Mfv.10147/2019/6 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.II.10.147/2019/

1. A tanács tagjai: Dr. Stark Marianna a tanács elnöke Dr. Tánczos Rita előadó bíró Szolnokiné dr. Csernay Krisztina bíró A felperes: felperes - személyesen eljáró Az alperes: ... Zrt. Az alperes képviselője: Dr. Rátky és Társa Ügyvédi Iroda - Dr. Rátky Miklós ügyvéd A per tárgya: prémium megfizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.561/2018/
2. Az elsőfokú bíróság határozata: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 53.M.1283/2017/
3. Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.561/2018/
4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 53.M.1283/2017/
5. számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 80.000.(nyolcvanezer) forint és 21.600.(huszonegyezer-hatszáz) forint áfa másodfokú, valamint 30.000.(harmincezer) forint és 8.100.- (nyolcezer-egyszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget, valamint külön felhívásra a magyar államnak 210.760.- (kétszáztízezer-hétszázhatvan) forint fellebbezési és 263.450.- (kétszázhatvanháromezer-négyszázötven) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás [1] A tényállás A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes
6. március 14-től állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel ... munkakörben.
7. március 9-én aláírt munkaszerződése
8. pontja szerint munkabére 920.000.- forintban [2] [3] [4] [5] került megállapításra. A munkaszerződés rögzítette továbbá, hogy „a munkavállalónak a részére előírt feladatok teljesítéséért - a munkáltató belső szabályainak megfelelő szabályok szerint - a tárgyévben a munkáltató által a számára kifizetett személyi alapbér 30%-ának megfelelő prémium jár". Az alperes
9. július hónapban kelt érdekeltségi rendszeréről, jóléti és szociális juttatásairól szóló szabályzatának (a továbbiakban: Szabályzat) 8.
10. pontja szerint egyéni teljesítményalapú ösztönző bérezés a prémium, amely előre kitűzött feladat- és/vagy teljesítménycél eléréséhez köthető. Ennek módjáról, formájáról és feltételeiről a vezérigazgató általános jelleggel a feladat kitűzése előtt dönt, a konkrét feladat-, illetve teljesítménycélok meghatározása és a teljesítésének igazolása a közvetlen munkahelyi vezető feladata. A Szabályzat értelmében a társaság munkavállalói előző évi teljesítményük alapján évente egyszer éves teljesítményprémiumban részesülnek. Az alperes 100%-ban állami tulajdonban álló gazdasági társaság. A Magyar Államot megillető tulajdonosi jogokat az ... Bank Zrt., illetve a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter, Miniszterelnökség gyakorolta. A
11. november 27-én kelt 5/2015.(XI.27.) alapítói határozat akként rendelkezett, hogy a munkavállalók számára kizárólag az alapbér és a munka törvénykönyvéről szóló
12. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.), vagy más jogszabály alapján kötelezően járó juttatások állapíthatók meg garantált juttatásként. A
13. pont értelmében a munkavállalók számára minden évben a részvényes által elfogadott üzleti tervben jóváhagyott keretek között kerülhet sor a garantált juttatásokon felüli egyéb juttatási csomag elemeinek meghatározására és azokkal kapcsolatos munkavállalók felé történő kötelezettségvállalásra. A
14. pont szerint köteles az alperes vezérigazgatója az 1-
15. pontban foglaltak érvényesítése érdekében a szükséges intézkedések haladéktalan megtételére, ide értve az alperes érdekeltségi rendszeréről, jóléti és szociális juttatásairól szóló szabályzat és a munkavállalók munkaszerződésének ezzel összhangban történő módosítására, mivel
16. január 1-jétől az 1-
17. pontban foglaltakkal ellentétes belső szabályzat és munkaszerződés nem lehet hatályban. Az alapítói határozat
18. pontja rögzítette, hogy mivel az alperes alaptevékenységének ellátását
19. évben nem kezdte meg, így erre az évre prémiumkitűzésre nem kerülhet sor. A prémiumkitűzéssel érintett munkavállalók esetében a még meg nem kezdett prémiumfeladatok, illetve feladatrészek teljes körűen visszavonásra kerültek, a megkezdett feladatok esetében a kitűzések, illetve kitűzhetőség jogszerűsége felülvizsgálatot igényel. A határozat kézhezvételét követően
20. december 11-én a vezérigazgató arról tájékoztatta a munkavállalókat, hogy 2015-ben prémium nem kerül kifizetésre. Az alapítói határozat kézhezvételét követően
21. december 11-én a vezérigazgató arról tájékoztatta az alperes munkavállalóit, hogy [6]
22. évi prémium nem kerül kifizetésre.
23. évre a felperes részére prémiumfeladat nem került meghatározásra. A felperes munkaviszonya
24. április 13-én szűnt meg az alperesnél. A felperesek keresete és az alperes ellenkérelme [7] A felperes keresetében
25. évre járó prémium címén 2.634.545.forint és késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy a munkaszerződése
26. pontja alapján annak kifizetésére a munkáltató kötelezettséget vállalt. [8] Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy a felperest sem munkaszerződése, sem pedig a perbeli időszakban hatályos szabályzatok alapján nem illette meg prémium a perrel érintett időszakra. Hangsúlyozta, hogy nem feltétel nélkül vállalt kötelezettséget a prémium fizetésére és mivel prémiumfeladat nem került meghatározásra ebben az évben, a felperes azt nem is teljesíthette. Igénye csak akkor lett volna megalapozott, ha a prémiumfeladatok meghatározásra kerülnek és többletkövetelményeket határoznak meg a munkaköri feladatokhoz képest, amiket a felperes teljesít. Kiemelte, hogy 100% állami tulajdonban lévő gazdasági társaságként az alapítói döntéseket és utasításokat figyelembe kellett vennie, így irányadó volt az 5/2015.(XI.27.) alapítói határozat is és azon munkavállalók esetében, akiknek
27. évre prémiumot fizettek, az új vezérigazgató intézkedett azok visszakövetelése iránt. Az első- és másodfokú bíróság ítélete [9] A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 53.M.1283/2017/
28. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte a felperest 131.727,- Ft + áfa perköltség, valamint 158.000,- Ft eljárási illeték megfizetésére. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a következetes joggyakorlat értelmében a prémiumra való jogosultság feltételeit a munkáltató határozhatja meg és ha a munkaszerződésben a munkáltató feltétlen kötelezettséget nem vállalt a prémium megállapítására, vagy kifizetésére, a munkavállaló kitűzés hiányában ilyen jellegű igényt nem támaszthat. Indokolása szerint a munkaszerződés
29. pontjában az alperes nem vállalt feltétel nélküli fizetési kötelezettséget, arra csak a felperes részére előírt feladatok teljesítése esetén kerülhetett sor, a személyi alapbér 30%-ának megfelelő összegben. Utalt a bíróság a perbeli időszakban hatályos alperesi szabályzatra, miszerint a prémium előre kitűzött feladat- és/vagy teljesítménycél eléréséhez köthető, ez alapján is azt találta megállapíthatónak, hogy a munkáltató nem vállalta a feltétel nélküli prémiumfizetést. Kiemelte annak jelentőségét, hogy az alperes 100%-os tulajdonban lévő gazdasági társaság és ezért figyelembe kellett vennie az alapító döntéseit, utasításait, határozatát, így az 5/2015.(XI.27.) alapítói határozatot is. Vitatta azon felperesi érvelést, hogy számára a prémium alanyi jogon járt a munkaszerződés értelmében, utalva az EBH
30. M.
31. számú eseti döntésre. Megállapította, hogy a felperes munkaszerződésének
32. pontja csak lehetőségként és nem kötelezettségként tartalmazta a munkavállalói prémiumot. [10] A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Törvényszék 8.Mf.680.561/2018/
33. számú ítéletével ez elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek prémium címén 2.634.545.- forintot és késedelmi kamatát, 158.073.- forint kereseti és 210.764.- forint fellebbezési eljárási illetéket. Kifejtette, hogy a munkaszerződés
34. pontjában rögzített kikötés nem a prémium kiírására vonatkozó munkáltatói lehetőségként, hanem kötelezettségként került rögzítésre. A prémiummegállapodást a munkabér elemek között az alapbér meghatározását követően tartalmazza a munkaszerződés, ez az alapbéren túli juttatások között kijelentő és nem feltételes módban került megfogalmazásra, így a prémium járt a felperesnek. A munkáltató kötelezettséget vállalt arra, hogy prémiumfeladatot tűz ki és annak teljesítését értékeli a szabályzatban rögzített folyamat szerint. A szabályzat 8.
35. pontja a prémium céljára, a feladatmeghatározás formájára, feltételeire és feladatteljesítésre vonatkozó általános és technikai jellegű meghatározásokat tartalmazott, így a munkaszerződés és a szabályzat egybevetéséből is az következett, hogy a munkáltatónak a prémiumfeladatokat ki kellett volna tűznie és arra kötelezettséget vállalt. Ennek hiánya nem volt a felperes terhére értékelhető. A perbeli esetben a prémium mértékét is megállapították a munkaszerződésben, ezért a felperesi igény elbírálását sem az 5/2015.(XI.27.) számú határozat, illetve a prémiumfeltételek meghatározásának hiánya nem érinthette. A felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem [11] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő határozatot akként, hogy a felperes kérelmének ne adjon helyt, illetve a késedelmi kamattal kapcsolatos döntést módosítsa, vagy szükség esetén helyezze hatályon kívül a jogszabálysértő ítéletet és kötelezze az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára, valamint marasztalja a felperest a perköltségben. Megsértett jogszabályhelyként a Ptk.
36. §-ára, valamint az Mt.
37. §

(2)bekezdésére és 42. §

(2)bekezdés b) pontjára hivatkozott. [12] Utalt arra, hogy mind a munkaszerződés, mind az ebben az időben még nem létező érdekeltségi szabályzat szerint a prémium előfeltétele a kitűzött feladatok teljesítése. Prémiumfeladatok kitűzésére az alperes egyik dokumentumban sem vállalt kötelezettséget, az érdekeltségi szabályzat 8.

1. pontja pedig kimondta, hogy prémiumkitűzés hiányában nem jár prémium. A munkaszerződés aláírásakor semmilyen belső szabályzat nem volt érvényben, így lehetetlen, illetve érvénytelen feltétel került kikötésre, amit semmisnek kell tekinteni, s az Mt.
2. §

(3)bekezdését kell alkalmazni. A munkaszerződés

1. pontja a prémiumra vonatkozó rész tekintetében, mint lehetetlen és érthetetlen rendelkezés érvénytelen, így a felperes prémium iránti igénye nem megalapozott. [13] Az érdekeltségi szabályzat az Mt.
2. §

(1)bekezdése szerint a munkáltató egyoldalú kötelezettségvállalásának minősült, melyet a munkáltató a 2015. november 27-én kelt határozatával az Mt. 16. §

(2)bekezdése alapján akként módosította, hogy a prémiumot eltörölte. E körülményt a másodfokú bíróság nem értékelte. A felperes semmilyen olyan munkateljesítményt nem végzett

1. évben, amelynek ellentételezéseként jogosult lett volna prémiumra. Ilyen feladatok nem kerültek számára kiírásra és ennek hiányában nem vállalt kötelezettséget a munkáltató a prémium fizetésére. Ennek megfelelően a felperes sem a munkaszerződés, sem az érdekeltségi szabályzat alapján nem volt jogosult prémiumra azt megalapozó munkavállalói többletteljesítmény, illetve a prémiumfeladatok kitűzésének és teljesítésének hiányában. [14] Ellentétes döntést hozott a másodfokú bíróság a BH
3. számú eseti döntésben kifejtett állásponttal is. A felek nem teljesítménybér fizetéséről állapodtak meg, hanem az alapbéren felüli többletteljesítmény ellenében kiírás esetén járó prémiumról, így ezen feltételek az adott esetben nem valósultak meg. A munkaszerződés
4. pontjában szereplő prémiumrendelkezés érvénytelen, ezért arra a felperes nem alapíthat jogot. Szintén nem alapíthat igényt a prémiumszabályzatra sem, ugyanis az alperes azt határozatával utóbb jogszerűen módosította. A felperes nem végzett semmilyen olyan tevékenységet, amely alapján prémiumra vált volna jogosulttá, a munkáltató pedig nem vállalt feltétlen kötelezettséget a prémiumfeladat kiírására, így annak elmaradása sem róható a terhére. Az EBH
5. M.
6. számú eseti döntésben rögzítésre került, hogy amennyiben a munkaszerződés feltételes módban fogalmaz, akkor annak már egyáltalán nincs relevanciája, hogy a prémiumfeladat kitűzésének eljárásrendjét a felek meghatározták, a prémium ebben az esetben sem jár. A Kúria döntése és annak jogi indokai [15] Az alperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint megalapozott. [16] A prémium a teljesítménybér körébe tartozó, az Mt. által nem szabályozott, de az ítélkezési gyakorlat által részletesen kimunkált díjazási forma. Teljesítménybérnek tekinthető, mert annak a munkáltató általi kitűzése teljesítménykövetelményt, illetve ehhez kapcsolódó díjazást állapít meg (BH
7. 50.). A prémiumfeladat teljesítése alapozza meg a munkavállaló alanyi jogát a prémiumra. A prémium kitűzése történhet egyoldalú kötelezettségvállalással, de a felek a munkaszerződésben is megállapodhatnak a prémiumfizetés feltételeiről [17] A perbeli eseteben a peres felek a munkaszerződésben rögzítették, hogy a felperest milyen további juttatások illetik meg munkabérén felül. Megállapították, hogy „a munkavállalónak a részére előírt feladatok teljesítéséért a munkáltató belső szabályainak megfelelő szabályok szerint - a tárgyévben a munkáltató által kifizetett személyi alapbér 30%-ának megfelelő prémium jár. [18] Kellő alap nélkül jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy a munkaszerződésben szereplő ezen megállapodás nem a prémiumfeltételek kiírására vonatkozó munkáltatói lehetőségként, hanem kötelezettségvállalásként értékelendő. Az alperes nem minden feltétel nélkül vállalt arra kötelezettséget, hogy a munkavállaló számára prémiumot fizet, hanem ennek feltételéül szabta, hogy a számára előírt feladatokat a munkavállaló teljesítse a munkáltató belső szabályainak megfelelő szabályok szerint. [19] Helytállóan hivatkozott az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a munkaszerződés megkötésekor ilyen szabályzat nem volt az alperesnél és az utóbb megalkotott érdekeltségi szabályzat egyértelműen rögzítette, hogy a prémium célja a társaság eredményes működéséhez való hozzájárulás növelésének elérése, s annak 8.
8. pontja szerint csak kitűzött feladat- és/vagy teljesítménycél eléréséhez köthető, prémiumfeladat tűzés hiányában tehát az nem jár. Ennek megfelelően annak eldöntésekor, hogy a felperes jogosulttá vált-e a prémiumra, vagy sem a munkaszerződés
9. pontjában foglaltakra figyelemmel, az érdekeltségi szabályzat rendelkezéseit is figyelembe kellett venni. Ezért kellő alap nélkül jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az érdekeltségi szabályzat prémiumra vonatkozó általános és technikai jellegű meghatározásokat tartalmaz, s a munkáltató feltétel nélkül vállalt kötelezettséget a prémium megfizetésére. A munkáltató a belső szabályzatnak megfelelő szabályok szerint rögzítette a prémiumfizetési kötelezettséget, e belső szabályzat azonban egyértelműen feltételhez, előre kitűzött feladat-, vagy teljesítménycél eléréséhez kötötte a prémiumfizetés feltételét. Maga a munkaszerződés is csupán azt rögzítette, hogy az ilyen feladatok teljesítése esetén illeti meg a munkavállalót a prémium. A munkaszerződés aláírásakor az abban hivatkozott, a prémium feltételeit tartalmazó szabályzat nem volt hatályban, ez a kikötés a Ptk. 6:
10. §

(2)bekezdése alapján érthetetlen kikötésnek minősült, így az semmisnek tekinthető, így jogszerűen erre nem alapíthatott igényt a felperes. [20] A felperes maga sem vitatta azt az alperesi állítást, hogy feladattűzés hiányában nem végzett olyan tevékenységet, ami alapján prémiumfizetésre vált volna jogosulttá. Az alperesnek 100%-os állami tulajdonban lévő gazdasági társaságként figyelembe kellett vennie az alapító döntéseit és utasításait, így az 5/

1. (XI.27.) számú alapító határozatot is. Annak h. pontja szerint az alperes 2015-ben nem kezdte meg alaptevékenysége ellátását, így erre az évre prémiumkitűzésre nem kerülhet sor. Feltétel nélküli fizetési kötelezettségvállalás hiányában pedig ez a juttatás nem illette meg a felperest. [21] Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
2. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Záró rész [22] A pervesztes felperes a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költségét, míg a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(4)bekezdése alapján köteles viselni a másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket. [23] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,

1. október
2. Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Szolnokiné dr. Csernay Krisztina s.k. bíró