Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.367/2016/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Szabó Balázs Gábor Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek a dr. Gadó Gábor ügyvéd által képviselt alperes ellen tisztességtelen szerződési feltételek érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- május
- napján kelt 32.G.45.145/2015/
- számú ítélete ellen az alperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ítéletet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 10.000 (tízezer) forint + áfa ügyvédi munkadíjból álló másodfokú eljárási költséget, valamint 8 napon belül - leletezés terhe mellett - fizessen meg további 24.000 (huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes kereseti kérelmében a felperes mint zálogkötelezett és az alperes mint zálogjogosult által
- december
- napján megkötött, a 1543/
- számú közjegyzői okiratba foglalt zálogszerződés IV.
- pontja érvénytelenségének megállapítását kérte, mely szerint „Ha a zálog romlása (akár a zálogtárgy állagromlása, akár egyéb ok folytán a zálogfedezet értékének csökkenése) a zálogból való kielégítést veszélyezteti, a zálogjogosult felhívására a zálogkötelezettek a felhívásban megszabott határidő alatt kötelesek a zálogfedezetet az eredeti értékére kiegészíteni. Amennyiben a zálogkötelezettek a fenti felhívás ellenére a zálogjogosult által megszabott megfelelő határidő alatt a fedezetet az eredeti értékére nem egészítik ki, a zálogjogosult a zálogjoggal biztosított követelés lejárta hiányában is gyakorolhatja az e zálogszerződés alapján őt megillető kielégítési jogot.” A felperes kereseti kérelmét az
- évi IV. törvény (Ptk.) 209/A. §
(2)bekezdésére, valamint a 18/
- (II.5.) Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontjára alapította. Előadta, hogy a nem kellően részletes meghatározás miatt az adósok számára kiszámíthatatlan, mit fogad el fedezetként a bank; hiányoznak a fedezet kiválasztását és elfogadását meghatározó tényezők; és a bank önkényesen értelmezheti a határidők biztosítását is. Az alperes érdemi ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását kérte. Előadta, hogy a szerződéses feltétel megfelel a Ptk. 261. §
(2)bekezdésében foglaltaknak, a jogszabályi előírások szerint határozták meg, illetőleg az tisztességes. A jelzálog dologi jogi természetéből következik, hogy a jogalkotó határozza meg azokat az imperatív szabályokat, amelyek a kikötött zálogjoghoz, így a zálog védelméhez, a zálogjog érvényesítéséhez kötelezően kapcsolódnak. A feleknek tehát nem kell erről a megállapodásukban rendelkezniük, azt a törvény kógens előírásai határozzák meg. A dologi jogi törvényi rendelkezések alkalmazása nem igényli azok szerződésbe foglalását, vagy szerződéses kiegészítését, így kizárt az is, hogy a dologi jogi szabályt megismétlő szerződéses kikötések tisztességtelensége kerüljön megállapításra. Az elsőfokú bíróság ítéletében a hivatkozott rendelkezés tisztességtelenségét, ezáltal semmisségét állapította meg, ítéletét a Ptk. 209. §
(1), 209/A. §
(2)bekezdésére, 239/A. §-ára és a 18/
- (II.5.) Korm. rendelet
- §
(1)bekezdés a) pontjára alapította. A feltétel tisztességtelenségét a Ptk. 209. §
(6)bekezdésére történt alperesi hivatkozás ellenére érdemben vizsgálta, mivel a Ptk. felek jogviszonyában irányadó normaszövege, illetőleg a szerződési feltétel egyezősége hiányzik. A tisztességtelenség megállapítására arra tekintettel került sor, mert nem csak a zálogtárgy állagromlásához, mint feltétel bekövetkeztéhez fűződik a felek jogviszonyában a zálogtárgy helyreállítása, hanem több más körülményt is megjelöl a szerződés vitatott pontja, így az értelmezésére a fogyasztóval szerződő felet egyoldalúan jogosítja fel (18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §
(1)bekezdés a) pontja). Az alperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a szerződéses kikötés tisztességtelensége nem lett volna jogszerűen vizsgálható; másodlagosan, ha a bíróság azt vizsgálhatónak tartja, kérte annak megállapítását, hogy a kikötés tisztességes, és ezért utasítsa el a felperes keresetét. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítéleti álláspontja jogszabályellenes, mivel sérti a Ptk. 209. §
(6)bekezdésében foglaltakat. A bíróság tévesen értelmezte a fenti jogszabályhelyet, a tisztességtelenség nemcsak abban az esetben nem vizsgálható, ha a törvényszöveg és a szerződéses rendelkezés egyezik, hanem abban az esetben sem, ha a szerződéses rendelkezést jogszabály előírásának megfelelően határozták meg. Ha jogszabály állapítja meg az általános szerződési feltételt, a tisztességtelenség vizsgálata fogalmilag kizárt. A Ptk. 205. §
(2)bekezdés alapján nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésben, amelyeket jogszabály rendez. Ez a rendelkezés azt is jelenti, hogy utóbb a fél nem hivatkozhat arra, hogy a szerződés részéve tett jogszabályi előírás számára nem volt érthető, világos. Amennyiben a felek szerződésükben a zálog romlásáról és annak jogkövetkezményeiről közvetlenül nem rendelkeztek volna, a Ptk. 261. §
(2)bekezdése ez esetben is a szerződés részévé vált volna, mivel a felek a szerződésben kikötötték, hogy „a jelen szerződésben nem szabályozott kérdésekben a Ptk.-ban, a jelzáloghitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvényben (...) foglaltak az irányadók” (kölcsönszerződés V.
- pont). Az általános szerződési feltétel szövegezése nem esik egybe teljes körűen az adott jogszabályi előírással, a részleges eltérés ellenére azonban megfelel a jogszabályban rögzített, a jóhiszeműségre és tisztességre vonatkozó elvárásoknak. Csak abban a vonatkozásban tér el a Ptk. diszpozitív modellszabályától, hogy úgynevezett egyéb ok folytán is bekövetkezhet a zálogfedezet értékcsökkenése, de ez esetben sem vizsgálható a szerződéses feltétel tisztességtelensége. Az elsőfokú bíróság a Ptk. diszpozitív szabályával tartalmilag - döntő részében szövegszerűen is - egyező szerződéses kikötés tisztességtelenségét állapította meg, ami nem értelmezhető másként, minthogy magát a Ptk.
- §
(2)bekezdését minősíti az ítélet tisztességtelennek. A Ptk.
- § -a alapján a zálogjogosultnak kell bizonyítania, hogy a zálog romlása olyan mértékű, hogy az a hitelezői követelés kielégítését veszélyezteti; a zálogjogosult a kötelezettet felszólította a zálogtárgy helyreállítására, vagy a korábban nyújtott biztosíték értékének a kiegészítésére; a zálogkötelezett megfelelő határidőn belül nem tett eleget a jogosult felhívásában foglaltaknak. A zálogkötelezett kétségbe vonhatja bármely feltételnek a konkrét esetben való teljesülését. Nem állapítható meg, hogy az alperes magának tartotta volna fenn a fenti kikötés kizárólagos értelmezésének jogát, és az sem, hogy az alperes kizárólagos joga lenne annak eldöntése, hogy a szerződés teljesítése szerződésszerű-e, vagyis, hogy a zálogjogosult adott esetben jogosult-e arra, hogy éljen kielégítési jogával. Az, hogy a szerződés a zálog romlását nem korlátozza a zálogtárgy állagromlására, mindkét fél érdekét szolgálja, mivel a zálog romlását több egymástól eltérő irányú esemény is alakíthatja, amire az elsőfokú bíróság is hivatkozott. A szerződéses kikötés egyértelművé teszi, hogy a zálogjogosult csak abban az esetben igényelheti a zálogfedezet kiegészítését, ha összességében a körülmények együttes hatására vált a zálog alkalmatlanná a szerződéses funkció betöltésére. A Ptk.
- §
(2)bekezdésének felhívásával az időtartam is behatárolhatóvá válik anélkül, hogy ezt külön meghatározták volna a szerződésben. Ha a Ptk. diszpozitív rendelkezése a felek kifejezett és eltérő tartalmú megállapodása hiányában a szerződés részévé válik, úgy az sem vonható kétségbe, hogy a szerződés részévé váló törvényi modellszabályt a felek nem voltak kötelesek további magyarázó kikötésekkel kiegészíteni. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az ítélet helybenhagyását kérte helyes indokai alapján, perköltségként az eljáró ügyvéd munkadíját kérte megállapítania a vonatkozó IM rendelet szerint. Mivel az elsőfokú ítéletnek jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, azt az ítélőtábla teljes terjedelmében bírálta felül. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, helyes az arra alapított döntése is, az ítélőtábla annak indokaival is egyetértett, ezért a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján utal az elsőfokú határozat helyes indokaira. A fellebbezésre is tekintettel mutat rá csak a következőkre. Az alperes sem állította, hogy a per tárgyát képező feltételt jogszabály állapította volna meg; az a hivatkozása pedig, hogy - egyetlen eltéréssel - a Ptk. 261. §
(2)bekezdésében foglaltaknak felel meg, nem fog helyt. A Ptk. 261. §
(2)bekezdése szerint, ha a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását, vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását. Ha kötelezett a jogosult felhívásának megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, a jogosult kielégítési jogát gyakorolhatja. A fenti Ptk. rendelkezés a zálogtárgy állaga romlásának esetét szabályozza. Ezzel szemben a szerződéses kikötés a zálog romlásáról ír, ami magában foglalja az állagromlás mellett az egyéb ok folytán bekövetkező értékcsökkenést is, utóbbit a Ptk. hivatkozott rendelkezése nem ismeri. Ugyanakkor a szerződés nem határozza meg, hogy milyen egyéb ok folytán bekövetkező értékcsökkenésről lehet szó, e körben nem egyértelmű, nem világos, így az alperes van abban a helyzetben, hogy ezen szerződéses rendelkezésre utalással, választása szerint bármit megjelölhessen az értékcsökkenés okaként. A Ptk. rendelkezései szerint, amennyiben a zálogtárgy állagának romlása a követelés kielégítését veszélyezteti, a jogosult kérheti a zálogtárgy helyreállítását vagy a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adását. Ezzel szemben a szerződéses rendelkezés szerint a fogyasztó a fedezet kiegészítésére köteles, a zálogtárgy helyreállításának lehetősége fel sem merül, ami a Ptk. szabályaihoz képest hátrányosabb helyzetet eredményez a fogyasztó számára. A fentieket meghaladóan a Ptk.-ban mind a helyreállítás, mind a veszélyeztetés mértékének megfelelő biztosíték adása egyértelmű rendelkezés, ezzel szemben a zálogfedezet eredeti értékre való kiegészítésére irányuló kötelezettség nem az, mert nem állapítható meg, hogy ez a már zálogjoggal terhelt dolgot érinti, vagy újabb zálogtárgy bevonását, esetlegesen más megoldást foglal magában. További eltérés, hogy a Ptk. rendelkezései szerint a kielégítési jog abban az esetben nyílik meg, ha a zálogtárgy helyreállítására, biztosíték adására irányuló kötelezettségének a zálogkötelezett megfelelő határidőn belül nem tesz eleget, míg a szerződés szerint abban az esetben, ha nem egészíti ki a fedezetet az eredeti értékre. Az alperes azon előadása, hogy a bizonyítás őt terheli, adott esetben a tisztességtelenség tényétől független. Jelentősége annak van, hogy a szerződéses feltétel érvényessége esetén elegendő bármely, általa megjelölt „egyéb ok” fennállását bizonyítani, szemben a Ptk. már utalt rendelkezésével. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdésére utalással helybenhagyta. Az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 73/A. §
(4)bekezdése alapján hívta fel az alperest a fellebbezési illeték kiegészítésére leletezés terhe mellett, ugyanis 24.000 forintot rótt le ezen a címen, azonban az Itv. 39. §
(3)bekezdés c) pontja szerint az ítélőtábla előtt fellebbezési eljárásban peres eljárás esetén 600 000 forint az illeték alapjának mértéke, azaz a fellebbezési illeték helyesen 48.000 forint. Ezt meghaladóan az alperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperesnek megfizetni a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)és
(5)bekezdése alapján megállapított ügyvédi munkadíjból álló másodfokú eljárási költséget. Budapest,
- év február hó
- napján (
- sorszámú végzéssel kijavított dátumelírás) dr. Sándor Ottó s.k. a tanács elnöke dr. Szabó Annamária s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő . Ócsai Beatrix s.k. bíró