Bfv.285/2017/15 – Kúria

(1)bekezdés

1. és
2. fordulatába ütköző és a

(2)bekezdés

1. ba)és
2. bc)pontjaira figyelemmel az

(5)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette, a Btk. 396. §

(1)bekezdés a) pont

1. és
2. fordulatába ütköző és a

(3)bekezdés b) pont

1. fordulata szerint minősülő költségvetési csalás bűntette, továbbá a Btk.
2. §-ába ütköző 11 rendbeli - 6 esetben folytatólagosan, 8 esetben felbujtóként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt halmazati büntetésül 5 évi börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá vele szemben 22.008.204 forint vagyonelkobzást alkalmazott, míg dr. B. V. II. rendű terheltet a Btk.
3. §

(1)bekezdés 1. fordulatába ütköző és a

(2)bekezdés ba), bc) pontjára figyelemmel a

(4)bekezdés b) pontja szerint minősülő folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett sikkasztás bűntette és a Btk.

1. §-ába ütköző folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt halmazati büntetésül 1 évi, 2 évi próbaidőre felfüggesztett börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte. II. [2] A jogerős ítélet ellen az I. és a II. rendű terhelt a Be.
2. §

(1)bekezdés a),

1. b)és
2. c)pontjaira hivatkozással nyújtott be felülvizsgálati indítványt. [3] Sz. J. felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a felülvizsgálati indítványának helyt adva a Be. 427. §

(1)bekezdés a), illetve b) pontjai alapján a Szekszárdi Járásbíróság 2.B.234/2012/

1. számú, és a Zalaegerszegi Törvényszék Bf.223/2016/
2. számú másodfokú ítéletének megváltoztatását, a büntetőeljárás megszüntetését és valamennyi vád alóli felmentését. [4] Másodlagosan a Be.
3. §

(1)bekezdés a), illetve b) pontjai alapján az első- és másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta. [5] Sz. J. I. rendű terhelt álláspontja szerint az eljárás sérti az Alaptörvény XXVIII. Cikk

(1)bekezdésében elismert törvényes bíróhoz való jogát, a független és pártatlan bíróság, valamint a tisztességes eljárás követelményét. Dr. T. I. a Szekszárdi Törvényszék bírája lett, így törvényszéki bíróként nem szerepeltették a Szekszárdi Járásbíróság bírái között az éves ügyelosztási rendben, azaz ezen időponttól kezdve nem a törvényes bíró járt el az ellene és társai ellen folytatott büntetőeljárásban. A 2011. évi CLXI. törvény kimondja a 8. §

(1)bekezdésében, hogy „senki nem vonható el törvényes bírájától", „törvény által rendelt bíró az eljárási szabályok szerint a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend alapján kijelölt bíró". A másodfokú bíróság nem foglalkozott az ügyelosztási rend vizsgálatával. A másodfokú tanácsban is szerepelt szavazó bíróként olyan bíró, aki a jogszabály alapján szintén nem tekinthető törvényes bírájának, hiszen nem szerepelt a törvényszéki ügyelosztási rendben S.-né dr. P. É. bíró. A Be. 373. §

(1)bekezdés II. pont a)-c) alpontjai, illetve a Be. 399. §

(2)bekezdés b) pontja a törvényes bíróhoz való jog megsértését abszolút eljárási szabálysértésnek, s hatályon kívül helyezési oknak tekinti, azaz a Zalaegerszegi Törvényszék a jogszabályok megsértésével döntött arról, hogy a törvényes bírája járt el ügyében első fokon, s szintén jogszabálysértő volt a másodfokú tanácsban a fent nevezett bíró eljárása, azaz fennáll a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában meghatározott felülvizsgálati ok. [6] A Zalaegerszegi Törvényszéken a

1. november 17-i nyilvános ülésen védője nem volt jelen, mégis megtartásra került a nyilvános ülés, holott esetében a védelem kötelező a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján. [7] Mindezekből következően a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában írt felülvizsgálati ok jelen eljárási jogszabálysértés alapján is fennáll. [8] A bűnszövetségben való elkövetés megállapítása kapcsán hivatkozott az I. rendű terhelt arra, hogy ezen esetben törvénysértő minősítés miatt törvénysértő a büntetés kiszabása. [9] A tényállás nem tartalmaz olyan adatot, amelyből a bűnszövetség vagy az üzletszerűség megállapítható volna. Ennek megfelelően ezen minősítő körülményekre az indokolás sem tér ki. Nem állapítható meg e minősítő körülmény akkor, ha az ítéleti tényállás a törvényben megkívánt előzetes megegyezés tartalmára, a több bűncselekmény elkövetésére vonatkozó közös elhatározás kialakítására vonatkozó tényeket részleteiben nem tartalmazza. Az ítélet indokolása részletesen foglalkozik a terheltek tanúként tett vallomásával, arra terhelő bizonyítékot tartalmazó bizonyítási eszközként hivatkozik. [10] Álláspontja szerint a sikkasztás megállapítása tekintetében is fennáll a Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontjában írt felülvizsgálati ok, a tényállásban ugyanis nincs adat a jogtalan eltulajdonításra nézve. A sajátjakénti rendelkezés esetében vagyonkezelőként járt el, mint azt a szervezet alapszabályai is alátámasztják, s a szervezet döntéseit hajtotta végre a megbízó engedélyével, és rendelkezése szerint. A bűnösségének a sikkasztás bűntettében történt megállapítására is a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor. [11] A Btk.

1. §-ának téves alkalmazása kihatott a bűnösség megállapítására a költségvetési csalás megállapítása esetében. Az
2. évi IV. törvény a költségvetési csalás bűncselekményét nem tartalmazta, így azt el sem követhette. [12] Az elkövető büntetőjogi felelősségét csak olyan cselekmény miatt lehet megállapítani, amelyet - a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai alapján büntetendő cselekmények kivételével törvény az elkövetés idején büntetni rendelt. [13] Dr. B. V. II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa a következőkre hivatkozik. [14] Sérült a büntetőjog ultima ratio alapelve, a büntetőeljárás helyett előbb más jogi eszközöket kellett volna a hatóságoknak igénybe venni a szakszervezet ellen tett feljelentés kivizsgálására. Az indítvány 7-
3. oldalain az ezzel kapcsolatos érvelés található. [15] Az eljárt bíróságok tévesen minősítették az I. rendű terhelt cselekményét sikkasztásnak az enyhébben büntetendő hűtlen vagy hanyag kezelés helyett, ebből következően törvénysértő a részesek cselekményének minősítése is. [16] A szakszervezet részéről nem volt elvárás útnyilvántartás vezetésére, az útiköltség kifizetésére a szakszervezet törvényes képviselőjével egyeztetett módon, mindenkor valós gépjárműhasználat ellenértékeként került sor. Nincs olyan valótlan tartalmú okirat, amely alapján a II. rendű terhelt jogosulatlanul igényelt volna költségtérítést, és nincs ilyen tartalmú tanúvallomás sem. A saját gépkocsi használatára azért került sor, mert a munkáltató elzárkózott a szakszervezeti tevékenység ellátásához szükséges gépkocsi biztosításától. [17] Az indítvány szerint a II. rendű terhelt bűnösségének megállapítására bűncselekmény hiányában került sor, mivel a szakszervezet képviselője jogosult volt az útiköltség térítés kifizetéséről dönteni, így a kifizetés társadalomra veszélyessége hiányzik. A szakszervezet belügyei közé tartozó kifizetésekről döntés bűncselekménnyé nyilvánítása sérti a szakszervezet, az önkormányzatiság szuverenitását. A sértett (szakszervezet) a kifizetések jogosságát nem kifogásolta, ezért ezt úgy kell tekinteni, hogy nem élt magánindítvánnyal, ami viszont büntethetőségi akadály. [18] A vele szemben kiszabott büntetés tartamát tekintve összességében 10 év foglalkozástól eltiltásnak felel meg, mert akadályozza az ügyvédi hivatása gyakorlását. A II. rendű terhelt indítványa szerint a foglalkozástól eltiltás törvényi feltételei az I. rendű terhelt esetében sem állnak fenn. [19] A vele, valamint az I. és III. rendű terhelttel szemben kiszabott vagyonelkobzás törvénysértő, mert a sértett (szakszervezet) képviselőjét nem nyilatkoztatta a bíróság a polgári jogi igény bejelentésének lehetőségéről. A bíróság ezzel megsértette a Be.
4. §

(7)bekezdésében és a Be. 284. §

(2)bekezdésében foglalt rendelkezéseket. [20] A bíróság törvényes vád hiányában járt el, az ügyész ugyanis nem tett teljes körűen eleget a bíróság felhívásának, amelyben felhívta az ügyészt a bizonyítási eszközök megjelölése hiányának pótlására. A bíróságnak a kellékhiányos vád miatt meg kellett volna szüntetni az eljárást, ennek elmulasztásával megsértette a Be. 267. §

(1)bekezdés j), illetve k) pontjában írtakat. [21] A vád törvényességének hiányát eredményezte az is, hogy a nyomozás befejezését követően a nyomozó hatóság nem biztosította a II. rendű terhelt iratismertetésen történő részvételhez való jogát. [22] A vád nem törvényes azért sem, mert a Be. 217. §

(3)bekezdés g) pontja ellenére nem tartalmazza a sértett polgári jogi igényre vonatkozó nyilatkozatát. [23] A vádemelésre egy korábban megszüntetett nyomozás továbbfolytatásának eredményeképpen került sor, a nyomozás folytatását azonban a Be. 191. §

(3)bekezdésében írtak ellenére nem nyomozási bíró rendelte el. Ez ugyancsak a vád törvénysértő voltát eredményezte. [24] A másodfokú bíróság nem küldte meg a többi terhelt fellebbezését a II. rendű terhelt részére, ami a Be. 358. §

(1)bekezdés d) pontjában írt eljárási szabály megsértése. A másodfokú bíróság nem ismertette az I. rendű terhelttel a terhelt-társai fellebbezését, és a II. rendű terhelt sem ismerhette meg az I. rendű terhelt fellebbezését. [25] A másodfokon eljárt bíróság nem ismertette a mintegy 26 tárgyalási napon készült jegyzőkönyvet, továbbá azt, hogy az eljáró bíró törvényszéki kinevezést kapott, és kijelölés alapján járt el a járásbíróságon folyamatban volt ügyben. [26] A terjedelmes iratok és fellebbezések miatt a másodfokú tanács nyilvánvalóan nem tudott megfelelően felkészülni a kitűző végzés meghozatala és a tárgyalás (nyilvános ülés) időpontja közötti 37 naptári nap alatt. [27] Az indítvány szerint aggályos, hogy miért került sor változásra a másodfokú tanács tagjainak körében, amely okairól a védelem nem kapott tájékoztatást. A bíróság törvénysértő összetételét támasztja alá az is, hogy a tanács tagjai között olyan bíró volt (S.-né dr. P. É.), aki a Nagykanizsai Járásbíróság bírája volt. Törvénysértő az az eljárás, amely szerint a Zalaegerszegi Törvényszék kereste meg írásban a Szekszárdi Törvényszék elnökét az ügyben. [28] Az eljárt bíróságok az alábbiak szerint nem tettek eleget az indokolási kötelezettségüknek: [29] A bűnszövetség, mint minősítő körülmény tekintetében. A felülvizsgálati indítvány e körben ténylegesen nem az indokolási kötelezettség megsértését, hanem a minősítő körülmény megállapítását sérelmezi. [30] A bíróság nem tett eleget a védelem azon indítványának, hogy rendelje el a terhelő tanú elmeállapotának megvizsgálását, nem vette figyelembe az ingatlan felújítási költségeire a védelem által előterjesztett szakvéleményt, nem hallgatta meg tanúként a bírósági bűnjelkezelőt. [31] S. J. tanú vallomását terhelőnek értékelte a II. rendű terhelt tekintetében, holott a tanú vallomása nem volt az, és semmivel sem indokolta meg, „illetve nem bizonyította", hogy miért állapította meg a II. rendű terhelt bűnösségét. A II. rendű terhelt az indítvány 38-

1. oldalain a bíróság bűnösség megállapítását eredményező bizonyítékértékelését kifogásolta, külön sérelmezve a titkos információgyűjtés eredménye bizonyítékként felhasználásának mellőzését. [32] A II. rendű terhelt álláspontja szerint az indokolás általánosságokat, kinyilatkoztatásokat, minden konkrétumot nélkülöző frázisokat tartalmaz. [33] A jogerős ítélet meghozatala előtt benyújtott kizárási indítványok elbírálatlanul maradtak. [34] Az indítvány az indokolási kötelezettség megsértése körében veti fel a házkutatás és lefoglalás, valamint a bűnjelkezelés szabályainak megsértésére vonatkozó kifogásait, vitatva a másodfokú bíróság ide vonatkozó megállapításait is (felülvizsgálati indítvány
2. oldal utolsó bekezdés -
3. oldal lap aljáig). [35] A másodfokú bírósági eljárással kapcsolatban sérelmezi, hogy a bíróság a fellebbezést nem ismertette a terhelt kérésének megfelelően. [36] A felülvizsgálati indítvány 45-
4. oldala a bizonyítékok értékelését vitatja, megkérdőjelezve a terhelő bizonyítékok hitelességét, a tanúk szavahihetőségét, és alaptalannak tartva azt a bírói megállapítást, amely szerint nem történt az eljárás során olyan eljárási szabálysértés, amely a beszerzett bizonyítékok értékelését kizárná. [37] A felülvizsgálati indítvány kiegészítésében a II. rendű terhelt kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság nem kézbesítette részére a másodfokú ítéletet, továbbá annak ellenére rendelkezett a bűnjelként lefoglalt iratok kiadásáról/megsemmisítéséről, hogy az iratok eredetiségét, és az azokhoz kapcsolódó tényállás helyességét a terhelt vitatta. [38] A Legfőbb Ügyészség BF.294/2017/
5. számú átiratában indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványoknak ne adjon helyt, a Be.
6. §-a alapján, a Be.
7. §

(1)bekezdése szerint tartandó tanácsülésen a Szekszárdi Járásbíróság 2.B.234/2012/

1. számú, valamint a Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság Bf.223/2016/
2. számú ítéletét Sz. J. I. rendű és dr. B. V. II. rendű terheltek tekintetében hatályában tartsa fenn. [39] A Legfőbb Ügyészség indítványára tett észrevételében az I. rendű terhelt védője minden tekintetben csatlakozott az előterjesztett felülvizsgálati indítványhoz. III. [40] A felülvizsgálati indítványok részben törvényben kizártak, részben pedig alaptalanok. [41] A felülvizsgálat ugyanis olyan rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag a Be.
3. §

(1)bekezdésében tételesen felsorolt okokra hivatkozással vehető igénybe. [42] A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ehhez képest a törvényi kereteken kívül eső esetleges anyagi vagy eljárásjogi szabálysértések még valóságuk esetén sem vehetők figyelembe. [43] A felülvizsgálat során a Be. 423. §

(1)bekezdése szerint a bíróság által jogerősen megállapított tényállás az irányadó, amely sem közvetlenül, sem közvetve, a bizonyítékok mérlegelésen keresztül nem támadható. [44] A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs törvényes lehetőség, és a bíróság által megállapított tényállás akkor is irányadó, ha az esetlegesen felderítetlen, vagyis megalapozatlan, ugyanis a felvetett jogkérdések, mint például jelen esetben a terheltek által elkövetett bűncselekmények minősítésének törvényessége is, kizárólag változatlan tényállás alapján válaszolhatók meg. [45] Erre figyelemmel az I. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa azon részében, amelyben elsődlegesen azt sérelmezi, hogy az eljárás során a terheltek tanúként tett vallomását a sikkasztás esetében bizonyítékként értékelték, továbbá azt, hogy az ítélet sem a sajátjakénti rendelkezésre, sem az eltulajdonításra nem tartalmaz tényállást, felülvizsgálat alapját nem képezheti. [46] Ugyancsak nem felülvizsgálati ok az indítvány azon hivatkozása, miszerint a másodfokú eljárásban bejelentett elfogultsági kifogásait elutasították, illetve azokat nem bírálták el, ugyanis ez tartalmilag sem felel meg az iratoknak, mivel az I. rendű terheltnek a Szekszárdi Törvényszék, a Zalaegerszegi Törvényszék és a Pécsi Ítélőtábla ellen bejelentett valamennyi kizárási indítványát az illetékességgel rendelkező bíróságok hiánytalanul elbírálták, legutóbb a Szekszárdi Járásbíróság és a Zalaegerszegi Törvényszék esetében a Kúria a 2016. október 19-én kelt Bkk.II.1574/2016/3. számú határozatával, így az ügyben törvényben kizárt bíró eljárása nem állapítható meg. [47] Ugyancsak kizárt a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványa azon részében, amelyben a nyomozás során elkövetett eljárási szabálysértésekre hivatkozik, úgymint a más jogi eszközök igénybevételének elmulasztására, a nyomozási bíró határozatának hiányára, a bűnjelkezeléssel, lefoglalással és az iratismertetéssel kapcsolatos szabálysértésekre, ugyanis a nyomozás során esetlegesen elkövetett eljárási szabálysértések miatt még valóságuk esetén sincs helye felülvizsgálatnak, mivel azok olyan relatív eljárási szabálysértések, amelyek nem tartoznak a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában megjelölt és felülvizsgálati eljárás alapjául szolgáló eljárási szabálysértések közé. [48] A II. rendű terhelt arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bírósági eljárás során nem ismertették az egyik tárgyalási jegyzőkönyvet, valamint azt, hogy az eljáró bíró törvényszéki kinevezést kapott, továbbá, hogy a másodfokú bíróság megsértette a Be. 358. §

(1)bekezdés d) pontjában írt eljárási szabályt, ezen kívül az eljáró tanács nem volt az iratok kellő mélységű ismeretében, de az elsőfokú bíróság is megsértette a Be. 284. §

(2)bekezdés b) pontjában írt kötelezettséget. [49] Ezen túlmenően a II. rendű terhelt felülvizsgálati indítványában arra is hivatkozott, hogy a bíróságok S. J., G. P., L. L. és T. E. vallomását eltérően értékelték, T. E. szakvéleményét mellőzték, és a védelem által indítványozott bizonyítási eszközöket - különösen a titkos információgyűjtés eredményét - figyelmen kívül hagyták. [50] Mindez azonban felülvizsgálat alapját nem képezheti, mert az említettek sérelmére a bizonyítékok értékelésének, és a bizonyítás menetének törvényben meg nem engedett támadását jelenti. [51] Ugyancsak nem alapozza meg a felülvizsgálatot az I. rendű és a II. rendű terhelt azon álláspontja, mely szerint törvényt sértettek az alapügyben eljárt bíróságok, amikor a Btk.

1. §-át helytelenül alkalmazták, ugyanis a Btk.
2. §-ának téves alkalmazása csak akkor felülvizsgálati ok, ha az kihatott a bűnösség megállapítására, vagy törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte, jelen estben azonban ez a törvénysértés fel sem merülhetett. [52] Nem felülvizsgálati ok a II. rendű terheltnek azon állítása sem, amely szerint az ügyben törvényben kizárt bíró vett részt, ugyanis ő maga ilyen kizárási indítványt nem terjesztett elő, másrészt a Kúria az ezzel kapcsolatos jogi álláspontját a [46] pontban részletesen kifejtette. [53] Nem alapos a II. rendű terhelt azon okfejtése sem, mely szerint az alapügyben a bíróságok törvényes vád hiányában jártak el, ugyanis az ügyészség által benyújtott vád minden tekintetben megfelelt a Be.
3. §

(2)bekezdésében írt törvényi feltételeknek, ugyanis a vád kellékhiányosságát a vád pótolta, így az eljárás megszüntetése fogalmilag fel sem merülhetett. [54] Tévesen hivatkozott az I. és a II. rendű terhelt a Be. 373. §

(1)bekezdés II. a-c) pontjaira, ugyanis a rendelkezésre álló iratokból és a korábbi ítélőtáblai, valamint kúriai határozatokból egyértelműen és tényszerűen megállapítható, hogy az alapügyben sem elfogult, sem törvényben kizárt bíró nem vett részt. [55] Mindkét felülvizsgálati indítvány hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság védő távollétében tartotta meg a nyilvános ülést, amely a Be. 373. §

(1)bekezdés II/d) pontjába ütköző feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés. [56] Kétségtelen, hogy a Zalaegerszegi Törvényszék a II. rendű terhelt megidézett védőjének távollétében tartotta meg a nyilvános ülést, azonban

1. október 18-án a II. rendű terhelt és védője jelenlétében a korábbi nyilvános ülés teljes anyagát megismételte, a II. rendű terhelt felszólalt, az ügyész megismételte a II. rendű terheltre vonatkozó perbeszédét és a védő is szabályszerűen megtartotta védőbeszédét. Ekkor az I. rendű terheltre vonatkozó eljárási cselekményre nem került sor, vagyis az I. rendű terhelt védekezési joga nem sérült, mert a korábbi nyilvános ülés anyagát, jegyzőkönyv ismertetésével eljárásjogilag a védő távollétében megtartott nyilvános ülést megismételte. [57] A Be.
2. §

(1)bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetve a büntetés végrehajtását a Btk. 86. §

(1)bekezdésében foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel. [58] Az erre alapított felülvizsgálati indítványok arra hivatkoztak, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a terheltek cselekményét törvénysértően minősítették bűncselekménynek, mivel bűncselekményt nem követtek el. [59] Ez az álláspont nem alapos. [60] Egyrészt azért, mert a Be. 423. §

(1)bekezdés szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és az sem közvetlenül, sem közvetve, a bizonyítékok mérlegelésén keresztül nem támadható. [61] Ebből egyértelműen következik, hogy a felülvizsgálati indítványokban felvetett jogkérdések, miként jelen ügyben a terheltek bűnösségének megállapítása is, kizárólag változatlan tényállás mellett válaszolhatók meg. [62] A fentiekre figyelemmel a felülvizsgálat során a bíróság jogerős ítéletének azon megállapításai, miszerint az I. rendű terhelt a II. és III. rendű terhelt részére a rábízott vagyonból fiktív kifizetéseket engedélyezett, a saját lakrészét a vagyonból felújította, továbbá a II. rendű terhelt által benyújtott fiktív elszámolásokra kifizetéseket teljesített, és ezáltal a szakszervezet pénzét egyrészt eltulajdonította, másrészt azzal sajátjaként rendelkezett, már nem kérdőjelezhető meg. [63] Az irányadó tényállás szerint az alapügyben eljáró bíróságok a büntető anyagi jogszabályok sérelme nélkül állapították meg a terheltek bűnösségét, vagyis a felülvizsgálati indítványok ez okból nem alaposak. [64] Erre figyelemmel a bűncselekmények minősítésével kapcsolatos felülvizsgálati indítvány nem alapos. [65] Ugyancsak nem alapos a cselekmények bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetettkénti minősítésével kapcsolatos felülvizsgálati indítvány, ugyanis az irányadó tényállás szerint a terheltek közötti megállapodás nem egyetlen eseményre, hanem a fiktív útelszámolások alapján történő rendszeres kifizetésekre és elszámolásokra vonatkozott, másrészt az I. és a II. rendű terhelt megállapodása pontosan a maguk és mások jogtalan és rendszeres jövedelemszerzésére irányult. [66] A felülvizsgálati indítványok szerint sem az első-, sem a másodfokú bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ezért a megtámadott határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozták. [67] A Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság határozatának meghozatalára a 373. §

(1)bekezdés I/

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor. [68] A Be. 373. §

(1)bekezdés III/a) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a bíróság a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. [69] Az indokolási kötelezettség felülvizsgálati eljárásra okot adó megsértése nem állapítható meg, ha az ügydöntő határozat(ok)ból kitűnik az eljárt bíróság(ok)nak a tényállás megállapításával összefüggő tényfeltáró és értékelő tevékenysége, továbbá az, hogy az érdemi döntésben kifejeződő jogi álláspontját - a bűnösséggel, a minősítéssel, a büntetéssel és/vagy intézkedéssel kapcsolatban mire alapozta. A bizonyítékok értékelése körében levont következtetések helyessége, az értékelés eredménye kívül esik a feltétlen eljárási szabálysértések körén, az tartalmilag az ügydöntő határozat megalapozottságának felülvizsgálati eljárásban meg nem engedett támadása (BH 2013.10.). [70] Jelen ügyben mind az első-, mind a másodfokú bíróság eleget tett indokolási kötelezettségének, ugyanis azokból egyértelműen megállapítható, hogy a bíróság mire alapozta döntését, a bűnösség megállapítását, a büntetés kiszabását és az intézkedés alkalmazását. [71] A felülvizsgálati indítványok hivatkoztak arra is, hogy a vagyonelkobzás alkalmazása a büntetőjog más szabályainak megsértésével történt, következésképpen az intézkedés törvénysértő volt. [72] Ez a hivatkozás azonban alaptalan, ugyanis a felülvizsgálati indítványok ezzel nem a bűnösség kimondását [Be. 416. §

(1)bekezdés a) pont], hanem a cselekmény minősítésének törvényességét támadták, amely a korábbiakban kifejtettek szerint nem támadható. [73] Figyelemmel arra, hogy a megtámadott határozatok rendelkezései törvényesek és a Kúria a Be. 423. §

(5)bekezdésében írt jogkörében eljárva feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem észlelt, azokat a Be.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. IV. [74] A végzés elleni fellebbezés és a felülvizsgálat kizártságára, valamint az indítvány megismétlésének tilalmára vonatkozó figyelmeztetés a Be.
2. §

(4)bekezdésén, illetve a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontján, továbbá a Be. 418. §

(3)bekezdésén és a 421. §

(2)és

(3)bekezdésén alapul. Budapest,

1. június
2. Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Márki Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő BÉ