Bf.78/2019/5 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés). Ezért 10 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője a minősítés megváltoztatásáért és a büntetés enyhítéséért jelentett be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.226/2019/1-I. számú átiratában nem tartotta alaposnak a minősítés megváltoztatásáért és a büntetés enyhítéséért bejelentett fellebbezést. Rámutatott, hogy a felülbírálat teljes körű, a törvényszék a bizonyítási eljárás lefolytatása során eljárási szabálysértést nem vétett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességében is megvizsgálta, s azokat logikusan értékelte, ennek eredményeképpen az általa megállapított tényállást téves ténybeli következtetésektől mentes. Mindemellett indítványozta az ítéleti tényállást helyesbítését, kiegészítését az alábbiak szerint: Indítványozta mellőzni a következőket tekintettel arra, hogy ezek feltételes módban megfogalmazott megállapítások: „..az erős behatásból származhatott …. keletkezhettek .... ütődése alkalmával." Továbbá kitért arra, hogy a bíróság a büntetés kiszabása során jelentőséget tulajdonított a vádlott és a sértett adottságainak, azonban az ezt megalapozó tényeket a tényállásban nem rögzítette. E körben a tényállás kiegészítését indítványozta az alábbiak szerint: a vádlott 178 cm magas és 78 kg volt a bűncselekmény elkövetésekor. A.A. sértett 185 cm magas, sovány testalkatú, 60 éves volt, 2009-ben végbéldaganattal operálták, majd kezelték. A büntetés kiszabási körülmények értékelésével kapcsolatban kitért arra, hogy az elsőfokú bíróság teljeskörűen feltárta az enyhítő és súlyosító körülményeket -ugyanakkor az időmúlást, mint jelentős enyhítő körülményt, helytelenül vett figyelembe - melyek alapján a vádlott által megvalósított bűncselekmény vonatkozásában az irányadó törvényi középmértékben (10 év) állapította meg a szankciót, mely a vádlott tettével arányban álló. Az ítélet járulékos rendelkezéseivel kapcsolatban rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság tévesen zárta ki a terheltet a feltételes szabadságból, hiszen a vádlottat az eljárás tárgyát képező bűncselekmény elkövetését követően ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre, így a Btk. 38.§

(4)bekezdésének d) pontja szerinti kizáró ok jelen eljárásban nem áll fenn. Az ügyészség álláspontja szerint tévesen rendelkezett az elsőfokú bíróság a bűnjelekről is, hiszen valamennyi bűnjel lefoglalásának megszüntetését követően azok megsemmisítését rendelte el. Ennek okán indítványozta a bűnjeljegyzékben szereplő 2.,3.,4.,5.,

1. és
2. sorszám alatti bűnjelek iratokhoz való csatolását, illetve a többi bűnjelként lefoglalt dolgot kiadását a sértett fia, azaz A.A. részére. Egyebekben az ítélet helybenhagyását indítványozta. A védő fellebbezésének indokolása megegyezett az elsőfokú eljárásban elhangzottakkal, az eltérő minősítés megállapítása mellett a büntetés enyhítésére irányuló fellebbezését fenntartotta. Arra hivatkozott, hogy a vádlott szándéka még eshetőlegesen sem terjedt ki az emberölésre, kizárólag a testi sértés okozására. A törvényszék ítéletének megváltoztatását indítványozta a fellebbezésében foglaltak szerint, míg a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát a halált okozó testi sértés bűntettének büntetési tételét alapul véve a középmértéktől a vádlott javára eltérve, jelentősen enyhítse az elsőfokú ítéletben is taglalt enyhítő körülmények túlsúlyára is figyelemmel. A védő a nyilvános ülésen az általa korábban elhangzottakkal egyezően a minősítés megváltoztatása mellett érvelt. A vádlott bűnösségének halált okozó testi sértés bűntettében történő megállapítását és rövidebb tartamú - a büntetési tételkeret középmértékét el nem érő - szabadságvesztés büntetés kiszabását indítványozta. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban írtakkal egyezően - az ott felsorakoztatott érvek mentén - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, valamint a védői érveléssel ellentétben a minősítés változatlanul hagyását indítványozta a járulékos kérdések megváltoztatása mellett. A vádlott utolsó szó jogán enyhébb minősítés megállítását kérte arra hivatkozva, hogy ő sohasem kívánta a sértett halálát, bűnösségre kiterjedő beismerő vallomást tett, melyben a halált okozó testi sértést elismerte. Mindemellett többször hangsúlyozta, hogy tettét nagyon megbánta. A bejelentett fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás lefolytatásakor eljárási hibát nem vétett. Az elsőfokú bíróság valamennyi, a rendelkezésre álló bizonyítékot teljességében, a logika szabályainak megfelelően értékelt. E körben megfelelően rámutatott arra, hogy a bizonyítékok közül melyiket és miért fogadott el. Ekképp a törvényszék által megállapított tényállás megalapozott, az mentes a Be.
3. §-ban rögzített hibáktól, így a tényállás a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Azonban az ügyészség által mellőzni indítványozott részek: „..az erős behatásból származhatott..keletkezhettek..ütődése alkalmával.", valóban nem a tényállás részét képezik, ezért azokat a másodfokú bíróság mellőzte. Helyesen következtetett a tényállásból az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségére és helyes a bűncselekmény jogi minősítése is. Itt mutat rá a másodfokú bíróság, hogy a fellebbviteli eljárásban a minősítést támadó fellebbezés már csak azért sem foghatott helyt, mert a vádlott cselekvősége, az indulati megnyilvánulások, a sérülés okozását követő cselekedete egyértelműen utal arra, hogy a vádlott szándéka nem testi sérülés okozására, hanem a sértett életének kioltására irányult. Ezt támasztja alá a sérülés kivitelezésének módja, a célzott testtájék támadása, a vádlottnak a sértetthez intézett fenyegetése, majd pedig a sérülést követően tanúsított magatartása. Mindezen körülmények alapján az eltérő minősítésre irányuló védelmi fellebbezési indokokat a másodfokú bíróság megalapozatlannak találta, és megállapította, hogy a törvényszék által megállapított minősítés helyes és egyúttal törvényes is. Az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket feltárta, azokat helyesen értékelte. A vádlott által elkövetett bűncselekmény büntetési tétele 5-15 évig terjedő szabadságvesztés, ezért a törvényi középmérték - esetében 10 év - megfelelő szankció, arányban áll az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával. Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a jogerős határozat meghozataláig a vádlott előzetes fogvatartásban volt, így ezt az időtartamot a Btk.
4. §

(1)és

(2)bekezdés alapján beszámította a szabadságvesztés tartamába. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor a vádlottat kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből. A vádlott ugyanis a terhére rótt bűncselekményét nem más büntetésének végrehajtása alatt követte el. Jelen ügyben elbírált cselekmény elkövetési ideje megelőzi a vádlottal szemben kiszabott Győri Járásbíróság B.100/2016/44. számú ítéletének jogerőre emelkedését. Így a másodfokú bíróság az erről szóló rendelkezést mellőzte, és megállapította, hogy a vádlott legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra a Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pontja alapján. A bűnjelekkel kapcsolatos rendelkezés is korrekcióra szorult, ezért a másodfokú bíróság a 2.,3.,4.,5.,

1. sorszámű bűnjelek megsemmisítése helyett, az iratokhoz csatolását rendelte el, valamint az 1.,7.,8.,9.,10.,11.,12.,13.,
2. sorszám alatti bűnjeleket a sértett örökösének, azaz A.A.nek rendelte kiadni. [Be.
3. §

(1)bekezdés és a 11/2003(V.8) IM-BM-PM együttes rendelet 1. §

(1)bekezdés.] Az elsőfokú bíróság az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség összegét helytelenül állapította meg, ezért azt a másodfokú bíróság rendelkező részben írtak szerint javította. A másodfokú eljárásban felmerülő bűnügyi költség viselésére a vádlott a Be. 613. §

(1)bekezdése alapján köteles. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a Be. 599. §

(1)bekezdés alapján tartott nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 606. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta. Győr, 2019.november

1. dr. Csák Csilla sk. előadó bíró. Péntek László sk. a tanács elnöke. Vajda Edit sk. bíró A Győri Törvényszék B.265/2017/
2. számú ítélete a másodfokú bíróság ítéletében foglalt változtatással
3. november
4. napján jogerős. . Péntek László sk. a tanács elnöke