogy eseti tolmácsként a jogszabályban meghatározott feltételeknek meg nem felelő, de kellő nyelvismerettel rendelkező személyt is igénybe lehessen venni, ki lehessen rendelni. A vizsgált időszakban hatályos, a szakfordításról és tolmácsolásról szóló - a végrehajtására kiadott 7/1986.(VI.26.) IM rendelettel egységes szerkezetbe foglalt - 24/1986.(VI.26.) MT rendelet

1. §-a értelmében tolmácsolást munkaviszonyban, valamint munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban díjazás ellenében az végezhet, aki tolmács szakképesítéssel rendelkezik. A Kúria mindezen adatok tükrében azt állapította meg, hogy a bombariadó miatt kialakult helyzetben a másodfokú bíróság jogszerűen járt el, amikor nem vizsgázott tolmácsot rendelt ki eseti tolmácsként. Döntésének meghozatala során - a jegyzőkönyv szerint kifejezetten az érintett terheltek és védőik nyilatkozatára figyelemmel vonta be az eseti tolmácsot, és tisztázta azt is, hogy az eseti tolmácsként szóba jöhető személy az ügyben nem érintett. Ekként a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezést maga után vonó abszolút eljárási szabálysértést nem követett el. Mindezeken túl a Kúria utal arra, hogy a kialakult bírói gyakorlat szerint a nem vizsgázott tolmács igénybevétele a büntetőeljárás során egyébként is a Be.
2. §-ának

(1)bekezdése szerinti ún. relatív eljárási szabálysértésnek tekintendő [BH

1. 312.], amely felülvizsgálatot nem alapozhat meg.
2. A felülvizsgálati indítványban foglaltakra figyelemmel a Kúria rögzíti, hogy a Be.
3. §-a

(1)bekezdésének b) pontja alapján a jogerős ítéletben kiszabott büntetés felülvizsgálatára csak akkor van lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályainak megsértése miatt került sor törvénysértő büntetés kiszabására. Miután a minősítés törvényes, és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a kiszabott büntetés mértékét a Kúria nem vizsgálhatta. A Kúria mindezekre figyelemmel - miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §- ának

(5)bekezdése alapján hivatalból köteles - a II. rendű terhelt tekintetében a megtámadott határozatokat - a Be. 424. §-a

(1)bekezdésének d) pontja szerinti tanácsülésen eljárva, a Be.

1. §a alapján - hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtásával összefüggő tájékoztatás a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy az ugyanazon jogosult által ismételten, vagy a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti [Be.421. §

(3)bekezdés]. Budapest,

1. május
2. Dr. Molnár Gábor Miklós s.k. a tanács elnöke, Dr. Krecsik Eldoróda s.k. előadó bíró, Dr. Feleky István s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző NYM