Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.22.081/2012/
- A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Pásztor Miklós ügyvéd és a dr. Krekács Éva ügyvéd által képviselt felperesnek - a Csuka és Társa Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Csuka Péter által képviselt alperes ellen, kölcsön visszafizetése iránt indított perében, a Fővárosi Törvényszék
- május
- napján kelt 22.P.26.176/2009/
- sorszámú ítélete ellen, az alperes részéről
- és
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, míg fellebbezett rendelkezését helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 100.000 (százezer) forint + ÁFA mértékű másodfokú perköltséget, továbbá térítsen meg az államnak felhívásra 957.600 (kilencszázötvenhétezer-hatszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes keresetében az alperest 50.000 euró és annak kamatai megfizetésére kérte kötelezni a
- szeptember 19-én létrejött kölcsönszerződés alapján. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a kölcsönből a felperesnek XX és ZZ jelenlétében
- március 12-én 39.900 eurót visszafizetett. Előadása szerint a felperes a törlesztés tényét a kölcsönszerződés hátoldalára felvezette, azonban az okiratot magánál tartotta. A felperessel
- október 5-én történt beszélgetésről rejtett kép- és hangfelvételt készített, mely szerinte igazolja a részlet megfizetését. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 eurót, annak
- január
- napjától számított kamatát, és 900.000 forint lerótt illetéket mint perköltséget. Az ítélet indokolása szerint a peres felek között a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti kölcsönszerződés jött létre. Az alperes a Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján fennálló kötelezettsége ellenére azonban nem bizonyította, hogy 39.900 eurót a felperesnek visszafizetett. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy az alperes személyes meghallgatása során a pénz átadásának időpontjaként kezdetben
- február hó végét, február második felét, majd későbbi beadványában
- március
- napjában jelölte meg. A részlet átvételéről készült dokumentum tárgyában is eltérő előadásokat tett: először külön lapra írt átvételi elismervény elkészültét állította, majd arra hivatkozott, hogy ilyet nem írtak, illetve az elismervényt a kölcsönszerződés hátoldalára vezette fel a felperes. Ezzel szemben a közjegyző által
- június 29-én hitelesített kölcsönszerződés másolatán és a jelen perben is felmutatott eredeti kölcsönszerződésen semmilyen feljegyzés nem található, egyéb elismervény csatolásra nem került. XX és ZZ tanúk vallomása az alperesi előadást pedig teljes egészében nem támasztották alá, az átadás helye vonatkozásában ellentmondásosan nyilatkoztak. XXnak, az alperes barátjának tanúvallomását a bíróság nem értékelte elfogulatlannak, ugyanis a tanú olyan tényről is előadást tett, amelyet a szerződő felek nem említettek (árfolyamveszteség kockázatának viselése). Életszerűtlennek tartotta: a tanú nem ügyelt arra, hogy a pénz átvételét a felperes írásban igazolja. ZZ a pénz átadásával kapcsolatban konkrétumokra nem emlékezett, egyebekben az alperessel egyezően nyilatkozott. Az alperes terhére értékelte az elsőfokú bíróság, hogy a XXtól kapott forint összeg euróra történő átváltását okirattal, számlával, elismervénnyel nem tudta igazolni, illetve azt sem tudta megindokolni, hogy ezt a kölcsönt miből fizette volna vissza. Az alperes által készített hangfelvételt sem fogadta el a perdöntő bizonyítékként, mivel az a 39.900 euró összeg átadásáról egyértelmű megfogalmazásokat nem tartalmazott. A poligráfos vizsgálat mint bizonyítási eszköz alkalmazását szükségtelennek találta, figyelemmel a felperes jelenleg is fennálló gyógyszeres kezelésére, továbbá az esemény óta eltelt hosszabb időre, ami a vizsgálat eredményességét kétségessé teszi. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak részben történő megváltoztatásával, a felperes javára megítélt összeg 10.100 euró összegre történő mérséklését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat nem megfelelően mérlegelte, tévesen állapította meg a tényállást, melyből nem megfelelő jogkövetkeztetést vont le. A rendelkezésre álló hangfelvétel, valamint XX és ZZ tanúk vallomása egyértelműen alátámasztja, hogy a felperes részére átadott 39.900 eurót. Az alperesi álláspont szerint a tanúvallomások közötti ellentmondás csupán látszólagos, mivel az iroda több részből áll, így helytálló ZZ vallomása, miszerint a hátsó irodai részen történt a pénzátadás. Előadta, hogy nem beszélte meg előre XXval, hogy mit fog mondani a tárgyaláson. XX szavait az elsőfokú bíróság félreértelmezte, más színben tüntette fel, indokolatlanul tartja elfogultnak. Kétségbe vonta, hogy a felperes a szintén tanúként meghallgatott feleségével, lányával, rokonaival a tárgyalás előtt ne beszélte volna meg az ügyet. Kiemelte, hogy XX nem abból a célból ment át az irodába, hogy a pénzátvételnél jelen legyen, így nem kellett a bíróság által számon kért átvételi igazolásra figyelnie. Azt a körülményt, hogy a pénzváltás tényét külön okirattal kellett volna igazolnia, nem tartotta életszerűnek, ugyanis ez a kérdés irreleváns, nem igazolná, hogy ezt az összeget a felperesnek átadta. Önhibájának tartotta, hogy okirati bizonyítékkal nem rendelkezik, azonban szerinte egyéb bizonyítékkal, így tanúvallomással és különösen a hang- és videofelvétellel bizonyította állítását. A felperes elismerte, hogy gyanúja volt a hangfelvétel készítéséről, ezért óvatosan fogalmazott. Az elhangzottakat összességében kell értékelni, így egyértelmű, hogy a pénzösszeg visszaadása a felperes részére megtörtént. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján a releváns tényállást helyesen állapította meg és az abból levont jogkövetkeztetése is helytálló. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel a másodfokú bíróság az alábbiakat emeli ki: a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján az alperest terhelte annak bizonyítása, hogy a részére átadott 50.000 euró kölcsönből 39.900 eurót a felperes részére visszafizetett. Az alperes csupán állította, hogy a visszafizetésről okirat készült, mégpedig oly módon, hogy a felperes a kölcsönszerződés hátoldalára rávezette a visszafizetés tényét. A felperes bemutatta a birtokában lévő kölcsönszerződés eredeti példányát, melyen az alperes által hivatkozott nyilatkozat nem található. XX tanú is úgy nyilatkozott (
- sorszámú jegyzőkönyv 2-
- oldal), hogy tudomással bír a kölcsönszerződésre rávezetett feljegyzésről, azonban ennek tanúja nem volt, arról az alperesi előadásból szerzett tudomást. ZZ tanú is azt adta elő (
- sorszámú jegyzőkönyv
- oldal), hogy volt egy papír, aminek a hátuljára írtak valamit, azt sem tudta, hogy azt aláírta-e valaki. A tanú először úgy nyilatkozott, hogy
- év elején az alperes részéről a felperes részére euró átadás történt, azonban a később azt adta elő, hogy nem látta, hogy a felperes a pénzt átveszi. Nem osztja a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint XX tanúnak ügyelnie kellett volna arra, hogy az alperes az átvételi elismervényt tartalmazó okiratot magához vegye. XX nem okirati tanúként szerepelt az ügyletben, az alperes pedig teljes cselekvőképességgel rendelkezik, így magának kellett volna gondoskodnia arról, hogy az okirat a birtokába kerüljön. Ennek ellenére az elsőfokú bíróság a további peradatok okszerű mérlegelésével vonta le azt a következtetést, hogy az alperes a részteljesítést nem bizonyította sikerrel. Helyesen döntött az elsőfokú bíróság, amikor az alperes által készített hang- és videofelvétel alapján nem fogadta el tényként a 39.900 euró visszafizetését. Ezen a hangfelvételen nincs olyan konkrét felperesi nyilatkozat, amely annak megtörténtét alátámasztaná. A hangfelvétel alapján esetlegesen lehetett arra következtetni, hogy a kölcsöntartozásból már részteljesítés történt, azonban ezt a felhívott jogszabályhely alapján az alperesnek kellett volna minden kétséget kizáró módon bizonyítania. A másodfokú bíróság sem találta indokoltnak a peres felek poligráfos vizsgálatának elrendelését, ezért azt mellőzte. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes másodfokú eljárásban felmerült perköltségét, melyet a Fővárosi Ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján állapított meg. Az így megállapított munkadíjat a felperesi képviselő által kifejtett ügyvédi tevékenységre tekintettel mérsékelt. Az alperes illetékfeljegyzési jog kedvezményében részesült, ezért a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján köteles a le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére az állam javára külön felhívásra. Budapest,
- június
- Dr. Németh László sk. a tanács elnöke . Molnár Ágnes sk.. Merőtey Anikó sk. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: ódi Zsuzsanna írnok